Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-04 / 48. szám
4. oldal Péntek, 1921. március 4» GYÓNÓKŐNYV oco A meţgh&Eâs művészete Amerikában uj vallásos szekta alakult, bőven csurgatnak róla szenzációs hasábokat még a komolynak tQríott világlapok is. Hol a „Presse“- ben, hol a „Temps“-ben bukkan fel egy magán- vélemény, egy kis vádbeszéd, apologia, avagy morál prédikáció. Az uj vallásos szekta az öngyilkosságot emeli vallâşos kultusszá, ami lehet egyházi szempontból forradalom, de a vallás gyakorta keresztül töri a dogma kereteit. Vének és fiatalok dobják el maguktól az életet és e tett oka nem mindig a nyomor. Valamelyes é'eifásultság, a tépelődésnek egy megszéditő hulláma, mit tudni? Tény, hogy az öngyilkosságok száma hihetetlenül megszaparodott,' járványsze- rüen grasszél és mint minden jelenség, inaga- uián cipeli tudományos elméletét és igazolását is. Parisban a minap jelent meg egy könyv Dr. Binet-Sanglé ismert orvos tollából. Á könyvnek címe: A meghalús művészete és a szerző: prófétának vallja magát. A szerző azt mondja, hogy a modern öngyilkosok eddigelé nem tanúsítottak semmi stílust a meghalásban. Az egyik életunt nadrágszijjával akasztotta fel magát a mestergerendára, a másik vizbe ugrott, a harmadik felment az Eiffel-torony legmagasabb emeletére és a gyorsuló mozgás valamint a nehézségi törvény alapos igazolása mellett hagyta itt az árnyékvilágot. A párisi professzor csúnyának, ízléstelennek tartja az öngyilkosság a rendőrségi rovatban ismert nemeit és egy megvető kézmozdulattal siklik el felette, mint amikor az ember a vendéglőben észreveszi, hogy a másik asztalnál késsel eszik a halat. Úgy kell kimúlni a világból, mintha az hedonista életöröm volna, felfokozott deliriumban, kellemesen ellágyulni anesztéziában, virágok között, esetleges muzsikaszó mellett, Binet-Sanglé odáig viszi az elméletet, hogy a vegén még hajlandó a Sorbonneon katedrát is állítani egy szakprofesz- szor számára. Az emberek sok bolondságot csináltak már és most az öngyilkosok klubja (szakszervezet, ez borzasztó vulgárisán hat) mellett megépítik az öngyilkosok kozmetikai intézetét. Psziho- analiíikus alapon készítik elő az öngyilkost a legfejedelmibb gesztusra, visszautasiiani az életet és megkeresni azokat a lehetőségeket, melyek a halál fenomenális gondolatát megfelelő ütemekkel kísérik, öngyilkosnak lenni — fogja majd a barátságos „tanár“ elmagyarázni, egy a teremtés munkájával. Idézni fogja majd a tőle jólismert bőbeszédüsfggel idősb. Pliniust, a Néró korabeli bölcsészt, aki könyvet irt az ön- gyilkosságról és világgá harsogta, hogy az ön- gyilkossággal az ember az istenek felé emel- kedhefik. Persze, mint minden uj elméletet, ezt is megfogják támadni és.a morálista akadémikusok kijelentik, hogy az öngyilkosság bűn és a filozófia nem helyesli. Kantra hivatkoznak, a köte' iesség nagy hirdetőjére, aki szerint az élet nem iog, hanem az emberre diktált kategorikus imperatívusz. Schoppenhauernek már más felfogása van az öngyjikos3ágróI. Nemi hirdeti evangélium gyanánt, de nem'Í3 ítéli el. Megmagyarázza és akaraíelméleíét nyomban ráhúzza az öngyilkosra is. Szerinte az öngyilkos nem pusztítja el az cleíakarását, csak magát az életet, ami csak közönséges értelmezésben