Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)

1921-01-12 / 7. szám

2. oldal Szerda, 1921 januátius {& \ Kormányválság Angliában Lord Milner lemondása — Nö a munka- nélküliség — A munkáspárt vizsgálóbizott­ságának jelentése az ir állapotokról (Kolozsvár, jan. 11. Saját tud.) Nemrég Anglia miniszterelnöke még büszkén emlegette Anglia jó­létét, amely az összes népek irigységének a tárgya s ma már Angliát is elérte a háborús államok kikerülhetetlen sorsa : a gazdasági válság. Az impe­rialista eszközökkel legóvatosabban és legelőre- látóbban megszerzett és fenntartott jólét a fennáló angol kormányzási elvek igazolásának látszott az angol miniszterelnök szemében s most kritikája lehet rendszerének, amely szükségképen vonja maga után a válságokat, amelyek most nagyobbak és hatalmasabbak a békeidők válságainál. Nem valószínű, hogy az angol miniszterelnök levonja ezt a konzekvenciát, pedig félelmes módon igazo­lódik be az a mondás, hogy az európai államok ugyanazon folyamat különböző fázisait tüntetik fel. De lehet, hogy nem is lessz abban a helyzetben, hogy levonhassa, mert amit nem tudott elérni az egész békemü elhibázása, a világproblémák két év utáni megoldatlansága s a világ minden eddiginél nagyobb válság elé állítása az imperialista béke­kötések által, azt eléri a válság első momentuma Angliában: az angol kormány bukás előtt áll. Ez az esemény újból komplikálni fogja a külpolitikai kérdések megoldását is és aligha fogja útját állni Anglia válságának is, amelynek sokkalta mélyebb okai vannak, de jellemző tény arra vonatkozólag, hogy a világon uralmon levő elvek csak válságot óidnak előidézni a legerősebb, legvirágzóbb és leg­jobban kormányzott országban is. Mai távirataink a következők: Lord Milnert követni fogják (Lyon, jan. 11.) A már régóta betegeskedő lord Milner, angol gyarmatügyi államtitkár (miniszter) le­mondott állásáról. Jelentik azonban, hogy lord Mil­ner továbbra is vezetni fogja az egyiptomi bizottság leendőit, amelynek elnöke volt. Ezt a munkásságát mindaddig folytatni szándékozik, mig a bizottság feladatát teljesen el nem végzi. (Radio.) (Páris, jan. 11.) A „Matin“ londoni politikai kö­rökből értesül, hogy lord Milner lemondása nem csak elszigetelt esemény, hanem egy esetleg sokáig slhuzódó válság kezdete. Milner lemondását mások is fogják követni s minden valószínűség szerint a kormányban jelentős változások lesznek. (Radio.) A munkanélküliség problémájának megoldása (London, jan. 11.) Lloyd George a miniszterta­nácson minisztertársai tudomására hozta azoknak a tárgyalásoknak az eredményét, amelyeket Arthur Hendersonnal és sir Allan Smithtel a munkanélkü­liség ügyében folytatott. Azt hiszik, hogy két hatá­rozatot fogadtok el elvben, amelyeket haladéktala­nul a kormány jóváhagyása alá fognak terjeszteni. Ez a hang magamhoz téritett: itt parancsolták, hogy legyek szabad és én engedelmeskedem. Ki­mentem az uccára és újra a világé voltam. Az édes, az áldott 1 Nem akart tudni semmiről semmit. Csak egyet akart: hogy ottmaradjak nála. És amikor végre is el kellett mennem, hazudtunk egymásnak, ahogy a börtönben hazudtam magam­nak : hogy vissza fogok jönni, hogy ez rövid ideig tart. Egy levelet kaptam tőle, a második mástól jött: az ellenséggel való összejátszás és hazaárulás miatt börtönbe került. Elfogták a levelemet és ez vádnak is, bizonyítéknak is elég volt. Ugyanabba a zárkába került, amelyikben én voltam. A fogház­igazgató vigyorgott és saját maga vitte le, saját ke­zével zárta le. Ez a vigyorgás, amelyet én nem láttam, örök időre