Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-17 / 76. szám

Egyes axam ára 1 L, Bucur estiben 1*50 Csehszlovákiában 1 Ck Németausztridban 4 D. 6. K

Politikai és közgazdasági napilap

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Str. Memorandului 3. — Telefon: W4,

Közleményeink utánnyomása tilos

Bethlen István kormánya

Magyarországnak uj kormánya van és az uj magyar kormány élén olyan egyéniség áll, aki pár évvel ezelőtt az erdélyi magyarság egyik vezérférfiaként volt ismeretes. Ennek a hirülvevése itt. Románia erdélyi részeiben is, de egész Romániában is alkalmas arra, hogy a két ország egymással szemben való bizalmatlanságának a meg- enyhülésére gondoljunk. Alkalmas arra is, hogy Románia nemromén népiségei bizonyos várakozásokkal legyenek közjogi, társadalmi és gazdasági helyzetük diplomáciai megalapozása és elrendezése iránt. Az uj magyar kormányelnök személye, múltbeli és jelenbeli helyzeti súlya s a román politikai körökkel való tájékozottságai és összeköttetései j mind reménységet keltenek, hogy a románmagyar gazdasági és politikai kiegyezés folyamata határozottan megindul.

Hetek óta mér Budapesten tárgyal a román ' likvidációs bizottság, mely a két állam területében beállott változások következményeit kivánja minden anyagi kérdésre ) nézve levonni. Nem csalódunk, ha azt 1 hisszük, hogy e tárgyalásokból ki fog hajtani ! minden olyan kérdésre való rátérés is, ami hol politikai, hol nemzetközi, hol érzelmi szempontból még elintézetlen. Az ilyen kérdések a dolog természeténél fogva Románia erdélyi és bánáti részeit érintik leginkább s , itt is szoros összefüggésben vannak a nemromán népiségek helyzetével. Ami fájó rész van ezekben itt és túl, arra végtére is mindkét részről határozottan rá kell tapogatni. Csak úgy lehet ezeket a fájó részeket elintézni, ha kölcsönösen megmondjuk, hogy mit érzünk kificamodottnak. És ha megmondottuk, akkor kölcsönös megvilágosodott- sággal kell .sietnünk, hogy a kificamodott tagokat ismét járóképesekké igazítsuk.

Nem fog nehezen menni, csak a kézdet nehéz mindenben. Ennek a kezdeti nehézségeknek a kiküszöbölésére Bethlen Istvántól mi, Románia népkisebbségei is várunk hole* és kiegyenlítő cselekvéseket.

t

( ;l

i }

I

/

i

i

i

! *

Bethlen az erdélyi nemzetek flyen kihatású egyenjogúsításának az alapeszméjével tanúságot tett róla, hogy ennek a viszontagságos és szenvedelmes kérdésnek a reálpolitikai megoldására van készsége. És erről a készségéről éppen az államalakulások legkritikusabb, legforróbb idejében tett tanúságot, amikor éppen a magyarországi politika legfájóbban lángolt az integritásért. Azóta

az idő sokat tompított sok mindenen s azóta Bethlen készsége is csak fejlődhetett. Nem is huzzuk alá magyarázóbban, csak éppen fölemlítjük, hogy Bethlen István politikai koncepciója a román-magyar viszony őszinte rendezése érdekében a román-magyar trónközösség gondolatáig is elérkezett. Ez a gondolatbeli kialakulás is egyik nyilvánvaló bizonyság amellett, hogy az uj magyar kormányelnöknek sok hivatása van a román és magyar jószomszédság előmozdítására.

Tud is tenni érte s talán legjelentősebben és legalapozóbban tud tenni érte, ha Románia részéről is megértik az ő jószán- dékait s ha odatul is olyan politikai állapotok formálódnak körülötte, hogy minél behatóbban rá tudja magát adni a szomszéd államokkal és különösen Romániával való teljes megegyezésre. De a politikai állapotok ilyen formálódásához nagy tárgyilagosság kell és nagy békeakarat. Amilyen nagy demokratikus felfogás van a nemzetek egyenjogúságának a gondolatában, olyan demokratikus légkör kell hogy úrrá váljon a magyar közéletben is. Máskülönben az a közélet csak egyes uralkodó rétegek tpvábbi hatalmi játékának lesz odadobva s ebben a hatalmi játékban a Bethlen-féle koncepciók is csak színjátszások lesznek. Azt jól tudjuk, hogy mikor valami alapeszme csak ide-oda- hajigált színes lapdává válik egyes hatalmi csoportok kezében s amikor csak taktikázó jelszóvá üresedik ki, akkor ható ereje nem lehet, legfölebb csak egynéhány naiv embert tud elkápráztatni. Ilyen elkápráztatással pedig világhelyzetekbe belenyúlni nem lehet. Szemfényvesztésekkel nem lehet orvosolni a nemzeteknek földjük mélységéig érő bajait.

Tehát magyar demokráciát, valóságos és érző népbölcseséget és népigazságot kívánunk Bethlen mögé s Bethlen köré. Ha ez a légkör ott össze nem sűrűsödik, akkor Bethlen népegyeztető felfogásai üresen fogKét ősz hajszál

Mese

Irta Szentímrei Jenő

Az ifjú és a leány nagyon szeretik egymást.

