Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)

1921-06-07 / 115. szám

Kedd, 1921 jwnim 7.

még nem történt meg, sőt az ideiglenes is legtöbb Helyen elégedetlenséget szült, viszont a bizonytalanságot egész Erdély területén állandósította, a föld rendes és intenzív művelését lehetetlenné tette, de az osztály és fajgyűlöletet éppen a bizonytalanság és ideiglenesség állandósításéval nem hogy enyhítette volna, de növelte.

A földreform a leggyönyörűbb emberi igazságok egyikét kellene hogy jelentse, mert régi, feudális igazságtalanságok végleges temetője kellene hogy legyen. Felséges feladata^ ez egy Igazén demokretikus kormányzatnak. De ha a hatalmas műnél nem az igazi demokrácia, nem « legpártatlanabb, a legelfogulatlanabb igazság érvényesül, de politikai, nemzeti és faji hatalmi szempontok; ha a törvény rideg betűje egyforma mértékkel is mér mindenkinek, de tág teret hagy a végrehajtásnál a részrehajlásnak, akkor a reformnak csak a neve ez. Akkor ez nem az állam konszolidációját, nem Erdély népének nyugalmát, nem ’ az amugyis felzaklatott nemzeti ellentétek lecsillapítását, de ezeknek éppen az ellenkezőjét fogja szolgálni.

Nem mondunk ítéletet egy törvényről, amelyik még csak tervezet, mert az igazságtalanság volna. De ami eddig itt Erdélyben földreform cime alatt történt, az a megszületendő törvényben való bizalmunkat nagyon megrendítette.

Munkásnyomor, elégedetlen, rosszul fizetett tisztviselőikor, népszegényedés; béna kereskedelem, válsággal küzdő ipar, visszaesett mezőgazdasági termelés: ez ma Erdély közgazdasági képe. És ezt nem én találtam ki, de napról- napra harsogja sajtó, politikusok, parlament, ezt sirja kereskedelem, ipar, mezőgazdaság, ezt érzi román, magyar és szász egyformán.

Két és félesztendő óia ezer és ezer apróbb és nagyobb baj szakadt reánk, melyek együttvéve egyre suiyosodó iga gyanánt nyomják a dolgozó nép vállát és nem csoda, ha a kérde- zősködőnek egy hangon feleli Erdély népe:

— így, ahogyan van, nincsen jól!

Hajdan és inast

Ezer esztendő óta minden, ami Erdély földjén történ'., szükség szerint, egymásból foiyóan történt. Itt soha semmi, de semmi komoly ok nélkül nem változott, de azért, mert a fejlődés, a haladás, az uj szükségletek megkövetelték azt. Most azonban minden megmagyarázható ok és érthető cél néiküi nap-nap után arra ébredünk és arra kelünk, hogy valami,_ ami volt és amit jónak tartottunk és megszoktunk, egyszerre csak eltűnik és valami máé, valami uj jön a helyébe, amit soha sem is ismertünk, amire szükségünk nem volt, nem is kívántunk, amit nem igen tudunk megszokni.

A vármegyei, városi *és községi közigazga" {ásunk nem a régi ma már. Bíró, jegyző, szolgaEQB8I

kinek, aki a jövőben politikát akar csinálni. Ma már nem lehet másképen. Így és egyedül csak igy. A nadrág és a gatya közt meg kell szűnnie a bizalmatlankodásnak. Olyan kevesen vagyunk és annyira egymásra vagyunk utalva, hogy ezt az ellentétet egyszersmindenkorra ki kell küszöbölni.

Ezalatt az udvarra újabb és újabb hírhozók érkeznek:

— Kőrösfőiek megérkeztünk — százhetve- nedmagammal jöttem, szekéren.

— Kalofaszentkirályról kétszázan jöttünk.

— Zsobok zászló alatt akart felvonulni, úgy kellett kérni Őket, hogy álljanak el ettől a szándékuktól. így is jöttünk szép számmal. Ha kaptunk volna még szekeret, még többen jöttünk volna.