azonos. Az uj erkölcstan, élén Menger Antallal, szintén nem osztja az öngyilkosság erkölcstelenségét, sőt el tud képzelni eseteket, amikor az öngyilkosság — szociológiai szempontból nézve a dolgokat — valóságos morális tett. De messze elkalandoznánk,' ha az öngyilkosságot morális szempontból vizsgálgatjuk. A francia orvos az öngyilkosságot már épolyan könnyűséggel kezeli, mint a szervirozást. Ahogy az ember nem vitatkozik, hogy okos dolog-e húst enni vagy nem, épugy nem vitatkozik, hogy kötelesség-e élni az életet, ha már elviselhetetlen teher. Az emberek inkább azon gondolkodnak, hogy hogyan pácolják meg a húst és hogyan (egyék az asztalra. Az öngyilkosságok e heroikus korában ki kellett fejlődnie annak a kísérletnek is, hogy az öngyilkos mint tegye széppé halálát Á halálesztétika hívei azt is mondják, hogy nem csak széppé, de kellemessé kell tenni a halált Ám, hogy a halál fájdalmas, ez az állítás tudománytalan. Nothnagel Hermann bécsi professzor közkeletűi tanulmányában Írja, hogy a halál processzusa nem kellemetlen, sőt kellemetes és a vizbeugröttnak visszaemlékezései inkább kéjesek, mint keservesek. Más dolog: a haldoklás, a szervezet hosszadalmas felbomlása és ilt a tudománynak kell segédkezet nyújtani. Éz az úgynevezett eutanázia, a jó meghalás gondolata, hogy a haldokló öntudatos perceit és ezzel kapcsolatos fájdalmait megenyhitsük. De ez más. Az öngyilkosság és a természetes haldoklás között nagy különbségek vannak. Például egy puskagolyó. Sokkal hamarább öli meg a golyó az emberi szivet, mint amekkora idő alatt az ídegszálak ez érzést Ipközveiitheínék a centrális idegállomással. Meghalni, lábujjhegyen kilépni, elnémulni, nem alkalmatlankodni, nem szenvedni, beleölel- kezni a nirvánába és a végső tevékenységet is 6 teknika minden konformjaval berendezni, úgy látszik, nagyon izgatja azokat, akiknek jól megy dolguk. De én szegény ember vagyok, én az életet hiszem, görcsösen, lelkesen, rajongva kapaszkodók belé, isten látja telkemet, sokszor nem teszem stílusosan, nem ildomosán, sőt tele lázongásokkal. Lázongásokkal, mert mindenütt azt a prófétát keresem, aki a szép halál helyett a szép élet evangéliumát hirdeti, melynek körülhordo- zása a szentély körül nagyobb, harsogóbb szükség mint valaha volt. t (l. e.) Ki világítsa Kolozsvárt? Bizottság vizsgálja a villamosmü pályázatait —• Bankspekuláció és a vilianyszolgáítatás (Kolozsvár, március 3. Saját tud.) Az évnek végével lejár az a szerződés, melyet Kolozsvár város közönsége a Ganz-müvekkel a város villamos árammal való ellátására kötött. A tanács mér pár hónap előtt kiirta a pályázatot, melynek határideje most járt le és érdekes meglepetést hozott. A Ganz-cégen kívül, — mely Európa egyik legnagyobb ilyen vállalkozása, — két uj nevű elektromos vállalkozás adta be a pályázatát s mind a kettő mögött két bankérdekellség áll. Az egyik: Braíianuék, a másik pedig a Marmorosch és Blank-cég, amelyek most éles harcban vannak egymással. Ehhez a harchoz semmi közünk nincsen, de Kolozsvár villamos müveinek ügye any- nyira előtérbe állítja a pályázók mérlegelését, hogy már eleve fel kell emeljük a szavunk minden olyan megoldás ellen, mely a bankok, de akár a város részére spekulációs hasznot jelentene csupán, de nem