Keleti Ujság, 1921. május (4. évfolyam, 100-109. szám)
1921-05-22 / 103. szám
* «Pgr. Vasárnap, 1921 május Zz. 1 »abban megbeszélnünk, szükséges tisztáznunk és mindkét fél részére kielégítő megoldást biztosítanunk. Szükségesek az erre vezető jóakaró megbeszélések. Azok tudják csak kiküszöbölni a kínos kérdéseket. De itt következik a népkisebbségi kérdés kezelésének egy másik szélsősége, amit önhibánk gyanánt kell magunk előtt látnunk. Bx a másik szélsőség ama bizonyos tulak- \ tlvtsmussal szemben a magunk tulpasszivi- tésa, illetve olyan hangolások, melyek ezt a tulpasszivitást akarják egyedül üdvözítő útként a népkisebbségek elé odaállítani. A népkisebbségek közöft a magyarságé a legnagyobb tömeg s éppen a magyarság köréből é6 a magyarság részére akarják magatartási módul ezt a tulpasszivitást kierőltetni. Tiszteljük, becsüljük az erre irányuló jóhiszeműséget, de tanácsát öngyilkosságra biztatónak tartjuk. A népkisebbségi nemzeti lét elismertetését a magunk öntudatának folytonos eleven mozgása nélkül, a néptöbbségre ható folytonos értelmi és érzelmi befolyás nélkül nem tudjuk elérni. Hanem igenis az ilyen tulpasszivitással elérjük az ellenkező szélsőség tulaktivitásának úgy a népkisebbségekre, mint az államra és az emberiségre ható romboló kifejlődését. Kolosváry Bálint után Apor József báró is egy hírlapi czikkben az ilyen lulpisszivi- tás iránti hangulatot akarja éleszteni. Gondolatmenete az, hogy a magyar társadalom különböző gazdasági rétegei a politika miatt szembekerülnének egymással s igy a magyarság darabokra hullana. „Ki vállalja ezen szörnyű felelősséget?“ — kérdi következésképpen. Mindjárt azonban kiemeli, hogy gazdasági életünkben a különböző testületek amúgy is aktivek. A kulturális dolgokban is igy lehetünk aktivek. Azonban uj államunk polilikai és társadalmi életében aktiv szerepet nem vállalhatunk, hanem rá kell bíznunk az angol és más parlamentekre, hogy ők a világbékében számunkra stipu- láít népkisebbségi jogokat számon kérjék és kieröltessék. Mi addig zárkózzunk el és leg- fölebb a sebeinket mutogassuk. Mi csak azt mondjuk erre, hogy a gazdasági érdekek különbsége az amúgy is aktiv gazdasági alakulatok utján szintén ki- ütközhetik s az ellentéteket felidézheti. A politikai és társadalmi aktivitásnak viszont a nemzeti kisebbségi jogokra való ráirányítása igenis összegezni tudja a különböző gazdasági érdeküeket is. Mert minden népkisebbségi gazdasági érdeknek előfeltétele a népkisebbségi helyzet politikai és alkotmányos rendezése s e rendezésnek folyton megnyugtatóbb kialakítása. Ha erre képesek nem vagyunk, úgy hiába mutogatjuk a. sebeinket, mert az eféle sebmutogatés egyenlő az élhetetlenséggel. És a kívülállók számára is csak panaszos látvány, amit unnak és amit alamizsnával' szoktak kifizetni. Önérzetes kifejlődés helyett, az állami élet egészséges irányénak kialakítása helyett lezüllés és alamizsnaváró sebmutogatás! Ez nem méltó egy ncpkisebbséghez se, ezzel se fajának, se államénak, se az emberiségnek nem tesz semmi szolgálatot. És mint ilyen életképtelen, improduktív népelemnek, mi lehet a sorsa? A terméketlen elsorvadás, az élhetetlenség bus példája minden jelenbeli és jövendőbeli nép előtt. És — kérdjük mi is az Apor báró módján — vájjon ki vállalja az idejutásnak szörnyű felelősségét? Mi nem i És ajánljuk, hogy a tulpasz- szivek gondolják meg a felelősségüknek ezt a sokkal szörnyűbb oldalát is. Wita a kommunisták letartóztatáséról Károly trónörökös a szenátusban A kamara ülése (Kolozsvár, májas 21. Saját tud.) A politikai élet középpontjában még mindig a kommunista kongresszus letartóztatása éli. Az ellenzéki lapok s a páríonkivüliek is erősen támadják a kormány intézkedését. A „Dimineaţa“ ma igen heves hangú cikkben fejtegeti, hogy a kommunistákkal törvénytelenül bántak e!. A lap hivatkozik arra, hogy mindig távol állott a bolsevizmustó), mert azt az oroszországi tapasztalatok után csak elitélni lehet, de a kormány rendszabályai lovat adtak a kommunisták alá és mesterségesen gyártanak vértanukat. Amellett a külföld előtt azt a tévhitet keltik, mintha Romániát aláaknázta volna a bolsevizmus, Különösen kifogásolja a „Dimineaţa“ azt, hogy a négy kommunista képviselőt is letartóztatták s ezzel a mentelmi jogot megsértették. „Tettenérésről —• Írja — nem is lehet szó, hiszen a kongresszus csak határozatokat hozott, de nem hajtott végre semmit. A szándék vagy véleménynyilvánítást pedig feltétlenül védi az immunitás.