Keleti Ujság, 1921. május (4. évfolyam, 100-109. szám)
1921-05-22 / 103. szám
/ v Gfajr-Kohttvir, 1921. * május 22. * évi. * 103 szám éra 1 L, Bucur estiben 1'50 Csehszlovákiában 1 Ck Németországban 1 M., Ausztriában 5 K. Politikai és közgazdasági napilap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Str. Memorar.duhn 3. — Teletett; 684 Közleményeink utánnyomása ttlos A kisebbségi fronton Két szélsőséggel szemben is rá kell mutálnunk, hogy ezeknek a szélsőségeknek az utján nem bontakozhatunk ki a nemzeti kisebbségek kérdésének aggodalmas és nehéz bonyodalmából. Pedig kiszabadulnunk szükséges, mert óriási anyagi és szellemi erőket köt le ez a bonyodalom. A nemzefi különbségek ügyének helyes elrendezése nélkül nincs megnyugvás se az illető népkisebbségben, se az államban, se az emberiség közéletében. A keleteurópai régi államalakulatoknak is ez a probléma volt a legkínosabb vívódása s végezetül is ez lett az összetöröje. A keleteurópai uj államalakulatok pedig most már mintegy kísérleti intézményei a világ békefelfogásának, vájjon az uj keretek között nem le- het-e sikeresebben kiegyenlíteni a nemzeti különbségek érzékenységeit. Más .kérdés, hogy a világ békediktálóinak nem lehetett volna-e megkísérelni ezt a kiegyenlitést a régi államkeretek között, melyekben a le- győzetés utáni méltányosság és a régi államtapasztalatok együttvéve több hangulatot és több jogrendet biztosíthattak volna a kiegyenlítésre. Ez más kérdés is és túlhaladott kérdés is. Az addigelé kellően einem rendezett nemzeli különbségek szétfeszítették a régi állami kereteket, az egyes népkisebbségi nemzetek az illető régi államok háborús összeomlását siettek felhasználni néptöbbségként való csoportosulásra, közbeszigeíelt külön népeket is elsodortak ezzel a csoportosulással és elszakították ezeket addigi néptöbbségi összefüggésükből. így lettek az uj népkisebbségek és az uj államalakulások, amikre aztán ráütötte a világ mipden diktáló hatalmassága a megerősítő pecsétet. Ezek immár adott viszonyok, amik sok mindenféle „jobb lett volna" meggondoláson és utánakapáson túlnőttek. Az adott .viszonyokból kell emelEmíékszel öreg? Irta Nagy Oánici — Emlékszel ?. — Emlékszem. — Na szervusz öreg. — Szervusz. Na, mit szólsz ehez a likőrhöz ? — Nagyszerű likőr. — Na szervusz öreg. — Szervusz. A poharaik összekoccan, a szemükben az élet öröme ragyog ... — Emlékszel öreg ? — Emlékszem. • (öngyűhos partner kerestetik.) „Ma éjjel pont éjfélkor öngyilkos leszek. Felkérem az igen tisztelt öngyilkosjelölt urakat, ha van közöttük olyan, aki ugyanebben az időben szándékszik megválni az élettől, szíveskedjék tiszteletét tenni nálam, tekintettel arra, hogy kettesben sokkal tanácsosabb bizonyos ismeretlen nagy útra indulni. Tisztelettel Gerő, Virág-utca 2. szám.