Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-04 / 48. szám
Péntek, 1921. március 4. 3. oldal reális politikával és konszolidációval feltétlenül el fogja érni, hogy mint számottevő világpolitikai tényezőinek során diplomáciai eszközökkel békés utón segítsenek. Grátz külügyminiszterünk programmja — amely itt igen jó benyomást tett — az az ut, amely a nyugati nagyhatalmak szemében Magyarország részére jobb jövőt biztosíthat. Ez az ut hosszú, göröngyös. Csak egyetértésben “és összetartásban lehet eredményesen megfutni. Harding kormánya Az amerikai delegátusok visszahívása Tiltakozó jegyzék a népszövetséghez (Kolozsvár, március 3.) Amerika magatartása az európai válsággal kapcsolatosan egyike a leg- izgatóbb problémáknak, melyek a közvéleményt foglalkoztatják. Harding elektorok utján történt megválasztásától a márc. 4-iki installációig bizonyos intervallum állott elő, melyet az Egyesült- Államok jól orientált politika előkészítésére használnak fel. Wilson már nem mer komoly és külpolitikailag jelentős akciót folytatni, Harding még nem mer, de dacára az amerikai politika stag- nációjának, mégis történt két olyan momentum, melyek determinálólag hatnak a szövetségesek között. Az egyik esemény az amerikai delegátusok visszahívása Európából. Boydeni a párisi jóvátételi bizotiságból hívták vissza, egyben a bécsi delegátusokat, Blair, Sichlet, Smith ezredest, különösen ez utóbbinak visszahívása érinti nem kellemesen az ausztriai közvéleményt. Smith ezredes egyik leglelkesebb hive volt a portorosei konferenciának és maga agitált, hogy a dunai államok konferenciája létrejöjjön. A szövetséges sajtó úgy tünteti fel e visszahívásokat, mint az átmenetet a washingtoni uj politika fixirozásáig. De politikai körökben azt tudják, hogy a visszahívás fenyegetés az antanttal szemben, figyelmeztetéséül annak, hogy az Egyesült-Államok teljes mozgásképességüket megtartják és hogy külsőleg sem vesznek részt a béke rotációs működésében, mely másodpercenként billiókra menő számlát prezentál a németeknek. A másik meggondolást érdemlő esemény, a Harding-kabinet végleges megalakulása. A „Vorsische Zeitung“ ,egy telegrammja szerin* az uj kabinet a következőképpen alakult meg: Államtitkár: Hughes; kincstári államtitkár: William Mellon ; hadügy: Weingate; földmivelés- ügy: Wallace ; igazságügy: Daugherty; belügy: Fali; postaügy; Hays ; tengerészet: Dluby; munkaügy: Davis ; kereskedelemügy: Hoover. A kabinet egyik legjelentősebb tagja: Hughes. Mint newyorki kormányzó örökre bevéste nevét az amerikai történelembe, mert nem kisebb dolog sikerült neki, minthogy fövid időre letörte a korrupciót és megfékezte a trösztöket. Hughes 1916-ban ellenjeiöitje volt Wilsonnak, Tafftal és Rooltal, a republikánus párt látható fejei voltak. A másik kimagasló egyéniség Hoover, akit Amerika Európa élelmezési akciójával bízott meg és az óceánon tuli világrész legkitűnőbb • közgazdasági organizátora. Fali belügyminiszter self made men tipus, aki mint farmmunkás és cipőtiszlitó kezdte. A „kiengesztelhetetlenek" pártjához tartozik, aki a népszövetségről semmiféle formában sem akar tudni. Egyébként Harding legintimebb barátja. Hays megbízatása honorálás a jól sikerült választási kampányért, de elismeri az európai sajtó, hogy általában a kabinet tagjai az ország legjobb erőiből vannak toborozva, nem pedig régi recipe szerint az ország legjobb korteseiből. Harding kabinetjében az összes vezető pártárnyalatok képviselve varinak és összetételében olyan a kabinet, hogy Németország nem csalódhat várakozásában, ha Amerikára appellál. Washingtoni jelentés szerint az amerikai kormány' tiltakozó jegyzéket küldött a népszövetséghez, melyben kifejti, hogy minden népszövetségi tag egyenlő és hogy Mezopotámia és Palesztina mandaláriusait haladéktalanul nevezzék ki. Amerika harcias fellépése kellemetlenül érintette a Parisban összegyűlt népszövetség tanácsát. A népszövetséghez intézett ultimátummal kapcsolatos, hogy Harding kijelentette — épugy mint slődje Wilson — hogy Amerika semmi szín alatt sem lép be a népszövetségbe. Amerika támogatja Franciaországot és Angliát, hogy a jóvátételi költségeket Németországon behajtsák, azonban