Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)
1920-09-19 / 206. szám
Cluj, (Kolozsvár), 1920. « Vasárnap * szeptember 19. «fii, évfolfam • 206 * szám. Előfizetési árak: Egy hónapra • • . . 25'- Lei Negyedévre . • • • 70- . Félévre ................. 130- . Egész évre ............ 240- . Egyes szám ára 1 Leu Politikai napilap FeM6s sserkesstő: ZÁGON1 ISTVÁN y INTÉZET fi VW'! Megjelenik minden reggel Szerkesztőség : Unió-utca 3. Kiadóhivatal: Unió-utca 3. Telefons/,un 694. KJzleményeink utánnyomása tilos Magyar memorandum a sérelmekről Megkezdődtek a rigai béketárgyalások Az olasz szociálizálás fejleményei Argetoianu belügyminiszter Kolozsváron Katonaság szállotta meg a dohánygyárat; letartóztatták az újságírókat is Uj letartóztatás a kolozsvári lakáshivatalban Rablógyilkosság az országúton Vakmerő a játék s A vaktában eldobott kő példája eléggé ismerős. Kiszámíthatatlan ez útja, utjának a vége és lezuhanásának a következménye. Erre kell figyelmeztetnünk ma, amikor mindennapivá vélt jelenségeknek látjuk az izgalmas tüneteit. A rettenetes drágaság súlyát senki sem ismeri jobban, mint mi, akik hivatásszerűen figyeljük nemcsak a felszínen szerepet játszóknak, de de a szegénységbe és nyomoru ágba visszahúzódott nincstelen családoknak is az életét. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a fogyasztók felzudulnak a hallatlan óruzsora miatt. Azt is csak helyeselni lehet, hogy a termelők szervezett blokkjával szemben a fogyasztók is megszervezik a maguk táborát s ők lévén a gazdaságilag gyengébb fél, ellenőrzési jogot követelnek a maguk számára a hatóságoktól. Még hathatóséba segit-égül állami, községi, munkás és tisztviselő szövetkezetek sürgős felállítása is helyesnek látszik a termelők szabotázsával szemben- S helyes az is, hogy éppen egyetemi tanárok — hivatásuknál fogva természetes tudói társadalomgazdasági összefüggéseknek — állanak élére a drágaság elleni of- fenzivának, mert őket legkevésbé lehetne megvádolni érdekeltségekkel és elfogultságokkal. Városunk Irt«: Szentimrei Jenő V. Bocsánatot kérek, ha ilyen különös és mindenesetre nem komolyság hijján való esemény előadása közben netalán elvesztettem valna a kcn’e- nanszomat s eltérőiig azon kezdetben fel ett szándékomtól, hogy lehetőleg igyekezni fogok mindvégig könnyed maradni és vidám, most hangom akaratlanul tragikusra bénult. Am tessék, próbáljak csak beleélni megukat kissé az adott helyzetbe. Mit érezhsiett a derék Juhari bácsi mintaszerű atyai szive, midőn óriási hangzavar közepette — s már ema himpellér inasgyerekek által amúgy is vérig bosszantva, megkésve, belép az Oroszlán e’ső szobájába egy k*s jó italra szomjason s e helyett ilyen megszégyenítő dolgok megvitatásánál kellett önkénben fü tanúként szerepelnie. Mág milyen szép a Kossuihoktól, hogy férfiasán melléje állottak a megaláztatásban 1 S az a cserepár kutya milyen kéjjel turkált az ő családi becsületében, az ő — immár mindenki számára nyitott — sebeiben. Vajon kicsoda itt a bűnös és milyen mértékben? Vajon elégséges lesz-e a megévelyede'.tet ököllel ieü*n' mint egy kutyát, vagy érdemes volna számár» megfelelően kínos halálnem fölött gondolkozni,? És voltaképen ki légyen ez a Schuszter? Csak nem az a cérnavékony, lopó'ökfejü, hosszú keselybajuszu fiatalember, akivel ő igez, elégsütün szokott találkozni hazamenet s ek1, bár csak láíás- ból isménk egymást, egy alkalommal se mulesz tané el, hogy mély reverenctav-1 megemelje előtte keshedizöld, zergeszekállas kalapját? Ez kel legyen, mert Gradivó is vale mi hotszuvékony elnköt emlegetett s akkor úgy látszik, Gradivó mm is beszél' hasból. Az a kéidés marad csupán tisztázatlan, vajon melyiknek van az ö szó iderkölcsü, tisztességben