Kelet Magyarország, 2017. augusztus (74. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-07 / 182. szám
2017. AUGUSZTUS 7., HÉTFŐ 6 Szélrózsa KELET Interjú: Dr.Grezsa István kormánybiztossal Megegyezés kell Trianon igazságtalanságáról A tusnádfürdői szabad- egyetem után érdemes érzelmektől mentes, higgadt nemzetpolitikai mérleget vonni. Budapest. A blogstar.hu kérésére erre vállalkozott dr. Grezsa István, a határon túli - elsősorban kárpátaljai - ügyekben járatos kormánybiztos. Kezdjük történelemórával! 1110 éve zajlott a pozsonyi csata - ám egyesek vitatják, hogy volt-e egyáltalán pozsonyi csata. GREZSA ISTVÁN: Csak lennie kellett, ha mi, magyarok itt vagyunk. Az elemi logika is azt diktálja, hogy a germán birodalom nehezen viselte el az izmosodó Magyar Királyság kezdeményét, ami a pozsonyi csata idejében (907) szóba került. A történeti források elég egyértelműek a pozsonyi csatát illetően: igenis volt. Lehet bizonytalankodni a napjában, de az tény, hogy ott egy olyan katonai győzelmet aratott a bajor seregek fölött a magyar haderő, amely egyrészt kijelölte számunkra is a nagyon sikeres Árpád-ház jövőjét, és a bajorok számára is egyfajta határt húzott kelet felé, a Kárpát-medence nem vált befolyási övezetükké. Ugorjunk az 1110 évről 110-re! Három év választ el minket a trianoni békediktátum centenáriumától. Június 4-e 2010 óta a nemzeti összetartozás napja, ugyanakkor sokak lelkében még mindig inkább a gyászé. grezsa ISTVÁN: A veszteségeket és a gyászt sohasem fogjuk tudni megúszni, túlélni. Ráadásul még a „békeszerződéssel” egy cinikus megjelölést is kapott, ami gyalázat. Szerződés vagy diktátum? grezsa ISTVÁN: Egyértelműen diktátum volt. Ha valaki a történelmet akár felületesen is tanulmányozza, akkor pontosan tudja, hogy a szerződő felek sem készültek erre igazán. Voltak ígéretek, de mindenki a háborút akarta megnyerni. Egy háború esetében normális a győzni akarás, de a kezdetektől fogva a pakliban nem volt benne az Osztrák- Magyar Monarchia, azon belül a Magyar Királyság kivégzése. Utána még hozzágyártották a „népek börtöne” és egyéb mítoszokat, amelyek nem voltak igazak. Az elmúlt száz évben pedig „történelmi igazságtétellé” próbálják átfordítani ezt az egyértelmű diktátumot, ezt a nemzetközi jogi szempontból is szégyenteljes, a háborút lezáró eseményt, amely megágyazott egy újabb világégésnek. A békének még a nyomait sem tartalmazta, és a stabilitás helyett instabilitást eredményezett. Akkor joggal búsongunk, gyászolunk. grezsa ISTVÁN: Nagyon fontos, hogy nem a veszteségek felett kell merengeni. Ha már a pozsonyi csatával kezdtük, akkor sajnos azt is láthatjuk, hogy nem minden volt dicsőséges diadal. A történelmi folyamatok során éppen elégszer voltunk olyan helyzetben, hogy ha csak a veszteségeinkkel foglalkoztunk volna, az el- és felemésztett volna bennünket. Inkább a tanulságokat kell helyesen levonni, és a magyarok esetében a mindenáron túlélés képességére kell a hangsúlyt fektetni. Trianon után is - én azt hiszem, helyesen - ezt ismerte fel a vezető magyar politikai réteg. Abban a korban nem lehetett megúszni a revízió eszméjének túlhangsúlyozását, és a politika középpontjába emelését, azonban egy második világháború után - a párizsi békeszerződésekkel megújított trianoni békediktátummal a hátunk mögött - egyértelműen látnunk kell, hogy a XXI. században egészen más hangsúlyokról van szó. Az a páni félelem, hogy itt területi revízióra sor kerülhet, ma nem reális. Tudomásul kell venni az európai status quo-t, de nem lehet lemondani azokról a jogokról, amelyeket száz esztendővel ezelőtt a diktátumot aláíró felek garantáltak. És amíg ezek a jogok teljes mértékben nem biztosítottak, addig ez a „békeszerződés” sem zárható le. Ugyanakkor a térség ország- gyűlési képviselője a makói országzászló avatáskor mondott egy beszédet, ami kisebb