Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)
1921-06-11 / 118. szám
ro»-' ^— 4t oldal magyar urak indokolással is szol* Egyénenként szívesen látunk bárkit, mint ahogy azt alapszabályaink is megállapítják. De ‘in corpore nem: válogatni akarunk azok között, , akik ellen bűnügyi eljárás van, vagy kellene, hogy legyen és azok között, kik nemzetiségre való tekintet nélkül, mint úri emberek: közénk valók... * * * Éjfélutánig tartott a Csíkszeredái miniszteri kihallgatások keserű sora . ., — Bármilyen szomorú legyen is, hü képet akarok nyújtani Bukarestben a viszonyokról, — mondotta a panaszok árjától meglepett mi- niszter. íme néhány csikmegyei pillanatfelvétel . . . A fotográfust csak ez az egy cél vezette. Ezért nevet se igen emlit, csak ott, hol súlyosabb egyéni felelőssége. Jól tudja, hogy a konszolh dáció útjára nemcsak a jó utat jelző táblákra van szükség, de azokra is, melyek a jó szándékú utasnak jelzik: Vigyázat! Veszélyes 1 Székely Béla. Ratifikált a francia kamara A francia sajtó és a párisi ratifikálás — Hangok a trianoni béke revíziója mellett — Apponyi Ausztria becsületérzésére apellál (Kolozsvár, junias 10. Saját tud.) A francia kamara hosszas halogatás után egy délelőtti és délutáni ülésen végzett a trianoni békeszerződés ratifikálásával. Az előadó javaslatát nagy szótöbbséggel — 478 szóval 74 ellen — tette magáévá a francia törvényhozás és ezzel a tényével rá is ütötte a végső pecsétet a trianoni aktára, melynek érvénybelépése már csak a francia kamara jóváhagyásétól függött. Budapesten végső reménységek temetője volt ez az aktus, nálunk megerősitője annak a belenyugvásnak, amely már a szerződés aláírásával felváltotta reményeinket. Guernier előadó beszéde mégis nyújt valamelyes reménységet. Abból, hogy a magyar- országi'- agrár-demokrata (kisgazd.) párt politikáját véli Guernier a kivezető útnak az ország talpra- állitása felé, kiolvashatjuk a francia hivatalos politika álláspontját és meggyőződhetünk róla, hogy az semmiesetre sem — a Habsburg-párti. Legalább annyi haszna legyen a szerencsétlen, megcsonkított országnak háborúkból és forradalmakból, hogy nem fogják tudni régi urai visszaültetni nyakára a Habsburg-átkot. A ratifikálás aktusa A párisi kamara ratifikációs üléséről már közöltünk tudósítást legutóbbi számunkban, ahol Briand miniszterelnök beszédét találta az olvasó. Később érkezett táviratainkból igy próbáljuk rekonstruálni a fontos ülés képét: A kamara ülése nagy érdeklődés jegyében zajlott le. A képviselők csaknem teljes számmal megjelentek. Guernier előadói Javaslatát feszült figyelem kiséri, csak gyéren szakítják közbeszólások félbe. Guernier után Margatnlképviselő beszól. Kifejti, hogy az utódállamok nem maradhatnak továbbra is egymástól ennyire elszigetelt állapotban, sőt szoros gazdasági kapcsolatot kell i közöttük létrehozni, amelynek közvetítése Franciaország feladata. A felszólalásra Guernier reflektál. A magyar agrár-dremokratapárt — úgymond — már többször tanujelét adta okszerű felfogásának, Hiszi, hogyha nagyatádi Szabó István reformtervei megvalósulnak, Magyarország sok szolgálatot tud még tenni a világbékének. — Mindenesetre kritika tárgyává kell tennünk— mondotta Guernier — a módszert, mely- lyel a régi Magyarországot feldarabolták és fontos alkatrészeit a szomszédállamoknak ítélték oda. De súlyosan el kell Ítélnünk Károly ejdki- rály húsvéti puccskísérletét is, mely beláthatatlan uj bonyodalmakat idézhetett volna fel. Gpncourrer azt fejtegeti, hogy a békének még nem biztosítéka Ausztria és Magyarország feldarabolása. A trianoni békeszerződés a nemzeti kisebbségek jogain nyugszik, melytdcnek minden vonalon való tiszteletben- tafíésa felett őrködni Franciaország feladata. Utal azokra a tárgyalásokra is, melyeket a gaz- , dasági tanács utján folytatnak Horthyval. Pénz- i ügyi vállalatok egész sorozatát említi fel, melyek i Horthyval tárgyalásban állanak a külügyi hi- vatál felhaialmazása folytán. Vettette ismét a kisebbségek védelméről beszél. Figyelmezteti a kormányt, hogy az