Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-01 / 63. szám
I 2. oldal tel párthoz tartozik ~ valósággal létének metafizikai részéből meriţi azt a kényszert, mely a maga krízisének a megoldására hajszolja. Ide tör egy lázas és kétségbeesett korszak zilált, vad, összevisszaságos és még nem rendszereződötí törekvéseivel az emberiség. És ez az irány az, mely párhuzamos avval, melyen a kommunista párt előre lobog. Az emberiséget a maga lázas, homályos, még nem dogmatizált keresése, valamely az emberiséget az összeomlástól megmentő megoldás után, mégi képtelenné teszi arra, hogy máris valamejy végleges formulát találjon. A kommunista pártok azonban abban a meggyőződésben élnek, hogy megtalálták az emberiség megmentésének formuláját és kötelességüknek érzik azt azonnal meg is valósítani. A nemzetközi politika tényei Németországban : a megszállás kiterjesztése, a békekonferencián hozott vérszerződés kíméletlen végrehajtása, a termelés uj krízisének, a végeláthatatlan bonyodalmaknak ez a szándékos és ostoba fölidézése adják a német kommunista pártnak azt a külső lökést, melyek kényszerűik, hogy a maga programmját azonnal megvalósítani akarja! Nemcsak a kapitálista, nemcsak a polgári társadalom, de magának a némeDmun- kásságnak túlnyomó része sem ért egyet a német kommunista párttal abban, hogy a szocializmus tételeiből folyó következtetéseket már és most lehetne megvalósítani. És maguk a német szocialista pártok elég kíméletlenséggel tudták 1920 tavaszán megmutatni, hogy a kommunisták — szerintük — akkor elhibázott akcióját hogyan kívánták maguk is letöretni: a munkásság érdekében. A német spartakisták mostani akciója is csak akkor vezetne eredményre: a ploretárdikta- tura életbeléptetésére, ha az államhatalom, vagy a polgári társadalom részéről olyasmik történnének, ami a különböző német munkáspártok közt fönnálló ellentéteket lerombolnák és az egész német munkásságot egyetlen cselekvő táborrá forrasztanák össze. $mjtort«> mmmm AKAR, VENNI, NE VÎ7I7 SAJNALtJA AZ UTAT >3AKU^V AbAKti LYK E ICS TEKINTSE MEG: SZÉKELY |£S RÉfl kRDÉLYRÉSZI BÚTORGYÁR R.-T. BUTGRTERMEÎT seat OBS A posnati Rendezik a tartozások és követelések kulcsát — ütásztwesamek az összes eeiédáiiamsok (Kolozsvár, március 31.) Bécsi jelentés szerint az utódállamok konferenciája április 2-ikán indul meg Rómában. Ezek szerint a tervbe vett portorosei konferencia elmarad mindaddig, mig Rómában ninc3 megállapodás. A római tanácskozási az olasz kormány iniciafivájára hívták össze és a konferencián a következő államok vesznek részt: Olaszország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia. A konferencián a versaillesi, saint- germaim, trianoni békeszerződések megfelelő pontjaiban jelzett rendelkezéseket hajtják végié, kapcsolatosan a háború következtében előállott gazdasági kérdések likvidálásával. A római konferencia tárgysorozata még mindig nem végleges. Legfontosabb kérdés azoknak a kivételes rendelkezéseknek eltörlése, melyeket a régi monarkia államai léptettek életbe akár rekvirálás, akár nacionálisia szempontokból alattvalóikkal szemben. A magántulajdon védelmére készül a megegyezés, valamint a dunai hajózás tekintetében. Egyik nagyfoníosságu ügy a jogi személyeknek, nevezetesen a kereskedelmi társaságoknak, melynek tőkéje és részvényesei nemzetiségek szerint neveztek, nemzeti hova- lartozandóságuknak mikénti megállapítása. E kérdéssel kapcsolatos azoknak a kereskedelmi társaságoknak ügye is, melyek filiáléjai nem abban az országban vannak, ahol a központ. Erre vonatkozólag az elv: a legteljesebb kölcsönösség, mely egyébként a saintgermaini szerződés 75. szakaszában is benne van. A római konferencia ki fogja mondani mindazoknak a szerződéseknek érvényességét, melyeket 1918. nov. 1-e élőit kötöttek az utódállamok alattvalói az ^iődállamok alattvalóival. Az uj Ausziria és az uj Magyarország közötti adósságoktól elíekiníve, az összes államok egymás közötti adósságainak