Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-21 / 79. szám

t Csöfőrtöfe. 1921 ér>T#te 21, mai n sawropoi, hogy magét sch« n&o»- értstai iwro ludju. Mert a kmovorott tiszt vi- saiő Ugjubb akarat mellett se lehet a helyi körlet különö#«ó*emek a megértője és fej- foeítŐJ*. Neki nem lehet lefelé éreznie, neki félteié kell néznie a kinevező hatóság ma­K igába. Es még igen jó, he csak e*y e kttil néznie. De kinevezésének állan- éteAf* érdekében még a politikai változá­sokra, aa országos pártok kuzuelmeí/ó Is kell figyelnie, eseti«« kortesszolgálatokkal is kell működnie. Még igy is folyton ingatag a maga kenyér beli helyzete s igy el lehet kép­zelni, hogy milyen kevés lelkesültséggol vet­heti rá magát a helyi közélet kérdéseinek a fejlesztésére. El lehet azt is képzelni, hogy hovatovább mennyire kevesebb lesz nemcsak CZ érzéke, hanem a hajlamai is a helyi köz­érdekek iránt. A nem jól épolt helyi közérdekekből lesznek a helyi elégedetlenségek. Az ilyen elégedetlenségekből terjed el egétjz állami életünkre a ziláltság és lazaság. Mi gon­doljuk, hogy ez uj közigazgatási reformter­vezet éppen az uj állam különböző részei­nek az egységesítése érdekében nkar csak olyan önkormányzatot adni, amiből as ön­kor mányzat lényeg* hiányzik, Ainds az el­mondottakból világosán következik, hogy a* ilyen «fiekiált önkormányzat ag agysétjasUé» munkájának nem előmozdítója lösz, hanem a legkínosabb kóslaltetője. Jor^si felhívása k«rae©Bitir$8©ié8«a ErriAVy nf«moíra a kamarélittn — ŐAfMjéfc a ütavla-lpailawi kenll« ©Íé$ — fe^rmárnnrátaABr+l — Sr ®je«i Rj»iáiü ín OMQ eii tereáélsrü á«í*v«irá| ßiokjSÄoär. április 20. Setét tad.) Hónapok Óta állandóan figyelemmel kísértük a bukaresti honoenttáeió# kísérletekei, meri mcsgyőzőá&üak, hagy a rom ón pártok demokratikusabb elemei­ből etek ült harm/my könnyebbet» taléötaáftá meg az tdoi a nemsaiiséci kérdés és a saociáhs prob­léma Haladó irányú megoldása felé. Már-mór úgy látszott, hogy a koncentráció !étref&n, de a rm&aiéü csapolták mindig mádat fokutak ima, hopy a habozó haladó pártok kisebb «süer.tóteft íoÖSASznáiva megakadályozzák a demokratikus hont ktatakulázáí. HozzéjóruU eilh«z az a felárai» mag&ieudás is. amelyet a küfönloxó pártokban aziíszért W 1adó elemek tanúsítanak. C>ak nehezen jönnek rá oara. hogy ttom lehet egy szájból agyazerra hhkget to, meters! is fújni. Wem lehet küíia pe- lilikét űzni ekkor, amikor a nemzett a égek fsii n*er. törte a fejét, hegy miből indítsa ki harag- . ját Aztán afioftaiá'ta és dkezdíe. A szavak hul­lottak, mint 6 pörölycsapás ás János tassan zsu- tKKodott éj®*« aiattuk. Nem a szavakra poadojt, hanem arra, hagy miért kiabál am igazgató. Es aii kor az igazgató erei már szakadni készültek a dühtől, lassan elmoso'yodoít háncs. Eiäk.sch iyodott, meri észrevette, hogy ugyanjáért vaezek- szik aa i&azgató, amiért 6 év sajnálni kezdte az igazgatóban osztályosát, az Embert. Ebédre nem mert hazamooni János. Már tudta, hogy nem haragszik ez «aezosyát«, de őzt is tudta, hagy nagyon csúnya jelenőtök kö­vetkeznének közöttük, mert ennek igy kell lenni. Mag is rajzóit« megának, mondván: A