üldözni fog. A fékezhetetlen förtelem, a mély­ség mocsara, a sorsom szakadékos vigasztalansága, az emberi gonoszság vonaglik benne. Ezt a vigyor­gást nem láttam és mindig látni fogom. Ez a mély­ségnek szólt, amelyben járok. * Maga-felejíkezett pajkos kis ördög, aranysze­gélyes kedvű lluska, ő volt a harmadik. Mohón kaszaboltuk a magunk virágos rétjének tengernyi virágait. Kacagtunk semmiségeken, mint két oktondi perek. És apró kis léptekkel, ruganyosán szökkent tel velem a szellem magasságaiba — és egyszerre elmaradt tőlem. Ez az élet a miénk, a férfiaké. Minden baját és jajját látnunk kell, mert mi teremtettük. Rettentes helyre vetődtem egyszer unot kedvemben és ott ta­lálkoztam vele. A borzalom majdnem halálra sújtott. A fülem­ben pattant valami és egy percre jeges tompaság ült az agyamra. 0 volt, mégis ő volt. Ezt nem le­hetett megmásítani. Ez az arc maga volt a besározott, eliszapolt arcú élet. A szeme bárgyú és kifejezéstelen és az arcbőre mumiásan feszült a kiszélesedett pofacsont­Az első egy bizottság alakítása, mely legkiterjed­tebb vonatkozásaiban vizsgálná a munkanélküliség kérdését. A második határozat különösen^eredeti és abban áll, hogy bízzák minden egyes gy rosra an­nak a gondját, hogy maga határozza meg a szük­ségelt munkamennyiséget közvetlenül együttműködve a munkaadók és munkások testületéivel. Minden iparágban végül egy bizottság határozná meg a munka felosztását, a munkaidő csökkentését oly módon, hogy a munkátlanságot minimumra csök­kentse. A tervet támogatja Macnamara munkaügyi miniszter is, aki máris alkalmazásba vette az arze­nálokban és állami üzemekben. A munkáspárt megállapítja a kormány fele­lősségét az írországi terrorért (London, jan. 11.) A munkáspárt által Írországba küldött vizsgálóbizottság elkészítette jelentését, amely negyvenkét oldalra terjed, amihez azonban még sok fényképfelvétel van csatolva. A jelentés pontosan megállapított részleteket közöl arról a megtorló had­járatról, amelyet az angol kormány haderői, külö­nösen a csendőrség „black and tans“-nek nevezett segédcsapatai folytatnak Írország lakossága ellen. A fényképfelvételek az angolok rombolásáról olyan képeket tüntetnek fel, amilyeneket a nyugati fronton lehetett látni a nagy háború idején. A je­lentés felsorolja azoknak az eseteknek egy részét, amelyekben az angol karhatalmi erők ir embereket bántalmaztak, fosztogattak, vagy kihívó magatartást tanúsítottak. A bizottság kijelenti, hogy mindenütt olyan terrort talált, amely az ő munkáját is meg­nehezítette. A jelentés foglalkozik angol tiszteknek, kato­náknak és csendőröknek írek részéről történt meg­gyilkolásával is, amelyért a felelősség szerinte tel­jesen a kormány politikájára hárul. A jelentés erős szavakkal Ítéli el a megtorló politikát, amelyet em­bertelennek és olyan természetűnek mond, hogy csak megnehezíti a megoldandó problémák meg­oldását. A vizsgálóbizottság nem hiszi, hogy a kormány sugalmazta volna ezeket az érőszakosságokat. Mind­azonáltal megtörténtük után pártjukat fogta és vé­delmébe vette az általa felállított fegyelmezetlen csendőrség bűntetteit. Ezért a kormányt illeti a meg­rovás a dolgok jelenlegi állapota miatt. Végezetül a jelentés felsorolja erőfeszítéseit, amelyeket a békés állapotok helyreállítása érdeké­ben tett. A bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a kormány újból megfontolás tárgyává tegye javas­latait s kötelezze magát a megtorló hadjárat meg­szüntetésére azalatt a feltétel alatt, ha a munkáspárt ráveszi a sinnfeinista pártot, hogy szintén szüntesse