“ Az eset különben a parlament napirendjén is állandóan szerepel s az ellenzék erélyesen követelte, hogy az ügyet reparálják. A kamara ülése igen izgatott hangulatban kezdődött meg. Az ellenzék elégtételt követelt Argetoianu belügyminisztertől, aki tegnap letartóztatással fenyegette Torna Dragut. Lupu követelte, hogy a belügyminiszter vonja vissza szavait. Az ellenzék helyesel. Élénk szóváltás támad a többség és az ellenzék között. Chiroiu személyes kérdésben kért szót. A Ház úgy határoz, hogy Chiroiu a napirend után felszólalhat. Ezután áttértek a pénzügyi javaslatok tárgyalására. Az első szónok Mad- gearu volt, aki azt kívánja, hogy a mezőgazdaságot ne helyezzék egy fokra az iparra! és kereskedelemmel és annak adókulcsát szállítsák le. Dicréri a progresszivitás behozatalát, amely összhangban fog állani a jövedelemmel. A jövedelmi adó helyes és nem igaz, hogy az élet drágulni fog. Akármin! áll is a dolog, ezek az adók szükségesek a pénzügyek szanálására. Az adók alkalmazásához azonban egy kitűnő pénzügyi és közigazgatási szervezetre van szükség és megfelelő intézkedésekre a törvény kijátszása ellen. Madgearu beszédét azzal fejezi be, hogy minél előbb alkalmazandók volnának ezek a reformok, amelyekért Titulescu megérdemli, hogy a nagy reformátorok között emlegessék. Giulea (parasztpárti) hosszabb beszédber szól a javaslathoz. Fenntartás nélkül dicséri Titulescut, mer' megvolt a bátorsága ahoz, amihez mások eddig nem mertek nyúlni. Demokráciát hozott be e pénzügyi problémák megoldásában. Ezulán Giulea beszédét félbeszakították é3 Chiroiu személyes ügyére tértek át. Chiroiu kijelenti, hogy rágalom mindaz, amivel tegnap vádolták. Erélyesen visszautasítja a hazafiatlan- ság vádját. Imbroane azt állítja, hogy Chiroiu a választási harcok idején egy gyűlésen kijelentette, hogy: jobb a magyarok járma alatt élni, mint a bukaresti diktatúra uralma alatt. (Közbekiáltások: Gyalázat.) Brataseanu kéri, hogy ezt a mondást ne tegyék fel a hivatalos lapba, mert ez a hősi halottak emlékét sérti. Daianu alelnök: Nem tűrhetek ilyen szavakat és vádakat. (Zaj az ellenzéken.) Imbroane kijelenti, hogy Chiroiu nagyon szenvedélyes ember. Tegnapi támadásai teljesen igaztalanok. A szónoknak a háború alatt a Bánátban kifejtett tevékenysége bizonyítéka haza- fiságának. Mindig támadta a regionaÜ3must cs támadni is fogja, mert ez veszélyes az államra^ A szenátus ülésén, amelyre — mint jelentettük — Károly trónörökös eljövetelét bejelentette — az összes szenátorok megjelentek. A karzatok zsúfolva vannak. A trónörökös fél 4-kor érkezett. Coanda tábornok, a szenátus elnöke fogadta s a szenátus nagy tapssal üdvözölte. Coanda elnök kije'cnti, hogy a szenátus boldognak érzi magát, hogy oly hosszú tivoliét után körében üdvözölheti a trónörököst. Az az érdekes utazás, amelyet a trónörökös a közelmúltban megtett, igen hasznos eredményekkel járt. A szenátus elnöke örömét fejezte ki a szenátus nevében a trónörökös esküvője felelt, amely az országra nézve is jó jelnek tekinthető a nagyság és siker felé vezető utcn. Károly trónörökös erre a következő beszédet mondotta: Elnök ur, kedves társaim 1 — Mindenekelőtt köszönöm a szenátus elnökének magasztaló szavait. Köszönöm azután azt a gyönyörű ajándékot, amellyel esküvőm alkalmából megtiszteltek. Önök előtt itt kinyilvánítom mindazon érzéseimet, amelyeket hazám iránt érzek én és nőm. A népnek az ország minden részéről megnyilvánult szeretető mély meghatottsággal töltött