Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)
1921-01-11 / 6. szám
Chtf—Kolozsvár, 1921 * Äßifi/ * faituárius 11 IV. évfolyam * Ó * szia Előfizetési árak: fete.’;:::r'? félévre ....••«• Jw „ Egész évre ...... 240*— „ Egyes szám éra 1 Lei Politikai napilap Felelős szerkesztő: ZÁGONI ISTVÁN ■i1j& ■ / Megjelenik minden reggei SzerkcwtSsiig és kiadóhivatal: Unió-utca 3. szám. Menjünk további Két esztendő óta először jött össze magyar politikai gyűlés Erdélyben: a vasárnapi kolozsvári előkészítő értekezlet. Két esztendő egy életképes nemzet történelmi életében nem több, mint egy lehelet az egyén életében. Ez a két esztendő azonban hosszú volt és olyan eseményekkel terhes, amelyek uj utakat s az uj utakon a nagy feladatok hatalmas garmadáját halmozták össze a mi számunkra. Óriás hegyei merednek előttünk azoknak a feladatoknak, amelyek megoldásának a kiharcolásával életfeltételeket biztosítunk s a meredek hegytömegek lábánál állva, nem érezzük a tehetetlenség kétségbeesését, hanem inkább az önbizalmat és nekivágunk az útnak. Ezt jelentette a kolozsvári értekezlet. A maga egybehangzó határozatával, szélesebb rétegekből összejött embereknek a hozzájárulása alakult ki ahoz a törekvéshez, hogy a magyar politikai szervezetet haladéktalanul meg kell teremteni. Osztályokon, pártokon, világnézeteken felüli szervezetet, amelynek keretén belül összemérhetik erejüket az elvi álláspontok, hogy tökéletesedettebb alakot öltsenek a megnyilatkozások, mielőtt kifejezésre jutnának. Kezdő lépés volt, kezdeményező kilépés a nyilt fórum elé, hogy visszhangja felzugjon mindenfelé. Kijelentése annak a törekvésnek, hogy kezünkbe kell venni elárvult sorsunknak a kapanyelét s az első vágás megtörtént visszavonhatatlanul, a szándéknak a tisztaságával, az elhatározásnak az elszántságával s most következnie kell a többinek, ha egyre nehezebb verejtékezést és izzasztó fáradságot követel is a munka, amit vállalni kötelesség, elmulasztani pedig bűn volna, mert erőt kell mutatnunk az élethez és erős akaratot az élet jogának a kivívásához. Szenvedések, lelki csapások, megpróbáltatások ütlegei zuhantak a villáinkra. De már visszapattanhatnak, ha kifeszitett mellünk izmait tartjuk elébük. Nem keseregni, nem lamentálni, nem kétségeskedni kell a szervezkedéseknek az eiső gyülhelyein, hanem összefogni a munkára és akkor a számbavett erőnek a tudata meghozza az önbizalomnak a maga örömét. A fennálló jog korlátái között a lehető leg- odaadásosab'o aktiv tevékenységet fejteni ki, minden törvényes és jogos eszköznek az igény- bevételével a nemzeti jogok érvényesítéséért. Ez lehet a kütüzött cél, mert ha a hallgatással, vagi' halogatással, kényelmes aléltsággal, vagy félreértett és hamisan hirdetett jelszavakkal kiengedjük a kezünkből mindazt, amit a nemzetközi fórumon is Írásban adnak, vagy kilátásba helyeznek népünk számára, akkor a kezünkbe vett sorskapával nem jövendőnk talaját termékenyítjük, hanem sirgödröt mélyítünk, hogy aztán szép hosszában bele is feküdhessünk. Pedig nem mondhatja senki s még csak nem Is gondolhatja senki, hogy a kiválasztódásnak valamilyen népi vizsgáján életképteleneknek bizonyultunk volna. Nem. Nincsen itt szó halálos Ítéletről s nincsen itt ideje, sem helye temetésnek. A csüggedő, lassú sirásás helyett kezdjünk más munkába, amit kénytelenségből sl kellett hanyagolnunk. A demokratikus haladás nem tűr a politikai küzdelmekben más passzivitást, csak a rezisztenciát, azt is csak akkor, amikor kikerülhetetlen a szükségessége És ha minden más eszköznél eredményesebb. A tiszta, önzetlen konzervativizmus — a másfajtáról ne történjék ezúttal említés — fél a harcoktól, irtózik a küzdelmektől, csak holtbi- ponyosságok