felnevelt leányai közül ilyen istenből elrugaszkodott gusztusa. : Mégegyszer: helyesnek, kedvesnek és kívánatosnak tartunk minden akciót a drágaság ellen. De ugyanazzal a nyíltsággal ki kell mondanunk : amit itt nálunk „a drágaság elleni küzdelem“ jogcímén csinálnak, ez vakmerő játék a tűzzel, amely végül annak a házát is elhamvasztja, aki a szomszédja tetőjébe dobott csóvát. Nézzük sorba a jelszavakat, amelyek alatt ez a szervezkedés folyjk. Először is; „az idegenek“ okai a drágaságnak. Tehát le a magyarokkal és ki a zsidókkal, mert ők szabotálnak. Miért szabotálnak ? No mert irredentisták, (Mindenki irredentista ugyanis, aki a nacionalistáknak nem tetsző szót mert kiejteni a száján. De tudni kell és tudni illik, hogy a piacrater- melő parasztságnak nemcsak a zöme, de Kolozsvár vidékén kilencven százaléka román, a magyar paraszt gazdasága máskép jn van berendezve.) így lesz nemzetiségi kérdés ebből az alkalomból is, szoborrongáiás, cégtáblák le- tépése, újságírók életveszelyes megfenyegetése és még sok hasonló eltévelyedés, amely mindent szolgál, csak épen a drágaságon nem segít, sőt — a fogyasztók egyik táborát gyűlölet- fallal rekesztve el a másiktől — még növeli azt. A másik jelszó: a szociáüsfák okai a drágaságnak. Tehát le a szociálistákkal. ők azok, akik magas munkabéreket követelnek és ezzel felverik az árakat. Miért? Mert bolsevisták. (Mindenki bolsevista ugyanis, aki több jogot és több kenyeret követel a dolgozó emberek száméra.) így lesz szociális kérdés ebből az alkalomból is, tüntetés a munkásság ellen, rendőri beavatkozás, letartóztatások, sztrájkok, kizárá sok és még sok hasonló tünet, amely megint csak növeli a drágaságot. A harmadak jelszó: a hatóságok okai a drágaságnak. Tehát le a hatóságokkal. Szervezett csapatok jelennek meg a hivetalo1 ban Ezek s e/ekhez hasonló ke dések hullámai hány1 ódták Juhari bácsi szegény, megbolygatott fejében s csapód ak ennek boltozatos falához, mint e N .aypokolpatak vize nyári feliegszakadesoK után az 0;őszién !<ugrójának deszkakerítéséhez. A családi házhoz érkezve vesíett csa tanássel sújtott le félmázsás tenyere a szegény kepuki- iincsre, aztán kivágta az ebédlő ajtaját s azt be se té^e maga mögött, olyan félelmetes pozituráben á l vala meg a vacsorázó asztal elölt, mint hajdan az ur angyala, mikor az első emberpárnak ajtót mu látott a szépséges paradícsomkeriben. A szemei pedig villámokéi szórtak. — Cug van — szólalt meg szelíden szemeit férjére fölvetve a jóságos Juhari mama. — Nem tennéd be magad után az ej ót, édes fiam ? Juheri mama, a jelek szerint sem váratlannak, s-m meglepőnek nem ítélte férje ilyetén fellépését. Harminchét nehéz esztendeié kipróbált élettárán k ők, ebből pedig legalább is húszai úgy (öltöttek el, mint két egymással szemközt kiásott lővészárok, melyekből egymás felé néma. de szükség esetén annál 8z póribban kereplő géppuskák csövei me rednek. Olykor még, a szomszédok állítása szerint, kézitmára is rákerült már a sor. A galambszelidség azonban a jelen esetben helytelen taktikának bi ónjuk Juheri bácsinak amúgy is mélységes felháborodását szempillantás alatt a fé- kezheietkn düh fo tisszimójéi* fokozta. — És há'ha nem találnám be*enni ? - pattant ki belőle a szó. — Hitha, mint udvarias házigazdához illik, nyitva hagynám, hojy az illető Tr, ha még netán itt tartózkodna, ne legyen kénytelen szégyenszemre ismét az abl kon át távozni! A két idősebb lány. Lánika és Efiza fülig elvörösödve bámultak bele üres tányérjaikba, a két legkisebb Juhari csemeték pedig alig hallha'ó kuncogást fojtogattak bele az asztal alatt a nyakukba kötött asztalkendőbe. A többiek — a négy nővén- d*k fiú — szerencsére házonki ül vacsoráztak ez alkalommal, hogy mégis ne