Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-01 / 63. szám
x Claf— Kolozs vár, 1921 * PßlsfcJb * április 1. Egyes szám ára 1 lej fe»rf »Ff., «■ , „ »» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Németausztrióban 3 D. ö. K aQllXíMiSíl. $tS 32äß3Xä<C&JP Sfr. Memorandului 3. — Telefon: 684. Csehszlovákiában 1 Ck Közleményeink utánnyomása fitos Jt síé mai kommtimsicBf©B®I»£3CÍ^S®Sfa Mindenkinek, aki a világ és Németország belső fejleményeit figyelemmel kiséri, tudnia kellett, hogy a tavasszal Németországban a kommunista párt meg fogja kísérelni a hatalom birtokbavételét és a parlamentáris állam, a kapitalista termelés helyébe a szovjetállam, a kollektiv termelés beiktatását. A párt erre a kísérletre valósággal kényszerítve volt: kívülről és belülről 1 Kívülről a világpolitika Németországra háruló következményei, az emberiség általános krízise, belülről a párt pszichológiai szerkezete szorította a pártot. A német kommunista párt, szemben minden más német szociálista párttal, magát tartja az egyedüli, igazi forradalmi pártnak. Ennek megfelelően a páriagitáció arra irányul, hogy a pártba sorakozó munkástöme- geket állandóan a forradalmi feszültség robbanásra alkalmas lelki helyzetében tartsa. Ennek megfelelően dolgozik a párt központi hivatalos lapja, a berlini „Rothe Fahne“ is állandóan azon, hogy cikkeivel a világfülledtség elviselhetetlen feszültségét sűrítse össze olvasóiban. Erre irányul a kommunista párt minden röpiratának és közvetlen agitációjának. a tartalma is. Úgy hogy egy- egy fölvetődő, adott eseményről a „Rothe Fahne“ a lázra és tettekre bujtó fuilasztó tűznek szinte megőrjítő hevével tud írni akkor, amikor a másik két szociálista lap, a „Vorwärts“, az opportunista szocializmus nézőpontjából, a „Freiheit“, a független szó-, ciálisták lapja a történelmi nézőpont távlatából ítéli meg ugyanazt az eseményt. Volt egy idő, amikor a kommunista pártnak ez az állandó maró, égető, forraló Halászok Irta Hajnal László A halász kinyitotta viskója ajtaját és körülnézett. Kívül senki élő és a tespedt szürkeség ráfeküdt a Térre és Időre. Se hang, se szin, se mozgás, csak a szigorú nyugalom íetrengett magaölő sírjában. A halász behuzia_ maga után az ajtót és eldöcögött az első fáig. Zsebéből széles pengéjű bicskát húzott elő és Íenye3te vele a legvastagabb ágat. Aztán visszaindult, tempós, nyugodt lépéssel és nagy hozzáértéssel kerekre faragta a fát. Ahogy kinyitotta a viskó ajtaját, nehéz gyertyafüst csapta meg az orrát és visszafordult. Hosszú lélekzetet vett, kisóhajtotía és befordult. Bennt egész felhője úszott az avas gyertyaszagnak s a nyomott félhomályban két pis'a láng haldokolt. A viskó közepén egy szalmazsákon, fekete lepelbe burkolt halott feküdt. A halász óvatosan megkerülte s az egyik sarokból rozsdás ásót vett elő. Á megkopasztott ágat beleillesztette, aztán kalapot vett és kiment. Az ajtót bereteszelte és elindult a falu felé. A széles országút minden fája szomorúan bólongatott és a halász földre^ szegzett fővel ballagott, furcsa kegyetlen nyugalommal. A szembejövő szekerek elől kifért és meg sem nézte, kik ülnek benne. Egyszer-egyszer köszöntötték is, de a halász nem válaszolt, csak kezét emelte fáradt Íveléssel zsíros kalapjához. A faluszélen gyalogemberek jöttek, azok megállították. — Csak nem ásóval halászik kend, Pisia bácsi ? A halász tovább indult s csak aztán fordult vissza: — Pedig most ásóval