Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)

1921-06-11 / 118. szám

2. oldal

de tul vannak már a reakción is. Az európai szellemiség kitisztulóban és korhadnak már a gazdasági felépítmények is, melye&et a rossz orvosok építettek meg Európa romlására. Hogy félre ne értsük, nem a kapitálizmus bukására gondolunk. Az európai gazdasági világkép azt mutatja csak, hogy azok a gazdasági konjunkturális vállalkozások, melyeket a világháború és azt a közeli gazdasági krizis eredményezett, elfognak pusztulni és olyan csődök lesznek itt is, mint amilyen gigantikus vagyonszerzések voltak. Csődbe megy valaki, nem baj, menjen. E kritikus időt kiállják azok a vállalatok, melyek nem a konjunktúrára lettek bazirozva. Az elvérzett, betege: en puffadi üzemek helyére beállnak a szohu, megértő, számitó, nem alkalmi vállalatok, de amelyek a kereslet és kínálat bőségszerüségén alakultak ki. Már mutatkoznak a jelek. A legcsalhatatlanabb jel. Vége a konjunktúrának.

Reichenhalli nagy urak, vége a konjunktúrának. Nem lesz pénzalap, nem lesz konceszió. csukjátok be a bagolyvárat. Európa, mielőtt a ti jóvoltotokból elszende- rülne, még egyszer megpróbálja a szabad levegőt, a természet szanatóriumát.

Rossz orvosok!:

Take Jonescu Belgrádiján

Nyilatkozott a magyarság szervezkedéséről — Vita a földreformról — Uj orosz jegyzék

(Kolozsvár, junius 10. Saját tud.) A bukaresti sajtó a koncentrációs kormányalakulás esélyeivel ismét komolyan foglalkozik. A „Dacia“ megírja, hogy Maniu a télen ajánlatot kapott Arge- toianutól, amelyben fúzió esetére szábad kezet ígértek számára Erdélyre vonatkozólag. Maniu ezt nem fogadta el, mert nem akar „minden áron“ kormányra jutni. Ezért kíván most a nemzeti párt koncentrációs kormányt s ha ez nem jönne létre, akkor — irja a „Dacia“ — nem marad más hátra, csakis uj választások elrendelése pártatlan hivatalnoki, vagy katonai kormány vezetése alatt.

Take Jonescu külügyminiszter — mint a Dtü. jelenti — Belgrádból visszaérkezett Bukarestbe. A pályaudvarra Pasics szerb miniszterelnök és a kormány összes tagjai elkísérték. A jelentés szerint a külügyminiszter útja eredménnyel járt

Wsastt Wsüsi

WWHBBMMWHBMIBWilliailIBBWa—aWW

s megállapodtak abban, hogy miként fogják a békeszerződés pontos végrehajtását biztosítani.

Szabadkai jelentésünk szerint a külügyminiszter ott intervjut adott a „Bácsmegyei Napió“- nak. Kijelentette, hogy Belgrádban a két állam közötti kötelék szorosabbá télele végeit utazik s a Bánát kérdése nem fog szóba kerülni. Az a véleménye, hogy a még fennálló kis nézeteltéréseket testvéries módon áthidalják.

Az újságíró azt is megkérdezte a külügyminisztertől, vájjon szükségesnek tartja-e, hogy a romániai magyarok

szervezkedjenek és részt vegyenek a politika i életben.

— Ez az ő dolguk — felelte Take Jonescuí — Minden szabadságuk meg van ahhoz, hogy szervezkedjenek. (Erről a szabadságról nem nagyon pontosak a külügyminiszter információi.)

Magyarországra vonatkozólag kijelentette, hogy Románia csak a trianoni béke betartását követeli s belügyeibe nem avatkozik.

A kamara ülése

(Bukarest, junius 10.) A kamara ülésén Pe- Iiván követeli, hogy a besszarábiai parasztot végre szabadítsák fel a gazdasági szolgaság alól.

Tranku-Jassi benyúlja az építkezés előmozdításáról szóló törvényjavaslatot, melyet a szenátus tegnapi ülésén megváltoztatott. A kamara a javaslatra kimondja a sürgősséget.

Az aşrârreform vitájában ezután dr. Dob- rescu Aurel szólal fel. aki nincs megelégedve a javaslattal. Támadja Garoflidot és kijelenti, hogy a törvényjavaslatnak

sokkal demokratikusabbnak kellene lennie.

Utána Dimitras Andrei nemzeti paraszt- párti beszél, aki panaszkodik, hogy a parasztoknak nincs elegendő pénzük, hogy a földel oly d.agén megfizessék. Vádolja a liberálisokat- hogy annak idején nem törődtek a falu népével, ma minden faluban klubot állítanak fel, (Derültség). Több esetet Hoz fel saját falujából, ahol

a kisajátítási helytelenül hajtják végre

és kéri, hogy a törvény végrehajtási utasítása az agrárbizoltságot kellően felvilágosítsa a végrehajtás intenciói és részletei felől.