be erőszakosságait és megengedje, hogy a fegyver- szünet tartama alatt az ir nép által választott het­venegy képviselő összeüljön és megválassza a kér­dés végleges rendezését célzó tárgyalások lefolyta­tására kiküldött delegátusait. Dublinből jelentik, hogy Markiewicz grófnőt két évi kényszermunkára Ítélték összeesküvés címén. Ismeretes, hogy Markiewicz grófnő jelentékeny részt vett az 1916. évi húsvéti felkelésben, minek folytán halálra Ítéltetett, az általános amnesztia folytán azonban szabadlábra helyezték. KEUÉVBUISXG jaira. Az orra mintegy megkisebbedett és jelenték­telenné vált az arcon. Két viruló ajka pusztuló, cserepes és a szája két szegletén a két durva, le­felé húzódó éles vonás. Alkalmazkodott a percen­ként újra és újra elöntő undorhoz. Elhagyta az emberi élet lárváját és leplezetlenül ugatott ki belőle az állati szenvedés, az önmegadó elbutult tűrés, a mélység, amelybe magammal rántottam. Ha min­den elkövetkező percem egy-egy jótett, ha minden szavam isteni ige, ha minden csókom életet fakaszt: erre az arcra emberi lelket mégsem ültethetek többé. * A negyedik kezét az őrző angyala fogta. Egy hangversenyen láttuk meg egymást. Nem bírtuk el­fordítani egymástól a fejünket, csak néha-néha, a mikor Beethoven viharvert lelke zúgott fel a zene­karból, beleolvasztva a mindenségbe szerelmet, ha­lált, életet és földet. Ott volt meg az eljegyzésünk, ragyogó tisztaságú Ismeretlenem, — de nem köze­líthettem felé. A felsugárzó szerelem világított belőle, amikor mozdulatlanul néztem és a fejvesztett rémület ker­gette előlem, amikor látta, hogy közeledem feléje. Talán egy percre, egy világot átsejtő pillanatra fel­szakadt a szememben a tátongó mélység és meg­látta benne önmagát. Menekült, ahogyan csak a sorsa elől menekül az ember, ez a végtelenbe vé­gesen kényszeritett, halálra készülve virágzó arasznyi élet. * Erzsiké, meneküljön, meneküljön, amíg lehet. A mélyben állok, intő és riasztó szíriként. Bennem szakadnak fel az élet sebei és rázuditják mocsa­rukat azokra, akik egyek akartak lenni velem. A mélyből jöttem, bennem bug a leiéncoltság önmagát tépő alvilági vihara és aki egyszer meghallotta, nem hall kacagást többé. Jaj annak, aki a sorsa szálait az enyéimmel bogozta össze. Erzsiké, szere­tem és közeledem, közeledem és bírni akarom — meneküljön előlem, amig lehet. A nemcionisla zsidóság szervezkedése Zsidó osztály a magyar szövetségben — Tes­tületi csatlakozás (Kolozsvár, jan. 11. Saját tud.' A magyar szö­vetség megalakulásának előmunkálatai megkezdőd­tek. A szervező előértekezlet bizottságot küldött ki, amely a szövetség programmját kidolgozza. Ebben a bizottságban két helyet tartott fenn a zsidók szá­mára. Az erdélyi nemcionista zsidóságnak tehát most határoznia keli politikai magatartása felől. Kérdést intéztünk a nemcionista zsidók egyik vezetőjéhez, aki álláspontjukat a következőkben fejtette ki előttünk: — Elhatározásunkban csak a cionista szövet­ség ismert és a magyar szövetség készülő pro- grammjainak mérlegelése lehet a döntő szempont. Mi, erdélyi magyar kultúrájú haladó zsidók úgy érezzük, hogy bennünket a cionistákhoz csakis a fajközösség biológiai ténye és az antiszemitizmus leküzdésének közös érdeke köthetne. Ám a fajkö­zösség egymagában még semmit sem jelent, ha nem járul hozzá a kultúra közössége és korszerű gazda­sági orientálódás. A cionisták pedig nyíltan elvetik s gyakran pökhendi módon támadják a magyar kultúrát és a héber nyelvet akarják anyanyelvűkké tenni, a héber kultúrát akarják tüzzel-vassal elter­jeszteni. „Csak