Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-06 / 66. szám

I 2. okki. íax&rnmm Szerda, W2\ dpritts 9. nemzedék boldogulásának az útját robban­tották szét az idők folyamán, a Habsburgok befészkelődésével hosszú tragédia kezdő­dött, amely 1918-ban érkezett el az utolsó felvonáshoz, amelynek katasztrófája után ismét megjelent a kísértet a megcsonkult, kicsinek maradt Magyarország nyugati ha­tárán. Félős, hogy e kiutasítás után sem fejeződik be, sót kezdetét veszi az a taktikai előkészítés, ami sikert tudott felmutatni négy évszázaddal ezelőtt. Ez a magyarázata annak, hogy miért tulajdonit az európai diplomácia is fontosságot annak, ha a ku­darc tökéletessége után is Szombathelyen maradhal egy kis időtöltésre a Habsburg trónkövetelő. Erdélyi blokk Egy táborban az erdélyi román képviselők — Közeledés a kormány és az ellenzék között (Kolozsvár, április 5. Saját tud.) Rendkívüli jelentőségű politikai eseményró] számolnak be a bukaresti hírek: az erdélyi többségi és ellenzéki képviselek értekezletet tartottak és olyan mozgal­mat indítottak meg, amely magén viseli az egy­séges blokk jellegét. Erdély érdekeinek elhanya­golásával vádolják a kormányt saját pártemberei is és ókét már csak igazán nem fogják irreden­tizmussal és szeparatizmussal vádolni. Különben a többség és az ellenzék között ismét közeledés történt s reményük van újból egy koncentrációs kabinet alakuláséra, amelyben az összes pártok résztvennének. Szombaton este, mint a Dtü. jelenti, Mihályt Tivadar az összes ellenzéki képviselőket értekez" letre hívta össze. Az értekezleten az erdélyi kép­viselők közül sokan voltak jelen. Felszólaltak Dán Sever, Groza, Avram Imbroane, Pekurari. Az értekezlet leszegezte álláspontját az agrárre­formra vonatkozólag és elhatározta, hogy Erdély­ben az agrérreformot az ottani viszonyoknak megfelelően módosítani kell. A kisajátítási árra vonatkozólag még nem határoztak és ezt egy legközelebbi értekezleten tárgyalják. Az értekez­leten szóba került a magyarországi esemény is és Dán kifejtette, hogy ezt a veszélyt csakis egy­séges munkával lehet elhárítani. A kormánynak kölelessége gondoskodni az állam biztonságáról és 6 azt úgy látja elérhetőnek, ha a kormányban az összes pártok képviselve vannak. Vasárnap pedig az erdélyi többségi és el­lenzéki képviselők tartottak értekezletet. Egyhan­gúlag kikeltek az öromániai pártok elleni ame­lyek Erdély érdekei ellen műkődnek. Az összes intézkedéseket anélkül meghozzák, hogy Erdély érdekeit figyelembe vennék. Elhatározták, hogy az \ erdélyi érdekek figyelembe vételére minden törvényes eszközzel kényszeríteni fogják a kormányt. (A Dtü. szószerinti jelentése.) De nem ez történt! Megláttak a kocsin! És undorodva nézték szörnyű hatvannégy sebem gödreit. És felkiál­tottak: — Milyen utálatos! — Két hétig nem eszem hustf — Pfuj, micsoda dögl Felbőgtem volna, hogy reszkessen meg tőle a föld. De nagyon beteg voltam és mennyi kö­zöny töltötte be reménységeim, örömeim és min­den hitem helvét. Hiába ágaskodtak mér felém a nagy'talányok: az utca köveiben, a hatalmas házakban, a kocsikban, villamosokban és sür­gönydrótokban, a nagy kékségben és az ő ékességében, a napban a fejem fölött és csörgő nyálamban. Mellettünk fekete kocsi ügetett el. A kocsin gazdagon díszített, virágos láda feküdt. A láda oldalára egy magasabbrendü neve volt írva, Feléje bőgtem és megkérdeztem: ‘ — Te is betöltötted hivatásodat? Hova visznek? Te is egy náladnál magesabbrendüért múltéi el? De ő fekve maradt a ládában és nem felelt. A kocsi ment velem és én örömmel mentem a halálom elé. Nem, mert betöltöttem a hivatásomat. De mert kívánatos von az örök nem létezés, amint jó volt, amíg meg nem születtem. Mert megszűnnek a talányok, ha megkez­dődik az örök nem létezés . . . És megszűnik a legnagyobb talány: Miért fordulnak el tőlem azok, akikért án föláldoztam magam és akikért most meghalok? Az „Adeverul“ foglalkozik a kormánypárti és ellenzéki erdélyi képviselők vasárnapi érte­kezletével és a mozgalomnak erdélyi-blokk jelle­get tulajdonit. Ez magaután vonja majd — mondja az „Adeverul“ — a Bukovinában most alakuló blokk csatlakozását is. A kamara illésén Vladescu a tiszti fizetések emelésére