Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-18 / 212. szám
4 XII. ÉVF. 212. SZÁM, m lAí alábbiak lényegéről először egy külföldi lapban olvastam. A hir már akkor feltűnt előttem. Ilyen birt azonban sokat olvas az ember és igy köny- nyon elfelejti. Pár héttel később azonban a hir felbukkant az erdélyi lapokban is. Megint szemet szúrt és megint elfelejtettem. Talán elfelejtettem volna végleg, ha most megint nem kerül a kezembe egy utódállambeli magyar lap, ahol a hir ismét meghúzódott* •. Nagyon érdekes egy ilyen hir utazását és usz- kálását Európa sajtóján keresztül megfigyelni. Az ilyen természetű hir nemzetenként más és más beállítással, .más és más karakterben jelenik meg. Az én szóbanforgó hirem például, moly egész röviden arról szól, hogy egy nyolcvan évet élt ember mire fordítja életének idejét a német lapokban nagyon komolyan, a statisztika egzaktságával jelenik meg, a magyar vagy francia lapok már némi szellemeskedéssel, iróniával, vagy humorral kezelik, az olasz lapok viszont emfazissal, mindegyik sajtó a maga általános zsurnalisztikái hangjának megfelelő szólamba pakolva. Nekem ezek közül a hangok közül kétségtelenül a német hang tetszik a leginkább. Ez a német hang ugyanis a lényegre megy, nem akar mondani többet, mint ami ebből a hírből fontos lehet az olvasó számára: a lírát és a fintort rábízza az egyénre, akiben a thimek a lényege feldolgozódig vagy legalább is kell hogy feldolgozódjék. Mi azonban ez a hir közelebbről Î Elöljáróban meg kell még jegyeznem, hogy az ilyen sajtószerte nszó hírek az uszkálás közben a fordítás közbeni elírások, félreértések és gyors munka következtében meglehetősen elváltoznak. Hogy úgy mondjam, ha megcsinálnék egyszer valamely hírről az összehasonlitó genezist, nagyon furcsa dolgok derülnének ki. Szóbanforgó hir lényegét kitevő statisztika összeállítását a németek például egy amerikai embernek tuladonitják. A magyar lapok viszont minden további nélkül német emberre hárítják a szerzőséget. Nagyon jellemző ez az el- és átírás. A magyar zsurnaliszta csak német emberről tételezi fel, hogy képes leülni és kiszámitani vájjon nyolcvan év alatt hány évet aludt, hány évet evett, hány napot borotválkozott, mennyit dolgozott, menynyi időbe került 80 éven keresztül a cipőfelhuzás, a nyakkendő kötés, a cigarettára gyújtás stb. A német zsnmailszta viszont, talán azért, mert ő dolgozott az első forrásból, amerikainak vallja a szerzőt, bár nincs kizárva, hogy csak azért Írja amerikainak, mert a német ember képzeletében az amerikrnusró! él az a feltevés, hogy a statisztika embere. Ha jól meggondolom tehát, még az ilyen vonatkozásokon keresztül is nyomozhatók faji és környezetbeli vo natkozások. Viszont ebben a pár sorban még sem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy bárhol is készítették ezt a statisztikát, a tartalmán túl nagyon. jellemző rá, hogy ilyen hosszas és kitartóan utazik, hogy az olasz zsurnaliszta számára ugyanolyan érdemes a közlésre, mint a francia vagy német, vagy magyar újságíró előtt. Nem akarok nagy dolgot mondani: de ezt a birt ugylátszik az idő egy lényeges hajlandósága utaztatja. Az utaztatja, bőgj* a levegőben lóg az életünk gépiesitésének, rendezésének, racionalizálásának a szándéka. Az utaztatja, hogy ha titkon, ha nyíltan, az ember mai értelme és életrevidiáló szándéka be akar lépni a maga kapta fára hnzó meggondolásaival életünk eddig legszabadabbnak és leganarohisztikusabbnak vélt domíniumába. Figyelmeztetni akar arra, hogy rengeteg időt lűttJSWlM töltünk életünk folyamán a gallérgomb kereséssel, a cigarettára gyújtással, az óranézéssel, a borotválkozással, a bosszankodással, általában mindazokkal a csip-csup tevékenységekkel, amelyek napjaink folyamán fel se tűnnek, egy nyolcvan évnyi élettartam perspektívájából azonban hónapokra és évekre ösz- szegeződnek. Arra