Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-06 / 66. szám

Szerda, 1921 április 6.

3 oldd.

3—4 koronáért adtak egy lejt. Ilyen viszonylatban állítva minden adóalany kétszer annyit fizet adóba, mint amennyit a törvény előír.

Ez utóbbi reparálása ma már nehéz. De az előbbit — a létminimumnak méltányosan való

(Kolozsvár, április 5. Saját tud.) Ismerve azt a mohóságot, amellyel a kétoldali túlzó sovinizmus minden eseményt uszításra használ fel a maga jelszavai érdekében, előre sejtettük, hogy Károly exkirály megjelenése nem fog hatás nélkül maradni az’erdélyi magyarság problémájára sem. Hasztalanul szögezi le számtalanszor a mértékadó sajtóközlemény, hogy a magyarságnak nincs és nem is lehet köze ahoz, ami a határon túl történik, egyes román pártpolitikusok mindig az erdélyi magyarságot akarnák bűnbakul áliitani a magyarországi pártküzdelmek számukra nem tetsző fordulataiért. Nos, a mi számunkra is sokkal kedvesebb és kívánatosabb volna, ha Magyarországon végre egy demokratikus, haladó, békés és termelő kormányzati rendszer alakulna ki és nem rajtunk mult — hanem mint Cocea képviselő leleplezései elárulták, épen a reakciós román körök megszállás alatti politikája, — hogy egy ilyen demokrata kormány nem alakulhatott meg Budapesten. Most a Habsburg-puccsért is felelőssé akáfná tenni Savu erdélyi képviselő a romániai magyarságot, mintha bizony annak bármiféle befolyása is lehetne az exkirály vállalkozásaira. Annál igaztalanabb az ilyen felelősségrevonás, mert

az erdélyi magyar sajtó túlnyomó része a leghevesebben eíitéite a Kahsiíurg-puocsot.

Az irredentában époiyan bűnösök az ilyen uszító román politikusok is, akik párturalmi népszerűségek hejhászásából nem álallanak egyesek bűnéért egész nemzelek ellen támadm.

Savu képviselő szokatlanul

demagóg hangon

tarlóit felszólalását a kamara szombati ülésén kezdte meg és hétfőn folytatta.

A szombati ülésen Take Jonescu felszólalt és kérte, hogy Savu képviselő íerjeszihesse elő interpellációját, mivel az kapcsolatban áll a magyarországi eseményekkel.

Savu mondotta el ezután interpellációját. Hosszasan foglalkozott az erdélyi románság küzdelmeivel s azt áliitotta, hogy a magyarok hely- átete itt sokkal kedvezőbb, mint a románoké volt. A magyarok — mondotta — minden jog élvezetében vannak, mégis minden eszközt felhasználnak, hogy az állami életet aláaknázzák. Ha mi ilyen magatartást tanúsítottunk volna — mondja Savu — nem maradhattunk volna meg Erdélyben s nem a börtönöket, hanem a temetőket töltöttük volna meg.

Elmondja, hogy a magyarok Mackensennek diszkardot adományoztak s ma is úgy gondolkodnak, mint ezeresztendő előtt.

Sajnálja, hogy a franciák bizonyos támogatásban részesítik a magyarokat s egyszersmind sok magyar nyilatkozatot idéz, amelyek állhatatosan sürgetik a trianoni béke revizióját. Másrészről nem respektálják a békeszerződés rendelkezéseit s legfőképen nem hajtják végre Magyar- ország lefegyverzését.

Részletesen tárgyalja, hogy Budapestről aknamunka indult meg a szomszédáliamokban való propaganda szervezésére, amelyet a magyar követségek támogatnak. Felolvassa a bécsi követség jelentését, amely szerint Franciaország nyíltan támogatja Magyarországot s ezért a francia hivatalos lapoknál is intézkedés történt, hogy Magyarország pártjára álljanak.

Bővebben beszél a magyar propagandairoda szervezéséről, amelynek fiókjp van Belgrádban és ugyanilyen fiókot szándékozik állítani Bukarestben is.

Foglalkozik azután a budapesti magyar irredentával és felolvas számos okmányt, amelyeket a román lapok már közöltek.

Jellemző Savu képviselő objektivitására, hogy interpellációjában megtámadta

Costa Forut, a sajtószindikátus elnökét, amiért a legutóbbi betiltás r.'at! pártját fogta a magyar lapoknak és megtámadta Argetcianut is, aki elégtételt adott a lapoknak azáltal, hogy a

felemelését, — tekintettel arra, hogy még az adók beszedése előtt vagyunk, keresztül lehet vinni. Biztosra vesszük, ha a pénzügyi reszort előterjesztést tenne ily irányban, akkor az eredménnyel is járna.

betiltó rendeletet megsemmisítette. Felolvas egy pár idézetet az erdélyi magyar lapokból, amelyek

— úgymond — gúnyt űznek a román népből. (Ha a képviselő ur valóban tud egyetlen ily gunyiratot találni az erdélyi magyar lapok hasábjain, akkor szobrot-kívánunk neki áliitani ezzel a felírással: Savu, a nemzetek békéjének és a demokráciának apostola.)

