Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-16 / 75. szám

3 oldal Szombat, 1921 április 16. ____ ni «mu ....ni ii I mm ii niwi wimim mii maii hiii ni1»—nmn E válasz kapcsán visszatérhetünk arra a függő kérdésre, mely mér az eredeti miniszter­tanácsi határozat megjelenésekor nagy feltűnést kaltett. A minisztertanácsi napló szerint az er* délyi és bánáti esküre jelentkezett magyar tiszt­viselők nyugdíjaztatása a régi királyság nyug­díjtörvénye alapján történne. Ez a határozat nemcsak megfosztja az esküre jelentkezett tiszt­viselőket a nyugdíjjogosultságuk ama formájától, melyet a még itt érvényben lévő magyar nyugdíj­törvény állapit meg, de egyúttal kínos precedens arra vonatkozólag is, hogy az egész tisztviselői kart hasonló elvű elbírálás érheti. Különösen aktuális ez most, amikor a nyugdijak egysége­sítése küszöbön van. Éppen ezért már most erőteljesen hangsúlyozni kívánjuk, hogy az es­küre jelentkezett tisztviselők nyugdíjba helyezése csak szerzett jogaik teljes tiszteletben tartása mellett történhetik és ez az elv kell érvényesüljön azokra vonatkozóan is. kik végre vaiahára, — annyi nyomorúság után, — álláshoz jutnának. A fennti levél a minisztertanács „utoljára írott felszólításáról beszél, melyet államtitkársá­gokhoz intézett. Nem tudjuk, lesz-e foganatja ennek az uíoisó felszólításnak, vagy pedig ezzel a levéllel megint le kerül az esküre jelentkezett tisztviselők kérdése a napirendről, mindaddig, amig újra akad egy nemes érzésű szenátor, ki megsürgesse. E lap hasábjain annyiszor hivat­koztunk, — nem csupán jogra, igazságra, mél- 'tányosségra, — de emberségességre, annak a roppant nyomornak enyhítésére, amit ez az állásnélkül maradt magyar tisztviselői kar béke- türéssel visel. Hivatkoztunk arra, hogy az eskü letevése szándékaiban nem államellenes cselekedet volt, de egy olyan eskünek férfias betartása, mely alól csak a békeszerződés ol­dotta fel őket. Hivatkoztunk arra a rendkívüli kulturális és adminisztrációs értékre, melyet ez a kitűnő, kipróbáit, évtizedes gyakorlottsággal bíró tisztviselői kar reprezentál. (sz. hogy akkor, mikor a mazurkák és keringők átvétele folytán a közönséges szalonmuzsika veszélye fenyegette a zeneirodalmat, Chopin oly zseniális klasszicitéssa! uralkodott profén anyaga felett, hogy a klasszikus tánc első epitheton ornansa tulajdonképen szintén az ő érdeme. A kifejezésbeli eszközök ezen lényegbeli elválto­zását voltaképen szívós faji érzéke tette lehetővé. Előtte is voltak faji valleitásaink Mozart orien- talizmusa. Schubert Ferenc magyar vonatkozású müvei közismertek. De ez a fajiság csak alkalmi volt és nem vérből való. Chopinnel a fajiság kulmináló ■ pontját éri el. Ez a fajiság, mint Chopin művészete egyáltalán, mindig ugyanaz. Hetvennégy opusa nem ismeri a változó és fordulatos írásmódot: ugyanaz volt ő mindig. Mint kész zeneszerző, önmagát adta kezdettől fogva s minthogy önmagát adia, maradt mindig végig ugyanaz, változatlanul. Szellemének utolsó reformszerü megnyilatkozása a zongora hang­szerének kifejező gazdagodásában keresendő. Ez a tulajdonsága is vérbeli volt. Ahogyan a saját müveit interpretálta, úgy ebben alig akadt követője. Tágította a zongora skáláját, áthidalta ez alsó közép és felső fekvések eddig áthidal­hatatlannak hitt folytonosságát, a pedál sajátos használatával olyan akusztikai nyereségeket varázsolt elő, melyeket e nembeli riválisánál, Schu.mannál sem találhatunk. Chopin a romanticizmus Beethovenje. Hal* hatatlan múzsájának kétségtelen kritériuma, hogy ő, aki az „egyénit“ a szó legegyénibb értelmében hirdette művészetében, mitsem ve­szített korszerűségéből. Liszt Ferenc volt zongora­hagyományainak legszámottevőbb örököse, de ő sem tett tu! elődén. Múzsájának egyéni és faji oszthatatlansága oly erős volt, hogy a roman­tikus költő túlélte korát. Szellemének maradan- dóságét misem igazolja hivebben, minthogy korának divatköltője ma is az, aki volt hét év­tizeddel azelőtt, mikor arasznyi élete után pontot tett a Gondviselés. Ez a maradandóság igazolja, hogy kölészetére ráillik a lipcsei Gewandhaus