Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-21 / 79. szám
Chrj—Kolozsvár, 1921. * Csütörtök * április 21» évi» * 79 * **. mm* ^1 Hjj,v ■. >iíh >v.' Ti*:* '■‘fie* Egye» szám dm 1 L, Bucurestiben 1'50 Csehszlovákiában 1 ţk Németausztriában 4 D. ö. K Politikai és közgazdasági napilap Az igazi önkormányzatért A tervezett közigazgatási reform egyes alkatrészei nyilvánosságra tudtak jutni s ebből az alkalomból csupán egy alapeszméhez van némi hozzászólásunk. A köz- igazgatás helyi tagozatainak önkormányzatáról szükségesnek tartjuk hangoztatni azt a véleményünket, hogy ebben az önkormányzatban a népszabadságnak legtermészetesebben és mindenre hatóan kell érvényesülnie. A közigazgatás tervezett reformja hajlik is látszólag ehez az alapeszméhez, de lényegében az önkormányzatot inkább csak aféle véleményező hatáskörre szorítja. Legfölebb valami kis mutatósság van abban, hogy a megyék adminisztrátora és a városok polgármestere választással való jelölés, illetve megválasztás utján bizalmiférfi gyanánt odakerülhet a megye és a város köz- igazgatásába. De csak bizalmiférfi gyanánt s nem irányitó, alkotó és dolgozó szervként. A közigazgatás belső munkáját az önkormányzati területeken is kinevezett hivatalnokok végeznék. < A kinevezési és választási rendszer szembeállításából mór sok vitatkozás eredt s az eldöntés a demokratikus fejlődésekkel függ össze. Ha a háború előtt még a két rendszer tekintetében lehetett ivéleményin- gadozás, most a háború után a népuralmi követelmények a választási rendszer javára döntik el a kérdést. Közvetlenül a háború előtt még az egykori Magyarország is a maga ősi választási rendszeréről a kinevezési rendszerre kívánt áttérni s ezt különösen a tisztviselők helyzetének bizonyossága szempontjából látták előnyösnek. Viszont azonban egyéb szempontokból s a népesség közérdeke szempontjából a kinevezési rendszer terve ellen kemény ellenvetések támadtak már akkor is a volt Magyarországon is. Ott se tudott tehát a kormány a maga kinevezéSTendszere mögött egységes közvéleményt találni. Még a közigazgatási szaktudomány se tudott a kérdésben egységes lenni. Sőt éppen a szaktudomány hozia fel a legnehezebb érveket amellett, hogy a világ közigazgatása mindenütt az önkormányzatok minél teljesebb kiképződése felé halad. A porosz közigazgatás rendszere is, a francia centralizáló közigazgatási szervezet is mind több és több tért enged az önkormányzati elemek érvénye1 sülésének. A közigazgatás — ha úgy vesszük — nagyon keveset jelent, de ha igazi hivatását vesszük, úgy nagyon sokat jelent. Keveset jelent akkor, ha a közigazgatást csak holmi rubrika-töltő és igazolványgyártó gépezetnek nézzük. Az ilyen irodai közigazgatás az önmagéért való hamis fejlesztésekre is rátéved s egész szerkezetében nem egyéb, mint apró és mesterkélt akadályok szövevényének az életre való ráhur- kolása. Folytonos beleavatkozás a magánélet minden részletébe, mely egészen' a bosszantó szekatúrák örökösségévé fokozód- hatik. Az ilyen közigazgatás bizonyára kevés értékű minden szempontból, még a bürokratizmus szempontjából is. Hiszen még a bürokratizmust is túlterheli az oknélkül való munka haladványos sokasodásával. Van azonban a közigazgatásnak más értelme, más jelentősége és más hivatása is. Ez pedig r >viden kiiejezve abban áll, hogy a közélet jóságát minden irányban fejlessze. Tehát evégett nem akadályokat Aliit, hanem elhárítja az akadályokat a közjó lehetőségei elől. Maga is példaadóan