egész alkotmány felborulhat, ha a kisebbségek megfelelő védelemben nem részesülnek. Eseteket sorol fel, melyekkel a bánsági magyar lakosságnak szerb részről való üldöztetésére mutat rá. Ezután Briand emelkedik szólásra, elmondva mult számunkban már ismertetett beszédét. A kamara azután 478 szóval 74 ellenében ratifikálta a trianoni békeszerződést. A francia sajtóban szenvedelmes hangú cikkek foglalkoznak a íriarioni szerződéssel. A „L’Qeuvre“ kiemeli, hogy a kamara vitájából csak még jobban kitűnt, mennyire ingatag alapokon áll az az épület, melyet a szövetségesek Középeurópában emeltek. Csak egy, a szó valódi értelmét kifejező Népszövetség köthetne szorosabb köteléket az utódállamok közé, amelyeket ugyan egymástól elválasztottak, de egymás nélkül nem tudnak élni. A „Le Temps“ szerint a trianoni szerződés és a kisebbségek védelméről szóló törvény között olyan mély az ellentét, amelyet letagadni nem lehet. Óva inti a szövetségeseket attól, hogy Nyugatmagyarországot odakényszeritsék Ausztriához és kifejti, hogy Franciaországnak Középeurópában Olaszország és a kis antant kezébe kell átengedni a vezető szerepet. A „L’Eclair“-ben de Mouzie tartalmas cikket ir „Revideálják a trianoni szerződést“ címmel. Többek közt ezeket irja: „A revízió ugyan a jelen pillanatban lehetetlen, de már most szükséges gondoskodni a tartós béke érdekeiről. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a kamarának pontos értesülése flegyen Magyar- ország helyzetéről. Középeurópa széjjelvagda- lása ellenkezik az etnikai és gazdasági igazságossággal, mely mértékadó köröknek a középeurópai viszonyokkal szemben tapasztalt botrányos tudatlanságának eredménye. Ezért követeli az ottani helyzet beható tanulmányozását. Theodore Bninville a „Liberté“-ben foglalkozik a kérdéssel és szintén tiltakozik az ellen, hogy a nyugati magyar megyéket akaratuk ellenére Ausztriához csatolják. A „Le Presse“ szerint a Bánát odaítélésénél túlságos engedékenységet tanúsítottak az utódállamokkal szemben. A „Rappel“ a kis antant politikáját a vilégbé- kére veszedelmesnek minősiti. Csicserin is hozzászól a volt magyar Felvidék kérdésében a trianoni osztályhoz. Mint Pozsonyból jelenti tudósítónk, Csicserin üzenetet küldött Prágába, melyben megállapítja, hogy a csehszlovák állam mondvacsinált képződmény, melynek csak részekre való széthullás lehet a sorsa. A magyar Felvidék semmiféle kapesolaíba nem hozható a cseh tartományokkal, minthogy az néprajzi, földrajzi, gazdasági és történelmi jusson Magyarországhoz tartozik és vissza is fog hozzá kerülni. Apponyi cikket irt a bécsi „Neue Freie Presserben a nyugatmagyarországi kérdésről. Cikkében az osztrák becsületérzésre apellál és kérdezi, hogy nem tartják-e az osztrákok lealázónak ajándékot elfogadni a volt ellenség kezéből és hozzá olyan ajándékot, melyet a volt bajtárs testéből hasítottak ki? Illendőnek tartja-e Ausztria akkor kirabolni a volt fegyvertársat, mikor az a porban fekszik? Apponyi biztosítja Ausztriát, hogy ha fordítva állana a .dolog, a magyar közvélemény egységesen utasjthna vissza minden ilyen ajándékot. így azonban elképzelhetetlen a kibékülés egy olyan baráttal, aki odaadja magét konjunk- turá6 rablóhadjáratokhoz és mialatt barátja halálrasebzetten hever, ő zsebeiben kotorászik. PERFEKT ROMÁN-MAGYAR GÉPIRÓNŐ kerestetik. „ Consum“ szerkesztősége, Strada Regina Mária 34 űc ____ ZK ______ FEST, TISZTIT ES MOS A LEGSZEBBEN, LEGOLCSÓBBAN TELEFON 500-1121 W KRISTÁU eőzMOSóepR, cluj-kolozs\?ár é*32 POSTAI MEGBÍZÁSOK ELVÁLLALTATNAKH! Besztercei képv.; M. V. Grünberger, Marktplatz 43. (Kornmarkt). Szilézia segélykiáltása Éhség és pogrom a tartományban — Ultimátum a német csapatoknak — Kommunista mozgalmak Korfanti hadseregében (Kolozsvár, junius 10.) Wirth kancellár újból bejelentette Németország igényét egész Sziléziára. Franciaországban ezt makacsságnak fogják fel es kijelentik, hogy a kancellár álláspontja még mindig távol áll a „realitástól.