Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-04 / 48. szám
Péntek, 1921. március 4, rtyrtüsMfe sók, amint mi is folytatjuk. A kutya ugat, a karaván halad... Bukaresti hírek szerint Károly herceg esküvője március 10-én lesz Athénben. Ez alkalommal a király széleskörű amnesztia-rendeletet fog kibocsájtani. Á szociálista képviselők memorandumot adtak át Averescirtiak, amelyben kérik a kivételes intézkedések, ostromállapot, cenzura stb. eltörlését. Beszélgetés a párisi magyar követtel Az antant tervei Nyugatmagyarországgal — Az of magyar külpolitika (Paris, március 3. U. k. Saját tud.) Több, mint félesztendeje, hogy a nyugatmagyarorszégi kérdés diplomáciai jegyzékek és ötletek zsákmányává lett. Különböző frázisokon ment már át ez a kérdés és a párisi magyar követség — hivatalosan még mindig békedelegáeió — nem egy kölcsönös meglepetéseket okozó jegyzékvállást közvetített már a nagykövetek tanácsa és a magyar kormány között. Abból az alkalomból, hogy az antant legújabb jegyzéke mégis bizonyos nyugvópontot és a békás megoldás mellett való határozott állásfoglalást jelent, érdekesnek találtuk, hogy a magyar követség vezetőjének, Praz- nov3ky Iván meghatalmazott miniszternek véleményét megtudjuk. A követ ur az alábbiakat volt szives kárde- zősködésünkre válaszolni: — Az antant december 23-iki jegyzékét sok tekintetben félreértették. Nevezetesen úgy értelmezték, mint a mi érdekünk eilen történi priori és végleges döntést. Határozottan állítom ezzel szemben, hogy az antant semmit jobban nem óhajt, minthogy Magyarország közvetlen tárgyalások utján egyezzék meg a szomszédos államokkal. Elsősorban áll ez Ausztriára, illetve a nyugatmagyarországi kérdésre vonatkozóan. — Ezt annál inkább merem állítani, mert az illetékes körökkel a beszélgetéseim során csak megerősítést nyert bennem az a tény, hogy az antant határozottan az előzetes békés megegyezést óhajtja. Továbbá még pozitivebb formában erősödött meg bennem a fenníi álláspont, rpjnt általában a magyar kormány egész politikai felfogása, ama jegyzékváltás által, amely az antant december 23-iki jegyzékének vétele után folyt le. A mi válaszunk ugyanis határozottan utalt a békeszerződésnek szerintünk legfontosabb dokumentumára: a Lettre d’Enveie-re — a kisérő levélre, — amelynek szellemével, de betűivel is az antant jegyzéke semmiképpen sem volt összeegyezhető a gyakorlatban. Csakugyan az antant azután a jegyzékünkre adott válaszában a helyzetet tisztázta: a Lettre d’Enveie aaanBWB»MnwmmEMtaM»MBMnarag járkált mindig a puskával . . . mikor te elmentél, odahivott és . . . Egy párat köhintett, nagyokat nyelt és folyíatía: ' — és . .. megkérdezte, hogy hivnak ... és akkor mondta, hogy mesél nekem a háborúról... és mondta, hogy akaróm-e . . . Megint megállt. Figyelte a bátyját, aki meg sem mozdult s talán nem is hallotta, mit beszél . . . — És ak kor mesélte, hogy egyszer, egy nyáron neki lakodalma volt egy lánnyal... és... egyszer csak el kellett menni a háborúba kato- tonáhak. Nem szereteti. . . csak muszáj volt., . Nem tydía hogyan folytassa. Zavarában felült és megint lefeküdt. Végre eszébe jutott egy mese az ezüst fejű seregről s azt iparkodott eltorzítaná hogy a bátyja rá ne ismerjen. — bs ekkor tél lett és nekik ki kellett menni a harctérre. Nagyon hideg volt. Mindég hó és jég esett és a katonák fáztak. Egyszer azután azt mondta a kapitányuk, hogy most igazi'csatába mennek, ahol lőni ke!!. És mentek. Nagy hegyek közé értek, ahol olyan hideg volt, hogy a cipő meg a ruha is rájuk fagyott. És egyszer csak oda értek. Ők lent állottak és a hegyen fent sok-sok másmilyen rubép katona. Azok jöttek lefelé. Először nem látták az arcukat, csak a ruhájukat, aztán mikor lejebb értek, meglátták, hogy mindegyiknek nagy szakéla és haja volt s mintha mindegyik ezüstből lett volna. Mert. . . mert. .. mert jégcsapok csüngtek róla s az úgy csillogott, meg havas is volt. — És akkor a'kapitány azt mondta, hogy most itt van az ellenség és lőjenek. De a katonák egymásra néztek s mikor látták, hogy az ő szakálluk is jégcsapos és nekik is csillog a haegész érvényességét teljes egészében fenntartotta, amiben nem is kételkedtem és — ami a legfontosabb — határozott Írásban adott jegyzékben kijelentette, hogy