igyekszem halászni. Egyszer úgy vagyunk azzal imindnyájan, vagy mi másnak, vagy más nekünk . .. És tovább ment. Az első házaknál csak letért az útról. Restelte volna, hogy mindig szólit- gassák. Megkerülte a falut. A temetőhöz tartott. hangja csak a levegőbe volt építve. A gazdasági és társadalmi élet fejleményei — még a világháború utáni első időszakokban is! — nem szolgáitaitak elég táplálékot a tömegeknek, ehhez a kivülről belevinni akart állandó lelki determináltsághoz, melynek csak egy kirobbanása lehet: a cselekvő forradalom! Az utolsó két esztendő mind vadabbá váló világkrizisének jelenségei alkalmasak voltak arra, hogy a párt filozófiai oktatását szemléltető példákkal magyarázzák és azokat az elvont szociális tételeket, melyek a párt komplikált alapgondolatait teszik, a tények erejével préseljék bele a kommunista munkásság leikébe, gondolatvilágába. Oroszország már pusztán a maga példájával is olyan forraló hatást gyakorolt a német munkásság megagitált tömegeire, hogy’ a német munkásság forradalmasításába való konkrét beavatkozása nélkül is, megtette volna ott a maga hatását. A kommunista pártnak viiágszemléleii, filozófiai alapja van, melyet kivülről bírálni lehet és kell. De mint világszemléleti párt, tarjitásai alkalmasak arra, hogy a világ összes eseményeit egy nézőpontból való megítélés alá vonják és igy a párt tagjait leszoktassák arról, hogy az eseményeket, a világ felvetődő jelenségeit különböző, több oldalról szemlélve, megbékélő, kiegyenlítő nézetekre tegyenek szert. A kommunista párt világnézeti alapjai a pártot nem is tudják máskép elképzeltetni, mint az állandó robbanásra feszült elégedetlenség állapotában! A német kommunista párt állandó és hatalmasra dagadt egilációja ezt a feszültséget maximálisra fütötte. Ezt a feszültségei magában a pártban, az abtían felsorakozott munkástömegekben nem lehetett volna tovább fenntartani, ha ennek a túlfeszített szellemi állapotnak nem A körgát melleit avas deszkapalánkokkal körül- vetten terpeszkedett a temető. A halász befordult a temetőcsőszhöz. — Jobb napokat, öcsémuram! A temetőcsősz nagyot nézett. — Hát kend mit akar az ásótól ? A halász vállát vonogatta. Leült a zsámolyra s két karjára támasztotta fejét ... — Majd sorjában öcsém . .*. De nem mert bele fogni. Szemét egy párszor körüljáratta a szobán, nagyokat nyelt és megrázta magát. — Hát meghalt a gyerek ... — Kicsoda ? A ^halász lehajtotta fejét, arcát kezébe nyomta s szinte csak lehelte : —- A fiam ... a Sándor... — Hm.. . Nagyon megnézték egymást. Valahogy úgy adódott, hogy nevetséges lett volna sajnálkozni. Csak bólongatott értelmesen és csodálkozva. — Odakint volt tegnap halászni a gyulai zsilipnél, aztán . .. aztán nem jött többet haza. Úgy hozták be szekéren az este vérbe fagyva és piszkosan ... Azt mondják öngyilkos lett... nem tudom ... A temetőcsősz felállt. Körüljárta a szobát és megállt a halász előtt. — Hát ássuk meg bátyám .. .1 A halász íelhőkölf. „Mit“ — akarta kérdezni. Aztán eszébe jutott. Felíápászkodtak és kifelé indultak. Kint már sötétedett.1 Mint egy láncairól szabadult kuvasz, mikor hörögve és levegőért kapkodva rohan minden mozgó lény felé, úgy csapkodott ki belőle a féktelen keserűség a temetőkertben. — -Azt mondják öngyilkos lett. Az állatok! Hát miért lett volna öngyilkos .. . Hát lehetséges magunkfajtánál öngyilkosság . . . ? Legyintett, de már nem kesernyés bcle- nyugodással, hanem