el mindkettőnket. Utamon a távol keleten, egyedüli törekvésem az volt, hogy a román népét és katonát ismertté tegyem az egész világon. Igyekeztem mindenütt érdeklődést kelteni irántunk. Mindenütt a világon csak a Románia iránti barátság bizonyítékaira leltem. Ezzel a nagy örömmel szivemben tértem vissza hazámba. Újból köszönetét mondok a szép fogadtatásért. Ezután a szenátus áttért a' napirend tárgyaláséra. x Athanaziu az élelmezés körül elhangzott panamavádak miatt interpellált. Averescu tábornok: Szó sincs vizsgálatról, hanem az élelmezési államtitkárság likvidálásáról. Semmiféle vizsgálat nem indult, mert nem történt visszaélés. Személyesen jártam el ebben az ügyben, de n?m tudtam felderíteni semmi csalást. Konzerveket találtam kitűnő állapotban és ruhát, de nem papírból. Csokoládé eladásról sem tudok. A kiküldendő bizottság majd igazolja mindezt. Ha mégis valami visszaélés történt volna, úgy a bűnösök lakolni.fognak. Elpök jelenti, hogy a szenátust meghívták a Bratíanu Ion születésének 100 éves évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. Vladeseu: Nem vagyok liberálispárti, de azért azt hiszem, ezen az ünnepélyen meg kellene jelennünk. Elnök: Nekem is ez a véleményem, ez nem elkeserített s mondhatom, soha jobbkorabb nem hirdethettél volna az újságban ? — Te, te szerencsétlen flótás, te egy karakter is vagy a mesterség mellett, amint látom. Te barélom, dicsekvés nélkül mondhatom: szinte mennyeivé teszed a halált számomra. Ezért később még egyszer meg foglak csókolni. Mert ne gondold, hogy én jobb pipa vagyok, mint te, sőt biztositiak, sokkal rosszabb pipa vagyok, de legalább is vagyok olyan pipa, mint te, de mindenesetre vénebb hamiskártyás. Tehát: vanszerencsém, édes pajtás. Most homlokon csókollak a karakterért is, meg a szakma- beliség örömére is. Homlokon csókolja s tekintette! arra, hogy még tiz perc van hátra a tizenkettőből, tovább beszélgetnek. — Én öcsém, nem annyira a pénz miatt, mert a pénz jó ugyan ha van s ha nincs, aminthogy nincs s e melleit öreg legény már az ember, emellett a rossz pénznél is jobban és többen ismerik, úgy hogy nem mehet be a legkurlább kocsmába se megfelelő közbiztosággal, mert azonnal lefülelik s miután igy állnak a dolgok, lehetetlennek látszik minden remény a kék ég alalt, elhatároztam, hogy tovább állok egy házzal. S minthogy abban a szerencsében részesitsz, hogy te is velem sétálsz, igen kellemesek az érzéseim és nyújtsd kérlek még egyszer csókra a homlokod 8 szólj: te akarsz első lenni, vagy én legyek az első ? — Nekem oly mindegy. Különben az eszközödtől füg» — Äs eszközök, csak egy van összesen, ez a revptver s sajnos, már ez is törvényen kivtili módszer szerint került ma a birtokunkba. — Az a revolver? — Ez. Hallgatnak egy kicsit, elbámulnak, a revo^ vert nézik. A toronyóra tizenkettőt üt, az öreS . feláll. m — Tehát: én előbb? — Nekem mindegy, de előbb egy megjegyzésem volna. — Halljuk. — Az, hogy ez a revolver egy nagyon szép revolver. — Azt magam is látom. — Azt gondoltam tehát, hogy vétek volna ilyen drága szerszámot használni ilyen közönséges dologra s ebből kifolyólag még valamit gondoltam. — Mit? — Tegyünk úgy, mintha reggel nyolc órakor lenne tizenkét óra s várjunk addig. Miért ne játszhatnánk hamisan az órával is ? Erre a revolverre kap az ember egy pár garast s az este nagyon jó dekorációról értesítettek. Nem mennénk el egy bucsuzónára a kompániába? Nézd, öreg, milyen szép áiszakál. Úgy fogsz kinézni, .mint egy tanfelügyelő. — S ha beüt véletlenül? Tudnillik én nem akarnék többet kártyával foglalkozni, még a színét se akarom látni. Esküszöm. — Én se. Én is esküszöm. Hanem, ha beüt: te leszel az apám öreg és meg fogsz házasítani valamerre engem és azt hiszem, várunk még egy ideig az éjféllel ? * — Emlékszel, öreg? • — Emlékszem. — Finom kis likőr ugy-e ? — Nagyon finom kis likőr. — No, szervusz, öreg ? — Szervusz. S a kár ly agy árosok azután üzleti dolgokról beszélgettek poharazás közben.