az osztrák kormánnyal is közölni fogja a nagyhatalmak óhaját, hogy Ausztria és Magyarország egyezzenek meg egymásközt a nyugatmagyarországi kérdésben úgy, hogy a Lettre d’Enveie alapján kiküldendő ds» limitációs bizottságnak semmi más feladata ne legyen, mint jóváhagyni a megegyezést, amelyhez a nagyhatalmak előre hozzájárulnak. Ez az eredmény annál értékesebb, mert az antant egyáltalán nem a rokonérzés, vagy ellenőrzés alap' ján ítélt, hanem teljesen részrehajlatlanul, amint a jegyzék mondja: szemmel tartva Ausztria éa Magyarország érdekeit. — Ausztria — folytatta a követ — az antant véleménye szerint is Magyarországra van utalva gazdaságilag. Az antant tisztában van azzal, hogy alapos tévedés volna azt hinni, hogy Bécs élelmezése és Ausztria gazdaság' ellátása ennék a területnek az átengedésével biztosítva volna; ellenkezőleg, tisztában vannak itt ezzal, hogy a területek átengedése, más egyebet nem is nézve, olyan elemi felháborodást váltana ki a magyarságból, ami Magyarország gazdasági támogatásának teljes megtagadását vonná maga után. Sőt nem érzéketlenek annak a lehelőségnek roppant erkölcsi visszás- sága iránt sem, hogy az ország, amely a világ- történet legszörnyübb viharát egymás mellett küzdve élte át, amely saját fiaink vérével védte a másik területét, mos! a mi rovásunkra szaporítsa területét. Viszont mindennek a belátásnak ellenére is a nagyhatalmak elvi okokból a békeszerződés határozatait maguktól nem változtathatják meg, de igen méltányos módot találtak azzal, hogy a kérdés elintézését magukra az érdekeltekre bízták, kijelentvén, hogy megegyezésükhöz eleve hozzájárulnak. — Nem lehet-e Követ ur véleménye szerint az antantnak ebben a politikájában, hogy Magyarország és Ausztria közt tartós viszonyt létesítsen, valamilyen messzebbmenő politika alapjait is látni? — kérdeztem. — Nem hiszem, — felelte Praznovsky. — hogy az antant előtt más közvetlenebb politikai cél határozo!ísággarjelenikez8Ít volna, mint az. hogy Középcurópában a rend és a stabilitás helyreálljon és hogy az összes ott élő államok ne csak a vesztesekre diktált béke súlya alatt, hanem az egymásközti megegyezés keretén belül találjanak bázist jövő berendezésükre. Ausztria és Magyarország tartós rossz viszonya Középcurópában a békés fejlődést lehetetlenné fenné é3 ’viszont, ha Középcurópában nincs rend, ez visszahat és felbillentheti az egész európai helyzetet. Azt hiszem, ezek voltak azok a meggondolások, amelyek az antant állásfoglalását meghatározták, Bizonyos, hogy ennek a megegyezésnek politikai értéke iránt az antant áüamféríiai kevés kivétellel határozott megértéssel viseltetnek. — Ez a megértés — vetettem közbekiferjed Magyarország más alapvető problémájára is? — Még nem — felelte a követ — Magyar- ország azonban a belső rend fenntartásával, / juk, sajnálni kezdték egymást és a másik katc nákat s azt mondták, hogy mért öljék ők me ezeket a szegény embereket, mikor azok is én pen úgy fáznak, mint ők?! — A kapitány nem értette és azt mondts hogy ez mindegy, mert most háború van . . . — De a katonák azt mondták, hogy ilyei háborút ők nem akarnak. A kapitány mérge lett. Kijelentette, hogy meg fogja büntetni őke De a katonák csak nevettek, mert ők ţudtâf hogy többen vannak, mint a kapitányuk. És tud ták, hogy velük nem lehet semmit sem csínéin ha egyformán nem akarnak. A kicsi gyerek elhallgatott. A bátyját nézi* aki nyugodtan, mélyen aludt s szinte megdob bánt a szive örömében, hogy nem kell továbl mesélni. Lehunyta szemét, aludni akart. És észr sem vette, hogy a mese folytatódik benne s hog már belegyömöszö’ődőtí az agysejtjeibe. Kicsi! elbágyadt — különben is fáradt vol már — szempillái lersragadlak s félálmá"bai csupa zuzmarás, keményöklü kaíonafiguráka látott. Később egész tábor ezüstfejü katonát, kikne! fején hó és jégkorona csiliogotí. Aztán látott eg' másik tábori, ugyanolyan arcú marcona légé nyékből. S a két tábor megindult egymás felé Mikor közel értek egymáshoz, a karjuk majd nem összeért, a fekete égboltozatról egy hatal más, izzó kérdőjel hullott közéjük . . . S a marcona alakok megtorpanlak, górcső öklük kisimult, hátat fordítottak egymásnak vissza indultak. A gyermek közben elaludt. Redői kisimulta' s helyébe egy