rendezése is szőnyegre kerül. Ezzel kapcsolatosan a valuta, illetőleg a fizetési aránykulcs végleges rendezése is megtörténik. A nyugdíjazásokkal kapcsolatosan bizonyára mód adódik a régi állami tisztviselők elhelyezésének kérdése az uj államban. Nemzetközi bizottságokat létesítenek, hogy az egyes államok közötti magán és kereskedelmi; jogviszonyt szabályozzák, mint ahogyan ezt az Ausztriával, Bulgáriával és Magyarországgal kötött békeszerződések előírják. Ausztria és Magyarország között kötendő- megállapodások sok tekintetben kiesnek a konferencia hatásköre alól, lévén az államoknak egymás közötti megállapodás lehetősége megadva. Ha e konferencia betölti misszióját, akkor Olaszország összehívja a portorosei konferenciát. A megalakítandó dunai gazdasági szövetség Nem merte, szégyelíe bevallani, hogy a fájdalom fojtogatta, a csontig maró, vérre! együtt lüktető fájdalom, mely nagyobb a párját vesztett hím fájdalmánál is. A háiamögött dalolva jött valaki Felütötte a fejét. Ismerős volt a hang, mintha sokszor, nagyon sokszor hallotta volna már. De nem tudott gondolkozni, nem ismerte meg. Valahogy érezte, hogy el kellene sietnie, hogy kellemetlen lesz, ha találkoznak, de nem tudott mozdulni. A hang pedig mindig közelebb jött. A vén halász kiegyenesedett. . . Megfordult. a legyűrt félelmet követő halálos bátorsággal. Pár lépésnyire volt már csak tőle. Egy lány. lézitláb, térdig érő szoknyában, rikitós piros íejkendőbe. Vékony • cérnahangon nagyon neki- iüzesedve dúdolta: „Az én babám nem egyszerű legény. Nem sült paraszt és nem is ostoba . . .* Meglátva a halászt, hirtelen megállt. Egy kicsit iusakodott, egy kicsit töprengett, nem tudta, hogy fogadja a találkozást. Aztán vállat vont és vihogva mondta : — Jé Pista bátyám. Éppen jókor látom! A halász fürkészte a lányt. Nehezen emlékezett. . — Eszter ? 1 — Az én! Csakhogy megismer. A halász szive gyorsabban vert. Mi lesz ebből? Ez..még nem is tudja . . .! — Üzenek kendtől a Sándornak. Mondja meg neki, hogy fütyölök rá és hogy felőlem most már csinálhat amit akar,. . — Az ... ez ...jó . . . A keze ökölbe szorult. IJgy erőlködött, cö- vekelte magát a földhöz, hogy térdre bukott. Fölhördült: . . . ( .' — Mi van bátyámmal ? — Ssmmi. . . elzsibbadt a lábam . . . Fekí.pászkodott. Kezével mintha kapaszkodna, a levegőbe markolt. — Es mondja meg a Sándornak, hogy ne törődjen a gyerekkel sem, seihmive! ... majd gondoskodik mindenről a Kálmán urfi... Es hogy ne kötődjön a Kálmánnal, mert nem ő a hibás . . . Különben csinálja azt, ami neki tetszik, szúrja le magát, vagy ugorjon a vízbe, ha olyan legény... A halász alig hallotta. Az utolsó szavak visszaütődtek benne és ismételte: — Szúrja le magát. . . ugorjon a vizbe . .. De nem tudott összefüggően gondolkozni . .. — Hát holnap eltemetjük . . . — Kit. .. ? A halász nem válaszolt. — Kit ... ? — Kérdezte, újra a lány. A halász előre meredt, ő bolondult meg, vagy én ... ? Majdnem kiabált. — Hát Sándort. . .! — Kit . . .? Nem is vártsválaszt. Erőszakkal leszorította feltörni akaró sikoltását. 1 — Hát meghalt.. . ? A halász nem válaszképen, de automatikus, monoton hangön suttogta. — Leszúrta magát . .. leszúrta magát... Eszterben valami álletos kegyellenség tombolt . .. • — Jól tette — mondta és sarkon fordult. Az öreg csak percek múlva vette észre, hogy egyedül van. Kijózanodott. Az ásót vállára velle és tovább ment. Kicsit hűvös volt már, összébb húzta a ködmönét. Az égen mint apró. szikrák pattantak ki a csillagok gyors egymásutánban. Pár perc múlva gyorsan topogó lépéseket hallott. Eszter szaladt utána. Mikor utolérte, megkapta a karját. .Fuldokló sírással alig hallhatóan mondta: — Mondja meg neki, hogy utálom, meri gyáva volt és rongyos senki ... . A halász bambán nézett rá . . . — Kinek lányom . . . ? — És mondja meg, hogy gyűlölöm és gyűlölöm és gyűlölöm, mert a nagy lógós koponyájában egy fikarcnyi sigcs . .. m.ert.. . mert... csak addig kell ; néki a lány, amíg nincs más terve iít fog kirobbanni és itt válik el, hogy as utódállamok hajíandók-e Ausztriát gazdaságilag megmenteni. Bécsi értesülés szerint egyébként a szövetségesek Ausztria megmentésére újabb kor§* ferenciát hívnak össze. Egy iwiisisstes^n wassés kör1 Ili tsipáza Fétes» di*. e?