Keleti Ujság, 1921. május (4. évfolyam, 100-109. szám)

1921-05-31 / 109. szám

2. oláaf. Kedd, 1921 május 31. hatalmon levőknek sem lehet stsavs, ebből ugyan erőszakoltan sem hozhatják ki sem irredeal, ;rm a bolsevizmus vádját, vöaletünket és hálánkat küldjük a kalo­taszegi magyaroknak, akik nagy dolgot cse­lekedtek volna már azzal is, ha egyebet nem tettek volna, mint az első kezdemé­nyező lérést, amellyel levették a felelősség vállalásától fázó professzionista politikusok válláról az általuk szörnyűnek“ képzelt terhet. Immár ezeknek sem lehet más sza­vuk, mint a helyeslés és más lépésük, mint abesorakozás a Kalotaszegen kibontott kék-arany erdélv! lobogó alá. Koronázási előkészületek A belpolitikai helyzet — A kamara ülése (Kolozsvár, május 30). A bukaresti sajtó ter­mészetszerűleg még mindig élénken tárgyalja a kommunisták letartóztatásának ügyéi s a lapok különösen azt fejtegetik, hogy a bolsevizmus el­fojtásának ürügye alatt nem szabad a szociáliz­must is megsemmisíteni akarni. Az „Adeverul“ vezércikkben fejtegeti, hogy éppen államrezon- ból kell tiltakozni minden munkásellenes eljárás ellen. Mert ha a nyílt szcctélisia mozgalmakat akadályozzák, akkor a titkos propaganda hívei­nek gyűjtenek ezzel fokozott lehetőségeket s akkor a megfontolás emberei is izgatottakká, túlzókká válnak s ha egy ideig fenn is lehet tartani a nyugalom látszatát, a jövőre nézve nagy, kártevő viharok készülhetnek elő. Ma mér senki sem lehet annyira reakciós meggyőződésű, hogy azt hihesse, hogy a szociál iz­must meg lehet semmisíteni. A versailiesi béke- szeraődés is figyelemmel van a szocialista érde­kekre. Másfelől éppen most tudatják, hogy a román kormány is csatlakozik a nemzetközi munkásszervezet irodájához, amelynek élén Tho­mas Albert szeciálicta áll. Az a véleményünk tehát — irja az „Adeve­rul“ —, hogy köteles a korihány a rendelkezése alatt* ólló hatóságok megtorlási szellemét szeli- debbié tenni, nehogy Európa előtt szégyenkez­nünk kelljen. Viharos ülés a kamarában (Bukarest, május 30.) A kamara mai ülésén Popovici alelnök elnököl. Elnök az olasz kor­mánytól érkezett átiratot olvassa fel, mely sze­rint az olasz kormány értesíti a román kor­mányt, Hogy Isztriában a román iskolákat meg­nyitotta. A Ház az elnök bejelentését nagy taps­sal fogadja. Titulescu a kormány nevében köszönetét mond az olasz kormánynak. Útónná Perea be­szél kritizálja a napirenden levő pénzügyi re­formokat, kérdi Titule&cutól, hogy a benyújtott javaslatok miért nem tüntetik fel azt is, hogy az élelmezési igazgatóság részére kiutalt 16 njJlMrdöt mire költötte el és miért csak azt, élénk vitába kezdett Réz Mihállyal, akinek az­napi előadásával nem értett egyet s az eperjesi tanár hosszas meggyőzni akarására a végén is igy feíelt: — Mondom, hogy a klerikálizmusban látok én igmn nagy veszedelmet. És e kijelentéssel búcsúzott az- a Bánffy Dezső, akiben az erdélyi liberáüzmus magyar szelleme testesült meg akkorra s éles ellentétet képezett a Réz Mihályban ébredezett másik ál­lásponttal szemben. Réz Mihály — amint elhagyta Erdélyt — fontos megbízatást kapott a magyar kormánytól. A népszövetség mellé Svájcban szervezett ma­gyar kirendeltségnek a vezetője lett. Megfeszített erővel kezdett dolgozni, ez az enőmegfeszités azonban megerősítette idegbaját s égyba dön­tötte. Betegsége gertncvelőgyuladássá nőtt s hosszú, kinos szenvedés után negyvenhárom éves korában, Genfben, puritán becsületes, fá­radhatatlanul munkás életét befejezte. Halálának hire mély részvétet kelt Erdélyben. Miniatűrök Tavasz Gyura irta Révész Béla Flilun, nyári este, a mezei munka után a házak előtt bóbiskoló emberek' megélénkülnek; a lányok a padkáról, földről íölcihelődnek, a gyerekek az utca elejére fölfutnak, árnyak könnyű homályában ez első házak előtt is föl- zsivajognak, nevetés, rfogás indul el az álmosodó falu az öblösen elmélyült egyetlen uica fölött, a Ids parasztgyerekek, mint a hírnökök, nyar­galva Jelentsem: jr Jön â Tavasz Gyura. .. Jön a Tavasz Gyura ... hogy (u élelmezési igazgatóságnak lő milliórdot Tizeitek fel. Besaédében hangoztatja a