Ezután Savu felolvassa az erdélyi magyarság szervezkedésének programmját, amelyek részleteit Zágoni István „Magyarság útja“ cimü röpiratának pontjaiból veszi. Ezeket azonban részben elferdítve adla vissza, részben olyan színben igyekezett feltüntetni, mintha azok államellenes tenden- ciájuak volnának, holott azok éppen a konszolidáció módjait vázolták. 'A Programm első pontja

— mondotta Savu — az autonómiái, a'második a nemzeti kataszter elkésziíéséi, a harmadik helyi autonómiát és a városoknak és községeknek magyar ügyvitelét, a negyedik a nyelvkérdést tárgyalja, az ötödik Erdély területét magyar birtoknak (?) nyilvánítja, a hatodik a magyar iskoláknak a magyar nemzetgyűlés által való megalkotását (?) mondja ki; a többi pont a hadseregre, közrendre, a munka autonóm szabadságára, az egyházak autonómiájára stb. vonatkoznak.

Ezt a programmot — mondotta Savu — nem tették magukévá az összes erdélyi magyarok, mert még sokkol túlzóbbak is vannak.

A külföldi magyar követségek — mondotta

— voltaképen nem egyebek, mint románellenes propagandahivatalok. Felolvassa több külföldi magyar követség hivatalos közleményeit és okmányokkal bizonyltja, milyen kidolgozott szervezettel igyekeznek a magyarok mindent elkövetni, hogy a trianoni béke revízióját elérjék. Felolvassa ■ a magyarországi irredenta egyesületeknek az erdélyi magyarokhoz intézett felhívásait, amelyekben felhívják az erdélyi magyarságot, küzdjön a román állam biztonsága ellen. Hogy ez a felhívás talajra talált, bizonyiiék arra a számos merénylet, a tisztviselők vonakodása az esküt letenni és vonakodásuk megtanulni a román nyelvei.

A hétfői ülésen Savu „okmányokat“ terjeszt a Ház elé a magyarok propagandájára vonatkozólag, amely merényletekre buzdítja a lakosságot.

Sőt nemcsak a magyarok, hanem a szászok is románeüenes magatartást tanúsítanak,

egyik képviselőjük nyíltan a román állam eszméje ellen nyilatkozott. Savu azzal fejezi be beszédét, hogy nem volt egyéb célja, minthogy informálja a kormányt az országban levő ellenséges áramlatokról és ennek igazolására rendelkezésére bocsátja bizonyítékait.

Bransch Rudolf szász képviselő azonnal tiltakozik Savunak a szászokról és róla tett kijelentései ellen és kijelenti, fenntartja magának a jogot, hogy részletesebben reflektálhasson Savu beszédére, mihelyt a beszéd hiteles szövege kezei között lesz.

Take Jonescu, válaszolva az interpellációra, kijelenti, hogy Románia — úgy mint eddig — türelemmel fogja a kisebbségek^ ügyeit intézni, a kisebbségek teljes szabadságban élnek Romániában, de nem fogja tűrni semmiáron az államellenes propagandát, amelyet megkönnyitenek olyan események, amilyenek néhány nap előtt Magyar- országon lejátszódtak. Ebben a kérdésben Románia a legteljesebb egyetértésben működik nemcsak a volt osztrák-magyar monarkia utódállamaival, a mai Magyarország összes szomszédaival, hanem a nagy szövetséges államokkal is, akik sohasem fogják megengedni annak a békének a kijátszását, amely annyi áldozatot követelt.

Goga Octavian kultuszminiszter kijelenti, hogy az Erdélyben tapasztalható összes mesterkedések a magyarok túlzó természetének tulajdoníthatók, amely különben még a progresszivebb magyarok ellen is üldözésben nyilvánul. Bizonyíték erre — mondotta — az ismert szociológusnak,

Jászi Oszkárnak esete,

aki azért, mert baráti érzéseinek adott kifejezést a Magyarországgal ellenséges állapotban volt népek iránt, ma kénytelen idegen országokban bo- lyongani, mivel nem engedik be saját hazájába. Mi — tette hozzá Goga — a jövőben is meg fogjuk őrizni a szabadságot s engedékenységünket. A magyar püspökök, akik megtagadják a

fnrrnii mihh biíihh p hhm w nwtBiTiwmiii ii iwiiTiiiffiiiffWHMi^iWT WTiiHHTnrnTTi|n¥ T^iTţiTTiîiiiiiiţiTiiifrniiii^^ nnr

hüségesküt Románia iránt, még ma is püspöki székükben ülnek.

