Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)

1921-06-07 / 115. szám

— Mi ma az uj állam testén egy nyílt, igen ragályos és terjedő seb vagyunk. E sebnek a neve: elégedetlenség. De meg akarunk gyógyulni. Orvosságunk: isteni -és emberi jogainknak az egész vonalon való becsületes elismerése. Egyenlő kötelességek teljesítése rr,ellett, egyenlő jogú állampolgárok akarunk lenni.

Jelszavunk: Erdély népeinek meg kell egy- mást érteni!

— Azt akarjuk, hogy ez a föld, mely legelőször lett — századokkal exe\5 t — a vallásszabadság boldog hazájává, ma ne essék a legnagyobb veszedelmek és szerencsétlensége!; csiráit magában herd.', elvakult sovinizmus áldozatává.

— Azt akarjuk, hogy legyen ez a föld az iií lakói különböző nye.vü és vallásu népek közösen félteit és sz.rétéit, egyesült erővel' védelmezett, megelégedést és boldogságot nyújtó karéjévá.

— Azt akarjuk, hogy az itt lakó népek távolítsák el kölcsönösen a közélet teréről a gyülöl- k£dők:t és a másokra agyarkodókat, kiknek kenyeret nem verejtéke» munkájuk, de a verejtékes munkások egymásra uszítása biztosit.

Azt akarjuk, hogy az erdélyi nemzetek lag- emalkedeüobb gondoikozásu, lagmiiveiiebb, legnemeeabb képviselői haladéktalanul kezdjék meg az egymás niegértéséra vezető tárgyalásokat

s kövessenek el mindent a megfárad ott, elcsigázott, agyonzaklatott népek nyugalmának megtalálására.

— Ez a mi zászlóbontásunk célja, ez a mi programmunknak aiagpondolata: Erdély népének óhaját, vágyát csak Erdély pépei érthetik meg. Mindnyájunkat ez a föld szült, ezen ringott bölcsőnk, ennek a földnek kell táplálnia s egykor kebelébe fogadnia. És minket ez a föld magyaroknak szült és

mi magyaroknak akarunk és fogunk itt maradni és gyermekeinket is magyaroknak akarjuk tudni és nsyelni.

— Midőn mai gyűlésünk nyugodt, komoly és méitóságos lefolyásának megóvását mindenek szives figyelmébe ajánlom és kérem, mégegy- szer testvéri szeretettel köszöntőm Kalotaszeg magyar népét és kiküldöttjeit, valamint a Magyar Szövetség központi bizottságának és a sajtónak képviselőit és a nagygyűlést megnyitom.

Kos Károly beszéde

A szervezőbizottság megállapodása alapján Kés Károly ismertette a szervezkedés célját és indokait a következő nagyszabású, de politikailag jelentős, trodalmilag is szép beszédében.

Emlékezzünk! Történt egyszer, — hetedik

Bán fíy huny adón

A vasárnap déli gyorsra várakozók közi feltűnően sok a komoly feketébe öltözött férfi. A déli forróságban csakúgy olvadoznak s már eiőre borzalommal emlegetik a fülledt kupé gyötrelmeit.

— Sebaj I — vigasztalják egymást — azt a másfélórát csak kibírjuk valahogy.

Nem mondja senki, mi az útja célja, de könnyű leolvasni róluk, hogy Bánffyhunyadra tartanak, a népgyülésre. Az első magyar nép- gyülésre. amelyet az impérium átvétele óta Erdélyben engedélyeztek.

Rémhírek is keringenek már tegnap délután óta: . . . egy ezred katonaság — gépfegyverek az utcasarkokon . .. regátbeli katonák, azok nem tréfálnak . ..

— Ezeknek a híreknek köszönheti Bánffy- hunyad — mondja derűs mosollyal egy tanár, — hogy engem is falai között tisztelhet ma. Másként eszembe sem jutott volna kimenni.

A vonat a kelleténél tovább is ácsorog a kolozsvári pályaudvaron, de aztán mégis csak megindul. Egeresnél a drága gyorsvonatra mintegy tíztagú falusi társaság kapaszkodik fel, kékbéli ünneplőben, kékiteit bő gatyában. Kalotaszeg népe sorakozni indul a kibontott zászló alá. És a következő állomásokon sorra megismétlődik ez a jelenet.