‘déSyii rciintstcteno séfje —■ Fix államtitkárságok sorsa — A kormánypárti képviselők el« Eenséíks feiekkja (Kolozsvár, március 31. Saját tud.) Hónapok óta járja a sajtót Gróza Péter dr. közmunkaügyi államtitkár erdélyi miniszterré való kinevezésének híre. A kinevezés azonban napról* napra késik, bár ezzel az erdélyi probléma nyerne időleges megoldást. Mert Gróza Péter dr. kinevezése nemcsak az A.verescu-páríban, de a parlamentben általánosságban az erdélyi kívánságok és az erdélyi érdekek némi respek* tálását jelentené.. Az Averescu-párt erdélyi képviselői hónapokkal ezelőtt erős blokkban tömörülve, a kormány elé terjesztették azokat a speciális kívánságaikét, melyek jelentőségét épen erdélyi mivoltuk adja meg. E kívánságok részben politikai, illetve adminisztratív jellegűek, részben pedig személyiek. Azt kívánták ugyanis, hogy a kormány egy erdélyi képviselőt nevezzen ki erdélyi miniszterré, akit az erdélyi ügyekben teljes hatáskörrel ruházna fel. A néppárt erdélyi képviselői egyöntetűen Gróza Péter dr. személyében egyeztek meg. A kormány, illetve Averescu és a párt vezeiő emberei el is fogadták a képviselők álláspontját s közvetlen tárgyalások indultak meg Gróza Péterrel, aki természetesen biztosítani akarta azt, hogy az erdélyi ügyekben önálló hatáskörrel bírjon. Úgy látszik, hogy e körül támadtak a nehézségek, mert Gróza Péter dr. kinevezése elhúzódott, mig most egy újabb komplikáció állott be, mely valószínűleg teljesen élére állítja a kérdést. A minisztertanács ugyanis elhatározta az erdélyi államtitkárságok feloszlatását, illetve dircktorátu- sokká való átalakítását. Ezzel szemben lehetetlenné tette annak a keresztülvitelét, hogy az erdélyi ügyeket önállóan intézzék el. A direktorá- tusok ugyanis csak adminisztratív szerv lennének, mig a mostani államtitkárságok a legtöbb, kérdési a miniszter nevében önállóan látják el. Gróza Péter dr. és vele «gyűlt a néppárt erdélyi képviselőinek blokkja a iegerélyesebben ragaszkodik az államtitkárságok fenntartásához. Úgy látszik ez az ellenállás oka annak, hogy a midolga vele, mint... mihelyt más is jön, megdöglik, mint egy kutya . . .! — Te lány . . .! Eszter hörgőit még egy darabig, aztán átkapta a halász két térdét. Teste a porban feküdt s csukló, zokogó hangja forró, fájdalmas hullámokat vert. — Letagadom a gyerekének, hogy ő volt az Péntek, 1921. április 1. apja mert nyomorult a Sándor Sándor... jaj . A halász lehajolt hozzá, megsimogatta haját s bár ő maga is alig állt a lábán, vigasztalni kezdte. Eszter felállt. Borzas haját hátra simitoita, aztán foghegyről odavetette: — Jojszakát! És elment. A halász egy darabig utána nézeti még. . — Szegény — mondta — aligha meg nem bomlott. Aztán hazatért. Éjféltájba valaki kpcogott ,az ablakon. Eszter volt. — Engedjen be Pista bátyám! * A halász kinyitotta az ajtót. Eszter bejött. Összegörnyedve, pislogva állt meg. A karján egy bepólyázott kisgyermeket tartott. — Itt van .« . Sándor ... itt van ... A kicsire nézett. — Nézd itt van ... az apád ... nézd — megrázkódott — Sándor . .. Kétkézre kapta a gyermeket. — Sándor! — ordította .— Sándor.. .! — és lecsapta a gyereket a halotthoz. A gyermek felsírt. A lány állt még egy darabig, tántorogva, inogva, aztán ő is leesett . . . Körmével kaparta a .főidet. Szájéból alig hallható hangok bugyog- tak. A halász állt a sarokban és a halottat nézte . . . mintha megmozdult volna ... 1 Pedig csak a gyerek mozgolódott. Valami taszította, hogy menjen, emelje fel a gyereket és a lányt, de nem tudott mozdulni. Csak vţgy rettenetes sóhaj tört ki belőle ... és feje, zsongó, fájda- lom-hasógáTrá fejé, tuskóként a mellére hullt...