alapján kíván elindulni s ha önként felajánlanak és ideadnak valamit a nemzeti jogokból, ezt átveszi, esetleg megköszöni, esetleg megkritizálja, aztán vár a többire. Nem olvan időket élünk, hogy ennek a várakozó álláspontnak az indokait helyeseknek lehetne mondani. Amikor olyan szervezetet akarunk, amely minden embert és minden világnézetet magába ölel, elismertük a demokrácia hitvallásának a szükségességét. De menjünk tovább és e hitvallásnak le kell vonni minden következményeit az egész vonalon. Mert ezen a területen a demokrácia nemcsak az egységgel jelent egyet, hanem egyet jelent nemzeti létünkkel is. Az emberi jogok egyenlő mértékéért széliünk sikra s nincsen más biztosabb támaszunk csak a demokrácia csalhatatlan páncéla, amelyet magunk előtt kell tartanunk, mint ércből kovácsolt páncélt s amelybe egyetlen egy ponton sem szabad .beleütköznünk, mert önmagunkat sebeznők meg és árulnók el. Kifelé a világdemokrácia segítő karjaiba kapaszkodhatunk, befelé minden kérdést elintézhetünk ez alapon s magunk között nem támadhat akkor sem osztály-, sem felekezeti, sem származási ellentét. A demokráciának őszinte legyen a hitvallása s akkor biztos talajon állunk. A magyarsz&VBtség Elöértokezlet a kolozsvári városházád — Megalakult a szervezet központi városi ús megyei el&készitőitizotfsága — A zsidók a szervezkedésiben — Felhívás a vidéknek a szervezés megindítására (Kolozsvár, 1920. járt. 10. Saját tud.) Több mint kétesztendős részben kényszerű, részint magára kényszeritett tétlenség után a magyarság is látható jelét adta immár tettvágyán^k és munkakészségének a magyar kisebbségi érdekek megvédelmezésére. A vasárnap megtartott kolozsvári értekezlet megütötte a hangot, mely feltartóztathatatlan lavináját indítja meg a magyarság cselekvésre tömörülésének. Az értekezlet összehívói egyelőre nem céloztak többet, mint e hang megszólaltatását és az adott lehetőségekhez képest ezt egy oly előkészítő értekezlet összehívásával látták elérhetőnek, amelyen Kolozsvár és Kolozsvármegye magyarságának minden rétege résztvehetett a maga képviselői utján. A jelenlevők közt valóban ott láttuk a hdstáii föid- mivesgazdától a nagybirtokos mágnásig, a kiskereskedő és kisiparostól a bankok és gyárak képviselőiig a város és a megye minden rétegét, de fájdalommal nélkülöztük a magyar ipari munkásság képviseletét. A zsidóság köréből is megjelentek sokan azok közül, akiket a magyar kultúrával érzett közösség a magyarság sorsa mellé parancsolt. Az értekezlet összehívói ettől az értekezlettől nem kívánhattak határozatot egy szervezet végleges kialakítására, csupán egy ideiglenes intézőszerv megalkotására, melynek feladatává tették a szervezés előkészítését és egy alakuló nagygyűlés előmunkálatainak elvégzését, amely nagygyűlés a legdemokratikusabb képviseleti rendszer alapján egész Románia magyarságának kiküldötteit egyesíti majd s amely a magyarság megszervezéséről véglegesen határoz. A kolozsvári előkészítő éríékezleí lefolyásáról a „Keleti Újság“ tudósitója a következőkben számol be: Az értekezlet megnyitása A városház ülésterme vasárnap délelőtt zsúfolásig megtelt az egyes társadalmi rétegek, felekezetek, foglalkozási ágak összehívóit képviselőivel. Az értekezletet pontosan tizenegy órakor nyitotta meg az összehívók nevében Grandpierre Emil dr., a Károlyi-kormány volt kolozsvári és megyei kormánybiztosa. Grandpierre dr. az értekezlet összehívásának szükséges voltát és a fentebb ismertetett célját foglalta össze tömören és az értekezlet korelnökéül Sándor Józsefet, az EMKE negyven éven át buzgó munkásságot kifejtett alelnök főtitkárát ajánlotta. Az értekezlet egyhangú helyesléssel elfogadta p korelnök személyére vonatkozó javaslatot. Sándor József elfoglalja az elnöki széket és az értekez’ét jegyzőkönyvének megszerkesztésére György Lajos dr.