Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)

1921-01-04 / 2. szám

Cluj—Kolozsvár, 1921 * Kedd * januárius 4 IV. évfolyam * szám SmmM Előfizetési árak: Egy hónapra • • • • . 25* — Lei Negyedévre .••••• 70'— » Félévre............. .. • • 130*— „ Egész évre................ 240*— * Egyes szám ára 1 Lei Franciaországot nem támogatják a németekkel szemben az angolok és olaszok Szakítás az antantban a görög kér­désben A kisebbségi államtitkárság ügye Magyarország és az utóállamok A mapyar szervezögyülés A vallási ünnepek miatt nem játsz­hatnak a színházak A svédjárvány fellépett Kolozsváron Virrad már? A világpolitika újévi fordulópontját egy táv­irat jelenti, amely szerint a római és a londoni kormány közös jegyzéket küldtek Leygues fran­cia miniszterelnöknek. A jegyzék szerint Olasz­ország és Anglia nem vesznek többé részt sem­miféle Németország ellen irányuló hadművele­tekben. Hozzáteszik, hogy ezáltal Franciaország természetesen szabad kezet kap az önálló cselekvésre arra az esetre, ha a németek nem hajtanák végre a kitűzött időpontig hadseregük létszámának kikötött leszállítását. Ez a jegyzék válasz arra a francia meg­keresésre, amely Németország ellen közös ak­cióra hívta fel a két szövetségest, ha Német­ország vonakodnék leszerelni. Tehát elutasítja a franciák kívánságát. S ez az esemény talán a legfontosabb mindazok között, amelyeket a krónikás a háború kitörése óta lejegyzett. Sok­kal fontosabb, mint a békekötés ténye. S a látó szem uj és szebb jövendő perspektíváját ismer­heti fel a rövid távirat sorai mögött. Pár hónappal ezelőtt közölte a „Keleti Újság“ Jászi Oszkár intervjuját a világpolitika három lehetőségéről. Ez a messzelátó tudós — akinek különben a messzelátása a fogyatko­zása is, mert a közelében, mellette végbemenő történéseket éppen a távoli horizontokra füg­gesztett tekintete miatt alig veszi észre — az orosz, a francia és az angol utat jelölte meg, amelyeken a világ a maga kibontakozását ke­resi. Az orosz uf: a szociálizmus ad abszur- dum hajtása utján, az ipari munkásság fegy­Politikai napilap Felelős szerkesztő: ZÁGONI ISTVÁN veres diktatúrája, a világforradalom segítségé­vel akarja a békeszerződések felbontását és a dolgozó tömegek felemelését elérni. Erőszakot hirdet tehát, meghagyja a mai társadalom igaz­ságtalanságainak lényegbeli tartalmát, csak ép­pen az elnyomókat teszi elnyomottakká. Olyan ut ez, amely a szociális és nemzeti ellentéte­ket nem egyenlíti ki, csak helycserét jelent az U'alkodó és az elnyomott osztályok között. A második a francia ut: a jelenlegi állapot min­denáron való konzerválása, a békeszerződések kérlelhetetlen végrehajtása, a szociális refor­mok megakadályozása. Tehát a győztes nem­zetek és a felső osztályok segítségével: a világ­reakció fegyveres erőszakja utján akarja meg­állítani a napot. Lényegileg ugyanaz, mint a bolsevisták útja: erőszakos elnyomása az ellen­kező törekvéseknek. S a harmadik: az angol ut : belátja a fegyveres megoldások csődjét s egyfelől a nemzetek, másfelől az osztályok bé­kés kiegyenlítését akarja. Tehát a népek szö­vetsége, a világdemokrácia segítségével revi- diálni kívánja a békeszerződések igazságtalan­ságát és átfogó szociális reformok gyökeres végrehajtásával igyekszik kihúzni az osztály­ellentétek méregfogát. Olyan ut, amely a bajok­nak nem a tüneteit, hanem az okait orvosolja s az összes produktiv osztályok és az összes fajok teljes szívvel való közrer; üködését óhajtja mennél nagyobb embertömegek mennél nagyobb boldogsága érdekében. A nemzeti autonómiák kiépítése utján az Európai Egyesült Államok az a cél, amely ennek az útnak a végén fényeskedik. A ma valósága tegnap utópia volt s ami utópia ma, az a holnap valósága. S Anglia — té­továzva bár — de rálépett arra az útra, amely a cél felé vezet. Hogy biztosan járhasson rajta, ahhoz a saját problémáinak a megoldása szük­séges előbb. Éhez pedig a Labour Partynak még fokozottabb