Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-19 / 213. szám
i xii. art. tu, va, s Az osztrák szocialisták hevesen támadták a Heimwehrt az osztrák nemzeti tanácsban (Béé«, «September 17.) Az osztrák nemiét! tanács számvevőszéki bizottság ülésével egyidejűleg megkezdte tevékenységét. Az ülésen Deutsch szociáldemokrata azt hangoztatta, hogy pártja szembeszáll az alkotmány erőszakos megváltoztatására irányuló törekvésekkel. Kijelentette, hogy a rendet és a parlamentáris kormányformát a Heimwehr veszélyezteti s kérdést intézett a kormányhoz aziránt, hogy a Heimwehr mult évi október hetediki nagy felvonulása alkalmával a rend fenntartására foganatosított intézkedések az államnak mennyibe kerültek. Ezután utalt a Reichspost cikkére, amely arra céloz, hogy rendkívüli viszonyok között a parlament ülésezését át lehet helyezni a fővároson kívül fekvő más városba is. A szociáldemokraták nevében kijelenti, hogy nem félnek ettől a fenyegetéstől, mert tudják, hogy minden osztrák városban lehet még találni épen elég derék embert, akik a parlamentárizmuís veszélyeztetését látva, az alkotmány védelmére kelnek. Schumy belügyminiszter helyettes kancellár a kormány nevében válaszolt a felszólalásra. Megcáfolta azt a tarthatatlan híresztelést, hogy a bécsi rendőrség őrizné a Heimwehr fegyvereit. Deutsch feltett kérdésére a miniszter csak annyit válaszolt, hogy az államra a megerősített karhatalom tavaly október hetedikén még mindig sokkal kevesebb terhet rótt, mint amennyi a kár lett volna, ha a rend fenntartásáról nem gondoskodnak. Hivatkozik arra, hogy Sankt-Lorenzben sem történtek volna meg a sajnálatos események, ha ott kéznél lett volna harminc-negyven csendőr. A miniszter bejelentette, hogy a bécsi rendőrség felszerelése most kielégítőnek mondható. A karhatalomnak nem az a feladata, hogy minden csekélységért fegyverét használja, de a túlkapásoktól meg kell védeni a közrendet. A belügyminiszter ezután annak a szükségességét hirdette, hogy a pártok mondjanak le a felfegyverkezési ideológiáról, mert ideje volna eljutni ahhoz az ideális állapothoz, amikor az állam gondoskodik a közrendről és a lakosság nyugalmáról. Tudások, vendégek, gazdák és furó-faraoók a Székely Héten (Sepsiszentgyörgy, szeptember 17.) A Székely Hét programmja befejeződött, a Mikó-kollégiumból most hordják haza a kiállításoknak az anyagát. — Számbaveszik a kitüntetéseket, jutalmazásokat, a benyomásokat s általános hatásként kimegy a székely falvakba az ambiciózus munkaszeretetének újabb lendülete. Mert ez a hatása meg volt a sepsiszentgyörgyi Székely Hétnek és erre a hatásra kimondhatatlanul nagy szükség volt. A székely általános nópközösség- nek egyetlen, de óriási értékű s kiszámíthatatlan feladatokra váró vagyona, a múzeumi kincsesház sugárkévékben keltette életre ezt a hatást a székely nép csüggedésre hajlamos borongós idejében. És a népközösségnek kincses palotája uj útirányok, uj fejlődési lendületek bevilágitására van hivatva az elkövetkezendő időknek láthatatlan jövőjében. C] munkakedvre van szükség Mert a háromszéki síkságon éppen úgy, mint a csiki hegyoldalokon és az udvarhelyi völgyekben, olyan elkeseredett lelkek veszik számba a földnek termését, amelyekben felmerül a kérdés: érdemes-e dolgozni? A buza nagy világpiaci versenyében a mi országunk már nem jut helyezéshez, a görbe hegyhátak székely népe éppen ezért, az ösztönszerü