Megérkeztek az egeresi bányamunkások kiküldöttei is. És igy megy ez negyedóránként. Most Keleczel, most Bika!, most Zentelke, Kis- petri, Nagypetri, Váralmás és a többi falvak jönnek szép csendben-rendben. Kikel a tanító vezet, kiket a pap, kiket ékesebb, biróviselt gazda. Jönnek komoly, innepre-beretvált arccal, jönnek lányok-menyecskék égőveres muszullye.l, sérgaveres fejkendőveí, melyet diszkréten szegélyez a piros-íehér-zöld.

Jönnek és odasereglenek a templom előtt felállított, felvirágozott tribün elé és csendes beszélgetés indul, találkoznak szomszédfalusiak, komák, sógorok, jóemberek és csak lopva irá- nyitódik egy-egy kiváncsi tekintet a dobogó felé.

A gyülekező embereket karszalagos falusiak csoportja veszi körül. Ez már a főszolgabíró, Josif Pop dh gavalléros gondolkodására vet kedvező fényt. Nem akarta egyenruhás csendőrséggel zavarni az ünnepi hangulatot, rábízta egy önkéntes rendfenntartó gárdára, melyet az ottani magyarokból szerveztek meg erre a célra s a gyüiésrendező urak egyike rendelkezik felettük. Rendzavarás — ugy-e? — elő sem fordulhat. Ha a gyűlést ^ nefán fel kellene oszlatni, Pop primpretor akkor i3 az alkalmi őrség fejének jKiaá kl az uffcsifátsh' Itt briílálitásrá nem is lehet

aram

bíró, alispán, polgármester, akiket azctólt a polgárság bizalma ültetett oda, ahemren aztán kormányozta a községét, városát, vármegyéjét, azokat ma egyszerűen kinevezi a kormányhatalom. A képviselőtestületek, melyek pedig a polgárság megbízásából elenőriziék a közigazga* tást, nincsenek ma sehol. Vagyonúnkkal, köz- igazgatási célokra fizetett adónkkal tudtunkon, beleegyezésünkön kívül, ellenőrzésünk néürül gazdálkodik nem is mindig közülünk való, nem is mindig hozzáértő, nem is mindig odavaló tisztviselői kar.

A közigazgatás önkormányzata ezerepten- dős jogfejlődés és küzdelem eredménye. Őseink tusakodtak érette, amíg megszerezték, védelmezték, fejlesztették és testálták reánk ezt a gyönyörű jogát a szabad, független polgárnak. Erről a jogról Erdély népe: román, magyar és szász népe soha le nem mondott, semmiféle uj törvény ezt meg r.em másította, meg nem semmisítette eddig. Mégis ma közigazgatásunkba nekünk semmi beleszólásunk nincsen. Ehhez járulnak:

1) pénzügyi igazgatásunk teljes mag- változtatása,

2) biráink kicserélése româniei, a mi jogszokásainkat törvényeinket, bíráskodási eljárásunkat nem ismerő emberekkel 63

3) polgári szabadságjogaink legfontcsabb- jainsk íeliüggeszíése.

Románia szentesített alkotmánya biztosítja ez állampolgárok egyéni és közszabadságát. Es ma mégis bírói végzés nélkül hatol házunkba rendőr, csendőr, felforgathatja azt, letartóztathatja a polgárt. Házában nem a gazda rendelkezik, hanem a lakásbizottság, vagy a beszállá3oló katonaság. Sajtónkra a cenzura tette szájkosarát, gyülekezési, egyesülési szabadságunk még mindig nagyon korlátozott.

Pedig háború nincsen, sem forradalom, mégis csak kivételes időkbeh szokásos kényszerrendszabályok kötik gúzsba szabadságjogainkét és kormányoznak minket törvényeink helyett. Béke van és mi, akik végigszenvedtük a világ legnagyobb é3 legvéresebb háborúját, mi őrizzük, mi féltjük azt legféltékenyebben.