térfoglalása kell. Ez az egy­általában nem bolsevista, ma már milliókat számláló munkáspárt Anglia szellemi, ipari és mezőgazdasági munkásságának egységes kép­viselete és a kormány politikájára máris az ő állásfoglalása bir döntő befolyással. Nem két­séges, hogy a legközelebbi választáson túl­Megjelenik minden reggel Szerkesztőség és kiadóhivatal.: Unió-utca 3. szám. Telefonszám : 661. Közleményeink utAnnyomíUn lilo* nyomó többséggel fog a parlamentben is ren­delkezni s akkor Anglia könnyűszerrel intézheti el saját belső kérdéseit és a világdemokrácia biztosan várhatja tőle a még fokozottabb segít­séget. De addig is: a járhatatlan francia ut csőd­jét s ezzel az orosz ut veszedelmes esélyeinek csökkenését is jelenti Anglia uj állásfoglalása, amelynek jelentőségét Olaszország.csatlakozása növeli történelmivé. Amerika már régebben ki­vonta magát a németellenes alliánszból s igy Franciaország magára marad imperiálista ter­veivel. A reakciót a saját mohósága öli meg. Talán sikerült volna a francia reakciósoknak, hogy a német junkerekkel szövetkezve vesse­nek gátat a demokrácia haladása elé. De ők fenékig akarják üríteni a győzelem kelyhét s nem hajlandók lemondani a német hadikárpót­lás milliárdjairól. A többi antantállam viszont látja már, hogy Németország a békeszerződés gazdasági béklyói miatt nem állhat talpra s egy rothadó fekély egész Európát pusztulással fenyegethetné. Viszont belpolitikailag a francia demokratikus rétegek megerősödését is jelenti az, ha Franciaország mai kormánya izolálva marad imperiálista szándékaival. Foch hiába készíti a további megszállásra vonatkozó hadi­terveket, egymagában nem bocsájtkozhatik újabb háborúba, amely a közvélemény előtt egyáltalán nem volna népszerű. Nem marad más hátra számukra, mint csatlakozni Anglia politikájához, kénytelen-kelletlen elfogadni a német békeszerződés revízióját, békét kötni az oroszokkal s a belpolitikában is visszatérni a francia forradalom nagy és nemes hagyomá­nyaihoz. S a világ jövő arcára függesztett szemmel, bizakodva kell elindulnunk nekünk is az angol utón. Lehet a jelen bármily sivár és szomorú, adva van egy lehetőség, sőt csak egy lehetőség van adva, amely az emberiség valódi békéjé­hez vezet. Sem a világreakció, sem a világ­forradalom nem juttatnák nyugvópontra a tár­sadalom nagy kérdéseit, csak elodázzák azok­nak megoldását. A világdemokrácia egyre erő­teljesebb áramlatába kell belekapcsolnunk a magunk ügyét. Meg kell látni és orvosolni kell Elszívják a szivaromat--------Irta: Karácsony Benő Azon az utón vagyok, hogy az életet szépnek találjam. Az ebédlőben bágyadt füstölthusszag üti fel a sátorfáját, ami a vacsorái paszulyból kelet­kezett. Nagyon szeretem a vastagételt, a feleségem délről direkt félretett nekem egy kis ecetes paszulyt, kisütött hozzá egy darab kolbászt, befüttetett a há­lóban, megvetette az ágyamat, tudja, hogy ilyen lucskos, strapás decemberi napon olyan vagyok, mint egy buta itatóspapír, felszívom mindazt a fa­nyar, fekete pacnit, amit az élet rosszul szuperáló töltőtolla elpotyogtat és különösen ilyen hóleves* csapadékos napon szinte borússá iszom magam az idő ködös lucskával, miért is egy családiasán meg­rendezett műsorral kell a bennemi dolgokat ellen­súlyozni. Ezt a célt szolgálta a vacsorára kitűzött ecetes paszuiy, sőt mondhatnám az a célzatosan beleapritott füstölthus is, amely az otthon kibékítő aromáját volt hivatva megalapítani. Pláne, hogy jeleztem egy szivar jelenlétét is, amit az a Jócsák Döme nevű tett a zsebembe, ez aztán megadta az alapgondolatát az est műsorának. A szivar nagy­jelentőségre tett szert, eköré csoportosult centripetalis erővel az élvezet minden alkateleme: hazajövök, jól megvacsorázom, egy pindurkát fáradt leszek, aztán jön a lefekvés, megragadom a szivart, bele­nyomok csücsörődő végébe, a szivar utána enged, egy kellemeset nyekkenik. Aztán még egyet nyomok rajta, mert ez a nyekkenés, amit