Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)
1921-06-12 / 119. szám
Cfaf—Köfoesvfo, 192?. * janfas 12, * Vasárnapi szám 1*50 Egyes szám éra 1 L, — BupuresHben i'50 Németországban 1 M. — Ausztriában 5 K. Csehszlovákiában lCk.JugosIáviában —’50d Politikai és közgazdasági napilap SzíFkes^Jgaáa-.és kiadohis Sfp.-ţiţamoranduluiiS» — Telbfosi:- ÓM. KrBsleményeink űtáhnycuoása tilos Népkisebbségi kötelesség A trianoni békeszerződést immár a kőzelnapokbsn a harmadik nagyhatalom is ratifikálta s ezzel az osztrák-magyar monarchia felosztásának nemzetközi ténye nem- t^stközi joggá erősödött. Életbe lépett egy uj jogrendszer, mely Keleteurópában uj utódallamokat alkotott s bennük a népkisebbségeket saját jogaik és érdekeik szerint megkülönböztette, azok részére fenntartó és védő állapot létesítését irta elő. Életbe lépett a világ békealkotó Ítélkezésének egy nagy fejezete, mely uj népi elhelyezkedésre tömörítetté a fajok viaskodó különféleségeit. Együvé tartozásba gyűjtött ez az Ítélkezés olyanokat, kik addig elszakadva érezték magukat: viszont elszakított olyanokat, akik addig együvé tartoztak. Uj rend és uj élet kezdődik ezek folytán. Az együvé hozottaknak éppen úgy, mint az újonnan elszaki- tottaknak jogaik is támadtak ez uj rend és uj élet irányában, de éppenugy óriási kötelességeik is támadtak, hogy ez az uj rend és üj élet ez emberiség boldogulásának legyen a' termékeny részlete. Nagyobb a jog is, jle nagyobb a kötelesség ié az uj államok néptöbbsége részén. Nékik kell elsősorban felfogniok, hogy az uj világrendezés nem valami jutalmazás a számlikra,-hanem a világ kísérlete, vájjon a népek uj csoportosítása nem, tud-e elevenebb. nemesebb és emefkedéttebb néptestvéri közösségeket létrehozni. Éppen azért iktatta bele a világítóiét az uj rendezésbe a népkisebbségi fajok, nyelvek és vallások nemzetközi védelmét is, mint az uj állam- alakulatok alkotmányának egyik gyökértövét. Ehhez képest a néptöbbségeknek is uj meglátással kel! felfogniok állami szuverenitásukat s azt nem lehet a maguk külön kiváltságaként alkalmazniok, hanem csak úgy, mint az egész müveit emberiség békealkatának az egyik szervét. Nem lehet tehát azt az államszuverénitást kizárólag a maguk számára lefoglalniok, hanem a népkisebbségek faji, nyelvi és vallási jogainak abból az államfönségbői olyan részt kell adniok, amely arányos legyen az illető népi igényhez cs azt hathatósan mag tudja valósítani. Ilyen nagy összefoglalásra képes uj állami öntudat kell s ennek az őszinte felfogása és átérzése elsősorban a nép- többségek kötelessége. Az államfönségi fanok régi, korhadt eszmekörét ki kell szellőztetni s népiségek szövetségének közjogaira, e közjogok egyensúlyozott egybe- függésére és ez egybefüggésből szervesen kimagasló áliameszmíre kell gondolnunk, ha a világbéke uj államfönségi tanait akarjuk magunk előtt látni. A soknépességü uj államok a bennük levő politikai nemzetek szövetségében kell. hogy megtalálják azt a magasabb rendű állam egységet, mely az uj államfönségnek egyedül lehet a hordozója és szilárd alapja. Ennek a felfogásnak az átérzése, e szerint való berendezkedés, a népiségek szabadságának ez az egészen uj rendszere, ez elsősorban és legnagyobbrészt mind a néptöbbségek kötelessége. • Nem lehet régi néptöbsegi felfogásokra és gyakorlatokra hivatkozni s azokba most felülkerekedetten beleülni. Hogy ami alul volt. az most felül van és megfordítva, ez csak birkozódó fetrengés volna, de nem haladás. A népíöbbségeknek a világ uj haladásának az élére