Az ifjúnak lágyzengésü haranghoz hasonlatos szavában, kezének áhitatos érintésében, mozdulatainak kifejezhetetlenül előkelő finomságában csupa megnyilatkozás, csupa tesfnélküli vágyakozás kereste a leányt, aki mindeme különösen kedves tulajdonságokat egyedül és kizárólag magáénak akarta tudni. És gyakran mondogatta messzemerengő magafeledéssel:

— Közel vagy és én még közelebb szeretnék lenni hozzád. Nekem úgy kellenéi, hogy ne tudjam magam és ne tudjalak téged, csak a szerelem mérhetetlensége legyen az, ami betölt és az töltsön be szinültig. Tiszták és áttetszők legyünk egymásban, mint krislályedény tele nemesen aranyló régi borral.

— Mindenségem vagy — mondotta benső remegéssel az ifjú — és én mindent akarok neked adni. Mentői nagyobb a te hozzámvaló szerelmed, annál bőségesebben fakad belőlem a jóság, mentői tisztább a te szerelmed, annál tisztább lesz az én életem, hogy hozzád tisztuljak és ismeretlen magasságokba ragadjon téged az én földtől elszakadt szerelmem.

És az ifjú valóban komolyan, fenntartás nélkül engedte át szerelmesének önmagából mindazt, ami vonzó, kellemes és kedvelésre méltó, sőt gyakran lelkiismeretéve! perelt, hogy még mindig nem képes a leányhoz méltóan jó, gyengéd és megnyerő lenni. Szive legmélyebb mélységeit fürkészte, vajha nem tudná-e magát tökéletesebben, legszebb valóságában odakinálni, átalnyujtani olyan egyszerű mozdulattal, ahogyan egy szél orchideát átnyújt az ember.

Es honnan, miért érezte megát hibásnak?

Onnan és azért, mert a leány minden mosolya mögött ezer titok ült s legmélyebb, leg- öszíönösebb kiíárulásai is csak világosabbá tették a fátylat, mely az ifjú szemei elő! amaz ismeretlen misztikumot takarta úgy, hogy annak létezésében azért pillanatra sem lehetett kétsége. Ám úgy érezte, hogy benne van a hiba, ő volt képtelen eleddig a titokhoz a megfejtést sajátmagából hozzáadni. Mert ha nem ő, önmaga volna e titok megfejtése, akkor bizonyára nem őt választotta ki örök társul e leány mellé a sors és a szive szakadt meg a puszta gondolatra, hogy ez netalán lehetséges is volna

Ez a nehézuszályu aggodalom, mely tudatában ilyen erős körvonalakban még nem is élt, csak érzéseit tette halálosan szorongókká a leg- önfeledlebb találkozásoknak is közibe kirakodott s nem hagyta őt elpihenni a viszont szerettetés bizonyosságának álompuha karjain.

S a boldog, zavartalan együftlét egyik pillanatában, mikor a csókba már belefárad a száj s a szemek íüzelő golyójára jólesik ráborítani a pillák árnyékos hűvösét: könycsepp buggyant ki az ifjú szeme szögletén, csodálkozó, melegragyo- gásu, ritka férfiékszer a pillák foglalatában. És jóságos, enyhítő, feloldó kis patak talált nyomán utat két lázpiros orcáján.

— Kedvesem, örömöm, világosságom, miért sirsz ? — bugptt lélekszakadtan a leány. — Bántott valaki ? Én bántottalak ?

Az ifjú csak ült hunyott. szemekkel, csak hagyta áradni a forrást és messziről, egészen mélyről, egészen halkan szakadoztak ki belőle a szavak:

— Én nem tudok többet adni neked magamnál.

így kezdte. Azután tovább beszélt. A vallomástevő hangján, akiben már régen megfogalmazva él a mondanivaló, a bűnbánó hangján, aki siet megszabadulni a bűntől, a jó ember

hangján, aki akaratán kívül sodortatott a roszba a vegzei,könyőrte!enségéből. Csak annyit tudott elmondani, hogy ő nem érzi magát elég jónak, mert kevesebbet ad, mint amennyiben része van s hogy a boldogsága nem, tud teljessé lenni, mert nyilvánvalóan sajáimagából hiányzik hozzá valami, de nem az őszinteség, ó nem a leplez- getés és nem a szerelem, mert az már szuverénné hatalmasodott fölötte.

A lány csalatkozva hallgatta ezeket a szavakat.

— Az nem lehet, hogy. te azért sirni tudj, hogy szeretsz. Titkaid vannak, amelyek szerelmünk uljait keresztezik. Mondd el nekem azt, ami igazándiban bánt.

Majd ő tört ki fulladó zokogásba:

— Te nem szeretsz engem, azért nem tudsz teljesen őszinte lenni hozzám. Mást szeretsz, ó mondd, ha igy van, ó ne áltass tovább. Ne kényszeriísd magad a hazugságra csak azért, hogy engem kímélni akarnák

Aztán eskük következtek, csókok és fogadkozások, majd megint fogadkozások és megint csókok. És válásig elfeledték az egész oslo- baságoí.

Amint azonban becsukódott az ifjú mögött a puha kis szalon faragott ajtaja, keserves zokogásba csuklóit össze a leány. Úgy érezte, hogy az ő lánysága az akadály, mely miatt az ifjú nyelve nem oldódhat meg szabadon, ’ bizonyosan rossz nők vannak a játékban vagy valami ilyesféle, mert különben hogyan volna lehetséges az, hogy egy férfi nem adhat többet magából, noha akarna?

Az elkeserített szerelmes szivet romlátások környékezik és a maga megnyugtatására mindenhez hozzákap, amit csak valaha öreg, rossz- lelkű cselédek meséiből, bölcs lelkipásztor ajakéról hallott csodatételekből, vagy modern írók misztikus regényeiből erre alkalmasnak ítél. A