előrelátásával ki is lépett ebből a versenyből és más terményeket hoz ki a földből jelentős mennyiségben. A háromszéki síkságról például az árpát szállították nagy mennyiségben kifelé • ennek az ára is lezuhant a kétségbeejtő mélységekbe. El lehet képzelni, micsoda aggodalommal vannak tele a falvak azért, mert már háromszázhnsz lej egy métermázsa árpa. A többtermelésről mondottak sok szakelőadást Sepsiszentgyörgyön és nekem azt mondja egy székely kisgazda: — Tessék megmondani, minek termeljünk többet, amikor a mostani termés is itt van mind a nyakunkon. Csak a osilggedező lélek mondja ezt s természetes, hogy az időleges válságok nem keseríthetik el ennyire az embereket. Ezért jött a borús idők utolsó óráiban, életkedvet, munkakedvet megmentő hatásával a sepsiszentgyörgyi kiállítás, amelynek lezajlott kisgazda-versenyéről, a háziipari értékek továbbfejlesztéséről most kezdődnek az ambíciót kovácsoló falusi beszélgetések, tervezések. Hunok vagyunk A múzeumból megilletődött hangulatban vonult át a közönség a kollégium épülettömbje felé. öregesen kis csoport közepén, szerető kezek támogatásával, de vidáman halad a papolci magányában visszavonultan élő székely törtenettudós, Barabás Samu. Friss .elegáns a maga öregségében, dp mégis elfáradna talán a hosszú gyalogúton, a hosszú ünnepség, sok kiállítási fárasztó nézegetés után, ha nem szeretnék az emberek olyan nagyon. Minden percben meg kell állania, mert minden percben örvendetes mosollyal üdvözlik, kislánykák, nriasszonyok, falusi és városi férfiak: — Jónapot Samu bácsi. Hogy van édes Samu bácsi? És Samu bácsi mindenkinek örül, mindenkivel megáll, mindenkihez juttat ártatlan jólelkéből kedves szavakat. Néha három felől is szólnak hozzá, amint mondani szokták, majd szétszedik a kedvességét. Az embernek jól esik nézni azt a szeretetet, amivel körülveszik itthon az Akadémia méltó elismerései után hazajött öreg székely tudóst, aki mint akadémikus történész is, a Székely Nemzeti Muzeum igazgatóságának tagja s ebben a minőségében szokott falusi magányából bejárni a városba. — Samu bácsi kérem, — fordulok hozzá egy komoly kérdéssel — a lezajlott viták után mit tetszik mondani: honnan származtunk, mik vagyunk mi székelyek? A mosoly elkomolyodik, határozottsággá az arcán: — Hunok, öcsém, honok. Most már kezdik belátni ők is... Tovább is beszél szívesen. De mind újabb és njabb üdvözlők szakítják félbe. Tudományokkal foglalkozó emberek jönnek, Bányay János, a geológus. Géléi István egyetemi professzor és mások. Barabás Samu elmondja, hogy befejezte nagy munkáját, a „Székely Oklevéltárit, aminek hatalmas, nagy kézirathalmazát hosszú évek során Papolcon készítette el. Német szemmel A' székelyek körében külön ünneplés vette körül az erdélyi német kultúra képviselőit, Csáki Richard dr. muzeumigazgatót, a romániai német kulturközpont megbízottját és Julius Teutscb dr.-t a brassói szász múzeum igazgatóját. Csáki dr.