Cracalia a szociáldemokrata pár nevében kijelenti, hogy nem szavazzák meg a javaslatot, mert a párt nem az egyéni tulajdon, hanem a kollektiv állami termelés hive.

Spineanu szerint Garoflid a nagybirtokosok kezén hagy egymilliónál iöbb hold földet, miáltal lehetőséget nyújt Ujabb nagybirtokok keletkezésére annak minden hátrányával együtt.

Szombat, 1921 juntus TI.

Lemondott a hadügyminiszter

(Bukarest, junius 10.) A „Romania Noua‘ irja, hogy Rascanu lemondott. A lemondás oka felől a vélemények nagyon különbözők. Bizonyos az, hogy a hadügyminiszter a kormányból kilépett s Averescu uj hadügyminisztert keres. A tárcát Mircescu tábornoknak ajánlotta fel, ez azonban nehezen vállalkozik reá. Állítólag két feltételt támasztott. Az egyik az, hogy a hadsereg hadbizlositési hivatalát oszlassák fel, a másik pedig, hogy ha esélleg a minisztérium élére kerülne, hagyják egyedül dolgozni, anélkül, hogy politikai, vagy kormányérdekek beavatkozásával zavarnák.

Rascanu hadügyminiszter lemondását hivatalosan is megerősítik. (Dtü.)

Cstcserin uj jegyzéke

(Bukarest, junius 10.) Az „Adeverul“ Csi- cserin külügyi népbiztosnak május 24-én, Moszkvában kelt és Take Jonescu külügyminiszterhez intézett következő jegyzékét közli:

— A román kormány ismételt biztosításaival ellentétben és az orosz, valamint az ukrán kormányok többszöri tiltakozásai dacára, a besszarábiai román katonai csapategységek folytatják ellenséges magatartásukat Oroszország és: Ukrajna iránt. Annak megemlítésére szorítkozom csupán, hogy május 11-én a Moghilew-Podolskj környékén levő román tüzérség 60 ágyuiövést intézett a folyó ellenkező partján levő orosz és; ukrán csapategységek ellen. Az orosz és ukrán kormány a legerélyesebben tiltakozik újból ez eljen az ellenséges magatartás ellen, valamint! felhívja a román kormány figyelmét arra a helyzetre. melyet a román csapatok oly gyakran megismétlődő támadásai teremtenek.

Nem kellenek a Habsburgok a magyar népnek

(Páris, junius W. Dtü,) A „Morning Post* Teleki gróf volt magyar miniszterelnök egy nyilatkozatát kö?li Károly királyról. A magyarok azért voltak ellene Károly visszatérésének, mert úgy is sok megpróbáltatáson ment keresztül az ország és Károly király azon óhajának adott kifejezést, hogy Ausztria császára is legyen, amibe Magyarország nem volt hajlandó belemenni. Károly király •különben sem valami népszerű a magyarok előtt. Igaz ugyan, hogy Szent István koronájával megkoronázták és a deironizáció indította meg a forradalmi folyamatot, mindamellett a magyar nép nem kívánja Károly visszatérését. Magyarország a jog alapján áll. Tejeki megjegyezte, hogy Károly királyt Ausztriában komolyabb inzultusoktól csak az angol tisztek közbelépése mentette meg. * *

Hajnalban mégis mást gondoltak, szerszámot kaptak és nekiestek a kormos kastélymaradványoknak. Buzgón döngették a meztelen falakat. Úgy illett, hogy segédkezzenek.

Ahogy alélían bukdácsolt meztelen lábakkal a bömböfő tűdben, az eltorlaszolt szobákon a bárónő, valaki a magasba emelte és a karjára fektette. A fény elmullott, az üvöltés elhalt körülötte és ő lecsukta fáradt szemét. Kemény derekaljon töltött ismeretlen időket, idegen fedél alatt, önmagétól is távol. Ha a szemét néha felnyitotta, patkós csizmára esett a tekintete, alacsony almáriomra, üvegburás szentre, gyógyító mosolyra. Ágya mellett fényezett székén jóságos tyukleves illatozott. Paraszt arcok hajoltak feléje, amiknek kérges takarója mögül emberi mélegség pislogott elő. Hallgatták a lélekzetét és vigyázva elcsoszogtak, mert a szó koklérsége nem adatott meg nekik és a hallgatásban fejezték ki roppant kevés mondanivalóikat. A nehéz csendet csak az orvos zavarta meg biztató fecsegéssel, izetlen, jószivü mókával.

Az ősz hervadása beillatozott a tiszta ablakon. A förészmalomból szallagos ingeket, finom harisnyát hozott egy ember. A lány fölkelt és a parasztasszony kitámogatta az udvarra. Ekék, boronák, sáros szekerek között nagytermetű ökrök várakoztak és a színből, vállán kuríanyelü ostorral kilépett egy legény.