Németország elleni katonai kényszerrendszabályokhoz Amerika sohasem járul hozzá, A kipályságesinálás mQheSyeibőI Német monarkizmus, bajon föderalizmus (München, febr. A Keleti Újság U. K. tudósítójától.) Köztudomású tény, hogy a restaurációnak a német birodalom egyetlenegy államában sincs annyi hive, mint Bajorországban, más szóval: a monarhista mozgalom Bajorországban a legerősebb. Már hónapok óta egy nagy királypárt működik itt, amely a legteljesebb nyilvánosság előtt szervezi meg a monarhista mozgalmat. A mozgalom élén gróf Betímer Károly áll, aki a politikában 1903. óta játszik szerepet. A királypárt német nemzeti tagjai nem szívesen látták, hogy Bettmer de Metz francia tábornokkal, aki Speyerben parancsnokol, érintkezésbe lépett s ellene foglaltak állást. Ezeket a tagokat a párt kizárta. Maga a párt nem a Wittelsbachek alkotása, hanem magáé a bajor népé s maga a nép tartja el a pártot évi 32 márka tagsági díjból. A párt a vidéken 70 kerületi szervezet fölött rendelkezik. Mig a mozgalom eleinte főként Bajorország déli részére terjedt ki, addig később sikerült azt a Pfalzba s Bajorország északi részébe is átplántálni. Csak Schwaben és Közép- frankföld nem mutatkozik jó talajnak, miután ezek politikailag mindig észak felé gravitáltak. Bettmerék annyira mennek szeparatizmusukban, hogy a birodalommal más közösséget, mint az egységes gazdasági területet, fenntartani nem akarnak. Tervük megvalósítását két lehetőségtől várják: vagy egy porosz polgárháború kitörésétől, amennyiben szerintük az az extrém jobboldaliak és extrém baloldaliak között szükségszerűen be fog következni; vagy pedig egy, a weimari alkotmány fölött rendezendő népszavazástól. Ha a népszavazás a weimari alkotmány ellen döntene, akkor az, szerintük Bajorországra nem érvényes s igy módjában volna az államformának megváltoztatása. A nemesség Bettmerék szerint túlságosan el van poroszosodva ahhoz, hogy a királypártnak jelentékeny szolgálatokat tegyen. Teljesen pasz- sziv viselkedik, sőt részben ellenségesfindulattal. Mindössze az Arco, Preysing és Fürstenberg családok vesznek a mozgalomban aktiv részt. A fiatal Arco, aki Eisler bajor miniszterelnököt lelőtte, választmányi disztagja a pártnak. A Kahr— Escherich-csoportoí inaktiv monarkistáknak tartják Bettmerék. A mozgalomnak Bettmeren kívül egy Meyer- Koch nevű tartalékos kapitány a legszámottevőbb tényezője. Meyer-Koch az Einwohnerwehrnek is kapitánya, a vezetőséggel azonban súlyos konfliktusa támadt, úgy hogy megfosztották parancsnoki tisztétől. A kapitány ugyanis mult év novemberében megakadályozta Tirolnak bajor Ein- w'ohner-csapatok által való annektálását. Mig ugyanis az Escherich-féle Orgesch megelégszik azzal, hogy Bajorország belső területén találja meg működési körét, addig egy másik szervezet, az úgynevezett Orka, arra van kiszemelve, hogy az osztrák tartományok elszakadását előkészítse, azokat megfelelő időpontban annektálja. Az Orka legfőbb parancsnokától: egy Kanzler-nevü földmérettől kapta nevét (Organisation Kanzler). Érdekes, hogy Kanzler tulajdonképen sohsem volt katona, ennek dacára engedélye van a német hadsereg századosi egyenruhájának viselésére. Úgyszólván egész vezérkarral dolgozik, amelyhez a többi között öt osztrák tiszt is tartozik. Égy Meyer nevű vezérkari százados a segédtisztje. Ők szervezik meg az osztrák Heimatweh- reket, gondoskodnak fegyverrel való ellátásukról. Ma már a Kapp-puccs idejéből ismert Erhardt- féle porosz tengerész-gyalogdandár is Kanzler rendelkezésére áll. Kanzler állandó érintkezést tart fenn Krauss Alfréd osztrák gyalogsági tábornokkal is, áld az osztrák tisztek német nemzeti egyesületének az élén áll. Miután Lajos király beteges és idős ember — túl van a 75-ön — a monarkisták a legitimista elv alapján Rupprechtet tartják jelöltüknek. Rupprecht maga nem szívesen foglalkozik politikával, hanem sokkal inkább művészetekkel. Környezetében támadt a Wittelsbach-féle német császárság gondolata, amit később Rupprecht megcáfolt. Ugyancsak ők irányítják az osztrák Wittelsbach-mozgalmat. A trónörökös állandóan pénzzavarban van, mint maga a király is, miután igen kis birtokaik jövedelmeiből kell