Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-20 / 214. szám
ZU. BVF, 2Í4. SZÁM. maamm lampolgársági igazolványokat követelnek. így sióinak a jelentkezésre szóló hirdetményeik, igy riasztják vissza az embereket az összeíró hivatalnokok, igy növelik meg a zavart és kapkodást a tömegekben. Ha ez az utóbbi az eljárási cél, ngy azt teljes mértékben megvalósítják. De ha egy törvényt a végrehajtó hatóságok komolyan akarnak vétetni, akkor ilyen zavaresinálásra mégse törekedhetnek. Ha az országnak valami állampolgársági törzs- könyvei volnának, amelyekben minden belföldi embert számontartanának, személyi jogainak a változásait is folyton beírnák vagy törülnék, szóval valami embertelekkönyv volna: akkor még el lehetne képzelni, hogy a tömeges összeírásoknál az efelé telekkönyvekből mindenki kivonatot hordjon magánál. Akkor még lehetne olyasmit elrendelni, hogy az általános választójoghoz és a községekben való otthonjoghoz is állampolgársági igazolványt mutassanak fel. De nagyon jól tudjuk, hogy ilyen állampolgár-, sági nyilvántartások csak a külföldről települt egyénekre nézve vannak, az ország minden lakósára nézve nincsenek. Egész bátran fogadást morék ajánlani, hogy Vajda-Voevod Sándor belügyminiszter ur egyáltalán nincs állampolgársági törzskönyvbe bevezetve, nincs Pop-Csicsó István képviselőházi elnök nr se, még Mania Gyula miniszterelnök ur se. Még pedig azért nincsenek beírva, mert természetes és senkise vonja kétségbe, hogy ők román állampolgárok. Hasonlóan erősen természetes, hogy őfelségének a királynak se kell az állampolgári bizonyítványát felmutatni, mikor nevében a törvényhozási jogot gyakorolják. Éppen úgy nem kell a fenséges ré- gemstanács tagjainak se állampolgári igazolvánnyal rendelkezniük. Egész biztosan merem állítani, hogy az állam e legkiemelkedőbb oszlopainak nines is, valamint őfelségének sincs állampolgári bizonyítványa. Igen nagy zavarba és szégyenkezésbe juthatnának tehát a mostani közigazgatási összeírásokkal foglalkozó hatóságok, ha az állampolgári igazolvány hiánya miatt a király őfelségét is, vagy a régensta- náos tagjait is kihagynák az összeírásokból. Nos, ha erre az abszurdumra gondolánk, akkor világosan megláthatjuk, hogy az egész ország egész népétől is hasonló abszurdum állampolgári igazolványt követelni. Törvénytelen is az eféle állampolgári igazolvány követelése. A törvény ugyanis nem állampolgársági listák és igazolványok alapján, hanem a meglevő választójogi névjegyzékek alapján, továbbá az állandó lakás és az egyévi adózás bizonyítása alapján ad jogot ngy a községtagok listájába, mint a választói listába való felvételre. Hivatalból való összeírásokat is rendel, vagyis az egyének jelentkezése nélkül is a hatóságokra nézve kötelező munkát. Igaz, hogy ezt a munkát az egyéni jelentkezések is pótolhatják s kiegészíthetik. De bizonyára Igaz aZ is, hogy mikor a hatóságok hivatalból teljesítik az ösz- szeiró munkát, azt nem tehetik állampolgári igazolványok bemutatásától függővé, hanem saját adataik alapján kell dolgozniok. Mikor tehát a felek jelentkeznek, akkor tőlük se követelhetnek állam- polgári bizonyítványt, hanem meg kell elégedniök azzal, ha az illetők azt bizonyítják, hogy ők egy korábbi választói listába fel voltak véve, vagy hogy egy év óta valamely községben ott laknak és adóznak. Az uj közigazgatási törvény 12-ik szakaszának a) és b) pontjai ezt világosan megmondják. Az állampolgárság külön bizonyításának a megkövetelése ebben a tömegmozgató eljárásban helyet nem foglalhat. Nem pedig azért, mert az állam- polgárság megléteiét minden ország törvénye a népnél éppen olyan meglevőnek vélelmezi, mint a királynál. A világ minden államának a felfogása az, hogy minden belföldön született vagy ottan lelencként talált egyén az illető állam polgára, amíg ennek az ellenkezője nincs bizonyítva. Az államterületen való születés alapján ad állampolgársági jogot a kisebbségi egyezmény 4. és 6. szakasza is, sőt e2t a jogot még az állandó ottlakás esetére is biztosítja