kiad magából, egy szerfelett értékes inponderábilia, azt mondhatnám szerves tartozéka a szivar által előidézett gyönyörök láncolatának. Mikor minden oldalról megfelelő nyo­másban része: ült és felszínre hozta az összes benne lappangó nyakkenés ;ket, jön a csúcs lemetélése a zsebkés kisebbik pengéjével és utána a rágyújtás. Odaadó, intenzív szívások lesznek, a kolbász kö­vetkeztében és gyomromban némi zsirtöbbletek je­lentkeznek és a jószagu, kövér szivar lebocsátja üzenetét a gyomromba és a zsirtöbbleteket egy kissé rendreutasitja. Aztán ott van a regény, amit ősszel kezdtem meg, nmikor kificamodott a bokám, emlék­szem, annál a szép mondatnál hagytam el, hogy Tök Péter ragyás ideológiájába reszkető vonaglások döbbentek bele, mint azur vékonyságok szervetlen konglomerátumok agyaglényegébe. Nagyon szeretem az ilyen regényeket, ezek legalább megmondják, úgy ahogy van és amellett a lelket is felüditik. Javában mondom a feleségemnek, hogy ez a paszuiy jó volt és most bevonulok a hálószobába és készítse oda azt a regényt az éjjeli szekrényemre, mert itt van az a lélektani pillanat, amikor lefek­szem és meggyujtom a szivaromat, amikor hirtelen valami gyanús dolog jelentkezik és belenyomul köz­érzetem kellemes harmóniájába. A következő pilla­natban rénknyilik az ajtó, kezek nyújtódnak felém, egy tömzsi széles, egy hisztérikus vékony és hogy jóestét, jóestét, képzeljék, eljöttünk egy kicsit, na­gyon untuk magunkat oithon, jóestét, kisztihand, azt a hergo^fját kérem szépen, milyen jól be van itt fűtve. Nézek a feleségemre, aztán rájuk, hagyom hogy rázzák a kezemet, a szám fukarul egy kis nyájas­ságra görbül, mosolygok egy rőfnyit, egy csalódot­tat, egy keserveset és megint nézek a feleségemre. Ö feltalálja magát, kedvesen hellyel kínálja a láto­gatókat, akik le is ülnek, de kijelentik, hogy csak egy icurka-picurka percre jöttek, éppen csak a szék csücskére ülnek le, mert hiszen csak éppen bekuk­kantottak, egy csipetnyit, a félszemükkel, koránt sincs szándékukban zavarni, ne is méltóztassunk inkom- modálni magunkat, csak éppen látni akarták, hogy mint vagyunk, mert hallották, hogy az éjjel kiloptak a pincénkből két nagy üveg ugorkát és egy tojós tyúkot. Óvakodni kell bizony, a műit héten is be­törtek a szomszédban a bádogoshoz, a szegény asszonynak elvilték az egyetlen pár cipőjét és hogy ecetes ugorka volt az vagy vizes? — Vizes — mondja a feleségem türelmesen, én pedig a szivar irányába nézek. A szivar ott fekszik a kis kerek asztalon egy sárga pléhtarlóban, tömzsi alakja kéjesen pihen az ovális teknőben, a lábát egy kicsit kidugja és a sárga teknő szegélyére rakja. Rosszalóan nézem ezt a felíünési viszketegséget, neheztelek rá egy kicsit, hogy idegenek jelenlétében mutogatja a lábikráját, nem szeretném, ha a láto­gatóm észrevenné ezt a kacér magatartást. De sze­rencsére háttal ül a dohányasztalkának, nem vesz észre semmit, azzal van elfoglalva, hogy megma­gyarázza nekem azt a dolgot ezekkel az oroszok­kal. Közben leveti a kabátját és Cunci nevű fele­ségét is felszólítja a kabát levetésére, amit a nagy meleggel indokol, de biztosit arról, hogy azért nem maradnak sokáig, ne is tartóztassuk őket, csak ép­pen üldögélnek még egy micurkát és máris mennek. Azlán tovább fejtegeti az oroszokat, már egy félórája beszél, állít és tagad, összegez és analizál, nagyon beható kezd lenni, nem értek egy szót se, percenkint tizenöt kilométeres sebességgel kezd szá­guldani, én utána iramodok, szaladok a mondatai után, de nem tudom utolérni őket, cikk-cakkosan futkároznak előttem, köhintek nekik, integetek utá­nuk, hogy álljunk meg egy szóra uraim, értsük hát meg egymást uraim, de nem használ semmit. A fülem zug, nem értek már semmit, csak petyhüdten bólongatok a fejemmel. — Mert, kérem igen szépen — mondja a láto­gatóm előrehajolva és a tenyerével lapitgatni kezdi a térdemet — még sohse kalaeráltam össze bolond

Next

/
Thumbnails
Contents