élniök. Általában meg lehet áilapitani, hogy az utóbbi időben a föderálista mozgalommal szem- I ben Berlin befolyása erősbödötk Véres zavargások Firenzében Fascisták és kommunisták harca Olaszországban (Firenze. febr. 20. Saját tud.) Olaszországban újra magasra csaptak a politikai szenvedélyek. A nagy ipaii centrumoktól kezdve egész a csendes kis művészvárosokig mindenütt revolverlövések hangzanak s lángok csapnak az égre. A nyugodt és előkelő« Firenze megszállott városhoz hasonlít. A csodálatos Galleria degli Uffici nemes árkádjai mögül alattomos géppuskák leselkednek. A dóm előtt rohamrakész lovasság. Az utcákon páncélos autók dübörgése. Este a sürü sötétséget csak a katonai fényszórók szelik át. Az üzletek zárva. Posta, villamos, újság nincs. Általános sztrájk. A mostani zavarok közvetlen oka az u. n. „fascisták“ akciója volt. A fascisták (a „fascio“ = nyaláb, csomó szóból, magyarul talán : az „egyesültek“, „szövetkezettek“) szervezete a háború alatt alakult, főleg egyetemi hallgatókból. Erős nacionálista jelszavakkal a háborús beavatkozásnak voltak utcai előharcosai. D’Annunzio mellé szegődtek, de a fiumei események idején cserbenhagyták. A kommunisták megmozdulása óta kifejezett céljuk a bolsevizmus leküzdése. Sokban emlékeztetnek az ébredő magyarokra, de nem annyira reakciósok, igy pl. prononszirt anti- klerikálisak és sok köztük a republikánus is. Az olasz nagytőkéhez állítólag nem egészen plátói viszonylatok fűzik őket. Mozgalmukat mult év tavaszán, a kommunista-puccsok idején, titokban a kormány is támogatta, most kezdenek fejére nőni. A legutóbbi zavargások Ferrarában s Modenában kezdődtek. Modenában egy egyetemi hallgató elesett. A fascisták fényes temetést rendeztek, de a kommunisták revolverrel és bombával megtámadták a temetési menetet. Az eredmény 2 halott és 15 sebesült. Erre a fascisták offenzi- vába mentek át. Bolognában, Modenában s még több helyen felgyújtották a munkáskonfederáció házát. Milanóban szétrombolták az „Avanti“ könyvkereskedését. A példa követőkre talált, egész Felsőoiaszországban rombolnak és gyújtogatnak. Itt, Firenzében elpusztították a szociálista lap kiadóhivatalát, nyomdáját s szerkesztőségi helyiségeit. Erre felelt a munkásság az általános sztrájkkal. A helyzet annyira kiéleződött, hogy az utcai harcok, bottal, revolverrel s kézigránáttal, napirenden vannak. Hol itt, hol ott jelentenek egyik vagy másik párton egy-egy halottat s néhány sebesültet. Mindkét oldalon nyíltan hirdetik az erőszaknak, mint egyedül üdvözítő eszköznek végletekig menő alkalmazását. S csak ekkor, ezen a ponton tartották a hatóságok szükségesnek, hogy közbelépjenek., A „veszélyeztetett“ városokban betiltották a gyűléseket, felvonulásokat s a kormány elrendelte a lakosság lefegyverezését. Lesz-e a későn jött óvintézkedésnek eredménye? — nem lehet tudni. A lefegyverezés elrendelése máris nagy vihart váltott ki. A fascisták kiáltványokban szólitják fel tagjaikat, hogy a lefegyverezési parancsnak ne engedelmeskedjenek s megvádolják a kormányt, hogy a hatalmat a kommunisták kezére akarja játszani. Közbe a verekedések tovább folynak. Úgy látszik, Olaszország meleg napok előtt áll. Fazekas Sándor. (Firenze, március 3. Saját tud.) A liberális diákegyesület ma rendőrök védelme alatt felvonulást rendezett. A menetre rálőttek és bombát dobtak. Egy katonát megöltek, 26-an megsebesültek. A kommunisták és nacionálisták délutáni összetűzésén két ember meghalt. A várost katonaság szállta meg. 50 letartóztatás történt. SMsms szBblinél-szsl m, jegyzet és disputa teszi a „Napkelet“ most megjelent számát irodalmi szenzációvá. — Az uj zsidó irodalomról közöl rendkívül értékes tanulmányt Szabó Imre tollából, — Pállfyné-Guides Irén hosszú elbeszélése a magyar paraszt életének egy derűs epizódját dolgozza fel pompás színekkel, — Nagy Dantei és Kádár György novellái a városi élet komor mélységeibe szállanak le s megrázó erővel világítanak be a nemi nyomor ijesztő szakadékaiba, — Dienes László a képzőművészeti szalon tárlatát ismerteti s a nyugati knlturesemé- nyekről számol be, — D. Götz Irén és Turnosvszky Móra világnézetek harcával foglalkoznak avatott tanulmányokban.