-nak a beszéde is nagyon megérintette a székely sziveket, ame lyek annyira jóhiszeműen hálásak minden megszólaló jóindulatért. Csáki Richardot, a muzeumigazgatót, a szellemi kulturmunka érdemes munkását láthatólag meglepte az a széleskörű nagy szeretet, amivel a székelyek veszik körül múzeumunkat. Örömmel beszéli: j — Én még nem láttam múzeumi ünnep- J ségen, jubileumon, diszgyülésen ilyen nagy tömeget. A múzeumoknak rendesen meg van Meghívás! Megérkeztek az uj PHILIPS vevőkészülékek, melyeknek vételkötelezettség nélküli bemutatására meghívjuk a t. közönséget. — A készülékek ma, 18=án este 9—ll»íg müküdésük közben megtekinthetők Strada N. lorga 3. sz. alatti Philips lerakatban. A készülékeink kizárólag a kö* vetkező rádiószaküzletek révép szerezhetők be : Constructio, Electrica, Fekete Tibor, Klatrobecz loan Mag. de Candelabre, Tana Ferenc. Teljes tisztelettel! Philips S. A. R. a maga közönsége, meg vannak a kitartóan lelkes hívei, de ilyen széleskörű népszerűséget nem láttam. A székely nép nagyon szegény, talán a legszegényebb azok között a népek között, amelyek a saját erejükön ilyen elismerten komoly tudományos intézetet tarthatnak fenn. A szegény székely népnek az egyetlen általános jellegű közvagyona ez a muzeum és sok reménysége fűződhet hozzá. Ezért az a szeretetteljes ragaszkodás. A székely munka jövője A kiállítás rengeteg érdekessége között olyan értékek kerültek elő, amiket nagyon kevesen ismertek. Az árapatakiak ősi varrot- tasai például azért hatottak olyan meglepetésszerűen, mert igen kevesen tudták, hogy a háziipar ősi népművészetét olyan szépen, híven őrizték meg ebben a háromszékmegyei faluban. A csikmegyei szőnyegszövészetről, pedig látható volt ezen a kiállításon, hogy a felébresztett uj munkakedvvel nagy jövőnek néz elébe. De bemutatkozott az a székely kézügyesség és konstruáló hajlam, ami olyan ősi rátermettsége a székely embereknek az ipari pályára. A brassói Székely Társaság 1 tanonckiállitása gyönyörű dokumentuma volt ennek. A háziipari szakbizottság a leg- nagyobb pénzjutalmat, az aranyérmek mellett, Duka János árkosi székely embernek adta, aki finom hegedűket és nagybőgőt állított ki, amiket kezemunkájával készít egyedül otthon a falujában és a szakemberek a legprecízebb munkának találták. A másik ilyen konstruáló székely mérnöki műszereket, szögmérőket, ©lipszis-körzőket állított ki. A tudományos szempontból legértékesebb munkaeredményt Bányai János, a fáradhatatlan geológus tárta fel azokkal a térképekkel, amiket maga szegezett fel végig az épület egyik folyosóján, ö a legjobb ismerője a székelyek földjének s ezeken a térképeken megmutatja, hogy minden talpalatt- nyi helyen miből van a talaj és mi van a talaj alatt, a sótól az udvarhelyi négy vonalú földgázmedencéig s a fekete széntől a hófehér márványig. Minden dombnak ismeri az ásványi anyagát, minden forrást felkutatott a havasok tetején is, olyanokat is, amiket az idő már betemetett s olyanokat is, amikről csak erdei pásztorok tudtak eddig, ő tartja számon a vizeket, köveket, ő tudja hogy hol, mire használható, milyen termelésre alkalmas a föld és az a kincs, ami a föld alatt van s a vizeket, fákat, mindenféle növényeket és a havasokban felkutatta a növényi ritkaságokat, amikből szintén rendezett kiállítást. És az érdeklődőknek készséggel magyarázta, hogy mit lehetne kitermeí- ni, milyen életprogrammot lehetne felépíteni és milyen messzi jövőre számíthatna a székely nép. Ő tudja, hogy ennek a népnek nagy jövője lehet ezen a földön, csak keresni kell a lehetőségeket. A kiállítás megrendezésében, összeállításában Török Bálint végezte a munka irányító, óriási nagy részét és nagy eredményt mutatott fel. A falufejlesztési, többtermelési tanfolyam vezetője Nagy Endre volt. És sok embernek lelkes munkája tette feledhetetlenül emlékezetessé a Székely Hetet. j j . <z. L| >