kelljen a szerencsét- ! lénkét eladónak oiszág-viiág előtt szégyelnie magát. s egyenesen a törvényesen kinevezett tisztviselők távozását és a közhatalom átadását követelik a maguk száméra- Hangsúlyozzuk: rendben van, ha a fogyasztók erélyesebb eljárást követelnek a hatóságok részéről, mert a — különben épen nem „idegen“ — termelők szabotázsát csak a hatalmi beavatkozás tudná megtörni, feltéve, hogy sikertelenül próbálkoznak jó szóval, meggyőzéssel a piac-bojkott feladására bírni őket. De a hatóságokkal szemben terrorisztikus fellépésre szervezni tömegeket: mi ez, ha nem nyilt játék a forradalommal? Az egyetemi tanár urak a tehetetlenségi erő törvényét jól ismerik a fizikából s tudják azt is. hogy ez az elv a lélektanban is érvényesül. Az elhangzott szó, a megkezdett cselekvés önmagában hordja továbbfolytatásának tendenciáját is s ime, a drágaság elleni akcióra feltüzelt tömeg szenvedélyei máris átcsaptak a nacionális és szociális gyűlölet mezőire, máris forradalmi szinzetet vetlek fel a román hatóságokkal szemben is, — tehát jóval tulmentek azon a ponton, amelynél szervezőik megállítani szerették volna őket. Ezt az akciót tehát sürgősen le kell szerelni, mert épen célját: a drágaság letörését nem éri el, ugyanakkor pedig a végletekig fokozza a tömegszenvedélyekei. Az a tény pedig, hogy egyidejűleg nacionálista és reakciós jelszavak alatt nyilt provokálása folyik a nemromán lakosságnak és a munkásszervezeteknek, ismét Súlyos összeütközéseknek lehet a forrása, amelyeket pedig minden áron el kell kerülni. Álljanak össze a fogyasztók, nemzeti és osztáiykü'önbségek nélkül, alkossák meg a maguk ligáját, működjenek ö^sze- a hatósági közegekkel s gyakorolják velük együtt a leg- messzebbmennő ellenőrzést: ez az ut vezet esek a drágaság letöréséhez. A vakmerő játék csak katasztrófára vezethet, amelyért valakinek el kell vállalnia a felelősséget. Dixi et salvavi animam meam. Nem úgy azonban Juhari mama. — Aki részeg, lefekszik és nem csinál skandalumot ! — ed a ki megértő bölcseséggel a jelszót Péternek, hogy Pál értsen belőle. — Hát akkor feküdjünk le mindnyájan — indítványozta vérfagyaez'ó gúnnyal a fe'gerjedt féri és anfl — akkor mindahányon vagyunk, be vagyunk rúg 'a, ha én be vagyok. Akkor szellemek ereszkedjek le tegnap éjszaka a szalon ablakából ! ? — S elletnek — állapítása meg nyugodtan Juhari mama. — Úgy ? — hördült fel Juhari bácsi — tehát Schuszter ur, a hosszuvékory árvaszéki jegyző meghalt volna a tegnapi nap folyamán s csak szelleme jár kísérteni ártatlan fiatallányok ablakán kibe? Hit — fulladozott méltó haregj*b n — hát most mar elég I Most már tudni akarom . .. tudni akarok mindent I A családi becsületünkről van szó, er’*d meg Krisztin», ami' én harminckét esztendeje dühös cerberusként őrzök. De le tipröm, a keserves istenít, le én, aki szennyes kezekkel bemocskolni merészelte I Pfuhhh .. . E férfias elkeseredés diktálta szavakra valóban megindító jelenet következett. — Tiporj, engem hporj el — sikoltotía, magét atvja lábai elé vetve Lánika, ki hervadó harminchat esztendejét hajadon! ártatlanságban epedte végig, ia'án — talán a tegnapi napig. A fagyott csendben csak a Megiévelyedett zokogása hallatszott. — ő vo t — zokogta és hebegte egyszer- 8mint — 6 volt. aki Schuszter urat, anyja és nővére tudtán kívül, éjnek évadján bebocsátotta, de csakis a szalonba, mert ő nem bánja, most már történjék akarm', 6 nem tehet róla : szereti Schuszter urat, szive későn ébresztett érzelmeinek teljes, osztatlan hevével. S hogy Schuszter ur a most következő tisztujitáson feltétlenül meg lesz ütáöknek s őt okvetlenül oltárhoz fogja vezetni, mert szerelmük amellett hogy tiszta, mint a hó, hála istennek, egyúttal kölcsönös is.
