Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)

1921-06-11 / 118. szám

Szombat Ifi21 juntas 11.

gfemawmas

3 oldat.

Messze, messze Cslkországban...

A megkötözött Krisztus — Ha elvadul a közigazgatás — Ügyvédi deputáeiő az embertelen verések ellen — Az első székely granscsárok vagyona

(Csíkszereda, jun. 10. A Keleti Újság kiküldött munkatársától.) Valamikor, az impérium átvétele után az akkor mohó és ifjú cenzura mindenben szimbólumot látott. Szimbólum volt az eső és a napsütés, fellegjárás és a szivárvány. Azóta komoly, megfontolt intézménnyé lett a cenzura, a rég eltűnt cenzoraink valószínűleg az érettségit is letették már és igy nyugodtan bevallhatjuk, a cikkünk cime valóban szimbólum. És hozzá kettős. Szimbólum a „messze, messze“, mely azt jelenti, hogy Csik messze van mindentől, ott, ahol nehány ur, kényekedvére, szabadon gyakorolhatja azt a hatalmat, melynek jogosságát és mértékét egy állam reputációja, törvényeinek ereje megszabja. És szimbólum a „Csikorszégban“ is. Valóban külön ország ez, önálló, mely a maga kis területére már megvalósította Erdély autonómiáját. Olyan funkcionáriusok is vannak ott, akik maguk számára hoznak. És hajtanak végre törvényt, akik nem respektálják sem a polgári, sem a büntető igazságtevést, Ítélkeznek, határozatokat hoznak a maguk szakállára és bizony egyesek nem is egy esetben: a maguk hasznára.

Különben a csiki hatóságok nagyon érzékenyek a szimbólumok iránt; mondhatnók költői lélekkel vannak megáldva. Ennek bizonyságára álljon itt ez a kis bevezető történet:

Űrnapján oltárokat állilottak fel, amint az már szokásos. Az oltárokon a megkötözött Krisztus képe. A Csíkszeredái rendőrség úgy vélte, hogy a megkötözött, hét sebtől vérző Krisztus a csiki népet szimbolizálja, melynek kezei összekötözve, teste megsebezett és az ünnepnap áhítatát mord rendőri beavatkozással csúfították meg s alig lehetett őket meggyőzni, hogy Krisztus 1921 éveknek előtte valóban végigjárta azt a kálváriát, melyet — 1921 éveknek utána — a csiki hatóság a csiki nép szimbólumának hisz.

A csiki nép l^serü pohara azonban betel- lett immár és Gróza Péter dr. Erdélyi miniszter Csíkszeredái látogatása alkalmából ki is csordult. Omlott, zudult a panasz, a segélyhívás s az a félnap, melyet a miniszter kíséretével Csíkszeredán töltött, szomorú tanulsággal, a megdöbbentő adatok egész garmadáját gyűjtötte össze. Akik az adatokat szolgáltatták: férfiúi méltósággal és bátorsággal vállalják adataik bizonyitását, hiszen egy egész megye elbusult népe a tanú. Tanú rá az a székeiység, melynek béketürését, szelíd munkáját, államfenntertó erejét, törvénytiszteletét Székelyföldön végig egyforma elismeréssel ismerte el mindegyik hatóság, — még a csiki is.

Nem akarunk itt nemzeti sérelmeket felsorakoztatni. Nem vagyunk érzékenyek: megedződtünk, beletörődtünk. De olyan sérelmek következnek itt, melyek gyakran a büntető törvényeket érintik, de feltétlenül alkalmasak arra, hogy agyonterrorizáljanak egy egész megyét. És nem is egyes és egyesek visszaéléseiről, panamáiról, igazságtalanságairól, törvénysértéseiről van szó. Hanem egy rendszerről, melynek az itt felsorolt esetek csak jellemző megvilágítói. A nevek se fontosak. És nem is akarunk általánosítani. Hiszen Csikország zárt terület szinte, hova eddig a sok jóakarat mellett sem tudott eljutni a konszolidáció ereje. Ráillik az orosz közmondás: Oroszország nagy és az Atyuska messze ...

