Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-08 / 68. szám

Péntek, 1921 április 8.

KkatttWisafe

3 oldal

nemesitett zsidó, Steiner konzul, jelenleg de Val- mont báró, vezet.

A propagandához szükséges pénz leginkább francia reakciós körökből került ki. Az első nagyobb összegnek, amelyet Prangins^ agitációs célokra kapott, huszonnyolc millió francia frank, nagyon rövid idő alatt nyakára hágtak, úgy, hogy az exkirály a mult év végén már újabb kölcsönért fordult francia támogatóihoz. Hosszas tárgyalások után Károly újabb ötvenkét millió francia frankot kapott, amelyből azután az utódállamokban való propaganda költségeit fedezték. A pro- pagandaoszíály vezetője hosszú időn keresztül Werkrnann kapitány, a király hűséges borozgató cimborája volt, pranginsi Károly bizalma azonban azóta, hogy Werkmann a francia pénzből egészen oktalan és ostoba módon a Kapp-puccsra szórt ki milliókat, kissé megrendült. Károly másik bizalmasával sem járt jobban. Schweriführer főhadnagy, azelőtt szintén borozgató cimborája a volt királynak, Pranginsben az „őfelsége személye körüli miniszter“ teendőit látta el. Schwertführer főhadnagy, akit könnyelmű és költekező életmódja miatt a pranginsi pénztáros kissé szűkén fogott, ezt úgy játszotta ki, a lumpolásaihoz szükséges pénzt egyszerűen úgy szerezte meg, hogy olasz újságíróknak és lapoknak, akik ezért természetesen tekintélyes lírákkal fizettek, eladta pranginsi urának a titkait és bizalmas leveleit. A Schwertführer affér később nagy botránnyá fajult és csak nemrégiben foglalkoztak ezzel a bécsi lapok is.

Prangins és a többi svájci propaganda iroda között az összeköttetést hercegek és grófok közvetítették. A Habsburg-héz tagjai is ebből a szempontból helyezkedtek el a különféle kantonokba, fgy: Frigyes generalisszimusz Bernben székelt, az exkirály öccse, Miksa Saint-Moriízban, Jenő főherceg Baselben, Péter Ferdinand Luzernben. Mindezek a hercegek persze Károly iránt elejétől fogva ellenszewel viseltettek, most azonban, amikor az't hitték, hogy egyedül Károly képes arra, hogy a családot visszahozza a trónra, készséges eszközeivé váltak.

A főhercegek további álláspontjukra különben is az volt döntő fontossággal, hogy egy 01- tenben tavaly tartott családi értekezleten a főhercegek izgalmas vita után a végén mégis abban állapodtak meg, hogy Károlyt ismerik el továbbra is családfőnek: a családi front tehát ezáltal a határozat által biztosítottnak látszott.

Károly Pranginsben természetesen egy percig sem élt visszavonult életet, mint ahogy ezt külföldi ügynökei el akarták hitetni, hanem állandóan összekötietésben állott politikai ügynökeivel, újságíróival, vendegeket fogadott, audienciákat tartott, nemesített, bárósitoít, kitüntetett, degradált és felmentett, szóval az operett minden szabálya szerint királyt játszott Pranginsben. Egy alkalommal politikailag is a nyilvánosság elé^me- részkedett, cikket irt a párisi „RevuUniverseile“-be, amely, mini emlékezetes, akkoriban igen nagy port vert fel. Károly e bárgyú stilgyakorlatában Németország ellen kelt ki és azt állította, ha Ausztria Németországhoz csatlakozna, úgy AuszMindegyiknek adott húsz koronát.

— Nagyságám — cigánykodott a piroska- Iapcs — én már sokszor gondoltam, megmosnám ezt kis állatot, de nincs nekem, csak rezeda-szappanom, azzal mosakszom, ennek pedig jó háziszappan kéne.

Ilona újabb huszkoronást halászott ki.

— Fogja — mondta a lánynak — vegyen lelkem háziszappant, mossa meg. De azután ne engedje rögtön az utcára. Szépen kendőbe bu- gyolálja, jó! száradjon meg, nehogy meghűljön.