diplomáciai bonyodalmat eredményezett. Lázár János ott úgy fogalmazott, hogy a bocsánatkérés emlékműveit se Párizsban, se a Felvidéken, se Erdélyben nem találjuk. GREZSA ISTVÁN: Lázár miniszternek ez a kifejezése azért okozott diplomáciai bonyodalmat, mert az igazságról ilyen nyíltan kevesen és régóta nem beszéltek. Márpedig „az igazságot is meg lehet szokni” - Tamási Árontól ezt olyan sokszor idézzük. Lázár János semmi mást nem mondott, mint amit egy országzászlót avató szónoknak el kell és el lehet mondania. A centenárium közeledtével egyre több ilyet várhatunk? GREZSA ISTVÁN: Trianon századik évfordulójával kapcsolatban ugyanaz a feladata minden utódállamnak és talán nekünk is: mindenki csak a saját szempontjából akarja értékelni, s ezzel mindannyiunknak számot kell vetnünk. Vagy megpróbálunk a nemzeti összetartozás napjának mintájára valamiféle közmegegyezést kovácsolni ebben a kérdésben itt, a Kárpát-medencében, ami nem lehet más, mint hogy ez igazságtalanság volt. Ennek következtében - amit eddig is hangsúlyoztunk - Magyarország tudomásul veszi a tényeket, az utódállamok pedig biztosítják mindazokat az egyéni és közösségi jogokat, amiket a területért, a földért és a vagyonért cserébe megítéltek. Azért az elmúlt hetekben, még Tusványos előtt Kövér László házelnök is sarkosan és keményen fogalmazott a felvidéki Martoson a nemzeti megmaradás kérdésében. Akkora botrány volt belőle, mint amekkorát a sajtó generált utána? GREZSA ISTVÁN: Nem. A sajtó mindenből botrányt akar generálni, amiből aktuálpoli- tikai hasznot remél - itt nem erről volt szó. Azért a fogadókörnyezetet se felejtsük el! Azok, akik ezt a száz évet családilag megélték, azoknak van egy történelmük és családi történetük, ők egészen máshogy gondolkodnak arról, mint akik a határnak az innenső oldalára vetődtek. Mondjuk a Felvidék esetében, ahol minden elveszett az utolsó négyzetméter földtől bármilyen tulajdonig. Mindentől megfosztott közösségekről van szó. Kárpátalján a hatodik országban élnek a magyarok, és minden rezsimváltás lenullázta őket, onnan kellett felépíteni magukat csak az elmúlt száz évben. grezsa István: De ugyanakkor azt is mondhatnám, hogy Erdélyben negyedére esett a magyarok aránya, ahhoz képest, amikor Románia megkapta Erdélyt. Olyan veszteségeket szenvedtünk, amelyeket tudomásul kell venniük a szomszédainknak is, mint ahogy azt is, hogy mi is tisztában vagyunk ezekkel. A kérdés az, hogy mi milyen következtetéseket vonunk le ebből. Én azt hiszem, hogy az egyén- és közösségi jogok biztosítása mellett a mai európai és világpolitikai helyzetben elodázhatatlan a kárpát-medencei népek megbékélése. Az élharcosa ennek a programnak a végrehajtásában Magyarország. A Kelet-Magyarország régi számaiból tallóztunk Nyíregyházán is átutazik a hetvenöt tonnás Vosztok űrhajó „Naponta 36 ezer üveg sört palackoznak a Borsodi Sörgyár nyíregyházi üzemében” - adtuk hírül 1977-ben FOTÓ: KM-ARCHÍV Összeállításunkban felidézzük, miről számolt be lapunk évtizedekkel ezelőtt ezen a héten. Hetven éve írtuk 1947. augusztus 8., péntek Véres asszony háború Az utóbbi időben Szabolcs megye bűnügyi krónikájának központja lett Penészlek, tegnap reggel ismét véres események színhelye volt a község. M. Istvánná és Cs. Józsefné faluban közszájon forgó pletykák miatt régóta haragos viszonyban éltek egymással. M. Istvánná libája átment Cs. Józsefné kertjébe, Cs.-né visszahajtotta. Emiatt szóváltás támadt a két asszony között, szóba kerültek a pletykák is, egymás szemére hányták a szóbeszédeket, szó szót követett, mígnem tett- legességig fajult a szóváltás. M.-né, aki éppen a dinnyeföldre tartott, előrántotta kosarából - mint utolsó és döntő érvet - a dinnyelékelésre magához vett hosszú disznóölő kést, Cs.-né ezt látva futásnak eredt, de csak néhány lépést haladhatott, mert a feldühödött, bosszúvágytól sziszegő M.