Friss szellő váltja fel az állott forróságót, mélyzöld, sürü fiatal tölgyes kpzt fújtat a vonat. A sztánai völgy küldi eiőre ózonos, tiszta levegőjét. Az állomáson újabb, ezúttal nadrágos társaság száll fel, ismerősök integetnek:

— Hova, hova?

— Ahová önök! — csattan vissza a jókedvű válasz.

Istenem, hogy megszokták az emberek félig kimondott szavakból, célzásokból megérteni egymást. Bánffyhunyadon hatóságilag engedélyezett népgyülést tart a magyar nép és az odaigyekvők szabadkőmivesei titokzatossággal adják ezt egymás tudtára. Szabad államban, szabad polgárok. Nem összeesküvők, csak nyíltan tömörülni akarók

esztendeje annak már, — és nyár volt, aratás után épen, — hogy jött a parancs és mi, Erdély dolgozó népe, otthagytuk ez ugartörő eke szarvát,

a műhelyek szerszámait letetiük, felkeltünk a dolgozóasztaltól azok, akik gondolatokat termelünk és mentünk a háborúba parancsszóm. Senkisem kérdezte akkor: akarjuk-e mi azt? És nem vált szabad kérdeznünk: miért? Csupán engedelmeskednünk volt szabad! Es mi mindnyájon, Erdély nknden dolgozó népe: magyarok, románok és szászok, engedoimesWdíünk. Szó nélkül engedelmeskedtünk a parancsnak.

Aztán eltelt négy hosszú, keserű, véres esztendő és nagyot fordult a világ. A régi parancsolok eltűntek és jöttek helyükbe más parancsolok, akik most már békét parancsoltak reánk és mikor már itthon voltunk megint és már-már újból megragadtuk az eke szarvát, kézbe fogtuk a műhelyek szerszámait, az irótollat, a rajzoló ceruzát, egy napon csak megtudtuk, hogy mi, Erdély népe. Románia polgárai vagyunk.

Senki sem kérdezte tőlünk most sem: akarjátok li e-i? És nem volt szabad kérdeznünk azt sem: miért? Csupán engedelmeskednünk volt szabad. Mi tehát újra csak engedelmeskedtünk mindnyájan: románok, magyarok és szászok. Egyikünk reménykedő örömmel, másikunk keserű bábái’'.', harmadikunk aggódó várakozással;

de rzó ;. ni engedelmeskedtünk.

És dolgozni kezdtünk uira. Két esztendő futott el Erdély felett azóta. És ezalatt a reménykedő örömök meghalványodtak; megenyhültek a kínzó keserűségek és csak a várakozó aggodalom maradt meg mindnyájunk lelkében.

Kérdezzük nuy a népet

A két esztendő előtt még lobogva élő gyűlöletei; lángja ma már nem gyújt uj tüzeket, emberek cgymá3 ellen való keserű haragja ma már rnegszenesedett: ez egymás lelkén ütőit kinzó sebek kínja nem szakgaí már akkora fájdalommal. De mindnyájunk egén ir.egsürüsödtek a gondfctlegck és mindnyájunk kezes élctigéja megnehezedett.

És két rövid esztendő után ma kérdezze meg bárki Erdély do'gozó népét, vallja az magát akár magyarnak, románnak, avagy szásznak, kérdezze meg tőle: — Meg vagy-e elégedve' az élettel, meg vagy-e elégedve a világgal, meg vagyáé elégedve a sorssal, amelyet viselsz?

Erdély dolgozói bizonyára igy fognak válaszolni: — Jó Uram! Nem tudom, hogy lesz ezután, de most nincsen úgy, ahogy kellene!

Ezt fogja válaszolni és ha keserűbb is a hang az egyiknél, vagy biztatóbb is a másiknál, avagy tartózkodóbb a harmadiknál, hogy magyar, román, avagy szász a válasz tadó, de a szó ugyanaz lesz mindeniknek ajakén, aki egyik is, másik is, harmadik is egyformán román állampolgár ma, de egyformán erdélyi ember is.

polgári és nemzeti jogaik védelmezésére. No, talán megváltozik ez is, Bánffyhunyad után.