teljesítené a tulajdonképeni célt: a város zavartalan .világítását, bő ipari áramszolgáltatását és a villamosvasút közeli megvalósítását. A három ajánlatot itt ismerieljük, bár ezek a.z adatok még korántsem nyújtanak nézőpontokat.! „Electra“ címmel a Banca Rumuneasca nyújtót be ajánlatot. Nyolcvankét százalék nyereséget Ígér, minimális 500 ezer lej tiszta hasznot, mig évi üzemfcjlesztésre ötvenezer lejt- szán. Hajlandó az utcákat és a városi hivatalokat ingyen világítani, városi üzemek részére 30 bániban számítaná a kilóvatt áramot, mig magánosok részére a mai díjszabás maradna meg. A városi villamos számára szolgáló áram árát egy vegyes bizottság később határozná meg. Húsz évre kiván szerződést kötni. Az „Ommium Electric" ajánlata megett a Marmorosch et Blanck cég áll. Nyolcvanhat százalék nyereséget ajánl fel, mely hatszázezer lej minimumot biztosítana. Üzemi költségekre 15 ezer lejt irányoz elő. Az ulcai világításra szolgáló áram hectovattját kilenc bániban adná, mig a városi ipari üzemek részére 90 bani volna az áram kiló- vattja. Végül a „Ganz" ajánlata, mely elsősorban a tényleges üzemi célokat tartja szem előtt és évi kétszázezer lejben állapítja meg a fenntartási és fejlesztési költségeket. Hetven százalék nyereségei igér s minimálisan 350 ezer lejt. Az utcák áramszolgáltatását 15 bánival látná el nyolcvanezer heklovattig. mig azon felül 9 bánival. A városi ipari üzemek áramának kilovaííja 5 bani volna s ugyanannyi a villamosvasút szükségelte áram is. Huszonöt évre kiván koncessziót. A városi tanács az ajánlatok felülvizsgálására egy bizottságot küldölt ki, melynek tagjai: Blankenberg Nándor dr. iparügyi főfelügyelő, Damian Dávid ipari felügyelő, Kiss Mór dr. volt egyetemi tanár, a Gyáriparosok Szövetségének főtitkára, Vass József mérnök szakiskolai igazgató, Ciortea városi főmérnök és Jahoda Károly vállalkozó. A bizottság elnöke Methes prefektus, előadója pedig Dandea Emil városi tanácsos. A bizottság összeállításában csupán Jahoda személyét kifogásoljuk, ki nem szakember, viszont az egyik ajánlaitevő céggel érdekközösségben áll. Nincs egyelőre módunkban a három ajánlatot részletes megbeszélés tárgyává tenni, de előre is hangsúlyozzuk, hogy a villamcsáramszolgáiía- tás és a villamosvasút építése ügyében csupán egy szempont szabad vezesse azokat, %kik a döntést meghozzák és ez: a város közönségének érdeke. Nem üzlete, nem spekulációs vállalkozása ez a városnak, de egy olyan intézménye, mely a legfontosabb közérdeke' szolgálja. A budapesti sztrájk Nem jelennek meg még a lapok — Törvény a szakszervezetek elismeréséről (Budapest, máic. 3. Saját tud.) A magyar politikai helyzetbe izgalmat vitt be a nyomdászok sztrájkjának a hatása. A lapok nem jelenhetnek meg s ezzel a hatással aktuálissá váltak azok a tervek, amelyekkel a munkéskév- déseket akarták rendezni. Ma már minden tényező belátja az elmúlt két esztendőnek a tapasztalatai alapján azt, hogy a munkáskérdést nem lehet az ébredők és különítmények rendszere szerint kezelni és nem lehet egy ország életéből eltüntetni. A lerror sikertelennek és károsnak bizonyult s most keresik a békés megoldást, azonban még mindig nem jutottak el ahhoz a belátásos alaphoz, amely a megoldásra kilátást nyújthatna. Az a