-né a hátába döfte a kést. Az asszony megfordult, mire a következő szúrás a szíve alatt érte. Az utolsó szúrás felmetszette a hasát úgy, hogy belei azon nyomban kifordultak. A nyíregyházi mentőket hívták telefonon, hogy kórházba szállítsák a vérengző M.-né áldozatát. M. Istvánnét a gyilkossági kísérlet után letartóztatta a rendőrség. Családjának viselt dolgai egész Penészleken jól ismertek, a család csaknem valamennyi tagját elítélték már gyilkosságért. 1947. augusztus 9., szombat Bosszúból feljelentette Néhány nappal ezelőtt névtelen feljelentés érkezett a fehérgyarmati rendőrséghez. A feljelentő levelében azt írja, hogy özv. J. Miklósné cégény- dányádi asszony tiltott műtétet hajtott végre önmagán. A feljelentésre a rendőrség vizsgálatot indított és megállapították, hogy alaptalan. Kiderült, hogy özv. J. Miklósnét K. Sándor hermánszegi lakos jelentette fel bosszúból, mert nem akart hozzámenni feleségül. J. Miklósné elmondta, hogy K. hosszú ideje ostromolja leveleivel és nem egy ízben megfenyegette, de ő hallani sem akart a házasságról. A névtelen feljelentő ellen eljárást indítanak. Hatvan éve írtuk 1957. augusztus 10., szombat Legyen Nyíregyházának továbbra is légi járata! Az októberi ellenforradalmi vihar sokmilliós károkat okozott megyénkben is. A szovjet elvtársak segítségével sikerült megmenteni a nyíregyházi repülőteret, technikai és műszaki berendezéseit az ellenforradalmi garázdálkodástól. A légi összeköttetés - amint az fennállása óta bebizonyosodott - nem csak közlekedés és utazás szempontjából kötötte össze a megye székhelyét a fővárossal. Igaz, talán a személyforgalom volt a legjellegzetesebb, hiszen szívesen utaztak a Malév gépein a nyíregyháziak és a megye más területein lakók is, mert a gyorsasági előny mellett nem sokkal került többe a gyorsvonatnál. Ezen kívül repülőgépen jutott el Nyíregyházáról a friss gyümölcs, a burgonya a fővárosba. Életmentési célú, fontos gyógyszerek és igényes áruk szállítása szempontjából is nagy segítséget jelentett a légi közlekedés. Éppen ezért érthetetlenül és magyarázat nélkül állt a nyíregyháziak előtt, hogy a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium miért szüntette meg a repülőállomást. A megyei tanács és az idegenforgalmi iroda kimutatása szerint teljes volt a kihasználtság, sőt már az utazás előtt három-négy nappal sem lehetett repülőjegyet kapni. Nem csak a gazdasági és politikai élet irányítói, vállalatok, hivatalok, intézmények, hanem az egyszerű utazóközönség is melegen érdeklődött a repülőjárat sorsa iránt. A legfontosabb előfeltétel biztosítva van, a repülőtér személyzetével együtt rendelkezésre áll. A közvélemény bizakodással várja a minisztérium és a Malév döntését. Ötven éve írtuk 1967. augusztus 10., csütörtök Az utolsó járat Július 3l-én utoljára szállítottak postát az öreg postakocsival Fehérgyarmaton. Feladatát modern szállítóeszköz, gépkocsi vette át. Lovaskocsijával együtt vonult nyugalomba Miski Károly postás is. 1967. augusztus 12., szombat Nyíregyházán is átutazik a Vosztok űrhajó Megérkezett Csapra, a magyar-szovjet határállomásra a Vosztok űrhajó, amely „A szovjet tudomány és technika ötven éve” című budapesti kiállítás egyik szenzációja lesz. A Vosztok űrhajót szeptember elsején a BNV főterén a hordozórakétákkal együtt láthatja a közönség. Az űrhajó vasúton jutott el a határra, azonban már közúton folytatja az útját, mert a magyar vasúti pálya nem bírja elviselni ilyen óriási acéltest terhét. A mintegy 75 tonna súlyú Vosztok űrhajót vasárnap vagy hétfőn emelik át egy 48 kerekű trélerre, amelyet két vontató után kapcsolnak. A Vosztok - Nyíregyházát is érintve - óránként mindössze nyolc kilométeres sebességgel utazik Budapestre. km 1977-ből: „Könnyűszerrel emeli a magasba a daru Eperjeske-Átrakó pályaudvaron a Szovjetunióból érkező MTZ traktorokat”