kell. államok. Ám nemcsak a: néptöbbségeknek van ilyen kötelességük. Nekünk népkisebbségeknek is van kötelességünk, hogy az uj államalakulásokat ilyen magasabbrendü fejlődéshez segítsük. Ami elszakadtságunk van a múltak összeftiggépöiföl, aE^wmaár tewné- ketlenül és sofránkexiva siráírtunk mán illik, mert ez a.sok sirás óriási erőtlené óg- nek a jelé és További erőtlenségnek 'a mocsaras forrása. Nem tudom, Éögy hogyan túrnak volna a nép/ándorlás nemzetei is uj hazákat alapítani, ha bánatos öt szét 3rí- séggel folyton a régi hazáktól való e szakadásukat siratták volna. Lehet y«rűtsen, lehet önérzetesen odamutfetni tftfnak a régi hazának a kiképzett fejlődéseire, történelmi érdemeire ós jövendő hivatottságára. És lebeíéppen ezzel a lelki folyamattá! rokon- szenvet, nagyrabecsülést éeuszeretetet kifejteni az uj államalakulásokban a régi haza állama iránt. Lehet ép léinkkel és őszinte szívvel dolgozni azon, hogy az uj és a régi hazák az áfíamök közÖth teötvérség és egyetértés örök békéjében megtalálják egymást. El lehet éten. hogy az, elvesztett! és. a megnyert határok’ a népek nemesfelkü&egé- nek a határtalanságában tudjanak kiegyenlítődni. A népkis ebbségekre hárul leginkább az a feladat, hogy ezt áz államközi lelki folyamatot feléleszteni és mind hatalmasabbá tenni tudják. De további kötelességük éppen ezért, hogy a maguk uj államában a léleksugárzá'sriák, a szó hatalmának, a tették alkotásának erejével tekintélyt szerezzenek. Nem .{ehet ös^zegornyedhiofe; és nem szabad bujkálva lappanganiok. mini valami bűnösöknek. A nápkrisebbeéaekn'ek nmes mit szégyelniök a múltokban, ilfocs mit eltakarniok. mikor jövendő boldogulásukat akarják. Történelmük van. kultumjuk van, anyagi életüknek is Rífoivelt magás lalai vannak, becsületes és kötelességtudó: népeik általiak az uj határok, között eb az uj életutak ismeretlenséget ei6tí,"Bátor horrí- j okkal bele kell néznünk az ismereSfeösé. Mese az emberről, aki a szivét visszaadta Irta Pap József Itt közöttünk élt az az ember, aki azt hitte, hegy neki nincsen a szivére szüksége. Elmondom a történetét, úgy ahogy én hallottam attól a rózsaszín szárnyú kis erdei madártól, amelyik odarepül az ágyam fejéhez olyankor, amikor sokáig nem tudok elaludni. — Én láttam azt az embert, — mesélte nekem a kis madár — és mondhatom, hogy olyan volt, mint más ember. A szeme, igaz, nagyon furcsa volt, mert,nem volt sem fekete, sem kék, sem szürke, sem zöld, hanem színtelen, mint az üveg. De azért látott vele. csak nem úgy, mint a többi ember. Nagyon sajnáltam szegényt, pedig őmaga volt az oka a bajénak. Azon a napon, amikor a kékszinü tündér bejárta a földet és mindenkinek teljesítette egyetlenegy kívánságát, a mi emberünk azzal állt elébe, hogy neki nem kell a szive, vissza akarja adni. — Fiam, — mondotta a tündér — a szivedet nem én adtam, hát nem is vehetem vissza. — Azt mondtad, — válaszolta az ember — hogy egy kívánságomat teljesíted. Nekem más vágyam nincs, minthogy a szivemtől szabaduljak. Vedd el tehát és juttasd el ahhoz, akitől kaptam. — De hát miért akarsz szabadulni tőle ? . — Megmondom. A minap láttam egy koldust es ettől a szivem fájni kezdett. Elhullott kis madárfiókát láttam tegnap és ettől újra fájt. Egy kis leánynak véletlenül kicsúszott a kezéből a játéSbabája, leesett, összetört és a kis leány nagyon keservesen kezdett simi. Ez ma történt és ma’te'fáj aszivem. fc6 holnap, holnapután, azután, mindig fogok látni vagy halleni valamit, amitől fájni fog. Nem akarom többé hordozni, nem szeretem a