Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-20 / 214. szám
Xll. ÉVF. 214. SZÁM. I «EH Mire kellenek a Magyar Pártot támadó lapközlemények Szemelvények egy bizalmas népszövetségi jegyzékből, mely a Tanács tagjait a Magyar Párt „iizelmeiről“ informálja (Cluj-Kolozsvár, szeptember 18.) Időnként jelennek meg Erdélyben kis magyar nyelvű lapok, — rendszerint fontosabb közéleti események küszöbén, — melyek minden közleménye a körül forog, hogy a Magyar Párt létjogosultságát és népével szemben való jóhiszeműségét kétségbevonják. Ha ezek a közlemények közhangulatot, — természetesen magyar közhangulatot értünk, — fejeznének ki, a sajtó lélektanából az következnék, hogy ezek az orgánumok megerősödjenek és átvegyék a közvélemény irányítását. Ezzel szemben azonban a helyzet az, hogy ezek a lapocskák hosszabb-rö- videbb dicstelen pályafutás után mindig megszűnnek, vagy teljesen elsorvadnak, a magyar nép pedig, --amint azt minden eddigi alkalom bizonyította, — nagy többségében a Magyar Párttal balad. Mert tudja, de még inkább ösztönösen érzi, bogy nagy bajainak forrása semmiesetre sincsen a Magyar Pártban. A bizalmas okirat Ez az oka annak, hogy ezeket a lapokat Erdélyben nem igen szokta komolyan venni senki. Az a szükkörü érdeklődés, melynek örvendeni szoktak, többnyire azokra a pletykákra szorítkozik, melyekkel céltudatos közleményeiket fűszerezni szokták. Hogy azonban ezeknek a közleményeknek távolabbi céljuk is van, mint kellemetlenkedni és gyanúsítani, azt igen tanulságosan bizonyítja az a bizalmas népszövetségi okirat, melyet közvéleményünk okulására az alábbiakban ismertetünk. Az okirat azok közül való, melyeket a népszövetségi főtitkárság kizárólag a tanács tagjainak tájékoztatására ad ki. Száma: 41/49.360/1481. Kelt: 1926 február hó *12-én. Előzményei: az erdélyi magyar püspököknek ismeretes panasza, melyben egyházaik, kulturális és gazdasági javainak védelmét kérték. Erre a panaszra adja be ebben az okiratban Petrescu Coranen ur, az akkori genfi követ kormányának folytatólagos ellenvetéseit s azokat a következő megjegyzésekkel kiséri: „ ... azonban, amint szerencsém volt már előbb megjegyezni, az említett okiratnak (a panasznak) aláíróit nem vezeti ugyanaz az igazságszeretet, (mint t. i. a román kormányt). Végre is azonban ezt az ügyet .ma már nem borítja többé a kétségnek árnyéka sem és ezeknek az uraknak üzelmeit most nyilvánosan elismeri az erdélyi magyar párt egyik vezére (Pun des leaders du parti magvar de Transsylvania. ..) A romániai Az Est cimii napilap, mely Kolozsvárt jelenik meg, beszámolva az erdélyi magyar párt gyűléséről, mely mult év december 27-én folyt le, reprodukálja azokat a súlyos vádakat, melyeket Polonyi Albert ur, a magyar vezér (M. A. Polonyi, le chef bongrois...) emelt azok ellen a személyek ellen, kik magukat az erdélyi magyarok vezéreivé tették (qui se sont érigées en chefs des Hongrois de Românie ...) Különösen azzal vádolja ezeket, hogy „a magyar hivatalnokokat nyomorba döntötték, mert nem engedték meg nekik az eskü letételét s arra kötelezték őket, hogy a szegény kis magyar hazába meneküljenek! Nekünk erdélyi magyaroknak, — folytatta, — a reálitások és a megegyezés politikáját kell csinálnunk, oly politikát tehát, mely nemcsak egy klikk érdekeit szolgálja. Pártunk élére tehát demokratikus elemeket, kell tennünk. Ha ennek a hazának hü pol gárai akarunk lenni, nem szabad örökké édes