hegyte­tőről guruló kavicsnak guruim keli, amíg a völgybe ár, mert rondeheietí gurulnia a nehézke- dós törvényén«! fojtva. Ha eí mert« volna gon­dolni, hogy a kavicsra rá te lehet lepődni. sót Ügyes futaalista vtaaaa :» rúghatja a hegytetőig, úgy hazament volna ebédelni, anélkül, hogy ott­hon veszekednie kálién*. De János egy volt • Jánosok kézül, hát el­ment egy étterembe és méregdrágán, de nagyon rosszul, megebédeli. A délután hosszú láncolata volt ez apróbb-nagyobb kellemetlen»*.* «éknek. Huaisevi irodai munka után esrf-,/erre elfelejtette a helyesírást. Gondolkodnia kellett a beUik alak­ján» Mikor végre az teta;;ai nem bírták tovább és öklével az asztalra csapott, se igazgató gurult méregbe és ráordiíotí: — Nem elég, hegy nem dolgozik, hogy esése nap ex idői topja, még az asztalt te össze «karja löstet? 1», • János legyint«» és cyy*«ertbo megfeizonyo- •odott arról, hogy az életformák ilyetén kiélése magöl minden embeitt és hogy el kall jönni egy nagy válságnak,. mikor mindazok az okok, ma­nvltatkocnak óa ogy Homfokcgvenesi oil »rákosát ««kor, amikor ugyanerről a problémáról a román­ság felé kell szint vallaniok. Amint a múltban is úgy volt, hogy a nemzetiségi kérdésben követett politika volt a magyarországi politikus haladó vagy reakciós voltának legbiztosabb ismérve, éppenugy ma Romániában a nar.zsiiségi kérdés a próbaköve annak, hogy valaki magát valóban demokratá­nak vaíllífetja-c, vagy pedig csak visszaél ezzel a jelzővel. Mindenki reakciós, aki akár nyíltan, akár szive mélyén elnyomó gondolatokat táplál, sőt az ia, aki nem vállai nyili ás egyenes harcot a saját fajának elnyomó törekvésű egyénei és csoportjai ellen, még ha ezek a saját jártjában ülnének is. Valóban progresszív államférfi nem tűrheti el, hogy ez ő pártjában olyan emberek is helyei foglaljanak, akik a nesuatlségf ás a szociális kérdésbon antidemokratikus elveket hirdetnek. Tisztán kell végre látni az erőket és uralmi törekvések érde­kében sem szabad nyílt vagy burkait szövetséget kötni a demokrácia ellenségeivel. Ha a romén pártok vezérei est s szempontot tartanák veze­tőnek politikai tevékenységükben, már sokkai tovább jutottunk volna a demokratikus erők egyesítése főié. Haladást jstent ebben az irányban Jorga isgujabb cikke a „Neomul Romanesc“ ci mű lapjában. Ebben vázolja azt e veszedelmes helyzetet, amelyet a pockai és társadalmi anarkia idárett fel, meg- állepüj*, hogy az ország válaszaira került. Kije­lenti, hogy a politika nem lehet tovább is csak taktikai játék s megállapítja, hogy „bármily«« nagy is Nagyrománia, erkölcsös, müveit, tapasz­talt és tehetséges emberek csak igen kevés szám­ban vannak benne". Ezeket a keveseket kéri Jorga most közös munkára a a munkában való részvéteire felhívja a nemzetis egeket H. A legnépszerűbb román politikus felhívása —■ a bukaresti lupok kommentárjai szerint — nem egyéb, mint « koncentrációs kormány meg­alakításéra való kisértet s keresi a megegyezés útjait a saoclálitemokratAk ás a nemrotnán népek haladó exportjaival is. Á fedsráció másik vezére, M&tiiu Gyufa ma nyílatkazott a íífea/áfte parttal folyt előtt állítólagos