Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-08 / 68. szám

Péntek, 1921 április 8.

2. oldal

ne kapjanak nagyobb fizetést. Mennyire természetes, józanul egyszerű annak a felismerése, hogy világháború után feszültségek vannak és e feszültséget le kell vezetni. És mennyire természetes épen az angol közéletben, hogy azt, amire a szükség megnyilatkozott, megcsináljuk mindazt, hogy ne csinálják meg. Mennyire valószínűség látszatát hordja magán az, hogyha a puska- tussok ma már nem tudják féken tartani az íreket, szolgaságban élt benszülötteket és a leigázott Németországot, akkor a puskatu3- sokkal a már-már uralomra került angol munkás pártol sem lehet jobb szándékra bírni. Mégis, csapatokat vitorláztatnak át Egyiptomból, megszálló hadseregből, kolóniákból a Labour Party ellen, hogy újból munkára kényszerítsék az angol proletá- riátüst.

A nagy erősnérkőzés megkezdődött. Hogy a Lloyd George szavaival éljünk: a helyzet nagyon komoly.

Az agrár-reform körül

megszüntetéséi, mivel egyes bérlők az utcára kerülnek. (Taps.,) Julinan Ploscianu javaslatával kapcsolatban saját iniciativájából törvényjavaslatot nyújt be, amely

felfüggeszti a kilakoltatási végzések végrehajtását

és egyúttal feljogosítja a bérlőket, hogy a bérleti dijakat a tulajdonos visszautasítása esetén bírói letétbe helyezzék. A javaslatra megszavazzák a sürgősséget. Ugyancsak elfogadják azt a javaslatot, hogy az altisztek negyedáru vasúti jeggyel utazhassanak. Brataseanu tiltakozik az ellen, hogy Erdélyben a parasztokat kizsákmányolják,

120 lej bérösszeget

kell fizetniük a kényszerbérlet holdjáért.

Secara kormánypárti képviselő tiltakozik az újjáépítési törvényjavaslat megszavazása ellen, rámutatva arra, hogy ezzel a javaslattal az állam tekintélyes kárt szenved.

Marinescu protestál az ellen, hogy a hegyes vidékek lakossága nem kap földet. Isbar Juon, a ház megbízáséból törvényjavaslatot terjeszt be, hogy a birtokbérlők bérüket a népbankokba minden formalitás nélkül deponálhassák.

Christescu felhívja a kormány figyelmét

Elkészült az erdélyi miniszterség törvény- javaslata — Lupu és a federáció

(Kolozsvár, április 7. Saját tud.) A belpolitikai helyzet, amely a Habsburg-veszedelem hatása alatt újból nyugvópontra jutott, továbbra is némi enyhülést mutat. Mégis & pártok erőviszonyainak pillanatnyi ingadozásai olyan hatással vannak a kormányra, hogy intenzív munka helyett folyton az ellenzéki támadások kivédésével kénytelen foglalkozni. Pedig a földreformjavaslat tárgyalásai, amelyek a napokban megkezdődnek. teljes nyugalmat követelnének, mert nagyrészt ennek a reformnak jó, vagy rossz végrehajtásától függ Románia legközelebbi éveinek szociális békéje. A kormány kötelessége volna, hogy lehetőleg mennél több és olcsóbb földet juttasson nemzeti különbség nélkül a iöidotlen emberek kezére, de kímélje meg a kis- és középbirtokokat, amelyekhe* nyúlnia nem igazságos^ és a többtermelés szempontjából sem célszerű.

A kamara ülése

(.Bukarest, április 7. (Román Távirati Iroda.) A ’.amara tegnapi ülésén Popescu-Racari kérte, f ogy a kincstári bonok ügyében szigorú vizsgálatot indítsanak Madgearu erre vonatkozó interpellációját javaslattétel végett a szekcióknak adják ki.

Pioscianu az evakuálási rendelet visszásságai miatt szólal fel s kéri a kilakoltatások

Ezzel el is intézte a * gyermekeket. Azok

félénken csókoltak kezet anyjuknak, de a lépcsőn már rohantak le, mint az indiánok, mert otthon az apjuk várta őket, szelíd szóval, anyás gonddal, sült gesztenyével.

dona pedig végrp indulhatott a szanatóriumba. Gyalog akart menni, hogy járjon egyet, ha már nem lovagolhatott. A termete megkívánta. András

Íelcsöngeíeit érte.

Öt óra felé lehetett, a gázlámpák még nem égtek, barátságtalan téli esíeledés ült az aszfalton. Ilona rosszkedvű volt, megvető szemmel nézte az elcsörömpölő villamosokat, amelyekből az utasok kiduzzadtak a külső kocsirészekre. Lefitymálta a kirakatokat is, amelyek silány pótadagokat kínáltak az egykori drága finom cikkek helyett.