a sebzett fenevad habzó dühü bosszújával. nyitnak cselekedetekben utét. A kommunista párt azonkívül is a cselekedetek pártja és alapvető elve az, hogy elérkezett a cselekedetek ideje mert a világ eseményei meghazudtolnák és elmarászíalnák a pártot önmagával és a világkrízissel szemben, ha nem nyúl a cselekedetekhez. Egy ilyen szellemi konstrukciójú párt kénytelen megragadni az adott pillanatot, ha nem akar a maga politikai füíő-anyagával a levegőbe repülni és a megsemmisítésre kitűzött kapita- ' lista társadalom helyett önmagában megsemmisülni . .. Minden kommunizmussal, sőt még szo- ciálizmussa! is mereven szembe helyezkedő álláspontnak is meg kell állapítania azt a valóságot, hogy a világ nagy változások előtt áll. Ezek a változások magából a társadalom s a termelés eddigi szerkezeiéből indulnak ki. Maga a polgári és kapitalista világ is tudja már, hogy az emberiség, igy elsősorban Európa csak úgy menthető meg az összeomlástól, ha képes önmagán elevenbe vágó, gyökeres reformokat végrehajtani ! Ezeknek a reformoknak meg kell a krízisek állandó és még tetőpontjukat el sem ért láncolatát áliitaniok és helyükbe a világfolyamainak olyan törvényszerűségeit kell iktatniok, melyek a termelés és az élés nyugalmát biztosítják! Az emberiség szerencséje az, hogy a maga legnagyobb válságának idején nem egyes kezdeményezésekre csupán, hanem magának az emberiségnek még egészen alá nem aknázott életerejéből olyan egységes hullám mozdult ki és hömpölyög az emberiség eleven szervezetén végig, mely magét ezt az emberiséget is a változásokat megoldó eszmék, formulák és taktikák termelésére kényszerűi. Az emberiség — melyről nem lehet elmondani, hogy valamely egyet— Az öngyilkosság uri ravaszság! Akkor is, ha magukat gyilkolják, akkor is, ha minket... A temetőcsősz a vállát vonogatta. Nem nagyon értette az egészet, de érezte, hogy igaza lehet. Különben is urakról van szó... hát... — Itt tálán jó lesz a diófa alatt? — És megállóit a kerítésnél. A halász becsapta ásóját a földbe. Először dühösen nagyokat rúgott rajta, aztán lecsillapodott. Minden ásónyomással sötéíebb lett s mikor féltestével gödörben volt mér, a sűrű barna este körülabroncsolta fejéi, mint egy gyászos glória . . . ţ- Közöttünk nincsen életunt — morogta — ők adják kezünkbe a fegyvert és ők löknek a vízbe . . . Távolról úgy tetszett, mintha lassan emel* kedne a földből s szavainak tompa, lefojtod hangja szerte omlott, mint az éjféli harangszó.. ■ A temetőcsősz a kihányt földet rendezte dombbá a sir körük A sárga földkoszoru ráfonódott a tátongó sir szájára, borús, szomorú “övként . . . A halász kimászott a gödörből. Az ásóról lekaparta a rátapadt nedves földet, aztán vállára vette. Odaköszönt n íemetőcsősznek: — Áldja Isten 1 — Jójszakát! És megindult. Valami húzta hátra, mintha elfelejtett volna valamit, de nem fordult visszs. Felbotorkéjt a körgátra és baktatott... baktatott magába mélyedve és észre sem vette, hogy a faluba ért. Ez bosszantotta egy kicsit. Szerette volna elkerülni, mert a házak, az ablakokból kivetődő világosság és minden fájt neki, ami az élőkre és ez életre emlékeztette. Az első utcákon senkivel sem találkozott. Meggyorsította lépteit. Egy-egy ház előtt a padkán asszonyok ültek. Ezeket elkerülte. A faluszélen megállt, hogy kifújja magát. Egy pillanatig mintha erős kezekkel megrázták volna, majdnem elesett. A fejéhez kapott: — Ez az átkozott öregségi