Kós Károly nincs a felszállók között. Ó már a hajnali vonattal bement, rendezni és rendelkezni. Beszélik, hogy a szíánaiak szekereken indultak be, majdnem az egész falu férfinépe, a zsobokiak gyalog négyes sorokban. Most mar semmi kétség: a kalotaszegiek ott lesznek Hu- nyadon, a maguk gyűlésén, ha jégeső kopogna is, ha százszor elitélné érte a nagyképü patópé- los fontoskodás.

A zsoboki kaptatón fül már csak a féknek van dolga. A vonat szinte suhan a síneken, mellette akácokat borzol a szellő, vetések fü- remlenck tovább a lankás oldalakon. A láthatár szélén feketéiknek a havasok, még egy-egy hófolt is megcsillan oldalukon. Erre a háttérre rajzolódik rá Bánffyhunyad hegyes csúcsba szökő kálomista-tornya, tövében fehér házak szorongnak s a semmitmondó tetők alatt most különös ritmust vernek a szivek. A délután eseményei elé sietnek kiváncsi, aggodalmas, de elszánt gondolatok.

Bánffyhunyad nagyközség a Kalotaszeg centruma. A havasaíji és Nádasmenti falvak ncpe itt ad találkozót egymásnak hetivásáros napokon. Most vasárnap van, déli egy óra, csöndes ez állomástól bevivő nagyuica, de az ablakokban kiváncsi fejek és kiváncsi tekintetek. Az izgalmak a felszín alatt rejtőzködnek, de élnek Katonaságnak, gépfegyvereknek nyoma sincs sehol.

— A piaci bódék mögött vannak felállítva — suttogják — de közelebbárve a piaci bódék mögött sincs semmi félelmetes szenzáció. Pár tiszt tart hazafelé ebédjéről, egy raktár előtt őrszem silbakol. Kinn az utcán ennyire zsugorodott össze a nagy katonai készenlét. A laktanyában természetesen van készültség. A Tigris előtt ugyanolyan kékbeli, kékiteit gatyás falusi öreg álldogál. Csöndes érdeklődés a szemükben, talán várnák, hogy fogatok hosszú sora repitse el előttük a kolozsvári urakat. Azok ellenben megérzik, hogy itt ma nem pózos hivalkodásról lesz szó, hogy valami komolyabb, bensőségeAmtkor az ötöd féléves háborús pokolból kiszabadulva hazajöttünk a milliók vérével itatott csataterekről milliók könnyével öntözött szülőföldünkre, ahol négy és félesztendő alatt semmi sem épült, semmi sem készült, de minden romlott, pusztult, szegényedett, rongyosodott, akkor lelkünk tele Volt a pusztulás, a vér undorával, szivünk tele emberszeretellel, életkedvvel és minden izmunk és idegünk feszült az uj munkára készülő akarattól. Azt hittük, /hogy nem lesz elég az ember, hogy mindenikünknek kettő helyett kell dolgoznunk sokáig, hogy pótolhassuk bár valamennyire, ami ötödfél esztendő alatt csak romlóit, pusztait, rongyosodott ülhon. Akkor azt hittük, hogy — mint szárazságra ha meleg eső jön —, úgy fog itthon és mindenütt kerek e földön felsarjadni egy uj, jobb, egészségesebb teremtő élet.