Erdély múltja komolyan Int

Amiről eddig beszéltem, az mindnyájunk közös baja-dolga ; a gazdasági romlás egyformán nyomorúsága Erdély minden népének,; régi szokásaink, régi törvényeink megváltoztatván, régi igazgatásunknak, belső kormááyzá3tmknak ujjal, mással való kicserélése, polgárjogaink, szabadság- jogaink felfüggesztése egyformán sújt mindnyájunkat : románt, magyart és szászt.

Végezetül meg kell emlékeznünk a magunk külön bajairól is.

Erdélyt ezer esztendő óta különböző fajú, nyelvű, kultúrája és vallása nemzetek lakják,

akik azonban k 1 se b b- nagy óbb súrlódásoktól eltekintve békében éheit, fejlődtök egymás mellet;. Nemzeti kérdés, faji gyűlölet nem volt essen a földön addig, amíg Erdély a sors rendeléséből és a maga akaratából a maga külön életéi élte, emig a históriai események nyomása alatt Í840-ban, a kolozsvári uíölsó erdélyi országgyűlésen egyesülését Magyarországgal ki nem mondotta feltételek nélkül. Ennek az uniót kimondó határozatnak visszhangja támadt a balázsfalvi szabadságmezőn és következménye volt az a polgárháború, mely Erdély pápait először álÍStoíta egymással szembe a faji gyűlölet áthozott jelszava alatt.

Azóta van nemzetiségi probléma és azóta Erdély földjén faji gyűlölködés.

Elismerem, hogy akkor mi is, spkan magyarok úgy hittük, hogy csak úgy lehet elintézni a nemzetiségi kérdést, mint ahogyan azt a magyar államhatalom akarta; hogy csak mesterséges beolvasztással, a magyar kultúrának a románságra való kényszerítésével és a különleges nemzeti jogok megtagadásával lehet est a célt elérni. De a világháború és a reá következő forradalmak véres és örökös bizonyítékokkal szolgállak nekünk is, magyaroknak és kellett, hogy szolgáljanak a magyarságnak, sőt az egész világnak is.

És hogy valóban, közvetlenül a fegyverletétel után volt idő, amikoi a háború tanulságai igazán tanulságképen szolgáik az egész világnak, arra éppen a győztes hatalmak szolgáltak példával, amikor győzelmük tudatának legelső — igaz, hogy rövid, — idejében a kötendő békék főfundemeritumául éppen a népek önrendelkezési jogát fektették le.

Itt, Erdélyben pedig, amikor a románság gyulafehérvári gyűlésén kimondotta a Romániával való uniót, 70 esztendő tanulmányának eredményeképpen állapította meg azokat az elveket, melyeknek alapján Erdély nemzetiségi problémáját megoldani és a faji gyűlölködést mindörökre eltemetni akarta. A gyulafehérvári határozat, mdynek alapján a csatlakozás Románjához kimondatott, minket, magyarságot leginkább éideklÖ passzusai így szólnak: 111. cikk

1. pont:

Teljes nemzeti szabadság az Összes ittlakó nemzeteknek. Mindenik nemzet önmagái kormányozza sejéi nyelvén, saját közigazgatással és igazságszolgáltatássá!, mélynek hivatalnokait ő maga választja saját fiai kőiül. Minden nemzet jogot nyer a törvényhozási képviseletre; az ország kormányzásában pedig népességének számarányában részesül.

Ugyanezen cikkely 2-ik pontja ify hangzik: Az összes hiffelekezetek egyénlő jognak és az autonómia joga megilleti őket.

A gyulafehérvári határozat azóta rendelet" törvény lett, de egészében, sőt a reánk, magyaBeszálgeíünk a fiatal főbíróval, aki régi ismerősünk. Tamási Simon dr. prefektus idején ő volt a titkár a központban. Már egy éve itt van anélkül, hogy a lakosságnak valami panasza is lenne rá.

— Kérem — mondja' — fontosnak látom, hogy ez az első gyűlés a legkisebb rendzavarás nélkül folyjon le. Közös érdek ez, nehogy még jobban elidegenedjünk egymástól. Az urak itt mindent szépen megszerveztek, nem lesz itt semmi kellemetlen incidens.

