Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-20 / 214. szám
4 XU. BVF. 214. SZÁM. Eüu&nUüutú mm oafwaa—a—■ Amikor a. tükör beszélt Michelin-nek Volt egyszer egy nő, akit Michelinnek hivtak. Nem volt nagyon szép. Egy este a tükörben nézegette magát, eztmond* ja a tükörnek: „régóta bántasz te engem. Ma este azonban meglásd széppé teszem magam.“ „Próbáld meg hát — felelte a tükör gúnyosan. — Már sok év óta ismerlek és tudom, hogy te sohasem lehetnél szép. Bőröd olyan kemény és ráncos, akár egy narancshéj. Látom a ráncokat képződni a szemeid körül és látom a kitágult pórusokat az orrodon. Nem, ez lehetetlen, valóban lehetetlen." Micheliné mosolygott és elkezdett használni egy krémet, azután kinyitotta a púderes dobozát. „Tehát, amint látom uj púderrel próbálkozol“ — mondja a tükör. „Igen, — mondta Micheliné,miközben vékony puderréteggel vonta be az arcát. — íme milyen szép és természetes szint kap az arcom és milyen bársonyossá és simává teszi ez a púder arcbőrömet.“ „Igen, ámde mi lesz egy két óra múlva? — kérdezte a tükör, — az orrod fénylő s arcod is, akár egy tükör, fényes lesz.“ Micheliné a fejét rázta. „Éppen ebben tévedsz. Egy barátnőm tanácsolta, hogy használjam ezt a pudert, mert nem olyan, mint a többi. Ez tejszínhabot tartalmaz, ennélfogva érákon keresztül odatapad a bőrre. Az orr és az arc fénye reámnézve többet nem létezik.“ „Ez akkor valami uj“, — mondja a tükör. „De ez nem is minden — folytatja Micheliné. — Ez a púder a benne levő tejszínhabnál fogva, sohasem szivja fel a bőr természetes nedvességét, ami kiszárítaná a bőrt, ráncokat idézne elő és mindenféle felhámfogyatékosságokkal borítaná el.“ — Ezt mondván Micheliné, letette az asztalra a púderpamacsot és íme arca elragadó volt, olyan tisfcta, olyan bársonyos és olyan diszting- vált, hogy a tükör is elámult. „Sohasem hittem volna, hogy ez lehetséges — mondta a tükör. — Ez a púder nemcsak csodálatossá teszi a teintedeţ, de olyan üdévé és olyan finommá is, akárcsak egy fiatal leányé. Remélem, ezentúl rendszeresen fogod használni.“ „Légy nyugodt e tekintetben — felelte Micheliné, látható elégtétellel nézve magát a tükörben — ezentúl és amig élek nem fogok más púdert használni, csak a Tokaion pudert“. Jegyzet: A Tokaion pudert a Compagnie Tokaion, Paris készíti. Kapható blokk- alakkan is. A Tokaion pudert mindenütt határozott szavatossággal árusítják, úgy, hogy ha nem volna megelégedve, pénzét azonnal és teljes egészében visszaadjuk. N. B. A Tokaion púder kapható a szokott dobozokban, dobozonként 80 leiért és dupla dobozban, dupla mennyiséggel 120 leiért. ■’. A Tokaion púder kapható mindé* niiít és a Parfümerie Elitei cégnél Bucureşti, Calea Victoriei No. 39. Fehérek és feketék A berlini rádió-kiállitás világsikere — A német technika teljesítménye Csaknem hárommillió „fehér" hallgató, — hogy a feketékről ne beszéljünk Mihály Dénes telekor ja (Berlin, szeptember 18.) Ma ért véget a német rádiókiállitás, amelynél igazán nem tudni, mi volt nagyobb: a sajtósiker, a közönség érdeklődése, a tényleges teljesítmény, vagy pedig a kitűnő megszervezettség. Az állandó kiállítási csarnokok mellett áll a hatalmas berlini szikratorony s az aljában a szikrakiállitások csarnokai. De ezek nem állnak, banem állandó mozgásban vannak. Nőnek. Egész Berlinben nincs olyan hely, ahol félórát lehetne gyalog menni anélkül, hogy hatalmas építkezésre ne akadjon az ember. Itt a szikrakiállitások csarnokai mellett nem lehet egy félóráig úgy állni, hogy azok ne nőjjenek, ne bővüljenek. Többezer négyzetméter a mai kiállítás alapterülete s ez az óriási tér ebben a pillanatban került tető alá, — de mellette már tovább dolgoznak és újabb területet ásnak fel, töltenek fel, alapoznak, emelnek, fednek. Szédületes üzem. Aminthogy az egész német rádió-ipar széditően fejlett, kitűnő elméleti megalapozottsággal dolgozik és a reklámnak minden fajtáját felhasználja. Ide fel is vonult mindez, olyan részletességgel, hogy az ember lélegzete eláll és olyan fölénnyel, hogy arra kell gondolni: .igen, ez a legtöbb, ma senki többet és jobban nem tud, ez a téteje mindennek. Egy dolog meglepett: a szakirodalom, itt aránylag kicsi. Helyette inkább a német szikraujságok bontják ki az akciójuk lobogóját; nagyrészük olyan régimódi köntösben jelenik meg, hogy az már fájdalmas s az ember csak úgy érti ezt meg, ha arra a programúira gondol, amelyet a világ valameny- nyi rádió-leadója (talán Moszkvát kivéve) a világba szemetel... akkor azután, ha ezt is megértette, még jobban fáj az, ami fájt. Hangszórók birodalma Uj, szenzációtverő, szivverés-elállitó nincs ezen a kiállításon; mert hiszen a távolbalátás sem uj. De az, ami van, remek. Sajnos, nem lehet semmihez hozzáférni, semmit alaposan megnézni, semmiben