— Milyen ütöít-kopoíí. szegény város ez, milyen utálatos a szegénység, milyen rossz szaga van, — mondta Ilona Ez a körút valamikor úri utca volt. Jöjjön, forduljunk ide be,

— Ne menjünk ezen az utcán, — ellenkezett András — ez rosszabb még mint a körút. Itt lányok laknak

Igaza volt, ez rosszabb volt még a kőrútnál is. Földszintes vagy egyemeletes házak álltak itt, a sötét kapuk többnyire zárva, az ablakokat lefüggönyözték ócska rollók. piszkos fénysávok szivárogtak a függönyréseken az utcára, lányok jártak fel alá az utcán vagy táboroztak kapukban. Szerelemutca vqit ez, ahol szegényen, piszkosan, olcsón és betegen szeretkeznek az emberek, Emberi nyomorúság nyüzsgőit itt, kifestett arcokkal, fehér cipőkben, pirostollas kalapok alatt.

Hona ezt nem érezte, nem látta, nem nézte, ö nem volt kiváncsi emberi dolgokra. Nem is volt hozzájuk érzéke. Nyakig begombolkozott kényelmes előkelőségbe és cinikusan mondta Andrásnak:

a köztisztviselőkre

kiszabott 6 százalékos adóra. Kéri a kormányt, vonja vissza ezen rendeletét és tegye lehetővé az amúgy is legmostohább elbánásban részesülő köztisztviselőknek a jobb és olcsóbb megélhetést.

Raducanu tiltakozik a miniszterek eljárása ellen, hogy az interpellációkat válasz nélkül hagyják.

Cantacuzino tábornok köszönetét fejezi ki a közlekedésügyi miniszternek, mert a 75 százalékos CFR. redukcióval lehetővé tette a katonáknak és az alantos tiszteknek az utazást.

A Kamara legközelebbi ülése pénteken

lesz.

A szenátusban

Bran a csatolt területek árváinak helyzetéről beszél. Guritza a bérleti szerződésekre vonatkozólag javaslatot nyújt be, amelyre megszavazzák a sürgősséget.

Ezután megkezdik a lakbérleti bizottságok felállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A vitában résztvesznek Torna Jonescu, Dumit- rescu Bambesti, lecu Hera ezredes, akik valamennyien kérik a vita elhalasztását, hogy a bérleti ügyekre vonatkozó összes törvényjavaslatokat egyszerre tárgyalják. Consfantinescu liberális párti kijelenti, hegy a törvényjavaslatot elfogadja ugyan, de kéri, hogy jövőre a bérbeadásokra vonatkozólag megszorító rendelkezéseket léptessenek életbe. Argetoianu csodálkozásának ad kifejezést, hogy vannak egyesek, akik felszólalnak egy oly törvényjavaslat ellen, melynek célja a a visszaélések megszüntetése. Grigorovici helyesli a javaslatot, tiltakozik azonban az ellen, hogy a bérleti összeget háromszorosára emelték fel.

A csatolt területek minisztériumának

felállításáról szóló törvényjavaslat már elkészült. A liberális párti „Viitorul“, amely egyik főszerve az uj területek kizsákmányolására irányuló ten* denciáknak, ezzel kapcsolatban azt írja, hogy az erdélyiek, bukovinaiak a javaslat eilen vannak. Ez azonban csak jámbor óhaja a liberálisoknak.

Politikai körökben nagy feltűnést keltett, hogy amikor a föderáció tegnap bevonult a Kamarába, Lupu dr. távol maradt. Azt hiszik, hogy ő nincs megelégedve az Averescu-nyujioifa elégtétellel s nézeteltérés merült fel közötte és a föderáció többi vezérei között. Az is hírlik, hogy most már Jorga fáradozik Stere Constantin meg* nyerésén, bár eddig hevesen ellenezte a „németbarát“ képviselő bevonását a föderációba.

A kormány elhatározta, hogy mindaddig, mig az agrárköltségvetési és pénzügyi javasla* tokát meg nem szavazzák, a kamara üléseket tart. A közigazgatási es választójogi javaslatot csak az őszi ülésszakon kerül a parlament elé.

Károly és a monar- kieta propaganda

Honnan vették a milliófeai? — A pranţşsnsi központi iroda és az európai hálózat — A főhercegek Svájc különböző kantonjaiban

(Becs, április 7. A „Keleti Újság“ bécsi munkatársától.) Miután Habsburg Károly 1918. novemberében trónjáról lemondott, családjával egytdeig az eckartsaui kastélyban húzódott meg, 1919. tavaszén angol segítséggel a svájci szövetségtanácstól tartózkodási engedélyt kért, hogy Svájcba költözhessen. Károly akkor ünnepélyes Ígéretet tett, hogy Svájc vendégjogéval nem él vissza és mindaddig, amig svájci területen tartózkodik, minden politikai ténykedéstől és propagandától óvakodni fog. Károly, családi hagyományaihoz híven, tekintve, hogy arra tett Ígéretet, hogy Svájcban nem feji ki propagandát, kövelkezésképen svájci tartózkodását egész idő alatt csupán arra használta fel, hogy onnan zavartalanul szervezhesse meg az összes utódállamokat behálózó köztársaság ellenes propagandáját. Károly röviddel Pranginsbe való megérkezése után Pranginsben szabályszerű minisztériumot állított fel, diplomáciai, katonai és sajtóirodát rendezett be. Ezek a hivatalok viszont újból, utódállamok szerint, német-osztrák, magyar, szlovák, lengyel, horvát alosztályokra oszlottak, amelyek teljesen rendszeres, minisztériumi munkát fejtettek ki.