Ezalatt a cinterem rácsa mögött a női néző- közönség is gyülekezik. Ez a tribün. Alant már együtt vannak a papüakbáli urak. Kezdhetjük.

Most mélyen meghaló jelenét következik. A háttérben, a templomban felzendül Kölcsey Himnu6z-a. Pillanatra halotti csönd lesz, öreg gazdáknak könyet látok megcsillann i a szemében.

— A református polgári é.nekvizsgájáf tartják odabenn, — suttogják mellettem.

Az emelvényen remek kézimunkás térítővel fedett a szónoki asztal. Veres kalotaszegi hímzés, sárgás héziszöites vásznon. Á leggazdagabb hunyadi földmives asszony ládafiából került elő ez a disz, aki — mint mondják — másfél, milliót is fog adni növendék lányával annak, aki a fejét majdan beköti. Másfélmilliót — lejben. Ez a terítő is, meg a másik hófehér az újságírók asztalán, a Máíyáslány siafirungjábói valók. Ráadás a másfélmillióra. Aranyértékben.

Nagytiszfdetü Bokor Márton beszél. Nem a vidéki papok keneíesnége reszket ferfiszáján, de a íérfisziv, a férfi gondolat, a férfi teuvágy és tetterő biztos csengése.

Meredekein jár a szavaknak s merész szónoki készsége sem jobbra, sem bálra meg nem siklik véletlenül se. Idegen szavakat is mond: konszolidáció, nacionálista, sovinizmus, de mond mélyértelmü magyar szavakat is.

— Láncot akarunk kovácsolni minden dolgozó magyarból. Oly szorosát, hogy egymás szive dobogását is meghalljuk. Együtt, egymással, egymásért.

hat, étre riadnak az élfenék. Kós Károly lép a dobogóra, ő terjeszti elő a programmot, az indokolással. Olvassa súlyos mondanivalóit s minden akcentusán a lelke is rajta fekszik. Hosszas, keménytariásu tatár feje megszegői, kissé szoritejt fogai közül ércasén süvít ki a szó. Számonkérő széket tart és talán ez az első erdélyi számonkérése mindannak, ami Erdéllyel az unió kimondása óta történt. Bemutatja a népet, mely tehetetlen játékszer volt urai kezében és nem lehetett oka sem a magyar, sem a román kormányzat hibáinak, tévedéseinek. Ez igy csak lappangott az erdélyi szivekben, de kimondására eddig nem merészkedett ennyi tárgyilagos igazsággal senki, se magyar, se szász, se román.

— Mintha egy malomkövet hengerltett volna le a szivemről — mondja az-egyik magyar a beszéd után. — Az isten áldja meg a mérnök urat érette.

Aztán még előadók hosszú sora következik. Kékbeli ünneplők, polgári ruhák kővetik-váltják az úri feketét. Határozati javaslatiak, melyek o tennivalók hosszú sorát állítják megoldandó feladatként a magyar szefvézkedés elé. É3 másfél óra alatt, pontosan hat órára, már kezdődhet is az oszladozás. Remek látvány a cirJererrt kertjéből, ahogyan seregük széjjel a tömeg, mely egymásmellé szorultában félakkorát sem mutatott. Három-négyezer főre becsültük a megjelent felnőtt férfiak számát, holott a meghiVÓ' kon minden községtől „legalább ke!to“-í kért be a szervező-bizottság. S & nagy széles utca végén a kéklő alkonyattal öíhlenek egybe o kékbekötcs tömegek.

Most sebes szél veri a port, __ eső fenyeget. Fekete fellegek tornyosulnak Keleten s refer szemerkél az eső.

S a bihari havasok felöl visszamosoiygó nap szelíd szivárványt rajzolt a fellegíemes kalotaszegi égbolt sötét, fenyegető ivére. És testvéri egyetértésben tündököltek egymásba simulva a szivárvány hét tiszta színei. (k—6)