elgyönyör- ködni: mindenhez sort állnak az emberek, annyian vagyunk. S a csarnokok boltozatai minden elszigetelt kamrák ellenére is mor- ! molva fogják vissza a rengeteg rádió és a rengeteg ember zsivaját, ők maguk is szinte ordítanak, úgy harsog rajtuk vörös betűkkel a Funkstunde reklámja. Végig a falak mentén mindenütt kis kamrák vannak beépítve: ide cipeli be a készülék gyáros az áldozatát és ha száz füle volna, akkor is televerné a hangszórójával. (Egy mérnök barátom mondta, hogy sok fülkében az asztal alá, még külön hangerő- sitőt is beépített a ravasz gyáros, amiről a vevőnek nem szólt. Lehetséges? nem tudom, nem vagyok rádióta.) Bent a teremben azután egymás hegyén-hátán a rengeteg állás és bizony, a szabad teremben is be-bekapcsol- ják a készülékeiket. Amig végigmentem az egyik csarnokon, tizenkét különböző felvevőből hallót tam az ötödik szimfóniát, a végén úgy követett a bűbájos scherzo, hogy már nem is volt szép... Gramofon is van ezerszám, közte a legmódisabb s a legolcsóbb: egy kis motor, amelyet a konnektorba kapcsol az ember... egy kis lemeztányér rajta, ennyi az egész és szól, ahogy akarod. Hamar el a statisztikákhoz, minden német kiállítás gyöngyeihez! Itt vannak, megvannak! Vagy nyolc térkép, Nagy-Berlin egyes kerületeiről: hogyan reagáltak, mit válaszoltak a posta ugyanannyi komoly körkérdésére. A kapott válaszokat azután összefoglalta egy statisztikába. Persze az ilyen eljárás (a vevő megbecsülése) okozza azt, hogy a német hallgatók száma rohamosan növekszik és ma hárommillió körül áll, a bejelentetteké. Biztos, hogy vannak be nem jelentett „feketék“ is, akik mindenütt vannak, de ezekről semmiféle statisztika se tud, igy hát a dolog annyiban marad. Mihály Dénes sikere Sűrűbb tolongás és zugó néptömeg áll a Mihály Dénes távolbalátó készülékei előtt. Mihályt jól ismerik a németek, a berliniek különösen: szabad óráiban, amikor nem akart távolbalátni, megcsinálta a hires-neves Ringbahn és Stadtbahn biztonsági- és jelzőrendszerét, amely eladdig bizony ócska vala... Ezóta nincs szerencsétlenség a fenti vasutakon, amit a németek nem felejtenek el Mihálynak. A készülékek, amelyekkel a távolból lehet látni ugyanazt a semmit, amit itt közel láthat az ember, telehor nevet viselnek s az emberen jókais borzongás fut végig... Igen, valósággal a távolba lehet látni velük, olyanformán, hogy az ember például telefonon beszél egy fülkéből, valamelyik ismerősével és ugyanakkor látja is az illetőt, egyelőre még tökéletlen vibrálással, valami kísérteties sötét tükör élő hátterében. Más rendszerű távolbalátógépek is vannak itt, a német birodalmi posta, többféle rendszerrel is dolgozik. Mindet üzemben láthatod, mind ngy van beállítva, hogy az áldozat, akit látnod lehet, a szomszéd fülkéből „lesz feladva“, szóval a feladás helye is ugyanaz a kiállítás eme ritka esetében. Az áldozatok — többnyire csinos szőke leányokat használ a posta ehez — sötét ernyő előtt állnak és valami speciális fénnyel vannak megvilágitva, ami regényes színezetet ad ennek a komoly, talán gyilkosán komoly találmánynak. A képtáviratozás — persze dróttalanul — már olyan ósdi do-« log, hogy az egyenesen bántó... Feladó és leadóállomás itt a kiállitáson kétméterre vannak egymástól s a kettőtől egy kakaslépésre a hivatásos „távfényképész“: aki jó pénzért lefényképez; a filmet (mert film- negativról dolgozik ez a gép) rácsavarja egy unottarcu, fehérköpenyes fiatalember egy hengerre és a másik hengerre egy üres fehér papírlapot csavar rá egy még fiatalabb, de nem olyan unott ifjú; a két henger forogni kezd és az üres papirra csikókban rajzolódik a fénykép, a Te fényképed... Jó pénzért elviheted, a tied. Egész nap mozog a két henger, az emebereknek hallatlanul hízeleghet, hogy a levegő, amelyet lebecsültek, levegőinek néztek, moist egyszerre itt a szemük láttára megteszi azt a szívességet, hogy átkoz ve titi önmagán becses pofázmányuk jólismert. de soha eleget nem látott vonásait. Az ember ngy jön el innen, hogy mond- hatatlanul elszomorodik. Olyan szép mindez és olyan kicsinyes az, amire használják; az ember nem becsüli meg önmagát, talán sohase lesz ennek vége... Föltalálja a távolbalátást, odaáll a tükör elé és negédes önmaga- kelletéssel szemenköpi a túlsó parton emberi hangra és emberi látványra vigyázó szerencsétlent a Santa Lucia vazelinszagu dallamával. Minek nektek rádió és minek a távolbalátás, emberek? Pap József. m rí n El B Ét Botorain *e tartósságát garantálják legmodernebbül berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg, hogy a legszebb bútorokat legolcsóbban részletfizetésre is a Székely ét Réti Rt. Bútorgyárában vásárolhatja, Vifágir.árkás zongorák és pianinók nagy választékban! — Rajzainkkal utazón* kai meghívásra kiküldjük.---------