ugyanazon egyezmény 3. szakasza. És azt is Írják ezek a szakaszok, hogy az állampolgárság az aj területek lakóit, illetve szülötteit minden alakiság nélkül, tehát minden állampolgári bizonyítvány nélkül megilleti. Ennélfogva minket, népkisebbségi sorban levő embereket is a hatóságoknak minden fora Ijauin Kenőcs megszünteti és begyógyítja a bor ingerlékenységét. Nem kell törődni a mir sikertelenül használt szerekkel és nincs helye a kétségbeesésnek, mert a Cadum kenőcs teljesen külömbözik at összes többi gyógyszerektől. Tüstént megszünteti • vlszketegséget és mindjárt első használatától kezd gyógyítani. A bőr legmakacsabb bettegségelt, a pattanásokat. Uelevénycket. kiütéseket, ekcémát, csalánkiütéseket, pörsenéseket . csipésnyomokat, aranyereket, úgyszintén a vágásokat, stb. rögtön gyógyítja a Cadum kenőcs. Egy tégely ára... malitás nélkül, minden állampolgári igazolvány nélkül állampolgároknak kell, hogy vegyenek, ha itf születtünk, vagy itt állandóan laktunk. Esetleg ha csak lelencként találtak itten, még ez a kitett álla pót is állampolgári jogot adott nekünk. A kisebbségi egyezménynek erre vonatkozó 3. 4. és 6. szakaszai azért fontosak a formalitásokat követelő hatóságokkal szemben is, mert ugyanazon egyezmény 1. szakasza szerint az egyezmény nyolc első szakaszát (köztük tehát a 3. 4. és 6. szakaszokat is) Románia alaptörvényekül ismerte el magára nézve. Aztán szórul-szóra ugyanezen szakaszokra ’nézve a következő kijelentéseket tette: „Románia kötelezi magát arra, hogy semminemű törvény, ren. delet vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellenmondásban vagy ellentétben, s hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet. vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályoB". É3 még ugyanezen' egyezmény 12. szakasza azt is kimondja, hogy amennyiben faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartozókat érintenek az előző szakaszok rendelkezései, ngy azok a Nemzetek Szövetsége védelme alatt állanak, tehát oda panaszolhatok. Kérjük tehát a hatóságokat, hogy e messzeága- zó jogokat vegyék figyelembe, s állampolgári igazolványok követelésével ne nehezítsék a közigazgatási összeírásokat. Kockáztatják vele azt, hogy az összeírásokból tömegek fognak kimaradni, ami a választójogi névjegyzékek hamis összeállításával lenne egyértelmű. És az ilyen összeállítás maga után 'vonná a következő közigazgatási választások teljes törvénytelenségét is, nmit nemcsak a belföldi hatóságoknál, de nemzetközi fórumok előtt is legkellemetlenebb módon lehetne panaszolni. A Kátóságok jogtiszteletétől és okosságától függ, hogy ilyen káros következmények elő ne álljanak. Hagyjanak föl a tömegek összeírásának olyan módjaival, ami a tömegekre alakiságok, nehézkességek, költségek és idő- veszteségek terheit rója, mert ezzel az összeírást kisméretűvé tehetik ugyan, de a tömegek bosszantását, az igazságtalanságot és törvénytelenséget annál nagyobb méretűvé. Ez pedig a bölcs és jó hatóságoknak, plane demokratikus világban, ugy-e? mégse lehet a céljuk. Tehát... az állampolgári igazolványok tömeges felmutatásának a megkövetelését abbahagyan- dónak véljük! Elbocsátották állásából, mert egy csak magyarul tudó léinek magyarul adott felvilágosítást (Szabadka, szeptember 13.) A jugoszláv törvények értelmében a tisztviselőknek hivatalos helyem hivatalos ügyben csak az állam nyelvén szabad érintkezniük a felekkel. Ződi József, a szabadkai városháza napidijasa kedden egy csak magyarul tudó félnek magyarul adott felvilágosítást, amire azután szerdán már meg is kapta az értesítést, hogy állásából a törvény megszegése miatt elbocsátották. AZ ERDEI GYILKOSSÁG (22.) Irta: Csehov Antal Elpirult, majd hunyorgatva s Ijedten sütötte le a szemét. — Olga! _mondottam szigorúan. — Meg kell mondanod! Követelem! — Igen, akorok mondani valamit. — suttogta Olga. — Szeretlek, nem élhetek nélküled, de... ne jöjj többet hozzám, édesem: ne szeress és ne mondd nekem azt, hogy „te". Viszonyunknak meg kell szűnnie... nem