— Édes nagyságám — mondta egy kövér himlőhelyes nő, sárga, lefitíyedt, rnájbajos arca volt és pomádés hajéban kis világoskék másni gyerekeskedett.

— Én tüzet is rakok majd neki a kályhámban, szépen megszárogatom ügy bánok vele, mint az úri vendéggel.

— Köszönöm, mondta ilona és pénzt csúsztatott a nő markába. Az rögtön megnézte a bankót és elfordult, mert arcátlanul vigyorgott. Milyen jó lelkek maguk, — folytatta a méltósága — hogy tudnak maguk is sajnálni ilyen szegény állatot. Lássák, én tüstént magamhoz venném, de nekem mult évben halt meg a kutyám — az kilenc évig volt mellettem. Mindenem volt az a kutya — a gyerekem . . . nem íudnék helyébe mást megszokni.

— Bolond ez! — mondta hátul egy lány. Nincs ennek ép esze.

— Nem bolond ez — mondta a rnájbajos

— csak gazdag, Az a baja, hogy gazdag. Gondja nincs neki, pénze van, mint a szemét, a sült galamb berepül a szájába, hát nem tudja, a nagy kényességtől, hová legyen. Ha csak egy hétre ideállna közénk, hogy a keserves hét- szentségét látná ennek a büdös életnek, majd i nem fájna neki a kutya gyomra! El volna ő I látva a maga bajával. *

tria is belekeveredne a németek által tervezett áldatlan revánsháboruba Ez a cikk már azért is figyelemreméltó volt, mert Károly ebben a cikkben jelentette ki először nyilvánosan, hogy az 1918 november 11-iki visszalépését nem tekinti a trónrói való lemondásnak.

A pranginsi iroda utóbbi időben mind nagyobbá vált propagandáját, amely eddig csak Ausztria, Magyarország, Jugoszlávia és Csehországi' terjedt ki, most már Olaszországra és Romanica is kiterjesztette. Mindezekbe a ..megdolgozásra:1 tervbevelt államokba külön bizalmiférfiakat küldött ki, akik viszont azoknak az államoknak a székvárosaiban az ügynökök egész hadát foglalkoztatták. Ezek az ügynökök svájci ordré szerint jártak e! és havonkint részletes rap- portban számoltak be munkájukról. Ausztria élére Albin Schagervon Eckartsau volt hadbiró-őrnagy, később Károly ügyvédje volt kiküldve. A magyar- országi propaganda vezetésével gróf Hunyady volt megbízva, aki osztrák kollégájánál sokkal rövidebb idő alatt sokkal nagyobb eredményeket gondolt elérni. Látszat szerint mintha ez sikerült is volna neki.

Az osztrák propaganda

Ausztriára különös gondot fordítottak. A legravaszabb és legszubíilisabb propagandaíogá- soktól kezdve a legagresszivebb propaganda- eszközökig mindent megkíséreltek. Az osztrák lapokban időnként kis hírek jelentek meg, amelyek arról számollak be, hogy Károly exki- ráiy majd az önkéntes mentők számára százezer koronát, majd megint más jótékony célra ennyi és ennyi koronát adományozott, hogy ily- módon a puha és jószivü, egyszerű osztrák emberben azt az érzést keltsék: milyen jószivü a király és hogyan gondoskodik a szegényeiről. Az ausztriai propaganda legfontosabb része azonban a monarkisia sajtóakció. Károly bécsi és osztrák hívei Arbin Scnager és Wiesner volt sajtófőnök kivételével főképen volt tisztekből, nehány korrupt és reakciós hivatalnokból kerültek ki. A monarkista tisztek legnagyobbrésze a Zeiss ezredes vezetése alatti „Frontkaempfer Vereinigung“ keretében vannak megszervezve, másik része a Wolff ezredes vezetése alatt álló „Partei der Schwarzgelben Legitimisten“ pártban, amelyek a „Csontig fekete-sárga“ cs „Istennel, császárért és hazáért" jeligék alatt egyesültek. A Wolff-féle legitimista párt különben lapot is adott ki, az úgynevezett ,:Sfaa!s\vehr“-t.

