Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-16 / 75. szám
j& Szombat, 1921 április 16. ' minisztertanács ® magyar tisztviselőkről Az áilamtKkáraágiofc késedelmes elintézése hátráltatja a megoldási ßveceixu ppáahan válaszé! Mik^a szenátor interpellációját;'-a ■ni —— 11 im 1111 ii rr«LL«BPRgpr«aTO3wi«ggw’«^^ a ritmus terén váiik valóra. A gazdagodás ezen útjához két nagy forrás vezette el a romantikus iskolát. Egyrészről a faji zene eddig nem sejtett uj kincseshéza, másrészről pedig azok a változatos táncformák, melyek éppen a faji zene talajából nőttek nagyokká. A romantikus iskolának a táncformákon belül alkalmazott ritmusképleteit a zenei fejlődés később annyira öntudatosan tette magáévá, hogy azok a táncformák határain ki- vül is polgárjogot nyertek. A kifejezési eszközök ezen hatalmas bővülése önként hozta magával, hogy a következetes reformnak a forma bilincseit is szét kell zúznia. A romanticizmus üdvös forradalmiságának titka a formák világára terjeszkedett ki elsősorban. A reform két uion jutott érvényre: először azzal, hogy változásokat eszközölt a megdönthetetlenek gyanánt elfogadott régi formákon. Változik a szimfónia és változik a szonáta formája. Az egyéni szabadság és megérzés szempontjai azonban még attól is ridegen óvakodnak, nehogy az egyes szerzők között uj kötelező megállapodások jöjjenek létre. Bármennyire hasonlítanak is a Schubert, Schumann és Mendelssohn dalai, bármenynyire őrzik is a forma egységét, mindegyik közülük más utat és módot talál arra vonatkozóan, hogy a szubjektív érzés és az adott költői szöveg lehetőségei szerint uj keretek között is uj formák nyomuljanak előtérbe, A formai reform igazi szelleme azonban nem a rombolás, hanem az építés. Uj zsánerformák keletkeznek. Aprók és törékenyek, de mindannyian hü igazolói annak a tételnek, hogy a zenei szép artisztikuma nem éhitözza szükségképpen a nagy formát, hanem a népies kicsinyke formák szűk határain belül is egységeset és kerekdedef tud kifejezésre juttatni. Vannak esztétáink, kik még mindig siratják a formák korlátáinak összetörését, ámde azok, kik a mérleg egyik serpenyőjét a másikkal hasonlítják össze, megértik, hogy a fejlődésnek . még áldozatok árán is uj nyereségekre volt szüksége. (Kolozsvár, április 15. Saját tudósítónktól.) Bukarestben a szenátusban -pár nap előtt interpelláció hangzott el az esküre jelentkezett magyar tisztviselők ügyében. Miksa Livius dr. szenátor kérdést intézett a kormányhoz, hogy mi hátráltatja ama Ígéretének teljesítésében, hogy az esküre jelentkezett tisztviselőket részben kinevezze, részben pedig nyugdíjazza, illetve rendelkezési állományba helyezze. A román állam presztízsére hivatkozva a jog éa méltányosság indokaival szólította fel á kormányt, hogy tegyen eleget kötelezettségének, oldja meg az esküre jelentkezett tisztviselők ügyét, meri ezzel nemcsak vállalt kötelességét teljesiti, de emberséges és az itt élő népek megértésé* szolgáló cselekedetet müvek Á minisztertanács nevében ''Xverescu a következő levelet intézte a szenátus elnökségéhez: Mâşolat e minisztertanács 1440. sz. intézkedéséről. Elnök Ur! Kapcsolatosan Livius Miksa szenátor urnák a szenátus március 21-iki ülésén a magyar uralom alatt szolgált polgári tisztviselők helyzetére vonatkozólag tett kérdésére, van szerencsém tudomására juttatni a következőket: A minisztertanácsnak 1920 julius 21-én, 155Ő sz. a. kelt jegyzőkönyve egy törvényjavaslat alkotásának feltétele mellett, a csatolt A romantikus iskola kifejezésbeli és formai gazdagodásának legdusabb forrása Chopin Frigyes egyénisége volt. Egyesített figyelmét egy pillanatra sem vonja e! egyedüli hangszerétől a zongorától s minden amit mond, idevonatkoztatandó. Voltak, akik sajnálták, hogy a vokális művészetet nem iktatta szférájába, de aki tudja, mii végzett a zongora kifejező nyelvének fejlesztése körül, az ezen vívmányon kívül újabb követelésekkel nem éli elő. Chopin romantikus szellemének esztétikai megítélését illetőleg a leggyakoribb tévhit, hogy benne pusztán az álmodót szemlélik, ki szalonhangulataink korlátlan ura s aki arra van predesztinálva, hogy teljesen hasonló ömlengéseket váltson ki azokból, kik művészetétől meg- ittasulnak. Ez a kizárólagosságra törekvő szalonesztétika azután nemcsak a költő orcáját rejtette el a hamisitatlan megismerés elől, hanem lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy lényét felületesen és szentimentálisán ítéljék meg. Chopin szellemét kezdettől fogva balul értelmezik azok, kik a költő lelki negatívumait magával a költői termésével zavarják össze. Akik a lázas pesszimista hangulatokat firtató poétát mindenekelőtt úgy mulatják be, mint a beteg szobák hisztérikus költőjét, kiben hiányzik az erő, az egészség s mi ezzel egyértelműnek tűnik, az — igaz művészet. Chopin költészetének alapeleme és tartalmi lényege a Ura. Csak a lírikusnak vannak