Úgy illik, hogy a fejénél kezdjük, már csak a közmondás kedvéért is. Csikorszégnak Vasú Sándor a prefektusa. Aránylag fiatal ember, igen joviális. Jellemzéséül álljon itt mindjárt az első eset.

Több szeszkimérő a közelmúltban a Csíkszeredái pénzügyigazgatóságtól végzést kapott, amelyben italmérési jogukat egyszerűen megvonják. illetve nem is olyan egyszerűen, mint az indoklás és a dolgok háttérré bizonyítja: 2244-1921 II.

Fülöp Jolán Sanmartin.

A főispán ur folyó évi május hó 10-én kelt 33^-1921 számú felhívása alapján elvonja a pénzügyigazgatóság Fülöp Jolán sanmartoni 18922—1920 számú korlátlan kimérési engedélyét azon okból, mert engedélyes férje, Erőss Béla fenti számú főispán« megkeresés szerint, államellenes összejöveteleket tart a kocsmában. Az italmérés azonnal beszüntetendő, az engedély és a vizsgálati iratok a pénzügyőrségnek az engedély törlése céljából átadandók.

Ezen határozat ellen felebbezésnek helye nincs . . . stb.

Hát mi ezennel itt felebbe^ünk. És nyilvánosan, mindenki számára meg is indokoljuk. Nem is kívánunk arra kitérni, hogy mennyire jogi, vagy milyen erkölcsi értékű a prefektus urnák az a megájlepi^ása, hogy Fülöp Jolán férje a

kocsmában „âllamellşnes összejöveteleket“ fart. Ha úgy volna, van törvény, van bíróság — talán tud erről a prefektus ur is — melynek alapján vádat emelhetnek és Ítélkezhetnek. Megállapítjuk, hogy Erőss Béla államellenes összejöveteleire vonatkozó bírósági eljárás nincsen folyamatban, tehát egyáltalában a legkevésbé sem bizonyított tény.

Az, hogy valakit „irredcntá“-nak, „áliamel- lenes összejöveteleket tartó“-nak bélyegeznek meg, még korántsem jogcím arra, hogy elvegyék egziszlenciáját, még akkor sem — ha ezt a prefektus ur öccsének — üzleti érdeke kívánná úgy. Mert az italmérési engedélyek bevonásának hátterében az a meztelen igazság áll. hogy a prefektus öccse társa lett egy Szántó Ernő nevű itaikimérőnek s igy hasznára van, ha a konkurencia megszűnik. De azt is hangosan beszélik, hogy a prefektus ur öccse Strohmann csupán.

A prefektus különben üzletember. Most tizenhat vagon kukoricája van „kézben“. Ha netán sikerülne e cikk révén elhelyezni, talán e cikkünket is megbocsátja, amilyen jó üzletember.

Nem akarjuk azonban elfeledni, hogy egy megye prefektusa „közigazgatási tényező“ és ime erre vonatkozóan is hozunk egy kis Ízelítőt.

Csikmegye székelysége II. József alatt hősiességének jutalmául mintegy hatvanezer hold havast kapott ajándékul. Ez az „első székely granicsér ezred“ vagyona volt és mint vármegyei magánjavakat kezelték eleddig. A magánjavak kezelésének törvényei vannak és ezek három fórumot állapítanak meg: az igazgatóságot, az igazgatótanácsot és a közgyűlést. A prefektus egyszerűen elvonta a közgyűlési jogot és ennek hatáskörét önhatalmúlag magára ruházta. Ez még csak formai sérelem volna, bér igen fontos és mélyreható, azonban következményeiben már igen súlyos dologgá minősül. Vállalják annak bizonyítását ugyanis, hogy Vasú Sándor dr. prefektus a közgyűlés hatáskörének jogtalan birtoklását arra használta fel, hogy a csiki magánvagyonnal kapcsolatos szerződések stb. megkötéséért, meghosszabbításáért százezreket követelt magának az érdekelt felektől.