pillantásokat vetnünk a határon túlra, nem ott kell bajainkra az orvosságot megkeresnünk, hanem itt minálunk Bukarestben. . És gy tovább s mindez abból az alkalomból, hogy a magyar egyházfők híveiknek elviselhetetlen szellemi és gazdasági nyomorát miután számtalanszor panaszkodtak és kértek éppen Bukarestben, a végső Ínségben, — Genf elé tárták. S a végén jön a csattanó: „Kötelességemnek tartottam, — fejezi be igazságszerető közleményét érdekünk volt genfi „képviselője“, — mindezt Excel- lenciád tudomására hozni annak csattanó bizonyítására, hogy mindaz, amit 1925. december l-én kelt jegyzékünkben állítottunk, tökéletesen indokolt...“ Ez a jegyzék pedig az, melyben ezer adat sorakozik fel arról, hogy az erdélyi magyarságnak mily ragyogó sorsa van uj hazájában s az elégedetlenség nem egyéb, mint néhány embernek gonosz iizelme... Minden jel, sajnos, arra mutat, hogy az erdélyi magyarság előbb- vagy utóbb ismét kénytelen lesz szorongatottságában a Nemzetek Szövetségéhez fordulni. Hiszen ma úgy áll Genfben a helyzet, hogy a sok elméleti vita után egyenesen várják már az alaMeghívás! Megérkeztek az uj PHILIPS vevőkészülékek, melyeknek vétel» kötelezettség nélküli bemutatására meghívjuk a t. közönséget. — A készülékek ma, 19=én este 9—-12»ig müküdésük közben megtekinthetők Strada N. lorga 3. sz. alatti Philips lerakatban. A készülékeink kizárólag a kö« vetkező rádiószaküzleíek révén szerezhetők be : Constructio, Eleo trica, Fekete Tibor, Klatrobecz loan Mag. de Candelabre, Tana F erenc. Teljes tisztelettel! Philips S. A. R. pos, jól kidolgozott és megindokolt konkrét petíciókat. Ha tehát netán erre a lépésre sor kerülne, el lehetünk ismét készülve arra, hogy hasonló Tapszemelvények fogják „informálni“ a Népszövetség Tanácsának tiszteletreméltó tagjait. Genf sajnos nagyon messze van Kolozsvártól s onnan nem is lehet könnyű feladat különbséget tenni az erdélyi magyarság „leader“-jei és „chef“ -jei kozott, — különösen amikor egy-egy ilyen „magyar“ lapközleményt egy ország kormánya egész erkölcsi súlyával támaszt alá. Dr. Sulyok István. Regáti szabósegédhő! lett tanító terrorizálja egy egész falu magyarságát (Szamosujvár, szeptember 18.) A kormánynyilatkozatok egész tömegével igyekezett bebizonyítani, hogy az Anghelescu-féle kulturbotrfinynak vége lesz. Törvénymódosítások, rendeletek tömege látott napvilágot, de a helyzeten édes keveset segítettek. Hiába adta Írásba a miniszter ur, hogy oda Írathatja be gyermekét a szülő, ahova akarja, a rendelkezést ott tartják be, ahol akarják. A hírhedtté vált névvegye] emozés tovább kisért. A kormánynak nem volt elég bátorsága ezt a kultúra szégyen foltját tökéletesen törülni, hiszen például az nj középiskolai törvény végrehajtási utasításában maga is fenntartja a 16.ik szakaszban kijelentvén, hogy a növendékek nemzetiségét a kerületi inspektorátns verifikálja az etnikai eredet, a vallás és anyanyelv alapján. Vitás esetekben a kerületi főinspektor dönt, akinek ítélete ellen a közoktatásügyi minisztériumhoz lehet fellebbezni. Mindezek az enyhítések nem imponálnak Chiriac Tódor alsótöki „tanító“ urnák. Kirják Tódor ezelőtt öt esztendővel jelent meg a faluban. Állítólag valahol mégy gimnáziumot is végzett. Meg volt a becsületes foglalkozása is, a sza- bómnsterség. A regáti fiatalember azonban többre vágyott. Beadott egy kérvényt a revizorátusboz és ez kinevezte helyettes tanítónak Tökre. Eleinte a száját