E két monarkista egyesületen kivül még egy harmadikat, a Vidále ezredes vezetése alatt álló „Kirélyhü antiszemita tisztek szervezetét“ kell megemlítenünk. A monarkista sajtó legfontosabb orgánuma az előbb említett „Staatswehr“ volt. Ez a lap úgyszólván minden számában a a leggunyosabb szavakkal illette a köztársaságot, támadta azokat a tiszteket, akik a köztársasági I hadseregben szolgálnak, a valóknak nevezte és : figyelmeztette őket, ha a monarkista ismét vissza- I tér, ami mér a legközelebbre várható, úgy tiszti i becsületbiróság fogja tőiül; számonkérni, hogy 1 ' mit tettek. A köztársaság hadseregében nyert

András jött lelkendezve. Dühösen nézett a lányokra, Ilonéra, a kutyára. De nehogy nevetséges legyen, egy szót sem szólt. Fölényes mozdulattal tette le a földre papírtálcán a sülthust.

Most váratlan dolog történt. Csinos képű suhanó tört utat magának a lányokon keresztül.

— Mi az? Te, Csinzsulla, mit lököd az embert, de nagyon sietsz! — förmedt rá az egyik.

De Csinzsulla rá sem hederintett. Odaállt Ilona elé, levette sapkáját, kezében forgatta, előrehajoít, mint az udvarias pincér és illedelmes hangon mondta:

— Méltóségos grófné, én magamhoz veszem ezt a szegény állatot. Nagyon jó szivem van kutyákhoz, ha látok ilyen kóber kániszt, mindig felszedem az utcáról, — van énnekem otthon vagy öt. . . úgy gondozom őket, mint az édes gyerekemet. Ezt is hazaviszem kosztba-kovár- télyba — tessen csak rámbizni — tudom én mi az elsőosztályiz ellátás . . .

Úgy kezelte a hangját, mint a kültelki ripacs. Megrezegtetie, ahol kellett. András dühösen rá- ordiiott:

— Hordja el magái!

De Ilona kezetfogoít vele, odaadta maradék pénzét, nehány száz koronát, lelkére kötötte a kutyát és könnyes szemmel végre elindult.

Mikor az utca sarkára értek, Ilona fel- kiálltott:

— Hallatlan dolog! Már nem érek ki a szanatóriumba. Hét óra! Ilyenkor már be sem engednek. Na, majd holnap.

Benn a lányok utcájában pedig Csinzsulla ugyanekkor nagyot rúgott a foxiba, a lányok hahotája közben és leírhatatlan ocsmány szavakkal illette.

rangjukat és sarzsijukat pedig érvénytelennek minősítette a „Staatswehr.'' Uszító cikkei miatt legutóbb március 15-én a lapot elkobozták és Wolff ezredes ellen hazaárulás miatt a hatóság eljárást indított. A Staatswehren kivül Prangins szolgálatában áll meg a „Monlagszeitung" és részben a „Reichsposí,“ persze csak olyan mértékben, ahogy ezt a keresztényszociálista párt megengedi.

Az osztrák keresztényszociálista párt ugyanis két táborra oszlott. A „Németországhoz való csatlakozást ellenző monarkisták táborára“ és a „Németországhoz való csatlakozás Habsburg- ellenes táborára.“ A Habsburgérzelmü keresz- tényszociálisták vezére Seipel prelátus. A bécsi monarkista sajtó utasításait természetesen Scha- ger úrtól kapja, aki mint a hadirokkantalap kezelője. a Hofburgban székel és a Habsburgergasse 12. szám alatt van monarkista irodája. Schagerí Károly már száműzetése idejében Eckartsauban bárősitotta. Schager kivételével a bécsi monarkisták vezetői közé tartoznak még Hussarek volt miniszterelnök, Chlumetzky, Res- seguier Miremoní gróf és többen, akik esténként Bcrchíold klubjában, a Strudelhofban, vagy pedig a Pazmaneumban tartanak titkos összejöveteleket, ahol a monarkia visszaállítására vonatkozó kalandos terveiket eszelik ki. A propaganda pénzügyi részét eleinte Mária Terézia főhercegnő, Favoritenstrasse 7., bonyolította le és a Favoritenstrassei palota volt hosszú időn keresztül a monarkista tervek úgynevezett „Um- schlagplatz'-ja.