fájdalmat. Kedves tündér, vedd vissza a síivemet. A tündér még egy utolsó kisérletef Jett. — Nem tudod, fiam, hogy mit Deszélsz, — mondta. A ,sziv az élet hangszere és ha eldobod magadtól, nem hallod többé az életed zenéjét. Pedig az élei zenéje a legszebb muzsikaszó, amit a földön hallani lehet. — Nem kell nekem muzsikaszó! Tedd meg kérlek, amit kívántam. — Legyen úgy, ahogy akarod, — szólt sóhajtva a tündér és kivette az ember szivét, hogy ne fájjon többé. Akkor sem fájt már, amikor kivette. Az ember régóta várt már erre. Előre elképzelte, hogy milyen nagyszerű érzés lesz, szív nélkül élni és hogy milyen megkönnyebbülten fog felsóhajtani, ha ettől a tehertől megszabadul. De nem történt semmi. Nem érzett semmit és nem tudott sóhajtani. Mert hiszen a sóhajtással hessegetjük el az élet súlyát a szivünkről és neki már nem volt szive többé. — Ejnye, de borús idő léit egyszerre! — gondolta magában, de ez nem volt igaz. A nap ott szárnyalt alig észrevehető suhanással a kékségtől ragyogó égbolton. De ő nem tudta, hogy a májusi égbolt mélységéből a magunk szivének a. mélysége tárul felénk — és neki nem volt szive többé. — Furcsa ez az egész világ, — rdünnyögte. — Meg kell néznem magam a víz tükrében, mert különben még azt kell hinném, hogy én változtam meg. A háza közelében — erre jól emlékezett — kristálytiszta hegyi patak folydogált. A patak a , hegyről rohant le. de itt a tisztáson már megcsendesedett és a hegyekből csak . az őszinteségét, meg a hűsítő hidegét tartotta még. Az ember arrafelé ment, ahol ez a kedves patak foiy- dogált. Sehol se találta. Látott ugyan valami vizfélét, amely egy sá- rospartu mederben folyt cs valami csekély zajt ütött; itt-ott egékzfen átlátszó volt á víz és a fenekén holmi ostoba kavicsok látszottak, ajjie- lyeket ez a viz céltalan unalommal gömbölyűre ' csiszolgatott. De ez nem lehetett az ő csokbgó kis patakja! Kérésié;a méla fűzfákat, erftplyék meghitten és őrködőn állottak a p^rt hosszéban; remélte, hogy ezekről ráakad d pátaltfe is. Semmi iiyest nem látott. DurVákérgü, formátlanTéS.mozdulatlan törzsek álltak ki sorbán a fóldből a sáros érok mentén; KöSZált é'S%tromBa gyökerek markoltak belőlük, a főidbe és boglyas, zölci- szinü, hideg levélcsomók nőttek kWelül, a-hosszú vesszők körül. Sehol semmi. A hegy felé nézeti. Hányszor nézett régebben elmélyedve a hegy felé! Megbámulta az örök havat, amely szikrázVhtrónolt a csúcson; lej eb b a tömör erdőt, a százados mélységűt és a szőlőt termő lankákat, amelyeken oly békésen megfért az emberi munka afc öntnagából megújuló' természetid. Most azf-a hegyet se látta. Óriási földtömeg ■ magaslati lelőtte, szeszélyesen és lomhán odahányva. Fent bántón szúrta a szemet a megkérgesedett; hó, amelyet a nap, akármennyire erőlködött egész nyáron át, ívom birt megolvasztani. Lejebb sötét és hideg üslo- meg rejtette el a párázó talajt és rajta a úoíhadó avart. Egyenes vonalaknak látszottak a, szőlőtőkék rendjei, amint siváron állottak a lankáiwtn. Hogy megizzad az ember, mire feljut odáig ! Megunta, hazament. Mit keressen olyant» ami nincs ?..................... Amint belépetha kapun, a legfeisebbik-gyer- meke, egy aranyhajti kié kétéves leányka, "örvendező Sikóltozáséal szaladt elébe, átölelte'a két lábát, ameddig a két kis rqyiH kér ócskája érte és a szőszi fejével a térdéhez ferakodotí.; Ilyenkor őt fel szokták kapni, ipagaélá. tartánt és azután cSókölgáfVa ét édesáíiyjához“‘vihr.i. Az értber belerúgott a csöppségbe. — Takarodj I — kiáltotta. Akadäftyozöla. tárásban.