 svájci központ

A külföldi propaganda központja Prangins volt, legnagyobb fiókja pedig a freiburgi Hotel de Rome. Az utóbbi élén Hye báró állott. Svájcban azonkívül még Géniben és Bernben is volt a freiburgihoz hasonló monarkista iroda, amelyet euv. . már Károlv pransinsi tartózkodása alatt

— Hagyja el! Hát látom én ezeket ? Itt legalább a kirakatok nem bosszantanak.

De egyszerre csak megállt, mereven lenézett a földre. Mégis csak meglátott valakit.

— Nézze, — mondta elváltozott hangon, — nézze csak, egy kutya.

Az egyik ház előtt, csakugyan, keresztben a kapubejárat előtt, egy foxterrier feküdt. Tiszta, éberarcu, nyakravalós kis kutya, egyáltalán nem kóbor jószág. Csak most épp gazdátlanul feküdt.

Ilona lekuporodott melléje a földre:

— Kutyám, — szólította áradozón, mint a kisgyereket — édes kis kutyám, egyedül vagy ? Elhagytak ? Nincs gazdád ? Hol a gazdád ?

A kutya megértett ebből valamit, talán a gyengédséget, mert felemelte fejét és halkan vakkantott.

A főhadnagy elnevette magát.

— Jó hegy nem tud magának ez ez állat felelni, mert még megmondaná, hol a gazdája.

Rekedt, ordenáré hang szólalt meg András mögött:

— Benn van a gazdája a Vecseránál.

Ilonát annyira foglalkoztatta a kutya, hogy

meg sem hallotta a felvilágosítást. De András megrökönyödve nézett hátra. Egyik piroskalapos 1 szólalt meg. Kettő-három pedig az utca másik J irányából kíváncsian közeledett feléjük.

— Ilona, az isten szerelméért, gyerünk. Nem látja, hogy itt mindjárt csődület lesz? hs pedig

j milyen csődület I

De Ilona se látott, se hallott. Ott guggolt a I kutya mellett e földön és csendesen, jósággal í simogatta.

— Kutyám, édes életem. Ugy-e hogy éhes vagy ? Ugy-e senkisem gondoskodik rólad ? — gügyögte a kutyának és idegesen felszólt: — András, menjen a legközelebbi vendéglőbe. Hozzon neki egy adag húst. Ha nincs készen, süttes- sen ki egy bifszteket

András mert ellenkezni.

— Nem hagyhatom magára, Ilona, ebben az utcában. Ennek a dögnek jó lesz egy kis sajt is a szomszéd fűszerestől. De ha tudni akarja, ez a kutya nem is éhes. Ez jóltartott állat. Ennek adóbélyege van. A szőrén, a szemén is meglátszik. hogy ez rendesen eszik. — Franciául hozzátette : Ezek a lányok itt körül éhesebbek.

Ilona dühösen ráparancsolt:

— Mondom már, menjen sült husért a vendéglőbe ! Ne tanítson maga engem. Talán az adag húst sajnálja? Smucig?

András most már ment, kotródotí. Keserű szájjal gondolta, holnap elköszön és rá se néz többet Ilonára. De most engedelmeskednie kell, mert a gavallérságára hivatkozott. Ment, mintha puskából lőtték volna ki. Kereste az első vendéglőt.

A piroskalapos ezalatt Ilonához közeledett:

— Milyen jó szive van a nagyságának !. Ilyenkor látszik meg, kinek van jó szive!

Átkacsiníotí a többi lányra, hogy a nagysága milyen jó alak: meglássátok, ebből nekünk is pali lesz.

— Ismerik maguk ezt a kutyát ? — kérdezte a lányoktól Ilona. Most eszébe sem jutott, hogy büszke legyen.

— Hogyne ismernők! — szájaskodott az egyik — mindig erre jár szegény, hol az egyik hívja be magához közülünk, hol a másik. Nincs ennek az istenadtának hol meghúzódnia, hát megosztjuk vele még a falatot is . . .

Gazdáról, Vecseráról, már nem esett szó, Megszimaíolták a lányok, hogy a kutya úgy üzlet, ha ágrólszakadt.

— Várjanak csak — mondta Ilona jóakarattal és kotorászott a retiküijében — itt van maguknak egy pár korona. Csak hiviák be máskor is ezt a szegény kutyát. ;■