tárgyalá­sairól. Kijetaptette az ellenzék mai értekezletén, hogy a tárgyalásokról viiá&rgé bocsájtott híreszte­lések minden alapot nélkülöznek, inculetz is, akit azzal vádoltak, hogy poklái Bratíaisuval, vimuuísaitia a vádat. Á „Patria4 te teljes halé* yoiSGtísággaí cáfolja ezeket a híreket Kijelenti, hogy a nemzeti párt minden körülmények között kitört a föderáció mellett, annál is inkább, mert a liberálisoktól a földreform kérdésében egész világ vékaswíja el őket. tyek ezeket az állapotokat diktálják, megszűnnek és az egyének az őket kblön-küi&n te kielégítő életformákba helyezkednek el. De esi csak az idegei látták igy, mert ösztöne ás jánosvoifs ka­pálózott, hegy nem igaz, nem a forma a rossz, hanem 6. aki nem tud benne elhelyezkedni. Es mert így gondolkodni kényelmesebb, János las­san lecsillapodott. Mikor hivatal után hazatért (mert elfelejtett nem hazamentek olyan állapotban volt, mint a holdkóros, kinek ágy* elé vizes pokrócot teríte­nek s az ágyról lejövei felébredi Szédült és tán­torgott. A feleségével nem veszekedett, de csak azért, meri az asszony elfelejtette megkérdezni, hagy hol ebédelt. Ehelyett azonban nagytakarí­tás volt, az ágyak nem voltak áthúzva és nem tudott lefeküdni. János csak a combját ütögette, mert. félt, hogy végzetes lehet, ha heveskedni kezd. Megvárta, míg a munka odáig fejlődött, hogy sz égyhuzásra került a sor. Ekkor már halifáradt volt és az erei is centi- méternyire dagadtak ki. Pár perc múlva elaludt. A* álma fojtott vök és nyomasztó, hogy több­ször fel ia sikoltott. AH álmodta. Hogy a házak, az emberek, a szokások őrült táncba fogtak, melynek mér a fotaaáiöl is elvesztette az eszmé­letét, És egy műtőasztalon tért magéhoz. Ott iekUdt bágyadtan és remegő idegekkel* Előtte egy orvos borotvaéle# operalőrkésael a ke­zében és éppen gummikeztyüi húzott. János fel- nésett rá bambán, értelmetlenül 6» az orvos is nézi* őt karekremoredt szemmel, mint aki hip­notizál. Aztán szóit: — Meg kell operálnom önt, mert halálos le­het a baj. János felhördült: — Nem .,. nem ... hagyjon engem... mit A bukaresti sajtó a pártválsággal kapcsolat­ban újból kormányválságréf ir, amelyet az idézők volna fel, hogy Take Jo- nescu és Titukscu a német árukra 30 százalékos vámot akarlak kivetni, amit a kormány többsége nem hajtandó elrendelni. Emiatt tört volna ki a válság, amelyet azonban a kormány határozot­tan cáfol. Á mai minisztertanácson hosszú tárgyalás után elhatározták, hogy a besazaráblai agrájv törvényt abban a formában hajtják végre, amint ezt a parlament a mult évben megszavazta. Bes8zarábia ugyanis amikor az anyaországhoz csatlakozott, kikötötte, hogy a régi agrártörvényen nem szabad változtatni. Averescu miniszter- elnök a kamarában Chrisan interpellációjára szintén ilyen választ fog adni. A kormány most csak alkalmas formát keres a törvény végre­hajtására. A bcsszaréblai képviselők hir szerint a kormány döntése folytán ki akartak vonulni a parlamentből. Elhatározta továbbá a minisztertanács, hogy a hadlkárpóilásokra vonatkozó törvényjavas­latokat, melyeket a parlament kezdeményezésére a szenátusban bemutattak, a kormány nem