homlokzatának hires jelmondata: Rés severa — Verum gaudium, csak komoly művészet terem valódi gyönyöröket. Felzúdulás a tisztviselők adéja miatt A federáció tárgyal Bratianuva! — Par­lamenti ülések (holozsvár, április 15. Saját tud.) A pénz­ügyminiszter adójavaslatai olyan felzúdulást vál­tottak ki különösen a tiszíviselő osztály körébenj hogy a kérdés politikailag is elsőrendű fontos­ságúvá lett. Az a tény pedig, hogy már most megkezdik az adók levonását, az egész román és nem román sajtót foglalkoztatja. A tisztviselő osztály valóban megérti, hogy neki is részt kell venni ez adózásban, dacéra annak, hogy nála senki sincs ma súlyosabb helyzetben az államban. Nyilvánvaló az is, hogy a legkényelmesebben ezt az adót tudja utolérn; a pénzügyminiszter, de ez nem magyarázza, meg, hogy miért kell ilyen súlyos adót fizetniük éppen nekik, amikor a hadinyereségek még mindig adózatlanok. Amellett a számtalan fogyasztási adót is csak a szegény ember érzi meg, a gaz* dag könnyen tovább háritja másokra. Az „Adeverul“ tudni véli, hegy az állami tisztviselők, akik már amugyis nagy nyomorral küzdenek, az adók hatása alatt tömegesen akar­nak más pályákra áttérni. A „Luptătorul“ pedig azzal kapcsolatban, hogy Titulescu az újságírókat nem is a magán- alkalmazottak hatszázalékos adójával akarja sújtani, hanem a szabadfoglalkozásúak tizszáza- lékával, igy ir: A pénzügyminiszter terve a leg­nagyobb igazságtalanság lenne. A hírlapírók fix- fizetéseket kapnak, amely éppen nem jelenté­keny. Titulescu bizonyára a hírlapíróknak arra az osztályára gondolt, akikkel gyakrabban találko­zik minisztériumokban, folyósokon, mint a szer­kesztőségekben. Ezek azok a kartársak, akik az iparügyi s más minisztériumokkal ’'aló politikai barátságukat külön jövedelmek szerzésére hasz­nálják fel és akik a hírlapírók szakszervezetének elenyésző kisebbségét alkotják. A kormánynak bizonyára tájékozódva kell lennie arról, hogy milyen nagy azoknak a száma, akik kézirataik­nak keserű gyümölcsét élvezik csupán. A kamara ülésén Junian kéri a királyi dekrétumok megnevezését, melyeket a mostani parlamenti ülésszakban kel! megszavazni. Argetoianu belügyminiszter a kamara elé terjeszti a földbérleti hivatalok fel­állítására vonatkozó törvényjavaslatot. Nicolescu támadja a kormányt, mert a liberálisokkal paktál és nem akarja, hogy a parasztok között a több mint kétmillió hektár földet szétosszák. Sasu liberális azt feleli, hogy mikor a törvényjavaslat felett megkezdődik a vila, ki fog tűnni, hogy a liberálisok, amennyiben ezt a körülmények megengedik, azon vannak, hogy minél több földet sajátítsanak ki. Christescu kommunista megemlíti, hogy a tisztviselők és munkások adóterhei aránytalanul nagyok, holott a hadi­milliomosoknak megengedik, hogy vagyonukat külföldre vigyék s igy a nyereségadó alól ki­vonhassák magukat. Ezután a letartóztatott kommunista képvi-r selőnek, Stefanovnak a kérvényét olvassa fel, melyben ez szabadlábrahelyezését kéri, Petrescu képviselő az igazságügyi közegek önkényes­kedése miatt interpellál, akik Trofimov képviselőt Spanescu asszony meggyilkolásával vádolva, alaptalanul letartóztatták. Kéri a bűnösök szigorú megbüntetését. Maniu felsorolja a mértékek egységesítéséről szóló törvényjavaslat hibáit, egyszersmind egy, az összes pártokhoz tartozó képviselők által aláirt javaslatot ’terjeszt a kamara elé, melyben kéri egy : szakbizottság kiküldését. Véleménye szerint az összes tartományok részére egy uj mértéktörvényt kell kidolgozni. Radulescu elő­adó ezt ellenzi és a már kész javaslat mellett foglal állást. Dragomirescu jassii kormánypárti képviselő törvényjavaslatot nyújt be a nőknek a jogi pályára bocsátása tárgyában. A kamara pénzügyi bizottsága megszavazta a fizetésekre kivetett kereseti és a kisbirtoko­sokra kivetett jövedelmi adót. A szenátus tagjainak hangulata az erdélyi köztisztviselők követeléseinek teljesiíáse mellett nyilvánult. Stefanescu tiltakozik az ellen, hogy Trofimov besszarébiai képviselőt alaptalan gyanuokok alap­ján letartóztatták volt a Spanescu-ügyben. Hogy ártatlan, mutatja