prógresz­sziv adó előnyeit, majd a tulmagas adóról be­szél, kifejti, hogy a nagy adó a produktív tőke megbénitója és ez állam elszegényedését vonja maga után. A földadpkulcs redukálását kéri. Rámutat azokra a természeti kincsekre, amelyek Romániában lelhetők s amelyekből az állam msjas hasznokat húzhat. Kéri a petróleumforrá­sok és a sóbányák nacíonaltzálésát. A jelenlegi javaslaton — úgymond — minden körülmények között változtatásokat kell eszközölni. A több­ségi képviselők nyugtalankódnak s az elnök felé kiabálják: A szónok már két és félórája beszél. Kérem a szót megvonni. Az ellenzéki oldalon óriási lárma. A több­ségi oldalról a szónok felé kiabálják: Hallgasson maga Mackensen. Lupu az ellenzék nevében tiltakozik az igaz­ságtalan éljárás ellen. Az! mondja, hogy ez is csak a mi parlamentünkben történhetik meg. (Óriási zaj.) Pefea beszélni akar, de a nagy zajtól nem hallatszik semmi. Elnök állandóan csenget, de a zaj ennek dacára sem csillapszik. Elnök kénytelen az ülést felfüggeszteni. 15 perces szünet után elnök újból megnyitja az ülést. Perea folytatja beszédét, rámutat a javaslat hibáira. A javaslatot nem fogadja e'. A királyi pár Gyulafehérváron (Gyulafehérvár, május 30.) Ma délelőtt 10 órakor ideérkezett a királyi pár és Averescu miniszterelnök. A felségek különvona'on érkez­tek Bianu Eugen oilambiztonsági felügyelő kí­séretében, aki Predcáion csatlakozott a király kíséretéhez. A felségeket a helyi hatóságok képviselői, a prefektus, polgármester, katonai parancsnok és különböző társadalmi egyletek küldöttségei fogadták. Kolozsvárról Radulescu áiiambizton- sági felügyelő jelent meg a fogadtatáson. A virágokkal gyönyörűen feldíszített pályaudva­ron a király rövid cerclet tartott, majd a lobcgó- diszbe öltözött városon keresztül a fellegvárba autóztak. Itt megtekintették a koronázási kaihed- rális építési munkálatait, valamint a többi elő­készületeket. A terveket Slefanescu építész ké­szítette. Majd a római katolikus kathedrálist tekintették meg, onnan pedig a városi törté­nelmi múzeumba látogattak el. A királyi pár 7 őraker visszautazott Bu­karestbe. Gyulafehérvár lakossága nagy lelke­sedéssel üdvözölte a királyi párt. Mint illetékes helyről értesülünk, Mária ki­rályné meglehetős nyiitan adóit kifejezést annak, hogy a koronázási előmunkálatokkal egyáltalán nincs megelégedve. A királyné kijelentette, hogy a koncepció kicsinyes, nem megfelelő a történelmi esemény­hez. Ehelyett inkább egy kisebb kápolna felállítását tarianá szükségesnek, mely a koroná­A fölzajlott gyerekhad mögött egy nyurga ember mutatkozik, messzibbről még csak az ösztövérformája válik ki a szürkületből, egy fe­kete zsák panyókára vetve a testén, kerek ka­lapjáról pántlikák libegnek-lobognak, amint meg- megáll egy-egy ház előtt és táncos ugrálással rúgja szét maga körül a gyerekeket... Már elénk kerül s a leányok kacagva biztatják; — Táncolj egyet Gyura . .. — Pántlikát kapsz Tavasz Gyura . . . A nyurga legény megdobja a zsákot maga fölött, a fiatal arca bárgyún szélesedik, mosolyog, benőtte haja, vastag szemöldöke, majdnem, hogy összeér, a szája nyálazva megnyílik és Tavasz Gyura várakozva megáll, keselyű fejét lassan lehajtja, a virgoncabb lányok pántlikát tűznek a kalapjára, Tavasz Gyura megemeli a hosszú lábait, elnéz az emberek alacsony házak fölött és mint a fölsrófolt motolla, össze-vissza ugrál. Tyuhaj, nevetés, gyereksivalkodás, Tavasz Gyura járja a táncot... és megszegödlk, a fe­kete zsák ugrik egyet a hátán, a lába felé kap­kodó gyerekeket kaszálva elrugdossa és egy­forma ábrézattal, morogva, mosolyogva arrébb szökken .. . még illegve emelgeti a meztelen talpú lőcs lábait, a faluból kivezető utca esti fátyoléi mér takarják az alakját, kalapja körül a pántlika-özön még hánykódik, erre-erre lib­ben, aztán zsákostul, mindenestül eltűnik a fi­gurája ... Hová megy ? .. . x Honnan jön ? . .. A takaró ború oszló sâtţjrai alól, merről bukkan föl megint és összezörgeti a csontos lábait és rázza, bokrétázza fején a meduza- csavargásu pántlikáit. .. A csúfolás vesszőzésében, mi hajtja az ilyen aós céljaira megfelelne, a korqnázósi ünnep­ségek után bedig eşy szépen megkonstruált koro­názási emléktemplomot állíthatnak majd fel. Ferdinand király osztotta a királynő véleményét és ily értelemben történt meg a döntés is. (R. T. 1.) A román-cseh határkiigazitá* (Bukarest, májas 30.) Hosszú Gyula számos- újvári gör. kath. püspök audiencián jelent meg a királynéi, mely után a Román Távirati Iroda szerkesztőjének a következőket jelentette ki: — Nagy öröm ért ma és ezt sietek a sajtó utján a nép tudomására is hozni. 