Keleti Ujság, 1921. május (4. évfolyam, 100-109. szám)
1921-05-31 / 109. szám
Kedd, 1921 május 31. ■nimm ■!■!■■«■ tu——w Angol-lengyel harcok Felsősziléziában Anglia a franciák kivonulását követeli a Ruhr-vidékrő! — Korfanti nem fegyverzi le csapatait — Poincaré Anglia ellen (Kolozsvár, május 30. Sajál tud.) A felsősziléziai kérdés békés megoldására még mindig 3emmi remény, sőt a francia és angol kormány nézetei férése minden eddiginél súlyosabb kon" fliktussá növi ki magát. A német kormány erélyes és pacifista szellemű fellépése a sziléziai német szabadcsapatokkal szemben megerősítette ebben az ügyben a németeket pártoló angol politikusok álláspontját, ezzel szemben azonban sem a franciák, sem a lengyelek engedni nem akarnak. Korfanti, a lengyel d’Annunzio, a Mti_ boroszlói értesülése alapján kijelentette ugyan, hogy hajlandó a harcokat beszüntetni, ezt azonban olyan feltételekhez köti, melyek tulajdonképen a lengyel követelések teljesítését jelentenék. Csapatainak iefegyverzésót azonban Kor- faníi megtagadta. A fegyverszünet tehát követelései teljesítése esetén olyan lenne, hogy a lengyelek kedvezőtlen döntés után ismét azonnal akcióba léphetnének. De követeli még ezenfelül Korfanti a tartomány közigazgatásának teljes átszervezését. A porosz rendszernek szerinte még az ipari vállalatok vezetéséből is nyomtalanul el kell tűnnie. Lengyelország résztvenne a tartomány feletti ellenőrzésben, az igazságszolgáltatásban, a községek igazgatásában és a közjövedelmek egy része- őt illetné. Korfanti békefeltételei tehát nem készültek az engedékenység szellemében. De még ez is eredmény és csakis az angol csapatok erélyes fellépésének tulajdonítható, melyek Oppelnben tegnap délután n*;gütközíek a felkelőkkel. A felkelők viszont lerobbantották a rosenbergi pályaudvart, több magánházat és heves támadásokat intéztek Borek és Kiasecna ellen. Támadásaikat mindenütt visszaverték. Az angol csapatok fellépésének a diplomáciában még nagyobb hatása lesz. mint Sziléziában, ahol a francia cselszövés titokban segiti a lengyeleket. A francia csapefokat ugyanis (amelyek tétlenül szemlélik a felfordulást!) stratégiai és önvédelmi szükség ürügye alatt néhány helyen összpontosították, kiszolgáltatva ezáltal az eddig általuk megszállva tartott helyeket a lengyel felkelőknek. Tekintve pedig, hogy az eredetileg Sziléziában volt tizennégyezer főnyi antant katonaság közül tizenkétezer francia s hogy ezt az arányt néhány század u;abb angol katonaság odaérkezése alig változtatta meg, a francia hadvezelőség eljárása nem jelentéktelen mértékben tolja előre Korfanti szekerét. Mig Sziléziában teljes a felfordulás, addig az angol és francia kormány véleményeltérése a két nép konfliktusává élesedik. A Damian t. ü. lafayetti jelentése szerint a nemzetközi döntőbíróság elfogadta az előre bejelentett határozati javaslatot, melyben azon reményének ad kifejezést, hogy Anglia valószínűleg nem engedi meg, hogy Németországot a felsősziléziai kérdésben bármi okból is megrövidítsék. A lengyelek nem kaphatnak meg olyan területet, hol évszázadok óta németek laknak. A békeszerződésből származó minden vitás kérdést a népszö- velség elé kell utalni. Ezzel szemben a M. t. i, egy londoni hire szerint az angol kormány lépéseket akar tenni, hogy a szövetségesek hatalmazzák föl Németországot Felsőszilézia legészakibb és Lengyelországot a tartomány legdélibb részének a megszállására. A hir ebben a formában valószínűtlen. A német kárpótlás kérdésében szintén kiélesedett a francia-angol helyzet. Parisból érkező jelentések szerint Lord Harding angol követ ma megjelent a francia külügymnisztérium- ban s ott egy jegyzéket nyújtott át, melyben Anglia Düsseldorf, Duisburg és Ruhrort haladék nélküli kiürítését követeik Francia politikai körök Lord Harding eme lépését nagyon zokon- veiték, mert fellépése azon benyomást keltette, hogy Németország barátja. Valószínű, hogy az angol kormány a két kérdés között kapcsolatot akar ily módon létesíteni, hogy ezzel a fogással kényszerítse Franciaországot engedékenységre. Erre azonban egyelőre kevés a kilátás, sőt az egész francia politikai élet felzudult az engedékenység gondolata ellen. A francia és angol lapvélemények