Kelet Magyarország, 2016. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-25 / 47. szám

2016. FEBRUÁR 25., CSÜTÖRTÖK mm Zahuczky László az újjászülető Nyírségek társaságában Mikula László, aki minden elkészült példányon dolgozott A borsodi műhelyben FOTÓK: A SZERZŐ „Szabolcs“ áruszállító motorkocsi *'■' Nagy sikere volt Nyíregyházán a Vas- és Fémipari KTi> “ uj gyárim ánvának, a ..Szabolcs" áruszállító motoroskocsinaá •;;a szép vonalú es kivitelű, 125-iis Csepel motorral működő, óránként 40 kilométeres sebesség mellett két mazsa árut szál­lító kocsi pékáru, étel, zöldség s egyebek szállítására alkal­mas. A nyíregyházi bemutatón elismeréssel, nyilatkoztak róla a vállalatok szakemberei. Kiss Béla (a képen) a ktsz elnöke aki társával. Veres Istvánnal szerkesztette az áruszállító mo­toroskocsit, azzal a jó újsággal jött haza Budapestről, hogy a BEUCER-nél is jól vizsgázott, a „Szabolcs”. Mintegy 3000 da­rab Ilyen kocsi gyártásáról van máris szó. (Feló: Hammel) Híradás a Kelet-Magyarország 1961. április 2-ai számában A Nyírség prototípusa FOTÓ: AUTÓ-MOTOR A Magyar Posta megrendelésére készült Szabolcs fotó: postamúzeum Szabolcs: a legkisebb magyar haszonjármű Felidézzük a megye- székhely történetének lassan feledésbe merü­lő fejezetét. NYÍREGYHÁZA. A múlt század közepén Európa-szerte el­terjedtek a háromkerekű, motorizált áruszállítók olcsó­ságuknak és kis méretüknek köszönhetően. Nyugaton az olasz gyártmányok voltak a legkelendőbbek, a Magyar Népköztársaságba viszont még a szegényes szocialista kínálat sem gyűrűzött be. A Nyíregyházi Vas- és Fém­ipari Ktsz elnöke, Kiss Béla és az ismert salakmotor-ver- senyző, Veres István fantáziát láttak egy hazai gyártású kis- áruszállítóban, és nem vol­tak restek megtervezni - ösz- szefogásuk eredményeképp megszületett a Szabolcs. El­gondolásuk ambiciózus volt, tekintve, hogy a ktsz addig fő­leg javításokkal foglalkozott, a járműgyártási tapasztalatuk csak a lovas kocsikig terjedt. A márka az 1961-es Buda­pesti Ipari Vásáron mutat­kozott be a közönségnek; az Autó-Motor akkori tudósítá­sa szerint „a lelkes gárdának nagy erőfeszítésre lesz szük­sége, hogy a mostani technikai felszereléssel, a helyhiánnyal küszködve sorozatgyártási tér vét valóra váltsa”. . A leghitelesebb tanúja mindennek Mikula László, aki - mint mesélte - műve­zetőként minden elkészült áruszállítón dolgozott. Nyug­díjasként a saját motorjait javítgatja, emellett a Nyíregy­házi Veterán Autós-Motoros Klub elnöke. A Trabanttól a Tündéig- Körülbelül negyvenen vet­tünk részt a gyártásban, köz­tük nők is - mondta Mikula László, aki a szereléstől a festésig több fronton is segí­tette a Szabolcsok születését.- Mindenki hozzátette a maga ötletét, folyamatosan tökéle­tesítettük az alkatrészeket és a formát. Lehetett választani a kék-szürke és a zöld-krém­szín kombinációból, volt ponyvás és dobozos kivitel, illetve egyedi megrendelé­seket is teljesítettünk. Egy cukrászüzemnek például ki­húzható tálcás, rolós rakterű darabot szállítottunk. Az alváz és a karosszéria helyben készült, az egyéb al­katrészeket beszállítóktól és a szocialista márkák palettá­járól válogatták össze. A Tra- bant-differenciálmű bevált a Szabolcsban is, ugyanakkor a prototípusban alkalmazott Csepel-motor gyengének bizonyult. A Tünde robogó erőforrása - kisebb átalakítás után - megfelelt, azonban az alkatrészhiány folyamatosan hátráltatta a szabolcsi tervtel­jesítést.- Ez sem volt jó választás, mert megszűnt a Tünde-gyár­tás. Amikor már az összes al­katrészraktárát kiürítettük, komplett robogókat vásárol­tunk, hogy teljesíthessük a megrendeléseinket. A Szabol­csok 35 000 forintba kerültek akkoriban - emlékezett visz- sza az egykori művezető, és mivel a Tündéket körülbelül feleannyiért árulták, a felesle­ges elemek pedig a vashulla­dék között végezték, gyanít­ható a ráfizetés.