akar figyelmeztetni, hogy mégis ijesztő, ha egy nyolcvan esztendős férfi életéből, ha összeszámítja, — teljes 228 napot, tehát jó háromnegyed évet, azaz éjjelt és nappalt, heteket és hónapokat tölt borotválkozással. Tessék elképzelni, milyen nagy pazarlás volna (és milyen rgttentő kin!) ha összes borotválkozásainkat azzal kellene elintézni, hogy január elsejétől ülni kellene 228 napon keresztül éjjel-nappal a borbély fotölyében... A statisztikus valószínűleg erre a vízióra akar dolgozni s ezen a vizión keresztül akarja belénk szuggerálni, hogy ez korántsincs rendben, ennyi időt alapjában véve ily haszontalanságokra fordítani I... S téayleg, ha meggondolom a statisztikusnak igaza van, bármennyire tiltakoznak is ellene húszezer éven át mindenféle haszontalan időtöltésre, időhúzásra beidegzett és megszoktatott ösztöneim. Tényleg nincs rendben, hogy például a gallérgomb keresésére több mint hat nap foglalódik le a nyolcvan esztendőből. Tényleg helyesebb volna, ha a gallérgomb s hasonló elgurult és elmerült tárgyak keresésére fordítandó idő hasznosabb és mélyebb, kedvesebb és mámorosabb dologra, például nevetésre, vagy az élet folyamán mindenkiben valamikor felmerülő optimista életérzés megnövelésére térül. Igen, helyesebb volna! De vájjon lehetséges-ef Lehetséges-e az életet, az ember életét, tehát Kis Péterét, vagy X. Y-ét úgy szabályozni, ahogy szabályozva van a gyéresi gyárban a szeg létrejövésének s a köz szempontjából való szerepének kikészítéséit Persze igy volna jó az ember életét is rendbehozni napról-napra, hétről-hétre, évről-évre! ügy volna jó, hogy ha a haszontalan mínusz tételeket ki lehetne kapcsolni, illetve átlehetne változtatni pozitive hasznosakká: a hosszankodás éveit az öröm esztendeivé! Ám ki meri állítani, hogy a nyakkendőkötés, a gallérgomb keresés, a cipőfelhuzás és a cigarettára gyújtás idejei tényleg haszontalanok? Ki tagadhatja, hogy ezek a haszontalan percek akármilyen színezetben folynak is le az egyén számára, nem az élés leganimálisabb és legönfeledtebb órái, amikhez ingyen jut az ember, azaz anélkül, hogy rá volna parancsolva, rá volna kényszerítve!? Ez az élet, a mi életünk feladataink és kötelességeink következtében már amúgy is rettentően sivár. Már amúgy is szabályozva van az evés, az alvas, a munka, a szórakozás és minden egyebek ideje. Ó milyen jó, hogy jut még idő arra is, amikor nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek és semminek, hanem a nyakkendőnket kötjük, vagy a cipőnket lmzzuk, vagy egy elgurult gombot keresünk az íróasztal alatt. Azt hiszen az embernek már csak ezek az igazán szabad és egyéni pillanatai, a többi mind a rettentő üzem előírása szerint történik, amibe betereltek könyörtelen gazdáink: a Lét Minimum és az Anyagi Gond. (Q. G.) Az Erdélyi és Bánáti Kereskedelmi Testületek Szövetsége aradi gyűlésén megvitatták a kereskedelem összes sérelmeit Képviseletet követelnek a kereskedők és iparosok a megyei és községi tanácsokban — Országos kis- kereskedői kongresszust készítenek elő (Arad, szeptember 16. Saját tud.) Az Erdélyi és Bánáti Kereskedői Testületek Szövetsége szeptember 15-én, Aradon nagy érdeklődés melleit tartotta meg elnöki tanácsülését, amely jelentőségével messze kimagaslott a szokaşoiş kongresszusok sorából. Az ülésen Kun Ríchárd szövetségi elnök elnökölt, mig a tárgysorozat pontjait dr. Fried János szövetségi főtitkár ismertette. A tanácsülésen a 36 tagegyesület számos delegátusa vett részt és különösen meleg ünneplésben részesült a brassói német Grémiumszövetség és a marosvásárhelyi Kereskedő Társulat vezérkara, akik még egyetlen alkalommal sem hiányoztak a szövetségi ülésekről. A tanácskozásnak ünnepélyes jelleget adott az a körülmény, hogy a romániai ke* reskedelmi élet .