összehasonlifásából kitűnik, hogy ezúttal többről van szó, mint diplomáciai bonyodalomról: ez a két nép konfliktusa s mindkét nép^ki akşr tartani álláspontja mellett. A „Temps,“ a francia kormány félhivatalosa nyíltan megírja, hogy a sziléziai kérdésben — szerint? — Lloyd Geor- ge-ot terheli a felelősség, Vádolja Lloyd Geor- ge-ot azzal, hogy folyton gondosan kikerülte, hogy a francia kormány demarsait Berlinben támogassa. Poincaré a diplomáéi ai szokásokhoz képest rendkívül heveshangu cikkben támadja meg az angol politikát, sőt kijelenti, hogy a főhatalmak többségének határozatai Franciaországot nem kötelezik. ,Lloyd George azt mondja, — írja — hogy a felsősziléziai ügyben a ver-- saillesi szerződéshez ragaszkodik, örvendetes újdonság. Két éve, hogy a szövetségesek tűrik, hogy a londoni kabinet egyre eltérítse őket ettől a szerencsétlen szerződéstől. Két éve olyan megegyezéseket kényszerit reánk, amelyek ennek a szerződésnek tagadása s amelyek olyan előnyöket biztosítanak Németországnak, amelyekhez jója nincsen.“ A népszavazás eredményét hamisnak mondja Poincaré, mert az a Lloyd George áltál felállított feltételek között történt. Végül kijelenti, hegy Francia- ország és Belgium jövője nagyrészt Felsőszilézia sorsától függ, mert ebben a tartományban gyártott Németország rengeteg ágyút, bombát, szegesdrótot stb. Más szóval Poincaré nyíltan bevallja, hogy a francia politika célja Németországtól minden anyagi erőforrást elvenni, hogy még megmozdulásra is képtelen legyen. Az angol lapok ezzel szemben dicsérik Lloyd George állásfoglalását, sőt remélik, hogy annak erélyessége jó hatással fog járni Franciaországban, márt felfedi azt az örvényt, amelybe aránylag kisszámú francia politikusnak kotériája sodorja ezt az államot. (Sunday Times). 3 oldat kodnak Nyugat.magyarországnak Ausztriához valö csatolásához. Értésére adták a francia kormány* nak azt is, hogy amennyiben Nyugatmagyaror- szág nem kerülne Ausztriához, ezt a területe! korridornak kellene felhasználniok, hogy abban* az esetben olyan módon biztosi Isanak Magyar- ország esetleges támadó céljai.val szemben sza* badkezet a védekezéshez. Miután az utódállamok és Olaszország álláspontja Parisban ismeretessé lett, még ama francia körökben is, amelyek idáig a magyar kormány támogatása mellett foglaltak állást, mindinkább tért hódított az a felfogás, hogy Nyugatmagyarország Ausztriához csatoltassék, de ezekben a körökben ezt attól akarták függővé tenni, hogy Ausztria milyen politikát foglal el a csatlakozási kérdésben. Az osztrák kormány mult heti nyilatkozata folytán, hogy a tartományok népszavazását nem fogja hivatalosan támogatni, beállott az a körülmény, hogy most már lehetővé tette az „ aggodalmaskodó'* francia köröknek is azt, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben Ausztriát támogassák. A párisi információk úgy Pesten, mint bécsi magyar kötökben igen kinos benyomást keltettek. Hosszas tárgyalások után a kormány megbízta a bécsben időző Gráfz Gusztávot, hogy egy uj ajánlatot dolgozzon ki, amelyben Ausztriának bizonyos engedményeket ad. Grátz Gusztáv uj ajánlatához bázisul azt az anyagot használta föl, amelyet a magyar delegáltak a német-osztrák keresztényszociáüsokkal való bizalmas tárgyalásokon már régebben szóba hoztak, mint olyan megoldási lehetőséget, amelyet a magyar kormány végső esetben hivatalos formában is proponálni fog. Az osztrák álláspont Ä vetélkedés Nyugatmagyarországért Mi okozta a magyar kormány engedékenységét — Cseh csapatösszevonások Pozsony környékén — Az antant megfenyegeti Ausztriát a népszavazásokért (Kolozsvár, május 30.) A magyar kormány tudvalevőleg a legutóbbi időkig minden erőfeszítést megtett, hogy a saintgermaini és trianoni békével Ausztriának iíélt Nyugatmagyarországot megtarthassa és e tekintetben, különösen francia diplomata körökben már meglehetősen kedyező hangulatot teremtett álláspontja mellett. Annál meglepőbb volt tehát, mikor az uj tárgyalásokra a magyar kormány uj javaslattal állott elő, melynek feltételeit már ismertette a „Keleti Újság“. Hogy mi lehetett az oka ennek a politikai fordulatnak, arról most számol be bécsi munkatársunk hiteles helyről szerzett értesülései alapján. Az érdekes