vonatkozó­lag javaslatot terjesztett a ház elé. Dureanu kérdi a kormányt, hogy mikor kezdik az állami hivatalnokokat a 63, illetőleg 90 százalékos kvóta szerint fizetni. Bilcurescu kifejti, hogy az uj igazságügyi tervezet az ügyvédek sztrájkját fogja maga után vonni. Barbacioru rámutat, hogy a petróleum-müvek személyzete közül igen sokan emigrálnak, kéri a kormányt, tekintve, hogy ezek pótlása most nehézségekbe ütközik, ne állítson ki részükre útlevelet. Argetoianu válaszol, kijelenti, hogy Romániában nincsen törvényileg szabályozva a kivándorlás. Most folynak az előkészületek egy statisztikai . hivatal felállítására és azután törvénytervezetet készíte­nek a kivándorlás szabályozására. Dureanu hevesen kikel a közmunkaügyi minisztériumban uralkodó anarkikus állapotok ellen. Argetoianu az automobil forgalmának szabályozásáról szóló törvényjavaslatot terjeszti a ház elé. Ezután Áverescu miniszterelnök kér szót és azt a felhívást intézi a többséghez, engedje el Mihalache büntetésének hátra­lévő részét, mivel az agrárreform tárgyalásához feltétlen szükség volna úgy az ő, mint a federálista el­lenzék jelenlétére. A federáció az ülés után foglalkozott Ave- rescu kijelentésével, de azt határozta, hogy mind az öt képviselő kizárásának visszavonását követeli, máskülönben csak pénteken fog meg­jelenni a kamarában. Ellenzéki népgyiiiések Vasárnap reggel a „Redut-nagytermében tartotta meg az erdélyi nacionálista óárt tilta­kozó népgyülését, nagy közönség jelenlétében. Az értekezletet az idősebb Isac Aurel sze­nátor nyitotta meg. Utána Dr. Onisor egyetemi tanár, szólalt fel. Az alkotmány veszélyben forog — mondotta — az egyensúly meg van ingatva az államban. Az Averescu-kormány a törvényes rendszert félre­tette s magát az alkotmányt is. A király esküt tett a törvények megtartására, de a kormány nem tartja tiszteletben a régi királyság törvényeit sem, annál kevésbé a csatolt tartományokét, de sőt a maga alkotta törvényeket sem. (Zajos helyeslés és „szégyen gyalázat“ felkiáltások.) Szónok több Erdélyre vonatkpzó kormány- intézkedést idéz, amelyek miatt minden rend felborult, mindenki szenved, a tisztviselők nem kapják meg illetményeiket. Beszédét tetszés és hosszas taps kisérte. Socol dr. kolozsvári képviselő kijelenti, hogy az Averescu-kormány iránt kezdettől fogva nem táplálhatott bizalmat, mert a régi politikusok mód­szere szerint eltitkolt gondolatokkal vette át a kormányt. A *ények felülmúlták aggodalmait. A kormány uj demagogpoütikái űzött s ezért a pótválasztásoknál háromszor bukott el Erdélyben. Dr. Porutiu Bálint következett ezután, aki erkölcsi tekintetben látja kifogásolhatónak az Averescu-kormány hatalomrajutását, mivel épen akkor váltotta fel a Vajda-kormányt, amidőn ez személyesen Londonban fáradozott s főkép Besszarábia.csatlakozásának elismerése révén ki­váló sikereket ért ej. Az Averescu-kormány sokat Ígért, de Ígéreteit nem valósította meg. Garoflid egy teljes esztendőn át nem vitte előbbre a be­ígért reformokat. (Felkiáltások: tányérnyaló.) A Bánátban a pálinka- és szeszadót választási po­litikából a kormány felfüggesztette s ezáltal sok millióval károsította meg az államot. A kivitel- és behozatal politikájához hozzá sem konyit a kormány s az állam gazdasági helyzetét tönk­rejuttatja. A gyárak bezárulnak, a munkások ezrei keresetnélküi maradtak. Ennek a kormánynak mennie kell, hogy az ország ne menjen tönkre. (Hatalmas taps.) Dr. Hajiegan Emil azzal kezdi, hogy aki a polgárság javéi akarja előmozdítani, annak nem szabad mohóság vétkébe esnie. Csak a farkasok nem laknak jól soha zsákmányaikkal. Őrizked­jünk tehát a falánk emberektől: fogjunk kezet azokkal, akik a szavakat nem gondolataik elrej­tésére használják. A törvények igazságos alkal­mazását kell követelnünk. Felpanaszolja, hogy azokat, akik Erdélyben biztos helyzetük feláldo­zásával ajánlották fel szolgálataikat, ma egymás­után kiteszik hivatalaikból. Kéri a polgárságot, hogy ne hagyja cserben a hivatalnokok karát. Hosszasabban beszélnek még Popescu ügy­véd és Bogdan Duiea egyetemi tanár. Előbbi az ellenzéki képviselőknek a kamarából való kizá­rását igyekezett kellő világításba helyezni; Bog' dán Duiea pedig a régi