Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-16 / 75. szám
% fciíyes Mám ára 1 L, Bucurestiben i‘50 Csehszlovákiában 1 Ck Németausztriéban 4 D. 8. K Politikai és közgazdasági napilap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sir. Memorandului 3. — Telefon: 884 Közleményeink utánnyomása tilos I / IMP n m<i mim A zene! romantika lélektana Irta Járosy Dezső (Folytatás és vége) II. A klasszicizmus után az önállóan fellépő romantikus irányzatot különálló iskola képviseli, mely minden vérbei isége dacára is rokon vonásokat tüntet fel mindazzal szemben, mit a klasszicizmus hozott felszínre. A klasszicizmus az egyetemes, a nagy érzéseket és problémákat fürkészi, a romanticizmus az élet apró jelenségeire lesz figyelmessé. Ha a klasszicizmus a természet szépségeinek a hatása alatt áll, akkor mindenkor összefoglalóan egyetemes képet rajzol, szemben a romanticizmussal, mely a természet apró részletszépségeire ügyel s azok részleges varázsának áll a hatása alatt. A klasz- szicizmus igazi alanya az általános embertípus, a romanticlzmusé az egyén, az egyed. A romantikus zeneköltő a lelke mélyére tekint s életének leghübb vetületét rajzolja meg: nemcsak uralkodó érzéseit, hanem hangulatát és ötleteit, melyek másodpercenkint vibrálnak keresztül a lelkén.* A klasszikus iskola tehát a szubjektív reflexeket is objektiv gyanánt tükröztek vissza, a romantikus iskola ellenben megfordítva cselekszik. Az élet tengernyi apró öröme és bánata öleli körül az érzékeny lelkű romantikus költőt. Mindenre van szava és mindent megszólaltat a lelke szócsövén keresztül. Érzelmi világa az eroMkum nagy és bőséges forrásait állítja oda, mint ennek a költészetnek föfcrrását. S mert a nyilvánosságot a benső meghitt környezet foglalja el. azért a romanticizmus háttérbe szorítja * Beethoven is szemléli a küzdő embert, Schubert i*. Az első ötödik szimfóniájában ez a harc általánosan emberivé magasztosul, mtg Schubert befejezetlen h-moil szimfóniájában a küzdelem elé mindig I u sgyótue az aftrottra hat vissza. s»ewww»A«aiiwl«ijiusBBBrr»aM>aiiiMP^aaaaroTZiw>i^^»tiiMs»TO a tömeghatásokal. meghitt kereteket kivan s n benső milliőnek. mint a zene őstermészeti terrénumának adja vissza a költészetet. Bensősége hozza magával, hogy vele lép először érzékeny előtérbe a faji érzés, mint a zenei gondolatnak uj hordozója. A történelem a romantikus iskolát minden éles jellegzetességével egyetemben főként négy képviselőjében látja élesen kidomborítva, ezek: Schubert, Schumann, Mendelssohn és Chopin. A négy közül a klasszikus iskolához való rokonság az első háromban a legnagyobb. Annak dacára, hogy közülük mindegyik alkotó munkát végez a tiszta és szeplőtelen romanticizmus szolgálatéban, mégis vannak olyan megnyilatkozásaik, melyek a klasszikus hagyományok tovább uralkodásáról adnak számot. Az egyedüli, aki a romanticizmus vizein érintetlen lélekkel evez: Chopin Frigyes. A klasszicizmus minden köteléke, szála szünöben van. Irtózik az egyetemestől és kerüli a klasszikus recept eddig föllebbezhetetlennek tartott előírásait.* A tipikus romantikus iskola zenei szelleme a klasz- szicizmus8al szemben a következőkben foglalható össze: A kifejezési eszközök világéban oly mélyreható változásokat létesítenek, hogy ma már esztétikai szempontból is tisztázott tény az, hogy a zeneművészetet nemcsupán a tárgyválasztás véges, apró és efemér gondolata és tárgyi elemével tették gazdagabbá, hanem belső kifejezési lehetőségeinek mélyítésével és fokozásával elsősorban. A kifejezési eszközök ezen megvesztegető gazdagodása önkényt hozza magával, hogy a romantikus világnézet a kifejezés érzéki gyö* Szinte fájlalja, hogy életének egy szémiíó percében a varsanymü megszokott formáját alkotói feladatai közé iktatja s nem titkolja, hogy ezen a téren mindenkor csak félmunkát végzett. A koncertjei hang- saerelő munkáját mások végezték s ő minden bizarr eplzódszerü állomás után visszatért romantteizmussa első és igáéi ősforrásához. nyöreiben merül el s a fülcsemegére való tekintettel készséggel áldozza fel azokat az arki- tektonikus szépségeket, melyeket a zeneművészet formája kínál föl számunkra. Tüneményes birodalmának főeldorádója: a dallam. A klasszikus iskolának is voltak gazdag dallamképletei. Akár a szimfonikus tételeket, akár a vokális alkotásokat méltatjuk, mindenütt örök szépségek lesznek előttünk nyilvánvalókká. De a dallam a klasszikus fogalmazás szabályai szerint legalább is az alá-, vagy mellérendelés törvényei szerint érvényesül. A romantikus iskolánál önmagáért van. Uj formát varázsol elő Schubert dalaiban s kifejező nyelvének varázsával egészen odáig jut el, hogy Mendelssohn már magát a szövegnélküli dalt is „Lieder ohne Worte“-k- ban a kifejezési lehetőségek legmagasabb szférájába helyezi bele. A dallaminvenció e bűbájos s szinte kiapadhatatlan vélt forrásai természetesen pontosan számoltak azzal a régi lélektani elvvel, mely szerint a dallam az, mely a kifejezési eszközök birodalmában a hallgató lelkére a leg- megvetendőbb hatással van. A kifejezési eszközök második tényezője az összhang. A zenei logika első látszatra mintegy azt követelné, hogy ott, hol a dallam fölényes jogai lépnek előtérbe, ott az összhang másod- rangú szerepre jut. A romantikus iskola a ki asz - szikus hagyományok ezen iskolás tételén eret vág. Nála a harmónia fogalma nem az alátámasztás szolgai jelentőségével azonosul, hanem a dallam hatványa gyanánt lép előtérbe. A harmónia a moduláció uj lehetőségeit kínálja föl s az összhang minden alkateleme a szép szólamvezetés törvényénél fogva arra törekszik, hogy külön-külön is fokozza a fődallam szépségeit. A romantikus iskola a zeneművészet harmóniai fejlesztését illetőleg nemcsak a közvetítő szerepét játsza a klasszikus s a későbbi wagnerianizmus között, hanem önálló vívmányaival döntőleg szólt bele a jövendő fejlődés lehetőségeibe. A legtarkább és legújszerűbb gazdagság.