“ * — Van szerencsém, jó estét kívánok. — Mivel szolgálhatok? — Kérem szépen,^ ma este a lapokban olvastam, hogy valami Gerő ur, egy bizonyos ismeretlen nagy útra utitársat, illetve partnert keres. Gerő úrhoz van szerencsém? — Igen, Garő vagyok. Örvendek Tessék hefyet parancsolni. — Köszönöm, nincs stík Időm, roppant sietős a dolgom. Én ugyanis a partnere lennék igen tisztelt tJerö urnák, azért tettem Frsztele- itemefc ____ kednünk immár az emberiség! fejlődés magasabb színvonalai felé. És hogy fejlődés lesz-e ama színvonal felé, vagy visszafejlődés attól, az éppen az uj népkisebbségi helyzeteknek ez emberiségi béke és haladás szempontjából való megoldásától függ: illetve a visszafejlődés akkor fog beállani, ha a megoldás nem az emberiségi béke és haladás szempontjai szerint történik. A visszafejlődést (elsősorban és iegkinosabban a népkisebbségek érzik meg saját bőrükön, saját anyagi- és szellemi művelődésük elfojtásában és megakadályozásában. Hanem ez csak az első, közvetlen hatás, amiben egy-egy nép- kisebbseg talán koldussá és jellemtelenné fog válni, vagy éppen arra fog kényszeri- tődni, hogy tömegesen kivándoroljon az uj államokból. Azonban ez a közvetlen hatás még nem minden, ezt talán némely elfogult érzés még kárörömmel nyereségnek is tudná tekinteni az uj államokra nézve. Csakhogy ennek az elfogultságnak nincsen igaza. A közbeszigetelt uj népkisebbségek leromlása, vagy tömeges kivándorlása az uj területek társadalmi erejét és alkotó képességét annyira megrázkódtatná, hogy itt az állami életnek nem lehetne kellő alapokra támaszkodnia. Összezavart, meglazult népviszonyok fölött nem tud egészséges állami élet föiépíilni. Hanem lenne az elkolduso- dott és elhagyott területek fölött kapzsi kapkodás, ami éppen a néptöbbségi elemeket állítaná egymással szemben irigy sietségekbe és harácsoló versengésekbe. A gazdasági élet örökös ortályoskodás lenne a gyors nyerészkedés indulatai között; ebből kifejlődne valami olyan rabló erkölcs, ami éppen semmitsem törődik a közjó igényeivel és eszményeivel. A munkátian szerzéssel megrontott napelem milyen állampolgári anyag tud majd lenni ? Lelkiismeretlen és senki jogára nem ügyelő! És ilyen uj gaz. — Maga ? — Én. — Ilyen fiatalon? — Úgy van. — Hiszen magának egész szép bajuszkája van, határozottan csinosképü fiú . .. Hány éves ? — Azt hiszem, nem fontos; különben: huszonnyolc, — ha túlságosan érdekli Gerő urat. — Huszonnyolc? — Igenis. — Aztán mi az útilapu? Talán szerelem? Előre figyelmeztetem, ha velem akar jönni, ne legyen szerelmes. Ki nem állhatom az eféle fa- jankókat. .— Sajnos, pedig az vagyok. Amióta eszemet tudom, egyéb se voltam, csak szerelmes. Sajnos, Gerő ur kérem, de nem tehetek róla. — Érdekes. Elvem ellen való, de minthogy már fél tizenkettő, nem bánom, elkulloghet mellettem. Aztán milyen fruska az a szemtelen kis lány. Szőke? Tudniillik, a szőkékkel szemben mig elnéző tudok lenni valamennyire. — Gerő ur kérem, ez. én szerelmem nem szőke, sőt még nemis fruska, mert én más valamibe vagyok szerelmes. Izgatóbb valamibe mint a szőkék vagy a barnák, én a kártyába vagyok szerelmes Gerő ur kérem. — Úgy? \ gy. át akkor szervusz.