gazdálkodik, a maga területén levő közéletet együttérzésre, közös tettekre, közös alkotásokra sarkalja. Evégett az egyes helyi területek közéleti viszonyait összeszervezi, a nemes értelemben vett lokálpatriotizmusok okosságait és tett- vágyait alkotó erőkké állandósítja, hagyományokat és átöröklődéseket nevel a következő nemzedékek számára, így kiképzi egy Szerkesztőség és kiadóhivatal: Str. Memo randid ni 3. — Telefon: 55 Î Közleményeink utánnyomása tilos államterület minden vidékén a közéleti eszmények élénkségét és folytonos működéséi s ezzel az élénkséggel és változatossággal ad tartalmat az egész állam életének. Az ilyen államélet pedig elpusztíthatatlan egészségű, minden hatásra elevenen visszahatni tudó. Amellett minden egyes részében a helyi öntudatok tartalmasságával telten előidézi azt is, hogy az egyes részek kölcsönösen hassanak egymásra, kölcsönösen neveljék egymást és kölcsönösen kiegészítsék egymás hiányosságait. Az igy működő köz- igazgatás tehát az egyes helyi különösségeknek is olyan kidolgozója, mely legtermészetesebb életműködéssé és nagy összességek együttható szervezetévé teszi azokat a helyi különösségeket. Alulról építő, alulról növő társadalmi erők nagy közéletté való ivelő- dése az igazi közigazgatás. Az ipari közigazgatás tehát néptalajból, népizmokból, népdkosságból való felnövekvésként kell hogy hasson. Ezzel a demokratikus követelménnyel homlokegyenest ellenkezik, ha a helyi területek közigazgatását fölülről kinevezett hivatalnokok látják el. Ez a kinevezési módszer csalt arra jó, hogy az illető hivatalnokáéba utján a helyt közigazgatás az üres bürokratizmus felé lankadjon. Nem segít ezen az eféle kuruzslás se, hogy a kinevezett tisztviselők köré véleményező testületeket szerveznek helyi választások utján. Ezek a véleményező testületek nem tudnak kezdeményezni, csak fejet bólintani, mert az ügyekkel való szakszerű és folytonos foglalkozás nincs benn* a gondolkozásukban. ötletszerű hozzászólásokban merül ki az ilyen látszató« önkormányzat. Az igazi önkormányzat lényege abban van, hogy az illető helyt terület népe magaválasztotta tisztviselőivel dolgozik a maga közélete előhaladásán. Nem elegendő* ha bizalmiférfla van ennek a népnek a hivatalnokok között. Ez a bizalraiféríi vagy meddő vitatkozásokra kárhozódik, vagy eíj ári os Irta Hajnal László Az embert Jánosnak is hívták. 'Nagy bolond, beteges nézésű szemei voltak, de mintha nem a köteles célt szolgálták volna. Csak nézett velük, mint ahogy jiz emberek rendszerint nézni szoktak, de hogy lásson is, ahhoz kevés volt a két nagy beteg nézésű szeme és ez a hiányosság rárajzolódoít a homlokától kezdve a lábujja hegyéig . .. Rajta volt nagy lógós kezein, csám- pás járású lábán, benne volt a beszédében és kikandikált a kifejezéstelen arca redői közül. János egy volt a Jánosok közül, aki knek tömege feketére festi az utcát, de akik egyenkint olyan átlátszók, mint egy tisztára mosott üvegtábla. Jánosnak ma rossz napja volt. Sohasem volt valami különösen jó, de most eggyé tornyosultak az apró kellemetlenségek és mint a kelletlen követő árnyékot, muszáj volt észre- vennie. Már reggel fejfájással ébredt. Sietve felöllözködött és a reggelijét kérte. Az asszonya éppen a piacról jött és alig begombolt őszi kabátját le sem vetette még. Az asszonyok piac utáni hangulata benne viharzott és ideges türelmetlenséggel próbálta türelemre hangolni férjét: — Várhatsz még á reggelivel, hisz alig mull nyolc órai János jól tudta