pártolja, mert jelenleg nem képes arra, ho«y ilyen nagy összegeket kifizessen. így az elpusz­tított területek lakosai a kártalanítástól, melynek 30 százalékéi most kellett volna a kincstárnak kifizetnie, egyelőre elesnek. Groza rátér dr., az uj erdélyi miniszter az „Óra“ című újságnak intervjut adott, amelyben a kővetkezőket jelentette ki: — Egészséges irányt akarok adni az egységesítési prccésazusnak, reparálva azokat a hibákat, amelyek egy komoly irányítás é* komoly ellenőrzőszervezet hiánya folytán történtek. Főgondom a közigazgatás újjászervezése lesz. Párípoliiika nem fog abban a misszióban megzavarni, amellyel megbíztak- A kolozsvári direkíorátusokkal fogok dolgozni, A parlamenti többség soraiból delegátusokat fogok kinevezni, akik egyes kerületek központ­jában fognak működni, E delegátusok fogják az összeköttetést létrehozni a központi, orgánumok és a vidéki szervek között és a miniszter mellett tanácsadó szerepet fognak betölteni az erdélyi ügyekre vonatkozólag. k kataara mai ülésén mint a Dtü. jelenti, Éamfirescu elnök felőírási« azon delegátusoknak a «eveit, akiket a pártok « stockholmi konferenciára »»«gválasztottak. Így a nemzeti párt Pop-Csicsot, a para&etpárt Gre­gore Junlant, a Jorg« pártja Tempeanut, a bessaarábiai parasztpárt Peiivaot,' « liberális párt Konstantin Banut, a néppárt többeket delegált. Ezután Dwumireacu egy olyan javas­latot olvas fel, amelyben megnevezi azon dele­gátusokat, akik a brüsszeli kereskedelmi kon­ferencián képviselik Romániát. A javaslatot meg­szavazzák. Chrisan rámutat arra ®z agttécíőm. ami az erdélyi parasztok között a földosztást illettül cg akar tőlem... nincs nekem semmi bajomi... As orvos mélységes szánalommal nézi«, — Nézze, Jó ember.., csak megáért szük­séges ... hiszen elhiheti, hogy nem nekem van szükségem a maga életére... — De igen ... hagyjon... nem... nem >.. Az orvos haragudni akart, do qlnevotîe ma­gát. Sokáig magyarázott és tudományosan bebi­zonyította, hogy ez az operáció egy közbűleső stációja az Életnek • he rossz is, bele kall nyu­godni, mert ez kikerülhetetlen. Megmagyarázta, hegy jobb hamarább, mint később, mert az ope­ráció pillanatában automatikusan megkezdődik az elfejlődés azon állapotok felé, mikor az Em­ber önmagában, önmagának és önmagáért él. János a fejét rázta s bár oldalába« as or­vos beszédének hatása alatt fájó szúrásokat ér zett, csökönyösen hajtogatta: ^ — Nem... nem.. Jól van igy, ahogy v«nf... Az orvos sokáig birta szóval, de egyszer neki is elfogyott a türelme és megkapta a kiteritett Jánosi: — Ember, — ordította — hát értse meg, hogy kell... Magáért is, ériem is, mindenkiért.., Hát kell... hát kell. .. hát kell f... János felsikoltott és ellökte az orvost: Nekem nem kell... nekem jó igy... én igy akarok maradni... — mondta és az oldalá­hoz kapott, meri alig tudta elviselni a szúrást. Aztán felébredt. Az ágyon hánykolódott és fehérremeszelt ajkai még mindig motyogták! — Nekem nem kell... nekem nem kell ... én igy akarok maradni.,. nekem jó igy!... És másnap ujr« összeveszett a feleségével és harmadnap kidobták o hivatalból Jánost.

Next

/
Thumbnails
Contents