Keleti Ujság, 1919. április (2. évfolyam, 91-92. szám)
1919-04-29 / 92. szám
4. oldal Kedd, 1919. április 29 Hadi virá s* Séta a virágos boltokban — Az avanzsált mezei virágok — Kilencven korona egy marék virág — Drága csokrok, drága rózsák Kolozsvár, április 28 (Saját tudósítónktól.) 1914 nyarán, amikor a nagy világégés kezdetét vette, valószinüleg kevesen gondoltak a virágra, mint kereskedelmi cikkre. Akinek netán mégis eszébe jutott volna, az föltétlenül csak azt gondolhatta, hogy na most azután a virágkereskedelemnek ugyan jó időre vége. A világháború azonban, mint sok egyébre, úgy erre a hiedelemre is alaposan rácáfolt: a virág semmivel sem lett elhanyagoltabb, ke- vésbbé keresett árucikk, mint azelőtt. Sőt, alig hinné az ember, ha nem maguk az érdekelt virág- kereskedők vallanák — jobban keresi a közönség a virágot, mint régebben. Es van is virág bőviben, de nem az, ami békében. Közlekedési, postai és egyéb nehézségek miatt nem igen lehet hozzájutni. Kénytelen hát a közönség, úgy mint egyebekben, bizonyos mértékig itt is suirogatumokkal beérni. Bekopogtatunk három kolozsvári virágos boltba, hogy meg- j kérdezzük: van-e virág, veszik-e í és mi az éra ? — Virág — van kérem, felelik, — a mennyi csak tetszik. — Nos, akkor kérünk egy kis csokor szegfűt. ~r Az nincs, de van nagyon szép árvácskánk, különböző színekben, meg százszorszép. ~ 9* a.z nem eléggé mutatós. Akkor inkább tessék adni nehány ágacska mimózát. Jaj, az sincsen, hanem szép orgonával szolgálhatok. Vagy rezeda, nárcisz... — Valami finomabbat, diszting- váltabbat szeretnénk. Talán pár szál rózsát . .. Rózsát ? ? Hova tetszik gondolni ? A múltkor volt nehány ? sárga rózsánk és darabját 30—40 I koronájával szétkapkodták. Hát mi van ? Talán anemóna, vagy kálla? ' 0 dehogy van, kérem. Egy kevés tulipánt, vagy sárga violát még adhatnánk, de azután van igen szép mezei jácint, mezei ibolya és nefelejts. Kiderül, hogy a készlet legnagyobb része mezei virágokból kerül ki. Az igénytelen, kicsi mezei virág, amely mellett békében elmentünk, szinte észre sem vettük és a melyért most maguk a virágkereskedők is nagy bankókkal fizetnek. Véletlenül tanúi voltunk az egyik virágüzletben annak a jelenetnek, a mikor egy cigányasz- szony erdőszélen gyűjtött egy marék nárciszért kilencven koronát vett át a tulajdonostól. Megtudjuk, hogy egyes virégfa- jokat — épp a legszebbeket — azért nem lehet kapni, meit az olasz behozatal szünetel, holott más években Itáliából rengeteg szebbnél szebb virág érkezett. Ezek hiányában pedig most az egyszerű mezei virágot kell a kereskedőknek is, a közönségnek is drágán megfizetnie. Igazi rózsa helyett szükségből művirágot is vesznek, de minthogy ebben nincs élet, a közönség mégis inkább a mezei virággal éri be. Szoba-disznövényből is igen kevés kapható, mert hozatni nem lehet, az itteni kiima pedig a termesztésre nem megfelelő. A pálmának például, hogy nyíljon, délen hat hónap is elegendő, nálunk pedig kell legalább ugyanennyi év 1 És a délszaki növénynek nemcsak a megfelelő nagyobb meleg, hanem sok-sok éltető napfény is kell .. . Érdeklődtünk végül Kolozsvár virág boltosainál az egyes virágfélék árai iránt. Az árak igen kis eltéréssel a különböző üzletekben csaknem azonosak. Egy kisebb virágcsokor, olyan, amelyet békében egy korona 20 fillérért összeállítottak, most 20 korona. Egy középszerű csokor ma száz korona — régebben legfeljebb húsz korona volt. Egy na- gyobbszerü csokor, amelynek azelőtt 30—80 korona volt az ára, ma 120—500 korona. A háború előtti évben egy helybeli bankdirektor leányának esküvőjéhez az összes virágokat egyik Wesselényi-utcai virágüzletben rendelték meg. A menyasszonyi csokorhoz, minthogy még május