ezt, de idegei pattanni készültek és diktálták belé a szót: — Hallgass! És mert arra még nem vdt példa, hogy ilyen felszólítás után hallgattak is volna, az asszony dühösen válaszolta: Miért hallgassak ón . ,. mert ballábbal keltél máma? .. Éppen elég volt nekem a piacon veszekedni... várjál türelemmel I.. Aztán formálisan összevesztek és János reggeli nélkül ment be a hivatalba. Egy gépíró kisasszony volt csak bent, aki szorgalmasan álmodozott a gép előtt, néha egyet-egyet ütve a billentyűkön. Mikor János belépett felriadt és hihetetlen szorgalommal gépelni kezdett. Csak mikor János ráförmedt, vette észre, hogy nincs papír a gépben. Zavarában hebegni kezdett, mert ilyenkor mindig megkönyörült rajta, De ma hiába hebegett és hiába nézett szolid, kérlelő szemmel Jánosra, nem tudta elkAülni a zivatart, — Kifogom dobatni Margit 1 . . Már a második gépet rongálja... Ez már több mint lelkiismeretlenség ... ez szemtelenség I.. Margit lehajtotta fejét s kezével eltakarta arcát, mit opálosra festett nem a harag és nem a szégyen, hanem az önmarcangolás, hogy mért hagyta magát tetten érni. János veszekedett még vele. Szokatlanul goromba hangon vagdosta fejéhez fogyatkozásait, pedig nem is haragudott rá. Mit törődött ő a géppel, vagy Margittal, hisz ő épen olyan lapuló alattvalója az irodafőnöknek, mint Margit most neki. Aztán az agyába villant, hogy tulajdonképen az asz- szenyára haragszik, de nem tudta megrögziteni ezt, mert nem haragudott az asszonyára. Nem haragudott ő senkire külön, de az egész Mindenség, a reá kényszeritett életformák egyiramu unalmassága úgy megfeküdte, hogy roöbantani tudott volna. Á Mindenséggel pedig nem lehet veszekedni, az életformákkal som. A Mindenség tevőivel kellene hát külön-külön. C,s János veszekedett. Az irodaszolgát, aki tiz perccel később jött be, majdnem kidobta, a gyakornokra, aki tényleg meglehetős halkan köszöni, ráorditotta: — Tanuljon meg köszönni kérem! Az istenit ennek az arrogáns fiatalságnak ! Táján azt I várja, hogy én köszönjek magának ?: A gyakornok bátor fiú volt, hét ugyanolyan hangnemből vissza válaszolta: — Igen. Ha én köszönök önnek, mint ahogy köszöntem, úgy elvárom, hogy fogadja is .. . Nem pedig igy ... János közben rájött, hogy sem az mjda- szolgára, sem pedig a gyakornokra nem haragszik és azért nem is törődött tovább velük. Bement a másik szobába és leült egy Íróasztalhoz. De nem dolgozott. Homlokát a tenyerébe hajtotta é3 nézéstelen szemeit előre meresztve, úgy tett, mintha gondolkodnék. Egészen bizonyos, hogy semmire sem gondolt intenzivebben, mint máskor, de az ts bizonyos, hogy szeretett volna gondolkodni. Egy félóra múlva Ugyanúgy ült még az íróasztalnál. Egyetlen számot, egyetlen betűt nem irt. A belépő igazgatót észre sem vette. Úgy elmerült a gondolkodni akarásba, hogy alig lehetett életre kiáltani: — ön miért nem dolgozik ? 1 János felkapta a fejét, de nem tudta biztosan, hogy szólt-e valaki és visszahajtoíta. Az igazgató közelebb ment Jánoshoz. — Ma nem szándékszik dolgozni?! János most ijedten körülnézett. Mikor meglátta az igazgatót, fellélegzett. Pedig éppen attól kellett volna megijednie. , \ — Nem — mondta — vagy.,. dehogy is nem, kérem ... csak elgondolkoztam... Az igazgató megkérdezte: — Mennyire haladt a mérleggel? — Nem tudom. Ahol szombaton elhagytuk. Tegnap vasárnap volt. Az igazgató tudta, hogy leszedi Jánosról a keresztvizet, de azért járkált még egy kicsit, mini aki elmondta már a mondanivalóját. Pedig csak