átmenetileg" kérik a kivívandó zsidó nemzeti autonómia közigazgatásának, bíráskodásá­nak, iskoláinak nyelvéül a magyar nyelv megtöré­sét, de leszögezik, hogy mennél előbb a héber nyelvre akarnak áttérni. Akár őszinte törekvés ez, akár hipokrista porhintés, erre a sötét és haladás­ellenes útra a haladó zsidóság nem követheti őket, mint ahogyan elfordul a vallásos életet és rituális életmódot hirdető és követelő álprófétáktól is, akik magukra nézve azonban éppen nem tartják kötele­zőnek az általuk másokra kiszabott terheket. Ezek a machiavellisztikus politikusok feltett kalapot, rituá­lis étkezést és ultramontán nevelést követelnek a zsidó iskolák tanítóitól, ugyanakkor pedig köztudo­másúlag teljesen vallástalan életmódot folytatnak. Ne értsen félre, nem azt kifogásolom, hogy ők ben- sőleg nem vallásosak, hanem azt, hogy megalkudva a zsidó klerikálizmussal, mégis vizet prédikálnak. — De a kulturközösség hiánya mellett még a2 antiszemitizmus elleni .harc taktikájában sem értünk egyet a cionistákkal. Ök azt vitatják, hogy az anti­szemitizmusnak semmi gazdasági gyökere nincs s ahelyett hogy átfogó szociális reformokat követel­nének, amelyek a vagyoni és jövedelmi arány­talanságokat eltüntetik, tehát a gyülölség legfőbb okait szüntetik meg, — ők egyszerűen meg akarják tartani a kiváltságos zsidóság összes privilégiumait Ahelyett, hogy a lánckereskedelem ellen küzdenének, inkább ifjú terroristákkal akarják megakadályozni — a láncosokról szóló kupiék előadását. — Tehát a haladó zsidóság nem mehet együtt ezzel a zsidósággal. A zsidó nemzethez való tarto­zását egyszerűen leszögezi, deklarálja, de a fajiság tényénél sokkal dominálóbbnak tartja politikai cselekvésében kultúrájának, anyanyelvének a vé­delmét és a gazdasági kiegyenlítődésre való törek­vést. Kulturaliter az a helyzet, hogy a magyarsággal minden tekintetben azonos jogokra van szükségünk, nemcsak hasonlókra, hanem ugyanazokra. Mire mennénk mi héber bíróságokkal, héber közigazga­tással, héber iskolákkal '< Mi túl vagyunk a fajiság dogmatikus értelmezésén s egyedül a kultúránk az, amelyért küzdeni akarunk minden támadással szemben, — még a saját fajtánknak aggresziv szándékú töredékeivel szemben is. Gazdasági tö­rekvéseinkben pedig faji különbség nélkül szö­vetségesünk mindenki, aki szociális igazságosságra törekszik, még áldozatok árán is. — Minthogy pedig ugyanazokért a jogokén való küzdelemre nem gazdaságos két szervezel alakítása, mi a magyar szövetség keretein belül akarjuk megszervezni a zsidóságot. A magyar szö­vetség címéből éppen azért maradt ki a „nemzeti“ szó, hogy a más fajhoz tartozó, de magyar kultú­rájú tömegek száméra is módot adjanak a csatla­kozásra. A szövetség keretei között a székely, csángó osztályok mellett ott lesz a zsidó osztály is, hogy a speciális zsidóérdekek is szervezetten képviselve legyenek. — Ezen az alapon folynak a tárgyalások a magyar szövetség jelenlegi vezetőivel, akiktől garan­ciákat követelünk, hogy a szövetség valóban a demokratikus haladás jegyében fog működni. A nemcionista zsidóság a közeli napokban Erdély- szerte gyűléseket fog tartani és ezeken határoz, hogy milyen feltételek mellett csatlakozik testületileg a magyar szövetséghez. Nagyon természetes, ha ea a haladó zsidóság nem kapna megfelelő biztosité kokat, akkor külön utakon keresné elveinek érvé­nyesítését. ki lehetőleg vízvezetéki sze­relő lakás-csere mellett azon­nal alkalmazást kaphat. J­Érdeklődni: Deutsch Testvérek, Cluj, Piaţa Unirei (volt Mátyás király-tér) 26. ^ \ ^ ^ % .1

Next

/
Thumbnails
Contents