7000 román testvérünket visszakaptuk. Testvéreink eddig ideig­lenesen csehszlovák Utalom alatt éltek és tud­juk, miiy alarmot csapott a sajtó anhak idején, hogy tiszta román községeket átengedtünk Cseh­szlovákiának. Most, hogy Ugöcsamegyéből egy csomó községet visszakaptunk, nem látom sehol a lapokban, hogy erre felhívnák népünk figyel­mét. Nagytarna, Kistarna, Komlós és több más község visszakerült hozzánk. Benes csehszlovák külügyminiszter és Take Jonescu megegyeztek mér e területekre vonatkozólag. Engém azéjJ érint közelebbről e dolog, mivel valamennyi falu görög katolikuí, tehát egyházmegyémhez fognak tartozni. — Még néhány román falu megmaradt ugyan csehszlovák fennhatóság alatt, mivel azon­ban ezeket a Tisza választja el tőlünk, bele kell. nyugodnunk ebbe. Ugyanis e Tiszát választottuk a két ország természetes határéul. — A csehszlovák kormány egyébként bizto­sított arról, hogy ősszel meglátogathatom ezen román községeket és elbucsuzhatom ottani hí­veimtől. A francia világpropaganda eszközei (Páris, május 30.) Danielou, a francia kül­földi propaganda vezetője a hírlapírók előtt nyilatkozott terveiről. Kijelentette, hogy Francia- ország minden áldozatra kész, hogy a külföldön igaz vi'ágilásban szerepeljen és a külföld meg­ismerje Franciaországot és a francia népet. Ep ezért különös figyelemmel lesznek a Franciaor­szágban tartózkodó külföldi hírlapírók iránt. Otthont állítanak fel részükre, mely anyagilag segítségükre legyen és külön szervezet teszi ne­kik lehetővé, hogy mindenütt megjelenhessenek, a kívánt információkat megkapják, a miniszte­rekhez és más személyiségekhez intervjuk vé­gett eljuthassanak. Ami Romániát illeti, — jelentette ki Danlau- lou, — különös gondja lesz arra, hogy nemcsak Franciaország ismeretté legyen Romániába, ha­nem viszont Romániát megismerjék és megsze­ressék a franciák. Gondja lész árra, hogy a francia könyveket olcsó árakon megkapják Romániában és általában a francia kuliura Ro­mániában teljesen otthonos legyen. Állandó ér­zelmi és eszmei kapcsolatot kíván a két rokon nemzet között, mely túlhaladja a szokásos dip­lomáciai érintkezés formaságait. (RTI.) emberfajtát határból a határba, várakozó, vi­gadni akaró emberek elé ? ... Faluzó utaimban mindég elém kerülnek az ilyen félnőtások . ,. Egyszer asszony, máskor aggastyán, sihe- der kamasz, vagy égő szemű leányka, járom az országot és bekérem nyugatját, keletjét, de az űzött, megszállott jövevények kóborló szaporo­dással csak áthúznak a falon, táncolnak a fölhívásra, üvöltve énekelnek, pántlikáért, ka­lárisért négy-kézléb ugrándoznak, egy fehér szakállas asszony gajdolva, álmodozva az égi vőlegényéről regél, a tüzszemü leányka, mezők, ligetek vadvirág díszeivel a boglyas fején, suttogva vonul el az emberek előtt, egy szikletörő rengeteg férfi, ha rászólnak, sir, gyügyög, cincog a vékonyka hangján, mint a csecsemő,., unalomból fölhorkant falusiak rö­högve elégülnek, a suta tánc, vonitó ének, esze­lős imádkozás lelankad, a kósza emberek por­ciójukat általadták és a cókmókot, batyui meg- szökkentve a hátukon, a záró alkonyaiban, a messziség ködeiben, elmerülnek ... Kik ezek a szivükkel kifordultak, más eszitek, akik oldalogva körüljárják az embernyójat, a kelő napsugár ébren találja a kicserélt szemüket, az éjszaka alagutjában táncos perdüléssel, zsol- iáros rimánkodással, sugdosó tanácskozással, csak loholnak, loholnak ... Kik ezek a leváltak, eltaazitottak, szállongó magányosak, akik ar érteden titkokat mutogatva, köröznek körülöttünk, mint egy világ a világ körül ...

Next

/
Thumbnails
Contents