tudósítás igy szól: A Teleky- és Bethlen-kormányok nem hivatalos párisi megbízottja hónapok óta olyan irányban informálta a magyar kormányt, hogy Loucheurhöz és a francia royalista körökhöz való kitűnő összeköttetései folytán sikerült a francia hivatalos diplomáciát és a közvélemény nagyrészét is teljesen megnyerni annak, hogy a magyar kormányt olyan irányban támogassák, amely a trianoni békeszerződés végrehajtásának elodázását teszi lehetővé. A megbizott úgy Telekinek, mint Bethlennek, azt a tanácsot adta, hogy a nyugatmagyarorszégi kérdésben a leg- intranzingensebb magatartást tanúsítsák és semmi körülmények között se engedjenek eddigi álláspontjukból. A trianoni béke ratifikálásának időpontjára vonatkozólag pedig azt jelentette, hogy sikerült Párisban a ratifikálást hosszú időre kitolni, azalatt pedig még sok minden megváltoz- hatik! A kormány hivatalos nyilatkozatai úgyszólván egyesegyedül ezekből az információkból merítették optimizmusukat. Mult hét végén Párisból az a jelentés jött, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben elfoglalt állásponton sürgősen változtatni kell és Ausztriával szemben a legmesszebbmenő koncessziókat kell tenni. Franciaország ugyanis szövetségeseivel egyetértőén most a legnagyobb súlyt fekteti arra, hogy Ausztria és Magyarország még a trianoni béke ratifikálása előtt a nyugatmagyarországi kérdést egymás között úgy intézzek el, hogy ezáltal a saint germaini béke rendelkezéseinek zavartalan végrehajtását minden körülmények között biztosítsák. Az antant az átadás idejére, annak zavartalan lefolytatása és ellenőrzése céljából 250 antant tisztet küld le Sopronba. A francia hivatalos politikában beállott változás a kisantant és Olaszország újabb lépéseinek tudható be, akik Párisban mintegy tíz nappal ezelőtt-újból figyelmeztettek arra, hogy mindenképen ragaszA nyugatmagyarországi tárgyalásokban némi szünet állott be. Egy másik jelentés szerint az osztrák kormány már előterjesztette a maga állásfoglalását, mely szerint Ausztria ragaszkodik hozzá, hogy a tárgyalások megmaradjanak a békeszerződések keretei között. Ezért a már megállapított határoknak csak helyi módosításairól lehet sző. Cseh beavatkozás készül? A párisi „LTnformation“ jelentése szerint Magyarországon nagy aggodalmat keltett a csehszlovák csapatoknak a magyar határon való összevonása. Valószínűnek tartják, hogy a csapatkoncentrációk Nyugatmagyarország ellen irányulnak. A belgrádi csehszlovák követ kijelentette, hogy sürgős beavatkozásra van szükség, mert Nyugatmagyarországnak Magyar- országhoz való csatolását meg kell hiúsítani. Az olasz kormány ama nézetének' adóit kifejezési, hogy Csehszlovákiának és Jugoszláviának Magyarország belügyeibe nem szabad beavatkoztok. , A salzburgi népszavazás Jelentettük már, hogy az antant különböző szankciókat helyezett kilátásba az osztrák kormánynál arra az esetre, ha be nem szünteti a tartományokban megindult- népszavazási mozgalmakat. E szankciók közt Nyugatmagyarország elvesztése, jugoszláv megszállás, hitelmegvonás stb. szerepelnek. Az antant nyomása alatt Mayr kancellár ma hosszas telefonbeszélgetést folytatott a salzburgi tartományfőnökkel, hogy a népszavazás elhalasztására bírja. A tartományfőnök azonban kijelentette, hogy a salzburgi tartománygyülés szombaton 14 szavazattal 9 ellenében ismét úgy döntött, hogy a népszavazást megtartják. A bécsi miniszterelnöki sajtóosztály vezetője Ausztriának Németországhoz való csatlakozási mozgalmáról a kormány nevében a következőket teszi közzé: A salzburgi népszavazást, ha ez csupán a pártok magánjellegű akciója is volna, Nyugatmagyarország sinylené meg. Ausztria többi részén pedig a hitelakció megszüntetésével éreztetné hatását. A népszavazás a kormányt súlyos helyzet elé állítja. Legfőbb ideje, hogy ezt a salzburgi és többi politikai tényezők belássák, nehogy cselekedetükkel a kormány és az ország kárára legyenek. Kereskedők nem utazhatnak kiiifőidre mielőtt a Magyarországgal kötött BÉKESZERZŐDÉS A vaskos kötet ára 30 lej hiteles szövegét nem ismerik. A gyakorlati élet egyetlen embere sem nélkülözheti a bevezetéssel és szakszerű magyarázattal ellátott kötetet. Kapható minden helységben, minden könyvárusnál.