pártok szerepéről és a liberális párt kétszinüségéről tájékoztatta bőveb­ben a hallgatókat. Végül elfogadták a határozati javaslatot. Maniu beszéde Bukarestben Az ellenzék Bukarestben is nagyszabású népgyülést tartott, amelyen dr. Lupu volt minise tér elnökölt és a nemzeti federáció fejei vettek részt. Felszólaltak Maniu, Jorga, Borcea, Pelivan és mások. Maniu Gyula a gyűlés főcélja gyanánt a ro­mán lelkek összhangjának helyreállítását jelöli meg. Az igazságért kell küzdeni — mondotta — s ezért meg keli valósítani a demokratikus pro- grammot, amelynek érdekében a Vajda-kormány olyan törvényeket hozott és tervezett, amelyek a közjólétet kívánták előmozditani. Alaposan birálja a kormánynak Erdélyre vonatkozó intézkedéseit, amelyek terhes, igazság­talan adókkal és az emberek bruta! izálásával nyomják el a lakosságot. Kijelenti, hogy az el­lenzék teljes erejéből folytatni fogja a kormány ellen irányuló harcát, mert ez a kormány képte­len hivatásának megfelelni s törvénytelenségek­kel akarja pótolni képtelenségét. Beszéltek még Mihalache, Panaitescu és Lupu, aki a kormány összes bűneit felsorolta. Végül Dobrescu hosszú határozati javaslatát fogadták el, amely a kormány felmentését sürgeti. H fiadinyereség adója Fel kell emelni a megélhetési mi­nimumot — Az 1919. évi hadinyere­ség adóját hehajtják (Kolozsvár, április 5. Saját tud.) A hadinye­reségadó kivetése megkezdődik, az 1. kerület polgársága meg is kapta az ’ értesítést, április 14-én meg is kezdődnek az adókivetési tárgya­lások. Ezúttal az 1919. évi hadinyereség besze­dése kerül sorba, melyet uj intézkedések alapján foganatosítanak. Amint ismeretes, 1916—1918. évi hadinyere­ségeket még az 1916-os magyar törvény alapján rójják ki az 1919. hadinyereségek kirovása az 1913. és 1918. évi jövedelemdifferencián alapszik. A meghagyott, illetőleg adózástól mentes lét­minimum 10 ezer korona évi jövedelem, tiszt­viselőknél, illetőleg fixeseknél a jövedelem 30 ezer koronáig mentesül. Így hát akiknek a jövedelme mondjuk 1918-ban egy, 1919-ben az évi 10 ezer koronát felülmúlja, már hadinyereség adózási ala~ nyakká válnak. Ez az intézkedés a legnagyobb mértékben igazságtalan. Mert az a létminimum (10 ezer korona), mely méltányosnak látszott 1913-ban, homlokegyenest igazságtalan 1919-ben, amikor ez összeg ötszörösének (50 ezer koro­nának) vásárlási képessége sem múlja felül az 1913-as minimumot 1919-ben 1000 korona havi jövedelme már mindenkinek kellett, hogy legyen, aki a legcsekélyebb mértékben emberi életet akart élni. 1919-ben egy honoratior, egy szabad foglalkozású szellemi munkás, ügyvéd, mérnök, orvos, művészember 30 40 ezer koronát meg­keresett. De vájjon szabad-e ezt hadinyereségnek minősíteni? Hiszen az átlagos létstandardot ez összeg semmivel sem múlja felül. Nem is szólva, hogy egy jobb testi munkás jövedelme is e szám körül mozog, sőt azt sok tekintetben felülmúlja. Hogy jön most már egy szabad foglaikozésu nem fixes! — munkás ahhoz, hogy visszamenő­leg — lévén a hadinyereség kulcsa felette magas — 10 és 15 ezer koronákat visszafizessen, amikor 1919-ben „hadinyereségéből“ is nyomorgott? Az igazi hadimilliomosok kibírják a magas kulcsot, mert minél inkább felfelé megyünk, annál ke­vésbé érzik az adóvi3elés terhe. De a szabad foglalkozású szellemi munkásokat megnyomorí­tani, joggal vált ki mindenkiből felháborodást és ma már a polgárság egyhangú véleményének adunk kifejezést, amikor azt követeljük, hogy ez intézkedést meg kell a legsürgősebben másítani és uj adózási létminimumot fel­állítani. Ha a létminimum kulcsa régebben 10 ezer korona volt, úgy 1919-ben legalább 50 ezer ko­rona kell, hogy legyen. És a szellemi foglal­kozású, nem fixes polgárok vagyoni hordképes- sége más szemmel bírálandó el, mint például a kereskedők vagyoni hordképessége. És még valami. Az is igazságtalan, hogy az átszámítási kulcsnál az 1: 2 arányt veszik. De facto, a korona vásárlási képessége 1919-ben jóval az 1: 2 arány alatt állott és igy az az 5 vagy 10 százalék, melyet levonnak, nem felel meg a hadinyereség alá került tőke százalékainak, annál spkkal többet, legalább is kétszer annyit ér, mert akkortájban még a régi királyságban

Next

/
Thumbnails
Contents