lehet... — De miért? — Úgy akarom. Nem kell tudnod az okaimat. Jönnek... most tüstént el kell hagynod... Urbenin közeledett hozzánk. Olga elfogadta karját, futólagos mosollyal intett nekem búcsút és eltávozott. A gróf egész este Nadenkának udvarolt. Anekdotákat mondott neki. évelődött vele, elhalmozta figyelmességekkel és ő, a halovány, a szenvedő, alig vonta el az ajkát egy erőltetett mosolyra is. Kalinin békebiró folyton csak őt figyelte, meg-megsimogatta a szakállát és sokat mondóan köhécselt. Engem méltóságteljes pillantásokkal méregetett, mintha azt akarta volna mondani: „Látod, megvetettél bennünket, de fütyülünk rád! Most grófunk van helyetted!" Két nap múlva megint a grófi birtokon jártam. Ezúttal nem Szásává! beszélgettem, hanem bátyjával, a gimnazistával. A kertbe vezetett és kiöntötte előttem a lelkét. — Ö jó ismeretségben van önnel. — kezdette — s ön talán mindent visszamond neki. de nem félek semmitől Mondjon neki vissza, amit akar. Gonosz és alávaló teremtés ő. S a fiú elmondotta, hogy Olga elvette tőle a szobáját, elkergette az öreg dadáját, ki tiz esztendeje szolgált náluk s hogy mindig kiabál és haragszik. __Tegnap ön megdicsérte a kis Szasa húgom haját: igaz is, hogy nagyon szép haja volt! Olyan, mint a selyem! Ma reggel levágta neki! — Féltékenységből! — gondoltam magamban. — Féltékeny, mert S2asa haját dicsérte s nem az övét! — hagyta helyben a fiú a gondolatomat. — Nagyon kínozza papát is. Szegény papa olyan sokat költ reá. Elhanyagolja kötelességeit s már megint iszik! Megint! ö meg, az ostoba liba, napestig sir, mert szegényesen, kis házban lakik. Mit tehet róla papa, hogy nincs pénze? A fiú sok szomorú dolgot mondott el; ő sokkal többet látott, mint vaksággal megvert apja. Késő este a grófnál ültem, ittunk szokás szerint. A gróf tökrészeg volt, én kissé mámoros. — Ma megengedte, hogy mintegy akaratlanul, megérintsem a derekát. Tehát holnap tovább mehetek... — mondotta. — Hát Nadenkával mennyire jutottál? — kérdeztem. _Haladunk! Vele még a kezdetén tartok. Egyelőre cíak a szemeink beszélnek. Szeretek olvasni, testvér, a szomorú, fekete szemében. Vari abban valami, amit nem lehet szóval kifejezni, amit csak érezni lehet. Ne igyunk? — Úgy látszik, tetszel neki. ha van türelme, hogy órák hosszáig beszélgessen veled. Úgy látom, tetszel az apjának is. — Az apjának? Arról a vén bolondról beszélsz? Haha! A szamár becsületes szándéka- j kát gyanít bennem! A gróf hörögni kezdett s újra ivott. — Azt his2i, hogy feleségül veszem a * leányát. Nem szólva arról, hogy nem szabad házasodnom, sokkal tisztességesebb dolognak tartom elcsábítani, mint feleségül venni azt a leányt... Részeges, köhögős emberrel élni... borzasztó! A feleségem megszökne tüstént... De micsoda lárma ez? Felpattantunk helyünkről. Ugyanakkor becsapódott néhány ajtó és Olga a szobába rohant. Sápadt volt és reszketett egész testében. Haja felbomlott, szeme tágra nyílt. Pihegett és görcsösen vonaglott háziruhájában. — Mi történt veled. Olga? — kérdeztem és megragadtam kezét. A grófnak voltaképen csodálkozni kellett volna a tegezésen, mely kicsúszott a szájamon, de úgy látszott, mintha meg se hallotta volna. Az egész ember egy nagy kérdőjellé alakult át és úgy nézett Olgára, mintha kisértetet látna. — Mi történt? — kérdeztem. — Megvert! — kiáltotta Olga és zokogva roskadt egy székre. _Megvert! — Ki? — Az uram! Nem élhetek vek! Ott hagytam! — Felháborító! — kiáltotta a gróf s öklével az asztalra csapot. — Mi jogon veri? Ez zsarnokság... ez... a fene tudja, mi... Asszonyt verni?! Miért verte meg? — Nem tudom! Semmiérti—kiáltotta Olga, e könnyeit törölve. — Kivettem a zsebkendőmet s a levél, melyet maga küldött nekem, a földre esett, ö odaugrott és elolvasta... Azután verni kezdett... Megfogta és megszoritotta a kezem: nézze ezeket a vörös foltokat.... és magyarázatot követelt tőlem... Elmenekültem... Fogadjon védelmébe! Nincs neki joga úgy bánni velem, a feleségével! Nem vagyok a szakácsnője! Az apám nemes ember! (Folytatjuk.!1 ,