eleje volt, ^egyenesen Olaszországból hozattak Marechal-NiI rózsákat és gyöngyvirágot. Került pedig a nagyszabású menyasszonyi bokréta, a négy koszorusleány csokrai és két kocsi feldiszitése összesen 170 koronába. Ma, nagyobbára mezei virágokkal és az egyéb meglevőkkel, de a szinte egyáltalán be sem szerezhető fátylak és selyemszalagok nélkül — 2200 korona ennek az ára! Egy szál virág ára azelőtt 10—30 fillér volt, ma 6 koronás ára i3 van, az 50 filléres cserépvirág ma 30—80 korona, a futózöld, amely azelőtt szintén 50 fillér volt, ma ugyancsak 8 — 15 korona. Egy kisebb pálma 200—250 koronába, egy nagyobb 600—1000 koronába kerül, a régebbi 30— 50—100 koronás árakkal szemben. Árubőség és áresés a virág- kereskedők szerint csak akkor várható, amikor újból megkezdődik az olaszországi import. egy az Kolozsvár, április 28 (Saját tudósitónktól.) A régi Kolozsvár emlékei között kutatva — kiváló adatgyűjtő jóvoltából egyetem történetének nehány olyan dokumentumához jutottunk hozzá, melyek eddig úgy a nagy- közönség, mint a szakkörök előtt ismeretlenek’ maradtak. Köztudott, hogy az első egyetem-alapító Báthory István fejedelem volt, aki jezsuita vezetés alatt úgynevezett „Főtanintézetet“ létesített, amely később „Universitas“ név alatt teljesítette magasabb nevelői feladatét. A jezsuiták feloszlatása után Mária Terézia világi „Főtanintézetet“ alapit, melyet szintén „Universitás“ névvel ruház föl, azonban ez a főiskola az idők folyamán, nívója hanyatlásával lyceummá törpül, bár három fakultással: jogival, bölcsészetivel és orvosival rendelkezett. Az orvosi kar azonban csak laza összefüggést tartott fenn a másik kettővel és meglehetősen mellőzött tudományág volt az orvosoké. Mégis ettől fejlődött ki utóbb a mai „Tudomány Egyetem“ szervezete. Alapítási idejében, 1775-ben, hol gyógyászati, hol chirurgiei fakultás volt a neye, mig az 1800 as évek elején megállapodtak az „Orvossebészi Tanintézet“ elnevezésben. Az intézet első és egyetlen tanára Laffer József „sebész é3 szülészmester“ volt, aki egyszemélyben és egy év alatt bonctant, sebészetet és szülészetet adott elő. Az „orvos-sebészeti“ intézethez kapcsolódnak a „Keleti Újság“ munkatársa által most megszerzett, eddig ismeretlen adatok. 1777 áp rilis 8-án a kormányszék értesíti a városi tanácsot, hogy a mult évi november 7 én kelt leirat értelmében „a professzor urakat — még pedig egyet a chémiára és botanikára és egyet az anatómiára az 1778—79 tanévre, a fiziológiára és a patológiára pedig egyet 1779 1780 évre — 1000 forint fizetéssel (a tartományi kasszától fizetve) tekintet nélkül a vallásra, tekintet tel az egyetemre, amelyen fokozatukat kapták az erdélyiek közül — veivel együtt és csak 1783-ban fordul ismét az udvar, most már a „kalapos király“, II. József figyelme az elhanyagolt „Tanintézet“ felé és — állatgyógyászati tanszéket létesít, melyre Fuhrmann Péter professzort nevezi ki. Ma persze komikusán hat az ember- és az állatgyógyászat egy intézet keretében, de hogy ez akkoriban mennyire természetes volt, mutatja II. Józsefnek egy másik 1788-ból származó rendelete, a melyben hivatkozással arra, hogy a megyei alorvosok a jogos követelményeknek nem felelnek meg, — utasítja őket, hogy a pesti egyetemen állatgyógyászatot hallgassanak é8 abból vizsgát tegyenek. II. József tehát vagy egyszerűen baromorvossá degradálta a kontár orvost, vagy pedig megkövetelte minden doktorától, hogy embert, barmot egyforma szaktudással kúráljanak. Áz állatgyógyászati tanszék különben a „Tanintézet“ keretében 1872-ig megvolt és csak az egyetem teljes, modern kiépítésével szűnt meg. Az „orvos-sebészeti Tanintézettel“ kapcsolatosan „bábászati tanfolyam“ is volt Kolozsváron, egy