Egészen természetes, hogy a prefektus példája ragadós volt. Akár a csikmegyei magán- javaknál a prefektus — az egyes községek köz- birtokossági vagyonánál a főszolgabirák ragadták magukhoz az elnöklés jogát, jóllehet erre semmiféle jogcímük nem volt. így az évszázados, nemestörvényü székely vagyonközösségek régi jogi ereje megbomlott és az agrárreformnak „szempontos“ végrehajtása hiányzott csak, hogy ez rátegye a koronát az állapotokra.

A Gróza dr. miniszter előtt megjelent felesi ki tizenöt község küldöttségének vezetője panaszolta jajos szóval: %

— Ha ezeket az intézkedéseket nézzük, szinte lehetetlen attól a gondolattól szabadulni, hogy itt szántszándékkal ki akarják huzni a földet a csiki székeiység lábai alól. Mi békességes testvériességben óítüpk itt székelyek, csángók, románok, aipig nem jött az agrártörvény és felbolygatta békénket.

Ennek bizonysága maga a felesik» eset- Tizenöt község közvagyonáról van itt szó. Az agrérbizottság határozatot hozott, amely szerint minden község megtartja közvagyonának azt a részét, melyet azelőtt is maga használt és nem adott bérbe. Ezt a határozatot az agrár- bizottság változtatta meg és pedig úgy, hogy elvette a közvagyonból azokat a részeket is, melyet a közbirtokosság maga használt. Havasi legelő nélkül maradt tehát a székeiység marha- állományais igy természetes, hogy megkezdődött a torasalkodás. Kezükben kétféle végzés: nem tudták melyikhez tartsák magukat. A főszolgabíró espknak fogta a pártját, akik neki tetszettek s bizbxy ennek nyomatékot is adott, mert a főszolgabirák beavatkozás —vagy éppen be nem avatkozás — nem egy esetben jelentett bevert fejeket és összetört tagokat.

Elvették tehát a közbirtokosságtól a havasi legelőket és odaadták annak a pár román községnek, mely már annyira bőségében volt a legelőnek, hogy mér maguk sem tudták felhasználni és bérbeadták. Néhány tölgyesvidéki román község kapta meg a csikmegyei magánjavaknak azt az ötvennyolcezer holtát, melyhez az agrártörvény értelmében nyúlni sem volt szabad s melvet a csiki székeiység annak idején vére áldozatos hujlajtásával szerzett meg ... Hangsúlyozni kívánjuk: egy nép közös birtoká- ról van szó itt, havasi legelőkről, — nem pedig magénvagyonokról.

A havasi legelők kérdése egyike a legnagyobb székelyföldi problémáknak, melyet csak teljes jóakarattal, igazségszeretettel lehet megoldani. Nem szahad megbontani azt a békét, mely — ahogy a felcsiki küldöttség panaszolta — most már áldatlan gyülölséggé változott át. Különösen panaszolják, hogy az eleddig szépen ápolt, okosan irtott erdőségek uj birtokosai jósággal rablógazdálkodást űznék és kipusztitják az erdőket.

A jog- és törvénytisztelet különben is nagyon gyenge lábon áll. A hibát ott kell keressük, hogy a főszolgabirák nagy része nem tudja hatáskörét s bizony olyan dolgokba is beleavatkozik, amikhez semmi köze nincsen. Nehány jellemző esettel kell itt megelégedjünk, kommentár nélkül, de igy is beszédesen!

Egyes főszolgabirák a bíróság hatáskörébe járnak el, magánjogi döntéseket hoznak, szolgalmi jogokat adnak, házastársakat ágytól és asztaltól elválasztanak egymástól.

A hivatalok faszükségletét a falusi lakosság hordja be. Parancsba ment, aki nem hord be fát, az ügyes-bajos dolgával „kifog röpittetn.i“ a főszolgabiró ur által s. k.