Ä gazdasági romlás

És a valóság? Először azt vettük^ észre, hogy pénzünk napról-napra veszíti értékét, a drágaság napról-napra mind jobban rohanva nő úgy, hogy a munkabér sohasem tudta a fo* gyasztási cikkek árát elérni. Aztán a forgalomban levő kétféle pénz közötti, változó valutadifferenciát lelketlenül kihasználó spekuláció szabad rablása a pénzben való bizalmunkat rendítette meg. Aztán a pénzbeváltésnál visszatartott 40 százalék fosztotta meg Erdélyt jó időre forgótőkéjének szinte felétől. A rossz és bizonytalan közlekedési és szállítási viszonyok, a permisz- rendszer csak tetézték a bajt, mert ez áruk kicserélését a legitim kereskedelem kezéből kivette és lelketlen nagy bankok, lánckereskedők kezébe juttatta, ami a drágaságot a lehetetlenségig fokozta. Megtörtént az, hogy a tavalyi év milliókat és milliókat érő gyümölcstermése, arai máskor .külföldre ment, most ott rothadt a fán vagy megfagyott a padláson vagy az állatok eíték fel. A munkabérek és a nyersanyag drágasága ipari termelésünket rázta meg alapjában, mert belföldi termelésünk emiatt a jobb valutájú külföld termékeivel, dacára a vám és szállítási költségeknek, nem tudott konkurrálni; viszont a határzár miatt, hatalmas faiparunk termelése itthon maradt. Szomorú következménye lett mindennek a nagyüzemek redukciója, a munkanélküliség cs a tél végén a marhaárak rohamos esése, mely ma már az 1000 százalékot érte el.

Az eredmény pedig, hogy rnunka^ nincs, drágaság van, pénz és hitel nincs és Erdély á gazdasági tönk szélén áll.

 msgboiygatoti föld

Ezt a kétségbeejtő helyzetet csak mérgesül a régóta vajúdó földreform ügye, mely a rég; gazdasági összefüggéseket, a termelés régi, meg. állapodok rendszerét megbontotta a kényszer, bérletekkel, de miután a végleges uj elrendezés

B3BSBBBBBE8iSBBBgBBBBgSBBSg883aS3aOBSE^ţWWB8BBWBBBB8WBiWBW

sebb dolog készül itt, a szokott népgyülési hűhóknál. Gyalog ballagnak be s a kocsik üresen

térnek vissza az állomásról.

Ebéd a Tigrisben, bor nélkül, şpr nélkül. Szesztilalom van. Szesztilalom a gyűlés utánig, akkor aztán ihatik aki akar. Megtudjuk, hogy ezt a magyar vezetők kérték igy a föszolgabirótó! és általános helyeslés mellett fogyasztjuk el a fogadós minden előtalálhaíó szódavizét. Tisztén, vagy málnaszörp alakjában. Ez sem esett igy a „boldog“ békeidőben soha.

Ebéd után a papiakban — nyájas, szeretetreméltó ház verandáján — gyülekezünk. A pap, Bokor Márton nagyíiszteleíü ur, csendesen, észrevétlenül jár-kel vendégei között. Kezel, félrevonul hol egyik, hol másik úrral, egy kis gyors tanácskozásra. Ezalatt a verandán nagy méltaí- lankodással esik róla szó, hogy magyarok kls- sebbiteni akarják magyarok előtt a kalotaszegi gyűlés jelentőségét,

— Kiszámítottuk — mondja az egyik tisz- teletes, — hogy csak a bánffyhunyadi református egyházmegye 29631 \ lelket számlál. Hol vannak ezenfelül a katolikusok, baptisták és mások 1 És hol vannak azok a községek, amelyek nem a mi egyházmegyénkhöz tartoznak, de kalotaszegiek, mert a viselet náluk is a mu- szuly és közénkvaióknak vallják magukat. Negyvenezren is felül vagyunk, uram. nemhogy a harmincból is le akarjanak tagadni. Miféle eljárás az kérem?

É3 Kalotaszegen az abszolút demokrácia uralkodik. Itt nem akarnak politikából úri hunc- futságot csinálni. Jellemző erre, hogy egyik kolozsvári kiküldött a szövegezés korrektségéért nehány kisebb változtatást kívánt volna a párt* programmon.

— Ez nem lehet kérem — siet a megjegyzéssel az odavalók egyike. Mi ezeket a pontokat a néppel együttes tanácskozáson állapítottuk meg. Ha most változtatnák rajtuk, joggal feltehetnek, hogy az urak megint csak ki akarják játszani a népet. Később talán igen, de csak az ű előzetes beleegyezésükkel.

Ez a nehány mondat példamutató minden*