amolyan 3 hétig tartó kurzus, a melyet azonban minden megye- székhelyen is köteles volt évente az illető tisztiorvos megtartani. Ennek a kurzusnak egyenesen elrettentő eredményeiről számol be 1803-ban Farkas Ignác, erzsébetvárosi sebész, szülész és állat- gyógyász, egy kis németnyelvű könyvben Hogy mennyire középkori állapotok uralkodtak a szülészet terén még a mult század elején is, arról ilyen képet ad a jeles doktor: — A tudatlan és bátortalan bábák a szegény szülő asszonyokkal rendszerint következőkép bánnak el: legelőbb is vajjal, vagy más zsiradékkal kenik-fenik őket s ha a szegény delikvens fájdalmakat érez, akkor akár elérkezett rá az idő, akár nem: szülnie kell. Kitárják az ajtókat, ablakokat, hogy a jelentkező, vagy jövendő vendég számára az anya öle megnyíljon. Hogy a szülés rendes menetét zavaró vagy gátló boszorkányokat távoltartsák, mindenféle bűbájos mesterkedéshez folyamodnak. Ha késedelmes a szülés lefolyása, a bábák unni kezdik a dolgot, le-fel hurcolják, jártatják a szerencsétlen vajúdó nőt, majd karszékbe ültetik, a derekát hátrafeszitik, pálinkát vagy séfrényos meleg bort itatnak vele. Ha aztán az anya ezek után is szerencsésen átesett a szülésen, tele tömik étellel itallal és újra kenik-fenik elkinzott testét. Ha az anya teje elapad, az persze boszorkányok müvének tudható be. ... Ez a középkori elmaradottság azonban a társadalmi előítéletekben gyökerezett. Bábaságra csak a legutolsó nőszemélyek adták magukat, sőt volt község, ahol nem akadt vállalkozó erre a lenézett mesterségre. EGY VILÁGOS FA- RAGOTTTÖLGYFA ::: HÁLÓ ::: BERENDEZÉS ELADÓ. — MEGTEKINTHETŐ MÁ. TYÁS KIRÁLY-TÉR 8. SZ. ALATTI ÜZLETHELYISÉGBEN, A MŰKERESKEDÉSSEL SZEMBEN. :: ss Régi kolozsvári felcser-világ * * Mikor az udvar egzaminálta a doktort — Professzori fizetések — Bábák babonái ha ilyeneket alkalmasnak találnak, { — kinevezi, annak hozzátételével, j hogy az első két tanszékre a pá- j lyázat 1877 május végére kihirdettes- ; sék s akik arra pályázni akarnak, j a kijelölt terminusra Bécsben a ( fejedelmi udvarnál jelenjenek meg s nemcsak az orvosi tudományban, hanem abban is legyenek'jártasok, ' amik a collegiumokhoz tartoznak 1 és hogy részletesen ismerjék az 1 anyagot, amit elő akarnak adni. ] Ő Felsége akarata, hogy a pályé- ! zók Bécsben jelenjenek meg s nem- 1 csak az Erdélyből pályázók, ha- j nem más professzorok is.“ Erre az ékes és körmondatok- ! tói alig érthető latin nyelvű leiratra hátul, magyarul ráírta a tanács a jelentkezők neveit eképen: — Pataki Sámuel ur a philo- sophia professora s 18 év óta a legkiválóbb gyógyítással jeleskedő gyakorló orvostudor a — patho- logiára. Barra Ferenc ur 12 év óta gyakorló orvostudor — a chemiára és botanikára. Szegedi Sámuel ur . . . év óta gyakorló orvostudor — az anatómiára. Eszerint a pályázat nem maradt volna meddő, jelentkezőkben nem lett volna hiány, de volt egy nagy bökkenő : Becsbe kellett a reflek- tánsoknak kocsikázni, ez pedig egy kicsit nagy ut volt tengelyen, amitől nevezett chirurgas urak úgy látszik némiképen vonakodtak, mert újból leír 1777 május 13-án a Gubernium: „a jövő évben a kolozsvári Univerzitáson két tanszéket állítanak fel, még pedig a chemiáit és a botanikait az anatómiával s erre a 2 tanszékre a j pályázat Bécsben lesz. Rendeljék j el, hogy Pataki Sámuel, Barra Fe- J renc és Szegedi Sámuel a kitűzött j terminusra jelenjenek meg.“ Ennek az újabb nógatásnak se ■ lehetett sok foganatja, mert az ud- j var 1777. augusztus 7-én ismét leír, de ebben a leiratában a „tér- : vezett intézkedéseket függőben hagyatni“ rendeli. Szegény jó Laffer József sebész és szülészmester to- j vább tanitolt tehát árván sok évekig. Túléli Mária Teréziát szép tér-