Egy emberölési esetnél kiadott hirdetmény: „Ha nem derül ki rövidesen, hogy ki a gyilkos, úgy az egész községet letartóztatom és családonként internáltatom.“

Úgy látszik, hogy Fogaras nagyon közel van, mert gyakori az internáltatással való fenyegetőzés. „Azok, kik adójukat nem fizetik meg, vagy késedelmeskednek a fizetséggel, — internálva lesznek.“ (Hirdetmény.) Hirdetmény ez is : „Aki nyolc órán túl az utcán tartózkodik, az lelövendő mint a kutya.“ Egyik főszolgabiró községi kézbesítőnek rendeli ki Nagy Jenő dr. csikszentmárioni ügyvédet, aki heteken át teljes becsületességgel hordta az idézőleveleket és egyéb hivatalos Írásokat.

Talán nem lesz érdektelen megemlíteni, hogy a csiki főszolgabírói kar végzettsége legjobb esetben — a jegyzői vizsga. A megyeházén is ritka a nagyobb képzettséggel biró főtisztviselő.

Más.

A Gróza miniszter ur előtt megjelent ügyvédi küldöttség azt kérte, hogy vessenek véget a veretésnek, bántalmazásoknak.

Nehány jellemző eset:

Csíkszereda piacán a múltkoriban megbotozták Endes Antal volt csendőrezredest és Ipányát. A megbotoztaiás oka az, hogy az ezredes, ki elvesztette az eskü le nem tevése folytán az állását, saját maga termelte gabonáját árusította s „ezzel izgatott a román állam ellen“.

Nemrégiben megverték, tonkrebotozték Magyar: Andor derék csiki szabóipaijost, ki feljelentést tett a rendőrségen, hogy lopás történt nála és a lopással olyan személyt gyanúsított, ki hivatalos ember. Dóczy Józsefnek nyolc tagú családjával valami rekvirálási ügyben volt kellemetlensége. Ennek elintézéseképen verték el.

A veretések egy Mihaliu nevű rendőrtiszt nevéhez fűződnek. •

A megveretésekhez kapcsolódnak a szigu- ranca főnöke elleni panaszok is, akit még azzal is vádolnak, hogy az útlevelek láttamozása csak „kenés“ mellett történhetik. De kenni kell a megyeházán is, hogy útlevélhez jusson az ember. Hangsúlyozzuk, ezeket a vádakat mind készek bizonyítani.

De súlyos vádak vannak a csendőrség ellen is, mely oly jogi eljárásokat végez, mihez csak bíróságnak volna joga. A csendőrök verik a népet s azt követelik, hogy a nép élelmezési cikkel lássa el őket. Általános jellegű panaszok ezek, de súlyúkat egy egész megye dolgos székely, népének jaj ja adja.

Bajok vannak Csíkszeredán a lakásügy körül is. A kis. háborudulta székely városkában kevés a lakás, szigorúak a rekvirálások. (A nőtlen prefektus viszont sok szobában lakik.) El kell ismerjük azonban, hogy van a hatóságoknak esztétikai érzékük is. Szeredén rendeletben adták ki, hogy le kell fűrészelni a házaknak azt a részét, mely kiéli az utcafrontból és megcsu- fitja az utca egyenességét. Persze, nincs itt szó kisajétitási törvényről, — ezt a csiki prefektus nem kodifikálta.

Végül pedig hadd álljon itt a csiki magyar kaszinó esete:

A magyar kaszinót, melynek alapszbályai és egyéb engedélyei teljesen rendben vannak, Tavan rendőrprefekíus rendeletére pár nap előtt becsukták. A kaszinó bezárásának hivatalos indoka az, hogy kilenc órakor a kaszinó kapuját bezárták és ott bizonyára „államellenes beszélgetések“ folytak, mert az ellenőrzésre kiküldött rendőrprefektust — bárhogy döngette a kapuajtót, — nem engedték be.

Talán nem illik elárulni, — egy barátságos vacsorán hallottam, — de a kaszinó bezárásénak más oka van. És pedig az, hogy a csiki magyar úri társaság nem akar közösködni a román funkcionáriusokkal, in corpore nem hívta meg a kaszinóba őkét.