-t és Boga Lajost kéri fel. Bejelenti, hogy távolmaradásukat az értekezletről a következők mentették ki: Dr. Balázs András, dr. Feilitsch Arthur, dr. Jancsó Miklós. Ezután a következő, eseményszámba menő megnyitó beszédet olvasta föl: — A magyar békeszerződés ratifikálásával Románia teljes jogú állampolgárai lettünk. E jog számunkra az 1919. dec. 9-iki párisi romén speciális konvencióban és a román alkotmányban van letéve, hozzájárulva, mint velünk szemben Ister és ember előtt fennálló, történelmi erkölcsi kötele’ zés, az 1918. dec. 1-i gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozata. A speciális konvencióban — mely reánk nézve a Wilson-féle önrendelkezési jog folyománya, meri ez alapon tettük le a fegyvert és mentünk bele a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásba — Románia kimondja, hogy a nyert és nyerendő széles terüleí- beli növekedések ellenében saját akaratából a szabadság és igazság biztos garanciáit óhajtja nyújtani az ország összes lakosainak, bármely fajhoz, nyelvhez, vagy valláshoz tartozzanak is, az 1. és 12. cikkben kötelezte magát arra is, hogy a konvenció kisebbségi jellegű rendelkezéseit állami alaptörvényül ismeri el, melyekkel semminemű törvény, rendelet, vagy hivatalos ténykedés ellentétben nem állhat s hogy e rendelkezések nemzetközi érdekű kötelezettségeknek tekintetnek és a népszövetség garanciája alá helyeztetnek. A szövetség többségének hozzájárulása nélkül nem változtathatók meg s a hatalmak nem tagadhatják meg hozzájárulásukat egyetlen oly pont megváltoztatásához sem, mely a többség által elfogadtatott. A tanács minden egyes tagjának meg lesz az a joga, hogy a tanácsot figyelmeztesse ezen rendelkezések bárminemű megsértésére, vagy annak csak veszélyére is és hogy a tanács oly módokon járhasson el, melyek adott esetben alkalmasoknak és hatékonyaknak találtatnak. Vitás esetekben a legfőbb törvényszék döntése megfelebbezhetetlen. Egyebekben a konvenció bevezető részében, valamint 1—12. cikkeiben a szabadság és igazság jogi és tényleges szigorú biztosítékai, az élet és szabadság teljes és egész védelme, a vallásszabadság, állampolgárság, a törvény előtti egyenlőség, a polgári és politikai jogok, valamint bánásmód ugyanazonossága és gyakorlása, közhivatalok és tisztségek elfoglalhatása, valamint a különböző élethivatások és iparágak gyakorlása, a jogszolgáltatásra is kiterjesztett nyelv- használat, magyar népiskolákban a tulajdon nyelven való tanitás, jótékonycélu vallásos vagy társadalmi intézmények létesithetése és azok állami és községi segítése kérdésével kapcsolatban, nem kevesebbszer, mint 31-szer fordul elő a faj, nyelv, hit, vallás, felekezet, születés, a nemzeti, nyelvi, faji, vallási és születési különbség, az etnikai, faji, nyelvi és vallási kisebbség, általában kisebbség (minorité) kifejezés. Hozzájárult ehhez a magyar békeszerződés 47. cikkének amaz intézkedése, mely szerint: Románia a Magyarországgal való vonatkozásban kötelezte magát, hogy a szövetséges és társult főhatalmakkal szerződésbe foglalja mindazon rendelkezéseket, melyeket ezek a főhatalmak a nyelvben, fajban és vallásban különböző kisebbségeknek védelmére szükségesnek tartanak. És a 78. cikk szerint: Magyarország és Románia közt külön megállapodások fognak a volt magyar állampolgárok érdekeinek, különösen polgárjogainak stb. szabályozásáról gondoskodni. Ennek megfelelőiem elismert minket, mint külön nemzetet az 1920. jut. 24-én kelt 3125. sz. királyi dekrétum is, melynek I. a), b), c) és II. a) pontjában a lakáskérdéssel kapcsolatban mint ilven emlitteténk.