oly élerikus fájdalmai, mint neki s csak a lírikus tud azoknak oly közvetlen formában kifejezést adni, mint ahogyan 6 teszi. Azért az ő zenei fájdalmában sohasem csendül fel a vigasztalanság, a komorság. Köny- nyeít az öröm váltja fel s nincsen olyan poéíikus formája, mely a kifejezés lényegét illetőleg a tiszta negatikumban merülne ki. A másik nagy tévedés, mely szellemét illetőleg az ítélkező lelkeket rabul ejtette, a szubjektivizmus túltengő magyarázatában keresendő. Ha igaz is az, hogy Chopin alkotó kedvét mindenkor a belső' élményei ösztönözték. mégsem áll az, hogy ezek a röpke, gyorsan tovaiüanó benyomások voltak költői kisugárterületeken levő idegen nemzetiségű ama nyugdíjasak és nyilvános tiszlyiselők státusai részére, akik az osztrák-magyar és orosz uralom alatt szolgáltak, a következőket állapítja meg, „Azok a nyugdíjasok, akik jogot tartanak a román állampolgárságra, iercdeii szövegben: nemzetiségre) revideált és újból kiszámított nyugdijaikat a régi királyságbeli nyugdíjtörvények szerint továbbra is megkapják.“ „Ama tisztviselők részére, akik az előző uralom alatt legalább tiz esztendőt szolgáltak és lemondottak az idegen alattvalcságról, rendelkezési állományt létesítenek és ennek javadalmában részesednek.“ „Ezek ti nyugdíjigénnyel egyenlő rendet- kezesi illetményben fognak részesülni, a régi királyságbeli nyugdíjtörvénynek megfelelően. Illetményeik élvezetének egész ideje alatt a román állam rendelkezésére fognak úllani.“ E minisztertanácsi határozat alapján 1Ö20 julius 23-án 2505, sz. a. {elhivattak a minisztériumok, hogy a csatolt területek államtitkárságait tájékoztassák oly végből, hogy a mondott feltételek alatt levő tisztviselők és nyugdíjasok kimutatását küldjék be. Másfelől a minisztertanács 1920 juníus 29-iki 1674 sz. jegyzőkönyve junius 29-tő! számítandó egy havi határidőt adott a tisztviselőknek és ügyvédeknek, akik a csatol! területeken voltak, hogy tegyék le az esküt és egy évi határidőt, hogy sajátítsák el a román nyelv ismeretéi; az 1920 julius 30-iki 2147 az. jzkv. az esküiéteii határidőt 1920 augusztus !5-ig hosszabbította meg. Az 1920. évi 2505. sz. körrendeletünkben összefoglalt kérésünket megismételtük 1920. évi julius 29-iki 3179 és szept. 30-iki 4307. sz. felhívásainkkal A válaszok nem felelvén meg a mi utasításainknak, 1920 nov. 26-iki 5278. sz. körren- deletünkkci megújítottuk kérésünket, az utasításokat szabatosan megadtuk és úgy a tisztviselők, mint n nyugdíjasokra nézve téb- lázatmintákat is adtunk. Az 1921. évi január 4-iki 60, sz. alatt utolsószor ismételtük meg a szükséges adatok iránti felhívást. Ezideig csak három .államtitkárságtól kaptunk jelentést, úgyhogy nincs még birtokunkban az idézett törvényjavaslat kidolgozásához szükséges adatkomplexum. Közölve Uraságoddal az előbbieket, kérem szíveskedjék ezeket tudatni Miksa Livius szenátor úrral. A minisztertanács elnöke Averescu tábornok s. k. zásénak egyedüli okozói. A vérbeli alkotó erő primar ösztönzése az alkotó kedvnek s mint ilyennek a föltétien megnyilvánulásában keresendő. Minél nagyobb a költő, annál nagyobb a lelki kényszer is, mely az alkotásra ösztönzi. Ez a lelki kényszer az alkotásnak primär, a hangulat maga csak secundar tényezője. A hangulat patentirozott szálonköltőjének ezen téves értelmezése volt oka annak, hogy Chopinnek volíaképen mindmáig csak fanatikus rajongói voltak, de olyanok, kik zenei értékeit taxatíve ismerték volna, igen kevesen. Pedig Chopin többet irt a történelemnek, mint a szalonoknak. Hogy az imént a romantikusok részéről győzelemre emelt vívmányokat élő példákkal illusztráljuk, elegendő, ha egyesegyedül Chopin költészetére hivatkozunk. Az első vivmány nála a dallam. Annak dacára, hogy mondanivalóinak köre szűk, formáinak világa egyivásu, dallamgazdagsága kiapadhatatlan. Nem annyira végtelen, mint a Schuberté, de minthogy több fajiság rejlik benne, érdekesebb és jellegzetesebb mint amazé. Bach óta Chopinig nem volt a történelemnek zenesszerzője, ki a harmóniai képletek dolgában olyan oaleidoszkopszerüí termeit volna, mint é. Harmóniai leleményessége a kromatika legteljesebb fokú kiaknázása mellett a moduláció olyan uj fordulataira bukkan, mint aminőket koríárseí egyáltalán nem ismertek. Kifejezésbeli lágysága, a dallam puhasága, a kantillának bübéja nála oly természetes és apart, hogy a polifónia hidegsége és kiszámitoítsága távol él! tőle. Ha egyik- másik müvében akadnak is rövldié'.ekzelü polji fónikus képletek, azok szinte eltűnnek a vezető és kísérő szólam tökéletesen kifejező egybeolvadása folytán. A harmónián kivül azonban egész vérmérséklete a ritmus terén termi meg legérettebb gyümölcseit. A lengyel táncok átatiílzáló munkája nála egészen uj ritmusalakulatokaí hoz felszínre, aminőket eddig nem ismertek. A ritmus terén való szabad csapongása az > afölött való feltétlen bízlos uralma okozzák,