- Sikerült találnom egy hi­ányos, rozsdás darabot, amit magam újítottam fel. Évekig látható volt a gyűjtemény­ben, rendezvényeken - me­sélte az öreg motoros, aki nemrég eladni kényszerült a háromkerekűt. - Nyugdíjas vagyok, és nem sok segítsé­get kapok a múzeum fenntar­tásához. Meg kellett válnom a Szabolcstól, hogy legyen mi­ből fedezni a költségeket. A kiállítási darab szeren­csére jó kezekbe került. - Egy magángyűjteményben van, és a tulajdonosa nem érte be ennyivel: három Nyírséget is talált, ezek felújítását is rám bízta. Akárkire nem is bízhatta, a Zahuczky-műhelyben vi­szont minden problémára van megoldás. Ha kell, a mes­ter varrógéphez ül, bőrkabát­ból készít ülést, és az aszta­losmunka sem fog ki rajta.- A Nyírségek nagyon rossz állapotban kerültek ide. Vol­tak menthető részek, volt olyan karosszériaelem, ame­lyik annyira rozsdás volt, hogy csak mintának hasz­nálhattam, némelyiket pe­dig fényképek alapján kellett újragyártanom - sorolta az aranykezű lakatos. A három háromkerekű már kezd formát ölteni, egymás mellett állva várják a tavaszt, amikor követ­kezhet a festés, a motorok és egyéb hiányzó al­katrészek beépítése. Remélhe­tőleg egy­szer a nyír­ségi utakon is feltűnik majd vala­melyik új­jászületett Nyírség. HOVÁNYI PÉTER Kincset érő haszonjárművek Főként ez vezetett az 1965-ös modellváltáshoz. A nyíregy­házi járműipar új zászlós­hajójáról az Autó-Motor is beszámolt: „A forgalomnak mindennapi képébe tartoz­nak a Szabolcs nevű könnyű áruszállítók. A jelentkező igé­nyek nyomán most megszü­letett a nagyobb erőforrással, a Pannónia-motorral szerelt, terjedelmesebb csomagtérrel rendelkező Nyírség.” Az alvá­za és a futóműve az elődből származott, a kényelem terén fejlesztettek, ugyan­is a vezető mar a szélvédő és a tető luxusát is élvezhette, megje­lené­séről P e - d i g így írt a szak­lap: „Divatos, szögletes vo­nalak jellemzik a Nyírséget. Nagyon hasonlít az azonos rendeltetésű olasz gyártmá­nyú járművekhez.”- Jól sikerült a Pannónia- motoros változat, de egy egyiptomi transzformátor­megrendelés hosszú időre lekötötte a ktsz kapacitását - tértünk ki a gyártás leál­lításának okára, a pontos ideje azonban ismeretlen. A szövetkezet irattára a MÉH martaléka lett, így arról sincs adat, mennyi készülhetett az egyes típusokból; a művezető szerint havi harminc Szabol- csot szereltek össze, ez kö­rülbelül ezer darabot jelent, a Nyírség esetében becsülni sem érdemes. Annyi bizonyos, hogy a leg­ritkább magyar gyártmányok közé tartoztak, az eltelt idő pedig alaposan megtizedel­te az állományt - ez az oka, hogy a lassú haszonjárművek mára a gyűjtők féltett kincse­ivé váltak. Szakértő kezek között Miként Mikula László, Za- hucky László is közismert az öreg járművek szerelme­sei körében; neki frissebb élményei vannak a nyíregy­házi márkákról. Ő alapította a bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeumát, és szere­tett volna a gyűjte­ményben látni egy Megy a brigád Kanizsára A félkész, karosszéria nélküli járgányokat a műhely előtt, a Vasvári Pál utcai forgalom­ban próbálták ki. A tesztpi­lóták, azaz a ktsz dolgozói ennél hosszabb utakra is vállalkoztak.- Sokszor előfordult, hogy a brigád szombaton nyeregbe szállt, és konvojban vittük a Szabolcsokat a megrendelők­höz, még Sopronba, Nagyka­nizsára is. Amikor átadtunk egyet, vezetője felszállt egy másik platójára, végül vonat­tal jöttünk haza. Megesett, hogy a budapesti nagykör­úton cseréltem a motorban főtengelyt, de ritkák voltak a meghibásodások - említette a hétvégi kalandokat Mikula László. Műszaki adatok Szabolcs Motor: egyhengeres, kétütemű, 174 cm3 lökettérfogat, 8 LE Önsúly: 250 kg Raksúly: 200 kg Nyírség Motor: egyhengeres, kétütemű, 247 cm3 lökettérfogat, 16 LE Önsúly: 280 kg Raksúly: 195 kg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents