Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)

1921-03-27 / 60. szám

A b'b’îaî fogalmak mélyek, m*rl a száradok < mben taridma oblösödik el b nük. Nemzedékek nemzedék u!án teltették m g ezeket a fogalmakat a magyarázatnak twal a. módjával, melyet épnen ók adhattak érájuk örö l> dö t f ga ma<\na*. NépmdiÓK egymásra sodo»t hu ámai zugatják föl a maguk fen kei en mélységéibe» százez-r szinb n és ó nya atban az emberi hit funditrunáis gondolatait. •. A fö d gyik sar«atói a másik sarkiig m nden szir.ü es mmd n koponya formájú önben töm g főid. bta az tmb r- íég sz- lemt örökségebe a mag kisugárzását a Végtelen fe é .. Mert >~z Ember midig érezte, hogy bujdosó a földön, álrohanó tünemény a Mind nségen ...

A Gangeslői a Túzfö d g min 'len emberfajtának v-dt képzelete crioi, hogy a >et?e- netei ha!á nem jelenti a vég t... Minden a G óbusz fölszmén megkapaszkodott, a cs»- le gok és az üdokösök her ngé én ekáprá zott emb ri c-oportosulá • Kisugá őri* m wá ból a reményre va amilyen kö té zetét arró1, hogy mi ke vetkezik a haléi uten?... Es megtelt a Tér, a Föld és .-z ég k zöt é> az ég fölött és a Fö d ela t eiképze t terű et a halh tatlanság filozófiájánál mindé; fée end szer-ivei és m ndeníéle lényeivel, a gyor vórü angyaluktól a gyál-szutis órd gong... D- a halál evvel nem mult e é az ember b i- dog aiansága, rr.eiy ezer gyökérről burjánzik föl. nem leit - iseob... Az emberi sz.nvedéi a be-íiahs bánat marcangoiásain át r gadja ez embert a sir felé és útja odáig fekete kövekkel vas kia-va... Hány zor leit a magányo«ság elére S'etni, mrH emberi bá nálunk » ly nagy hogy csak a s er i agá y- nak műt ihetjuk a^t meg, mint a b„azé.ni nem *udó állatok...

Ám ennek a nemzedéknek a feje a kiontott vérnek Ocrárjaiból errelfedik ki és ez a remze ék átült íe'oíyni oly n csodát ami, ő n< m látott ezelőtt soha tenki meg. Ez a nem sí de* látta, h rmne millió Enter ! lemészáfolía ásat... És ha az 1. 6« nagy költemény! i, anioő a bib ia is. vi-sz vet ti < a mr-g k fmzfd k^i p 'elké az a példa lan

MW.JWI wjirjuj j.- vwv i mat r ^ ••-'■zu

nemzedék mely most ez ember fcrté'etét lihegi H gigászi -zabadaég vonaslésatból, ne >udna mád visszavettem magából, mint a f ltá.nedás biciúi pan-.fiázisiS? Ez a nemzedék, mely merész hurutokéval ez eddig voit er beri Sorsot k vánj a, s^étd rabom, beérje tán a biblia fém ö t melaochrliátval, r. ik az égre utalnak és er a az időre, mely a halai után kóvetkezis ?...

Ez a remzedeg eltoijs magától a hslél régi gondolatét Ez a nemzedék a ma időző: iáj v 1 « h őiének szá nvaira kel. Ez * nemzedék a h leiben is vegyi létnek csak e:-y r. ásik vegyi fn máját ünnepli. Mert csak ekkor, amikor ez ő ködből egy-egy uj világ szakad ki, történik a Mind nségbín olyan f rdulat, m nt amilyent em^k a vé ben megkeresztelt nemzedéknek a múlttal való szer beforduiá a jelez.

E nemzedéknek, mely láífa a harminc- mi'lió Ember lemeszá o tatását nem kell többé a p -szia hincruai! E nek a nemzedéknek melym k szeme megiszonyocott a tömegsírok <g<ke verő ormain, nem éri be £ z elh sznáit vigasztaló mondat kkal E mk a nemzedékmk, mely az emberi nyo oruság és sz íg-iság fen ketlvn-égenek meyéna Jövészsáncok r< hadt-égaban fet- re ged, nem én be a szimbólumokkal, melyek egy-egy ünnepnapon árnyékolja* be a leseket é* «. harangok szaván k * ihaltával a Léi rcjtelmessegsusek szeriáraiba vándorolnak.

Ennek a nemzedéknek olyan szavak

k' llent k, melye* itt m-»adnak a minden hé'köznapokmi is 1 En a nemzedék fáradt a je képek köhész téré, ennek a n**n zed k- nek a cselt ke de tok es a végleges megoldások kellenek t z Élet mind n terül tén! Me-t ez a nemzedék a harm ne minők halálába fullasztod mult és az uj embe? jövő jen kvilárr kát -Ívál sztó o>main ált. É;>pen *zért: addjáok meg a bibliának, ami a b bliáé és ad'tjá'ok meg az É e nek, erm az Életé! KéU zer év élőt* a nehez kripti- kövek eiói kike t és az égbe ment egy ha- ÍO": — mert -mi *7 Emberben örökké aló,'

az megö'heteMen és ami! az emberi szellem magából a vi ágba kifejt tt, az a fzÍKai el- mulá on tul is világol m nden< knek . .,

É pen azért: ez ember föltámadásának utjs nem az egek felé muiat I Nem a szférák közé helyezett költészetben harangozik ránk a husvé*' harangok korgasában a feltámadás. A V ág c->ak krpU v^h eddg az em bér számára és ezért az emberi társadalmat ak-rja áthatni ez a nemzedék olyan törvén- yel, hogy a kripta, mely a Vdág eddig az Ember számára vö t, köveire omolj >n szét! Hogy r ggel kerestetvén, ne találtassák benne többé a halott, aki benne edaig az eleven ember vwlt! . , . Az Emberiség megunta őst ba b lincseit és sorsá ak ba asá- gát. Szétveti kriptájának köveit és a maga szabad ágának égé >e szád . . •

A husvétok harangjai zugnak és az Emberségnek ui husvétokri v«n züksége! Husvétokra em lyenek nem volt soha mew 1 Föitámdásokru, amilyenekre nem vö t k soha meg.

De vájjon ez-e az a husvét, mely minden husvétok husvétja iesz? s ez az I

s ez-e az az idő, mely°n fö'vetődnek meg nt a Világnak tgésztn uj fundamentuméi ?

I ez azi I»

s melyek a Vilá n k uj fundamentumai ?

idd m?g a munkának, arai a munkáé

és ne végy el belőle semmd!

Csek aki dolgozik az rh^ssék ia! Mert ig-m egysz rüek a Vuar? alapkövei, mint a h^syek; mriyeket a Ter-né<zet a Föld fel zmére tett és olyan felségesek is! Ez alapkövekre fölrakh tök m daz-ok az eme- 1> tek és tornyos, melyek egy világrendsz r g nd !aíai al v-mnak teli és oly n magas a hágnak, m nt az emberi szellem legm ágasabb ormai . • •

Húsvéti harangok zugnak és a 1 Ho ink a feltámadás elé t sz u nak . .. Mert «z egész

embebseariek fö kall tt « föld ón tá na ~ln a I ..,

 táltos hátán

Irta Révész Béla

A vonat szelte, verte a ránkakaszkodó illatuszályokat.

A nyitott ablak alatt lelkünk is fürdött . . . A vadult mozdony >k. iramló vaskocsik zúgtak a térben, sistergő napsütés nyilazta a könnyű levegőt, a fénylő messziségben bolonduló csikók, mint delfinek a tenger verőfényében fölugrándoztak, valaki, aki most már zarándoktársam lesz minden országúton, megrezzen mellettem, ámuló kék szemét üdvözölve megnyitja, ideges kezével a virgonc csikók felé mutat és mint a fontosságot, a világ mindent mélykomolyan elmondja:

— Jófajta . . . Bírja a vékonya .. •

A vonat rohan, a kis bakterházak öltözködő kertek, fék zöldje alatt frissü.ő tanyák, integetve visszamaradnak, egymásbasuhanó jázminligetei- Jíet fölmutatják és búgó. szilaj táltosunkat az illattal megdobálják ... Jézminszagosság fölrebbent szökőkutja buzog az ablakpárkányon, mig lehel, ontja magát összehajolt körülöttünk ... a ba ráti fülkét megfujja fehér áramával és ifjúság, Qdeség. sugdosó álom permetezik futó, jól megszabott kicsiny szobánkban ...

tenyefák gránátvörös miriádbarkái fölremegnek és magasba szédült, rezgő lugasok kergetik, érik el egymást... Ormoló fák aranyesője, alázatos bokrok virágos elborulása, más ágak késői isurgó rügyezése. sarjadzó leveiecskék hü guir- landja csupasz törzsek körül, madárrejtő lombok, szineskedő gyümölcsfáknak szitakötős uj és uj futama ...

És a vaskocsi zörren, szökken velünk tovább ...

Én Asszonyom újra megrezzen, a keze, ujja hirtelen, mintha a napsugár után nyúlna és az előttünk föltáncoló alig virágzó körtefákra mutat s tudóskodó a szava:

— A mult évben sok gyümölcs volt rajta... most pihen ...

Mbkány fiatal teste, mint künn az ifjuló fáké, érintő arca me eg szimi, mint a cseresznye virága, valami serkenő, mély testvériség van közte és a künn zajló ébredés közt, a sze lő. mely a nemző himporral átfuvall a fákon, meg- libbenti őt is és az Asszony faradon, a csöndből föibukkanó szavakkal, pergeti magáról leváló érzésszirmait:

— Olyan félnótás most minden ... *

— Kelekótya a gyönge bimbó, a kibújt buza .. .

A szivünk, a lelkünk, a szemünk bámulja a

harsanást? mely odakünn a sugárzó világosságban betölt teret, eget, mindent, virágzó gyümölcsfák bevillannak hozzánk, a mandula sziromsűrüje rózsaszínnel megszórja a pillantásunkat, a sápadt cseresznyefák halkan hullatják DelvheikeL «esz— Pedig még csak most jön Orbán ...

igen ... a tanítást, intelmet nászbakerült életek meg nem vigyázzák és a jpzmin szagosságára récsavarodik az ákác ize. karcsú fák sárgás erdaie hintázik vonuló ablakunk előtt, koronáink

már roskad a fürtök kuszálódó labirintusaitól és az illat úgy kóvályog fö ötíük, mint húsvéti Jézusok fölött a tömjén, minden ákácvirág szája hasad a lét borzongásától és édesség, mámor, gusztus párézik róluk... iramlúnk az illat- völgyben, kevé'y hordozónk vasszügyét neki- zuditja a vemhes légnek, jázmin, akácerdők megtépve, lihegő karnevállal lebegnek, kerengnek a napözön alatt, minden előbb érik .. . olajfák zsenge ezüstje már kívánkozva szemetel, porzójából hullik a bujálkodó kövérség, a maga- nembiró bódulás. . . lejtő ablakunkon megáll a rét, villámló pillanattal ránkemelj a kisarjadl nyüzsgést, a cícfarkufü, a százszorszép, a harangvirág, a kakukfü orgiázó szőnyegét s rajta aranytehenek legelnek ... Pihenő, pihegő társam megszólal:

— Sárga vajat kapunk odahaza . .

— Ilyenkor sárga ... a sok mezei virágtól...

Künn forognak a tündöklés síkjai, itt benn az Asszony rálüktet az izengető ábrákra, olajfa illat. kakukfüszag08ság legyezkedik az ákác, a vadvirág áramával és az Asszony szavakat ejt, amiktől a föld, a fa ize indul ajkaimon, a mező. ránkszabaduló -■verőfény veri e szememet és zavarodó áhítatom már nem tudja mi van álmodó körülöttünk...

Szörnyű, rengő vesmo'oüánk, mint az eke

fölágaskodik és a foganó kél maggal, összeállóit velünk, beleszánt a tavaszi végtelenbe ...