törvényjavaslat, amit a munkásszakszervezeiekről készítenek, már haladásnak mondható abban a légkörben, de még mindig csak vak tapogatózás, az őszinte hozzáértés nélkül. Hegyeshalmy Lajos miniszter győri programbeszédében kitért az első sztrájkra is, amely a nyomdászok bérmozgalmából eredt. A sztrájk egyelőre még tart, de a kormány részéről igyekeznek oda hatni, hogy mennél előbb rendezzék a munkáskérdést, ami föltétlenül egy biztosabb nyugalmi állapotot teremtene úgy Budapesten, mint az, egész ország területén. Világos, hogy mind az amit Telekiék momentán a munkásságnak és a kishivatalnokoknak biztosítani akarnak, nem sok, de tény az, hogy némi alapot nyújtanak egy részletesebb megbeszélés kezdeményezésére, A kereskedelmi miniszter kijelentése szerint törvénytervezet készül, amely arról gondoskodik, hogy a munkssszervezetek vezetősége a gazdasági szervezeteket politikai célokra ne használhassák föl, de mint azt mér jelentettük, elismerik a munkásságnak azt a feltétlen jogát, hogy ne csak keresztény alapon szervezkedjen, sőt a mun- kásszervezetek állami beillesztését törvényben akarják biztosítani. A szakszervezeti törvényjavaslaton kívül több szociálpolitikai törvényjavaslaton is dolgoznak, amelyek főleg a munkaidő és bérviszonyok rendezésével foglalkozik. Hegedűs Lóránd pénzügyminiszter az állami kamatláb leszállításáról egy küldöttségnek kijelentette, hogy az államadóssági címletek kamatredukciója csak ideiglenes. Ót évre kontemplálják és öt éven túl visszaáll a régi kamatláb. A kisgazdáknak a munkásiigyekröl számolt be a kisgazdapártban^ Torncsányi Gyula igazságügyminiszter és ismertette azt a törvény- javaslatát a kormánynak, amellyel a társadalmi béke rendjét kívánják helyreállítani. A párt az igazságügyminiszter kijelentéseit tudomásul vetle és a javaslatot, amely a napokban a nemzei- gyülés elé kerül, elfogadta. Kérdés, hogy a munkásság is magáévá teszi-e ? A nyomdászmunkások sztrájkja ügyében a helyzet — legalább látszólag — javult. A munkaadók, illetőleg a hírlapkiadók egyesülete uj ajánlattal kezdette meg a munkásokkal a tárgyalást. A munkabérek harmincszázalékának, mint gyorssegélynek az azonnali kiutalását ígérték meg arra az esetre, ha a szedők munkába állanak s azt javasolják, hogy. a béremelésekről a szakszervezettel uj tárgyalásokat kezdjenek április elsején. A tárgyalások ez ajánlat után megegyezéssel kecsegtetnek, mert a munkaadók kénytelenek voltak feladni eddigi merev álláspontjukat. A lapok nem jelennek meg. Szakítottak a szövetségesek Németországgal (Budapest, márc. 3.) Tegnap jeleztük, hogy a londoni konferencia nem végződött kielégítő eredménnyel. Legfrissebb távirataink szerint a szövetségesek tegnap délutáni ülésükön egyhangúlag elhatározták, hogy a német delegátusok ellenjavaslataikat egyáltalában nem hallgatják meg többé. Az ülést Lldyd George nyitotta meg előzékeny szellemben. Simons beszélt ezután, kijelentve, hogy Németország el akar menni tetjesitő képessége végső határáig, azon feltétellel, hogy visszakapja gazdasági szabadságát. Ha ezt nem éri el, akkor a világ egyik válságból a másikba kerül, amig végül általános káosz áll elő. A németek magatartása a szövetségesek között általános megdöbbenést keltett, Elhatározták, hogy