— Adjon Isten — köszöntötte a bárónőt kalapemelve.

Kiléptek a kapun, a bárónő bágyadt mosoly- lyal emelte fel a fejét és a csipkés, anilines, faragott szemöldökfán hosszan betüzgette a vésett Írást:

Ezt a Házat öreg Mackó Makk András , meg a Fija építették saját kezök Munkájával. Áldja Az Ur Jőtlöd Mented.

A bárónő leemelte szemét az Írásról és a legényre nézett. Megszűrte a szivét az a Mackó Makk András ázó, N&Zte a legényt múltba

szaa*ss^es5^asiffli:a53SSK3WR!»,!,a^.assE3Bi^-mijai®aassszE3E;:

kémlelő szemekkel és, kezét tétován a mellére tette. Kinyílt a szája és szólni akart.

— Szép ősz Ígérkezik — mondta a legény tisztelettel és az égre nézett.

A sápadt öreglány is fölnézed az égre. A kék mennybolton bárányfelhők úsztak. Völgyek és gyümölcsös lankák érett szaga kóválygott a levegőben. A szive hirtelen huzni kezdte oda, a kastély felé. Meg is indult és sebeden neki Í3 lendült volna, ha birta vplna egészséggel. A legény és az asszony zavartan lépegettek mögötte. Emberek jöttek szemközt és a csendes menet láttán elkapták a fejüket. , Csendes volt már az ő arcuk is.

A bárónőből kihűlt majdnem minden melege a szívnek, amikor a kaputlan kapu előtt megállóit. Nekidőlt az oszlopnak és nézte a csapást, nézte vegtelen árván és boldogtalanul. Vége volt mindennek, meghalt a kastély, Iehasalt az őszi esővízbe, nem vált benne már élet. Mint enyésző dög fetrengett a dombon.

A parasztasszony keszkenőt nyomott, a szeméhez, a legény a homlokára tolta a kalapját.

A bárónő hosszú percekig állott ott sárgán, mozdulatlan lábbal, szótlanul, mintha a szive megmeredt volna bus kastélytalansága láttán.

— Mi lesz mpst ? — kérdezte hosszú idő múlva halkan magától.

— Mi lesz velem? — nyöszörögte hangosabban és dermedésbe hökkent szemmel nézett a kísérőire.

Azián csend volt. Fölöltük a füvestetpjü kapuoszlopon veréb ugrált, legifjabb Mackó Makk András — ama Makk András unokája — megnógatta magát és előbbre döfödÖtt. Kinyílott kínlódva a szája iş :

— Ez már meggebedt végleg — mondta haragosan és izgalmában hirtelen köpött egyet. — Ezen már a szentséges Szűz Mária se segít.

Nehezen szuszogott utána és pihent egyet. Szeretett válna máshol lenni, vagy ha itt volt már, valami okosat mondani.

— Volna egy tiszteletteljes szavam — kezdte újra. Várt s mikor a bárónő magából kiszállva élettelenül ránézett, sebtiben, vakmerőén kirukkolt vele :

— Ez mér nem ér pénzt. Föl kéne szántani az egész miijdenséget. Legelőnek vagy főzelékkertnek is többet hoz.

Mégis, merész, itéletes szó volt. Az öreg leánynak kitágult a szeme és megrezzent. A porló kőcímerről koronás keselyű sandított felé. A lelkében alvó bandérium szilajodott meg, meghalt apák hideg, néma zászlóalja vonult tova és a legvégén gyászos hintóbán egy fagyos, komor asszony : a Családi Hagyomány. És ahogy sújtó tekintettel leke hidján elhaladt a menet és az őszi felhők felé vette utjját. a maradék gyermek fáradt, öreg kezét utánok nyújtotta.

— Nem engedem — kiáltotta — nem engedem !

A fiatal paraszt vonogatta a vállát:

— Akkor nem szóltam semmit.

— Ötszáz évig születtünk, éltünk és haltunk benne. Csak úgy felszántani ? Hogy a marhátok legeljen rajta ?

Égő szemmel nézett le a falura és megindult.

Mégis úgy volt, hogy semmit se használt. Jött a bank és jött az építész. Mosolyogtak, megfordultak és elmentek. Jött még egy-két vo- nagló esztendő, egyik ősszel aztán elkezdték szántani a kastélydombot. Egész testsúlyával nyomta az ekét ama sóval lepuffantott Medve Makk András veritékes fajtája. Nehezen sza-; kadt fel a föld kérge, lihegett ökör és ember a kemény földhullám menedékén. Az őszi nap hervadtén borult rájuk, távol egy kertben szilvaszedés folyt, lányok énekelgette^. A kastélyszántó legény kiakasztotta az ekét a földből,; megállította.az ökröket és elővette lakkos do* háriyszelencéjét.