Itt jelentkeztek az összes kurírok, javarészt magyar tisztek, itt fizették ki a különféle monarkista ügynököket mindaddig, amig volt pénz. A propagandapénz ugyanis egyidőben, tavaly tavaszán kifogyott, úgy, hogy Mária Terézia kénytelen volt az ügynökök, javarészt tisztek tiszti becsületére, királyhüségére apellálni, hogy a további propagandához szükséges pénzt bármilyen utón is szerezzék meg. A tisztek erre, miután Mária Teréziától a pumpoléshoz szükséges bizonyító leveleket kaptak, amelyben a főhercegasszony kijelentette, hogy a propaganda- pénzi visszafizeti, egy csomó monarkista nagy- kereskedőtől és gyárostól szerezték be az agitációs pénzt. Mária Terézia utóbbi időben azonban olyan kínos helyzetbe került, hogy hitelezői ellen Spanyolországba kellett menekülnie. Bécs- ből intézték az osztrák-vidék megdolgozását is. Ez az agitáció különösen Ausztria nyugati részére terjedt ki, amelynek keresztényszociálista lakossága fogékonyabbnak mutatkozott ilyen propaganda iránt. A vidéki propaganda főnöke Schöpfer képviselő. Az osztrák monarkistáknak a bajor monarkistákkal, Bothmer grófék és a Kanzler organizációval való szövetkezéséről Pantz báró, Teuffel és a müncheni Zahnbrecher szerepéről már beszámoltunk.

Jugoszláviában és egyebütt

Csehországban volt a monarkista propagandának idáig legkevésbé talaja. Néhány reakciós hivatalnokon és egy csomó elégedetlen elem kivételével Prangins itt nem igen szerezhetett híveket. Csehszlovákia megdolgozása csak most került programmra és néhány bécsi monarkistának prágai, müncheni útja ennek az előkészítésére szolgált. A Jugoszláviában terjesztendő monarkista propaganda vezetőjéül Cagliardi nevű hor- vát ur, azonkívül Schusterschitz volt képviselő és Duitsch főhadnagyok vannak megbízva, akik több ízben Pranginsben jártak, hogy ott a jugoszláviai helyzetről jelentést tegyenek. Szlovéniában a katolikus kléruson kivül a monarkista eszmének ugyancsak kevés hive van. Úgy a szlovák, mint a jugoszláv monarkista agitáció székhelye tulajdonképen szintén Bécs és az itteni, úgynevezett „szlovák és horvát forradalmi tanácsok" irányítják ezt a mozgalmat.

A varsói propagandát katonatisztek vezetik. A lengyel külügyminisztériumnál és a Belvede- rénél több Ízben tapogatódziak és feladatuk egyelőre az volt, hogy Lengyelországot rábírják arra, hogy a Habsburg-kérdésben desinteressementet jelentsen ki. Varsói jelentésekből azonban kitűnik, hogy Prangins lengyelországi ügynökeinek a munkája teljesen C3ődött mondott.

Utóbbi időben Prangins Olaszországban is tapogatódzott, hogy Olaszországot a Habsburg- kérdésben elfoglalt álláspontjának megváltoztatására, illetve enyhítésére vegye rá. De úgy ez a próbálkozás, mint a Romániában szitott propaganda kudarcát vallott. (—é)

Perfekt gyors- és gépírónőt

keres kolozsvári nagy vállalat. Ajánlatok „JÓ MUNKAERŐ' jeligére a Keleti Újság kiadóéi hivatalába küldendők, 8