összes aktuaas Kémeseit be- ható tárgyalás alá vették és igy a tanácsülésnek módjában állott a kereskedelmi ér- dektestíiletek mozgalmai és akciói részére kimerítő programmot adnia. Miután az egyes érdektestületek legkiválóbb képviselőiket küldték el a tanácsülésre, a legfontosabb kérdésekben pontosan körvonalazott állásfoglalás jöhetett létre, amelyet nivós felszólalások és értékes javaslatok támasztottak alá. A tárgysorozat első pontja a szövetség anyagi eszközökkel való alimentálásának kérdése volt. A tőzsdetörvény nagyfontossá-* gu kérdésében az elnöki tanács osztatlan tetszéssel fogadta el Deutsch Andor, aradi kamara^ alelnök azon javaslatát, hogy a válasz- tott bíróságok európai intézményének visszaállítása, illetve meghonosítása érdekében a kormány hozzon sürgősen külön szaktörvényt, mert igy nem kellene a már szentesített tőzsdetörvény módosításáért a kereskedőtársadalomnak problematikus harcot folytatnia. Szenes Henrik aradi nagykereskedő kiegészítette a javaslatot azzal, hogy a szak- torveny meghozataláig engedjék meg az eddigi kikötések aiapján folyamatba teendő ügyeknek a régi rendszer szerint működő választott bíróságok előtt való lelárgyalását. A tanácsülés elhatározta, hogy a szaktörvények meghozatalánál a gazdasági érdekképviseletek véleményének meghallgatását követeli a kormánytól és felhívja a tag egyesületeket, hogy a megyék képviselői és szenátorai közül a kereskedelmi törekvések számára nyerjenek meg alkalmas férfiakat, akik a parlamentben alkossanak kimondottan kereskedelmi parlamenti csoportot El határozta a tanácsülés, hogy az ősz folyamán országos kiskereskedői kongresszust rendez, amely a vidéki kereskedelem összes problémáival foglalkozni fog. A tanácsülés megbízta a központi irodát, hogy az ülésen leszögezett elvek alapján tegyen a kormánynak előterjesztést az adótörvény módosítása és a közteherviselés egységesítése iránt. Foglalkozott az ülés az italmérési illetékek sérelmes megállapításával a fűszer- és csemegekereskedőkre nézve és elhatározta, hogy a törvény módosítását teljes erejével fogja követelni. A vasárnapi munkaszünetről szóló törvény módosítására vonatkozó javaslat megtételét az értekezlet az ősszel megtartandó kiskereskedői kongresszus hatáskörébe utalta. Elhatározta a tanácsülés az összes gazdasági szervekkel való szoros együttműködést, megbeszélte a községi választások előkészítését, hogy a megyei és a községi tanácsokban a kereskedők és az iparosok megfelelő képviseletet nyerjenek. Az uj vámtarifa hibáinak feldolgozását, a készülő vámtörvényre vonatkozó szakszerű észrevételeket dr. Fried János főtitkár jelentése alapján az egyes érdektestületeket a maguk tapasztalataival fogják kibővíteni. Pal- mhert Alfréd, a német Grémiumszövetség alelnökének a vámtarifa szakszerű bírálatával kapcsolatos javaslatát az elnöki tanácsülés mindenben magáévá tette. Rendkívül figyelem és elismerés kisérte dr. Fried János szövetségi főtitkár részletes előterjesztését a tisztességtelen versenyről szóló törvénytervezet lényeges kiegészítéséről Dorn- helm Jenő temesvári nagykereskedő az uj kényszeregyezségi törvény hibáira mutatott reá és azok sürgős orvoslását követelte. Endre Károly, a Temesvári Kereskedők Egyesületének titkára a városi adótörvény módosítását sürgette. A szükséges statisztikai adatok beszerzésével és a vonatkozó emlékirat elkészítésével a tanácsülés a temesvári egyesületet bizta meg. A tárgysorozat összes pontjainak szakszerű megvitatásánál értékes irányítást nyert a tanácsülés Domán Sándor aradi elnök és dr. Szöllösy Zsigmond főtitkár felszólalásaival. A külön teremben tárgyaló, majd a tanácsülésbe beolvadó aradi kiskereskedői egyesület tagjai Engel Mór elnökkel együtt a tanácsülés meleg ünneplésben részesítette. Végül felolvasták a Zilahi Kereskedők Társulatának indítványát a vásártartási jog szabályozása kérdésében, amelyet a tanácsülés egyhangúlag elfogadott.