-- Szervusz. — Megengeded, hogy homlokon csókoljalak. — Tessék. Homlokon csókolja, tovább beszélgetnek. — Vesztettél? Sokat vesztettél talán? — Nézd öreg Gerő barátom, kérlek áfásán, ha mér pertut csókoltál velem, ne nyaggass kérlek. Indulunk, vagy nem indulunk ez á fontos. dagok rendjével szemben állana a régi és uj nincstelenek gyűlölete és minden rombolásra készsége. Lehet-e ilyen tömeg fölött igazi erős, egészséges államéletnek kialakulnia? Bizonyára nemi Tehát ez lenne a hatása az államra a népkisebbségekkel szemben való elkoldusitó és kiüldöző kaae- lésnek. Hogy az ilyen beteg államképződést az emberiségi fejlődés érdeke meg nem tűrheti, azt bővebben fejtegetnünk bizonyára fölösleges. Mindezeket átlátván, itt következik hogy a népkisebbségi kérdés kezelésének egyik szélsőségére rámutassunk. Ennek legfőbb lényege a tulaktiv támadás a népkisebbségek társadalmi, gazdasági és politikai életlehetőségei ellen. Cél talán az át- hasonitás (asszimilálás), talán még inkább a kiirtás. Lassan, vagy gyorsan, de kipusz- litani a nemzeti népkisebbségeket s akkor nem lesz nemzeti különbségek miatt való érzékenység, nem lesz probléma. Valami ilyen annak az egyik szélsőségnek a felfogásbeli iránya. Pillanatnyi sikerei csakugyan lehetnek is, de kérdés, hogy nem lesznek-e annál keserűbb és szenvedelme- sebb visszahatásai. És kérdés, hogy egy uj államélet k?zdheti-e a maga fejlesztését a maga akármilyen népelemének a kiirtásán ? Emberies lesz-e ez, vagy nem is ilyen ideá- lista kérdéssel felvetve, hasznos tud-e lenni? Jó megítélés alá kerülhet-e az a néptöbbség. mely vállalt kötelezettségeit a maga népkisebbségeivel szemben megtagadja 7 Lesz-e az ilyen magatartása miatt társadalmi békéje, lesz-e gazdasági rendje, lesz-e iránta világbizalom és igy lesz-e majd államának hitele ? Kinos kérdések, amiket mind ama tiţlaktiv szélsőség. idéz elő, mint valami üvöltő és méregkeverő boszorkánytábort. Jól mondja a „Dacia“, hogy a népkisebbségek kérdését szükséges minél gyak— Hát persze, hogy indulunk. Jó azonban, ha egészen tisztában van az ember az utitár- sával. Na: mennyit vesztettél? Nem puszta kíváncsiság ez kedves öcsém, inkább valami injekció-féle az útra, kis éter a bőr alá, olyan kis spirituszbedőrzsölés a halántékon, hogy hátha te még nálam is többet vesztettél s valahogy vigabban ugróm ét a tizenkét órát. Na. mennyit vesztettél? — Semennyit. Nálam nem az a fontos- hogy mennyit vesztettem, hanem az, Hogy menynyit nyerhetnék ma, ha pénzem volna. — Hogy, hogy? Úgy, ahogy nyerhet az ember. Úgy, ahogy nyerni szokott egy kártyamüvész, ha jó a dekoráció. — Dekoráció? Te, nem vagy te véletlenül hamiskártyás ? — Nem, csak játszani tudok. — Érdekes. Talán nem tudnád véletlenül mi az a „greggelés“ ? — Az.semmi. Greggeini minden szamár tud— Úgy? Na, ez érdekes. Szólal a »stippe!" is tisztában vagy, amint látom ? — Stipp? Na, ez inkább. Ehez már kell valami. Igaz, hogy pénz is kell hozzá. — Szóval, neked az a bajod, hogy pénzed nincs. — Az. Jelenleg csak az. De breonyosszern- pontból örülök is neki. Utálom ezt a mesterséget öreg, mort olyan ez, akármennyit is fiyw az ember, olyan, mint az ősz a fecskékre; dideregni kell, bújni kell, a napot nem é«U az1 ember s mondhatom, a inai világ egyáltalán nem kedvez a betyárnak. Ma este teleztÖr, hogy kitűnő kompánia ül együtt a képaeld Öreg. f egy vasat nem bírtam felhajtani. Sz szörnyen