gyerekes, kiváncsi vonás ült: hog: mi volt a kérdőjel? . . . miért hullt le az a kér előjel ? . .. Szövetség Lengyelországgal Şameha f&fjMttatéaa a parlamentben ~ SzIteaWfoil anftneszfla? — $2ociáHsta memo- rawkim a cenzúra és ostromállapot ellen — Az „Jn&atirea“ újabb gonoSzkodása (fjedgzevár, mqjpitu 3. Sp/qf tud.) A bukaftolmjie előterében a lengyet alliánsz áll. Sa- prejrn &yHá.restben hosszabb beszélgetést folytatott Jaké JóneseyVal, Hq.scaqu hadügyminiszterről ás Christescuvaf (Á jelentésből nem tűnik k|, vájidn á kommunista képviselőről váp-e szó.) A tárgyalások, sorfn a román-lengyel alliánsz alap- feltétéféi elkészültek s bizonyos, hogy a lengyel külügyminiszter elutazása előtt megkötik a végleges szerződést is. Az alliánsz defenzív jellegű egy akármprről jövő esetleges támadás esetén, amely akár Románia, akér Lengyelország érdekeit sértené. Sapiéha különben a kamarában is megjelent. A ház felállással üdvözölte és viharos ovációban részesítetté. Zamfirescu, Jorga, Marzescu és Áveréseid üdvözlő beszédeket intéztek hozzá. Sapieha megköszönte az üdvözléseket és azt fejtegette, hogy a két ország érdekei teljesen azonosak. A pártok harca éi§sen' folyik tovább. A dicsőszentmáríoni választást, ahol Prie államtitkár győzött, az ellenzék minden tiltakozása dacára is hat szóval öt ellen igazolta a parlament bizottsága. Stere Constantin mandátumát is igazolták, bár a „liberális“ reakciósok azzal vádoltak, hogy szeparatista propagandái űzött s a régi királyságtól való elválás méllett izgatott. Stere mandátumának igazolása nagyfontos- ságu esemény. Újabb bizonyítéka annak, hogy a bojárok végleg lejárták magukat s őket és vádjaikat senki sem veszi komolyan. Nekik mindenki szeparatista, aki a nagybirtok felosztását s a progresszív adózási akarja. Éppen azért humoros, hogy a kolozsvári bojárlap, az „ínfratirea“, ma megint dühös cikkben támadja a „Keleti Ujség“-ct, mint „a magyar szeparatisztikus politika“ szervét. „A magunk részéről — mondja az „Infra- Jiqra -r- csakis üdvözölhetjük a magyarokat, hogy akaratlanul arra az útra terelnek bennünket, amely jövőnket jobban biztosithaija. Fia a magyar uralom ideje alatt nem lett volna a vad elnyomatás, amely bennünket egybefórrasztott és ellen áljáéra képesített — ügyieket — nem len- ii&|k!ma ott, ahol vagyunk. És — lehetséges — h\<Sj$ha nem nyitnák fel szemeinket a magyart Vkrrfa, is, elhanyagolhatnék ma is legszentebb S itkéinkét a rosszul értelmezett és roslz helyén Vsfrnqzott nagylelkűség miatt.“ Értünk benneteket, liberális urak. A román papaszí, a román munkás, a román inieliektuel néky&nk, barátunk, mert épygy szivünkön viseljük az ímyél, mint saját népünket. Éz fáj nektek. iá#|fpk, hogy a magygr és a román dolgozó tömeuuk közeledése végét jelentené a ti millióitoknak is. Azért kell a demokráciáért és emberi e.psenlőségért küzdőket ma szeparatizmussal, holnapi Bolsevizmüésal vádolni. De csak folyiasszaladt. Nekiesett az ágynak. Bátyja már fél- álombarrt vóít. Felébredt. 1 tZ? — akarsz most? Hagyjál aludni I — Semmit. Csak mondok valamit. Még ntam tudta mit fog mondani. Kapart, kutatott azţ.ajî<yşban, de semmi sem jutott eszébe. Pedig kell Matatni jogcím, hogy ţti maradhasson. kV vissza ácfn akart menni. Felült az ágyra. Bátyja újra lehunyta szemét s egy pillánál alatt eiazunyadí. A kisfiú a bátyja meljé feküdt. Magára buzoi! a 1 akaróból égy darabot s testét a bátyjához szántotta. Jó volt ez a meleg és lehü- töUe, mégnyuátaita őt. Csak fel ne ébredjen megint. S akaratlanul megsimogatta haját. Erre ébredt fel. — Mit akadsz itt ? i A kicsi ideges leit, majdnem sirt. — Semmit, csak el akarom mondani neked, amit délután meißelt egy katona bácsi. — Majd rég™!.' Most aludni akarok. A gyerek aíTaketösan megrázta magát. — Nén»... néiiá .. . hallgasd meg ... olyan szép. — Úgy is hazudsz! Eredj feküdj le. — Nem is igaz. Én nem hazudok És te nem tudod mit akarok mondani. 0 sem tudta. D« erősködött, hogy beszélni akar. A bátyja végre ráhagyta. — Na, mondd há\'í A kicsi befurta fejét a párnába és akadozva, bérűig éfve, de meglepő bátorsággal kezdett egy mesébe, amelyiknek még a második mondatát tem tudta. — Tudod, délután . . . mikor téged a Fekete «híveit, tudod ... az a katona bácsi, aki ott