Cita Davila képviselő kijelenti, hogy olvasta Horthynak egy nyilatkozatát, amelyet a „Petit Parisienne“ tudósítója előtt tett, amelyben a ma* gyár kormányzó kijelenti, hogy ő csak Károly király helytartója és csak iávollétében ideiglenesen gyakorolja a hatalmat. Take Jonescu erre kijelenti, hogy magyarázatot fog kérni Budapesten.

Cocoa vádolja a román kormányt, hogy a megszállás alatt Magyarországon a demokráciái megfojtotta s pártolta és győzelemhez juttatta az ottani véres reakciót.

Beszédét azzal fejezi be, hogy kívánatos az ösz- szes erőknek összefogása a belső konszolidáció végett.

Duca felolvassa a liberális párt deklarációját, A pártnak az a véleménye, hogy a magyarországi események a legnagyobb figyelmet érdemlik és hogy Romániának semmiesetre sem szabad tűrnie, hogy a békének oly sok áldozattal és hősiességgel szerzett gyümölcsei elvesszenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elhamarkodoit elhatározásokhoz jussunk, hanem lépéseinknek a legteljesebb összhangban kell állmok a mi nagy és kis szövetségeseinkkel, hogy a békét megtarthassuk és határainkat biztosíthassuk. Ami ma határainkon túl történik, arra kell hogy ösztönözzön bennünket, hogy siettessük a belső konszolidációt s ehhez elsősorban az szükséges, hogy a belvi- szályok megszűnjenek.

Take Jonescu külügyminiszter azt válaszolja, hogy Románia nem keresi a viszályt és nem szán-' deka az sem, hogy nehézségeket csináljon szomszédainak egyszerű szavakért.

Horthy admirális tett már másféle kijelentéseket Í3,

adott már más intervjukat is és mi mégis hallgattunk. Magunknak is sok nehézséggel kell megkezdenünk és legfőbb szempontunk Románra felépítése erkölcsi és gazdasági értelemben. Dolgoznunk kell fáradhatatlanul, hogy megőrizhessük és megszilárdíthassuk mindazt, amit a harcmezőn szereztünk. (Viharos taps.)

Lascu ellenzéki képviselő kérdezi a külügyminisztert, van-e tudomása arról, hogy Francia- ország és Magyarország egyezményt kötöttek?

A külügyminiszter kijelentette, hogy ilyen egyezmény nem létezik s nem szabad úgy tennünk, hogy a határokon túl azt hihessék, hogy ellentétek vannak közöttünk és szövetségeseink közölt. Ellenkezőleg, a lehető legszorosabb kötelék fűz egymáshoz.

Savu köszönettel tudomásul veszi a külügyminiszter válaszát,

A-görögök veresége

Konstantin a fronton — Uj görög kormány

(Budapest, április 5. Saját tudósitónk távirata.)

Konstantinápolyból érkezeit hírek a görög csapatoknak Eski Sehirnél szenvedett nagy vereségérői szólnak. A heves harcokban a görögök hétezernél több halottat vesztettek. A görög front ellenállása a centrumban veszélyeztetve van.

(Lyon, április 5.) Konstantinápolyból jelentik, hogy a törökök megállították a görög offen- zivát és a görögök kénytelenek visszavonulni. (R. T. /.)

(Athén, április 5.) Konstantin király és György trónörökös a frontra utaztak. (R. T. I.)

(Athén, április 5.) Az uj görög kormány Guna- risz elnökletével megalakult. (R. T. I.)

* *

A római konferencia

(Becs, április 5. Saját tudósítónk távirata.) Az utódállamok konferenciáját április 4-ére hívták össze. Elsősorban az egykori osztrák-magyar monarkia likvidáláséból származó teknikai kérdések megoldásával fog foglalkozni. A porforosei és római konferenciák között nincs belső összefüggés. A két összejövetel közötti különbség az, hogy Rómában kizárólag a nemzeti államok jönnek össze Olasaország vezetése mellett, mig a portorosei későbbi konferenciát a nagyhatalmak találkozásának lehet tekinteni. Portorosében a nagyhatalmak meg fogják kísérelni, hogy az uj államok jövőjére vonatkozólag találjanak alkalmas bázist.

(Róma, április 5.) Vasárnap kezdődött az osztrák-magyar monarkia utódállamainak konferenciája. Jugoszlávia távoitartja magát a konferenciától, nem is válaszolt a meghívásra. (R. T. 1.)

(Budapest, április 5.) Az utódállamok római konferenciája megkezdődött. Magyarország részéről gróf Nemes rendkívüli köveiségi tanácsos, Kalay miniszteri titkár és Sebestyén miniszteri tanácsos vesznek részt. (D. T. Ü.)

* *

Erdély magyarsága és a Habsburg-kérdés

Támadás a kisebbségek ellen — Goga és Take Jonescu az izgatókról