“ A realitás szó végérvényesen bevonult azon fogalmak közé; melyek leple alatt követik el a legnagyobb nemzetközi bűnöket. Pedig a német kormány álláspontját éppen a sziléziai kérdésben lehet legkevésbé inkorrektséggel és hátsó gondolatok tartogatásával vádolni. A német kormány elküldte válaszát a szövetségközi bizottságnak és ebben a jegyzékben is bizonyítja, hogy minden intézkedést megtett a sziléziai határ elzárására. A német kormány álláspontja az, hogy a sziléziai kérdés megoldása a legfelsőbb tanács feladata s hogy a rendet a tartományban csakis az antantcsapatok állíthatják helyre. Sziléziában á lakosság helyzete kétségbeejtő. Kattovitz városa a világ összes kulturnem- zeteihez kiáltványt intézett, melyben közli, hogy az éhség tetőfokra hágott és a lakosságnak még fegyvere sincs a védekezésre. Kéri, hogy a várost körülözönlő lengyel csapatoktól szabadítsák fel. Ostrovica felsősziléziai városban a lengyel munkások pogromot rendeztek é3 a zsidó lakosság jelentékeny részét lemészárolták. A német kormány tehetetlenül áll a sziléziai német lakosság rettentő helyzetével szemben és egyedül az angolok őszinteségében bízik. Az angol kormánynak jegyzéket küldött, amelyben arra kéri, hogy a felsősziféziai vérontás megszüntetésére angol csapatokat küldjenek a tartományba, vagy amennyiben Anglia nem küldhet csapatokat, adjanak szabadkezet a német csapatok számára. Á angol kormány válaszában kijelenti, hogy a* lehetőséghez képest újabb csapatokat küld Sziléziába s ily módon teljesiti Németország kérését. Míg az angol kormány belátja a német álláspont egyedüli célravezetősógét, addig a Sziléziába küldött és francia befolyás alatt álló szövetségközi bizottság francia politikát szeretne érvényesíteni. A Rti. hire szerint a helyzet komolyságának az oka az, hogy Höfer tábornok folytatja előnyomulását a német csapatokkal. A lengyel forrásra valló hir szerint' a tábornok terve a felsősziléziai ipari vidék megszállása, hogy a szövetségeseket befejezett tények elé állítsa. Minden má 3 hir megegyez abban, hogy a németek defenzívában vannak és az angolokkal közösen operálnak. Oppelni távirat szerint a lengyelek ismételten hevesen támadnak és megszállva tartják Kattowitzot. Az ipari vidéken a helyzet kritikus. Angol csapatok támadásra készen állanak, hogy felszabadítsák Kattowitzot éz a lengyelek által megszállt,többi helyiséget. Ugyancsak a Rti. párisi értesülése szerint a szövetséges kormányok energikusan interveniáltak Berlinben. Reinicker angol tábornok állítólag közölte a német kormánnyal, hogy ha a német kormány nem tiltja meg a német csapatok további előnyomulását, akkor az angol csapatokkal megtámadja a németeket. Ez a hir nyilvánvalóan hamis. A dolog valószínűleg a következő formában igaz: Az oppelni szövetségközi bizottság jegyzéket küldött Höfer tábornokhoz, amelyben felszólítja, hogy, a Dtü. szerint, a német csapatok tartózkodjanak minden zavaró ténykedéstől és tartsák tiszteletben a kijelölt határvonalat, a Lux-ügynökség szerint pedig, hogy a német csapatokat vonja vissza, különben az antantcsapatokat kivonják a tartományból és ezáltal az ipari vidéket a lengyelek kényének kedvének szolgáltatnák ki. Höfer kijelentette, hogy azonnal visszavonja a, csapatait, mihelyt a németek által kiürített területeket angol katonaság szállhatja meg és ha a lengyelek is visszavonulnak. Amig a lengyelek vissza nem vonulnak, a németek visszavonulásáról se lehet szó. A berlini kormány a szövetséges kormányokhoz intézett jegyzékben azonnal tiltakozását fejezte ki a Höfer tábornokhoz intézett ultimátum ellen és kifejtette, hogy ha a sziléziai iparvidéket az antantcsapatok a lengyeleknek engednék ét, ennek következménye Németországban polgárháború volna. Angol politikusok el is ismerték, hogy a német csapatok a lengyelek támadásai következtében kényszerítve vannak védekezni. Az angol csapatok csak megerősítésre várnak ás el vannak határozva, hogy annak megérkezései után magukban is, akkor is megtámadják ai lengyel felkelőket, ha a franciák vonakodjak is1 a rendcsinálás munkájában résztvenni. _____________Szombat, 1921 Junius 11.