szabadonbocsátása is. Antonescu igazságügyimniszter válaszában kijelentette, hogy az ügynek a parlament elé ho­zatala ma még meglehetősen inoportunus. Goga kultuszminiszter beterjeszti a nagysze­beni „Societate pentru Cultura Poporului“ társa­ság erkölcsi testületként való elismerésére vonat­kozó törvényjavaslatot. Ezután folytatják a koldus és csevargótör- vény vitáját, melynek végeztével a javaslatot 69 szavazattal 5 ellenében elfogadták. Ezután a „Reconstrucízia" társaság alakítá­sáról szóló javaslatra tértek át, amelynek tárgya­lásánál azonban oly heves vita keletkezett, hogy az elnök a botrányt elkerülendő, bezárta az ülést. Tegnap este minisztertanács volt, amely több fontos kérdéssel foglalkozott. Elsősorban megvitatásra kerültek az agrárreform­javaslaton az agrárbizoiiságok által végzett vál­toztatások, amelyeket a minisztertanács Garoflid miniszter kimeriiő referádája alapján elfogadott. Mindamellett elhatározta a kormány, hogy a ja­vaslatot — mielőtt még a kamara elé terjesztené megvitatás végett, — a kormánypárt értekezlete elé fogja terjeszteni, ott állapítva meg a végleges szöveget. Ezután Titulescu pénzügyminiszter informálta a minisztertanácsot a költségvetési és adójavas­latok felől. Kéri, hogy a parlament húsvéti vaká­ciója előtt a költségvetés egyíizenketted részét in- demnitáskép május hóra megszavazzák. A minisztertanács felhatalmazta a pénzügy- minisztert, hogy intézkedjék a tisztviselők és tisztek kívánságainak kellő kielégítése iránt, anélkül azonban, hogy az államháztartás egyensúlya megzavartassék. A minisztertanács ezután folyó ügyeket inté­zett el. Á federáció és a liberális párt között a koo­perációs tárgyalások tovább folynak. Ilit kiírási üHarcdl Mém et©ps3Kágtéi Május elsejém fizetnie keli! Párisi távirat jelenti: A francia kamara szer­dai ülésén szóbakerülí Németország jóvátáteli kötelezettsége Franciaországgal szemben, ami heves szóváltásokra adott alkalmat. Briand francia miniszterelnök kijelentette, hogy ami Franciaországot illeti, szigorúan ra­gaszkodik ahhoz, hogy Németország a versaillesi békeszerződéáben reárólt kötelezettségeknek má­jus elsején eleget tegyen. És pedig: Állítsa helyre a feldúlt területeket! Szerelje le hadsereget ! Büntesse meg a háború bűnöseit! Beszédében Briand ezeket mondta: — Ha az adós a bíróság által kitűzött végre­hajtóval erőszakoskodik, a végrehajtó mellé csendőröket kell alkalmazni. Háborúról szó sin­csen, de az adóst mindenáron kényszeríteni kel!, kötelezettségei teljesítésére. Franciaország és a szövetségesek minden lehetőt megtettek Német­országgal szemben. Franciaország eddig elég tü­relmet tanúsított, de mindennek meg van a maga határa. A követelések a győzelem eredményei és ezt a győzelmet csak nagy áldozatok árán sikerült megszerezni. A francia jóvátételi bizott­ság május elsejétől kezdődöleg a szövetségesek­kel együtt teljes egyetértésben fogja folytatni munkálatait. Harding nem akceptálja a békeszerződést De szintén pénzt akar Németországiéi (Washington, április 15.) Harding a Fehér Házban felolvasta első beszámolóját. A népligára vonatkozólag kifejtette, hogy a terveivel nem azonosítja magét és a versaillesi békeszerződést Amerika nem hajlandó akceptálni, hacsak egyes pontokon, melyek ellentétben állanak az Egyesült-Ál­lamok érdekeivel, nem módosítanak. De még abban az esetben is. ha ez nem fog megtörténni, Amerika a szövetségesek oldalán fog állani, hogy ily módon kapja meg a szövet­ségesekkel együtt Németországtól a hadikárpót- lést, amelytől Európa közgazdasági helyzeténél; megjavulása függ. (Dtü.) (Newyork, április 15.) Viviani a newycrk polgármester álfa! adott banketten beszédet tar tóit. Azt mondotta, hogy Németországnak nem fog sikerülni a hadikárpótlássa! kapcsolatban el­választani a szövetségeseket. Newycrk kormányzója hangoztatta válaszá­ban! hogy Amerika nem lép ugyan be a népek ligájába, mindamellett Franciaország szövetségese marad végig, támogatva jogos kívánságait, hogy : Németország fizesse meg adósságait és feleljen < meg kötelezettségeinek.

Next

/
Thumbnails
Contents