sem merte kinyitni, de hamar bátorságra kapott. A békés falusiak között liberális agitációt kezdett és dühös nacionalizmusával igyekezett megbontani a régi barátságot magyarok és románok között. Csakhamar segítőtársa is akadt a falusi bíró személyében, akivel együtt megkezdették a kisebbségellemes akciót. Első dolguk volt a református felekezeti iskola épület elvétele. Anghelescu védnöksége alatt nem volt nehéz dolog a tanítót az utcára dobni növendékeivel együtt. A gyermekeket még igy sem sikerült az állami iskolába beterelni. Az egyház megfelelő helyiségben tovább fenntartja iskoláját. Látva, hogy ezzel a módszerrel nem sokra megy, hozzá kezdett a név vegyelemzéshez. A családfákat kezdte kutatni és egy szép napon azon a cimen, hogy dédanyjuk vagy ősanyjuk román volt, egyszerre hét tanulót követelt a református iskolától, akiket be is iskolázott a revizorátus segítségével. Hiába volt a szülők könyörgése, minden intervenció. Egy évvel ezelőtt uj tanítót neveztek ki Kirják helyébe, Muresan Szabinát, aki most végzett, fiatal, könnyen befolyásolható leány. Az állás nélkül maradt Kirják erre a tanítónőt szemelte ki, hogy terveit megvalósítsa. Sikerült ia tervének megnyerni a leányt, akivel aztán kifőzték az uj tervet. Mikor a szülők a most megnyílt iskolai év elején a törvény értelmében szeptember 1—10 között fel akarták keresni a tanítónőt, hogy a beiratáshoz szükséges deklarációkat láfctamozza, kiderült, hogy a tanítónő sehol sem található. Szeptember 5-én és 8-án azonban mégis megjelent a faluban. A szülők siettek az alkalmat felhasználni, de a tanítónő 22 tanköteles gyermek közül, alig tíznek akarta láttamozni a nyilatkozatát. Hivatkozott arra, hogy a magánoktatási törvény 2-ik paragrafusa értelmében a felekezeti iskoláknak minimálisan busz növendékkel kell rendelkeznie. Mivel ez a létszám nincs meg, egyszerűen az összes tanulókat az állami iskolába utalta. A deklarációk aláírásának megtagadását valamivel indokolni kellett s a szellemes leány nem jött zavarba. Kifogásolta, hogy három tanuló a beiratások ideje alatt nem tartózkodott a faluban, egy másikat pedig veszett eb mart meg, tehát még tiz napig a PaBZ- teur-intézetben kellett kezelni. Hiába állították a szülők, hogy mire megkezdődik az előadás, hazahozzák gyermekeiket. A Kirják úrtól befolyásolt tanítónő nem tágított. A szülők az erőszakoskodások miatt panaszt emeltek a református püspökségnél, amely jelentést tett a minisztériumban. Az egyház- község vezetősége felirt a revizorátusboz és in- spektorátushoz, hogy a sérelmeket orvosolja. Még ezideig azonban a megnyugtató válasz késik. A szabósegédnek, aki egy év alatt mig állás nélkül volt, ebből a becsületes munkából tartotta fenn magát, rendkívül fontos, hogy az állami iskolához visszakerüljön. Szorgalmasan udvarolgat a leánynak és elképzelése szerint nem is volna rossz dolog az alsótöki iskolánál vele tanítani mint férj és feleség. Emiatt sürgős a hivatalbajutás és emiatt akarja tűzön-vizen elpusztítani a magyar iBkolát, történik mindez a demokráciát hangoztató Maniu-kox- mány idejében. Az eset egyáltalán nem alkalmas, hogy a kultúra hírét nevelje. Az egész falu és a környék meg van botránkozva, hogy egy fiatal ember ennyire félre vezetheti a főhatóságokat és szembe állítja egymással az embereket, gyűlöletet szithat, megbonthatja a falu belső békéjét. Az esetet figyelmébe ajánljuk a közoktatásügyi miniszternek.
