Kelet Magyarország, 2016. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-22 / 44. szám

2016. FEBRUÁR 22., HÉTFŐ KELET H Elpazaroljuk az ételeket Nézőpont Egy ember évente át­lagosan 46 kilogramm élelmiszert dob ki. BUDAPEST, NYÍREGYHÁZA. - Bele sem merek gondolni, hogy évente hány kilogramm élel­miszert dobok ki a kukába - válaszolta Lakatos Ágnes arra a kérdésünkre, pazarol-e? - Egyedül élek, az ebédet egy kifőzdéből hozatom, így erre nincs gondom, de gyakran el­kap a vásárlási láz, főként, ha éhesen megyek be az áruház­ba. Ilyenkor mindennel meg­pakolom a kosaram, mert azt gondolom: meg fogom enni. Nagyon gyakran a felvágottat, sajtot, kenyeret felbontatla­nul, penészesen dobom ki a kukába. A Nyíregyházán elő fiatal nő ilyenkor mindig meg­fogadja: legközelebb nem esik ugyanebbe a hibába, azonban ezt nem sikerül tartania.- Van egy ismerősöm, ő mindig elviszi a hajléktala­noknak azt az élelmiszert, amiről tudja, hogy nem fogja megenni. Talán nekem is ezt kellene tennem... - morfon­dírozott Ágnes. A szavait támasztja alá egy országos felmérés is, amelyet dr. Kasza Gyula, a budapesti Szent István Egyetem Élel­miszer-tudományi Karának kutatásvezetője és Bódi Bar­bara - az élelmiszer-pazarlás­ról készített. Ebből kiderült, hogy fővárosi összevetésben Néhány tipp- Gondolja végig a heti menüt, hogy a családból ki mit eszik majd a héten. Ez alapján külön listát készíthet az otthon meglévő alapanyagokról, a hűtőben és fagyasztóban maradt ételekről.- Mindig írjon bevásárlólistát!- Nézze meg a minőségmegőrzési időt, és ha tudja, hogy az adott terméket hamarosan felhasználja, akkor vegyen olyat, aminek közelebbi a lejárati dátuma. így megakadályozhatja, hogy az áru élelmiszer-hulladékként végezze a boltban.- A maradékot, amit senki nem eszik meg, fagyassza le!- Jó módszer, ha eleve annyi ételt készít, amennyit megeszik a család. Bontatlanul romlik meg a hűtőben, mehet a szemétbe... ILLUSZTRÁCIÓ: STOCKPHOTO a nagyobb városokban kevés­bé figyelnek oda arra, hogy az élelmiszerek ne kerüljenek kukába. Nem is gondolnánk A kutatás során arra is keres­ték a válaszokat, hogy tuda­tában van-e a magyar vásárló annak, mennyi élelmiszer végzi a szemétben, milyen termékekből pazarol a legtöb­bet, illetve milyen eljárások léteznek a hulladékok kelet­kezésének elkerülésére, újra­felhasználására. Bebizonyo­sodott, hogy nagyon sokan nem is észlelik a problémát: minden nyolcadik ember úgy nyilatkozott, hogy soha nem gondolkodott a kérdésen. A válaszadók többsége úgy ítélte meg, hetente legfeljebb néhány dekagramm élelmi­szer-hulladék jön össze a ház­tartásában, ami valószínűleg téves észlelés eredménye, hiszen a felmérés szerint egy főre vetítve évi 46 kilogramm keletkezik. A kutatás arra is rámutatott, hogy az egyszemélyes ház­Megkérdeztük önök dobtak már ki ételt? KRÁMERVANESSZA: EGYÜD LÁSZLÓ: Az Nem olyanok a bérek, idősek beosztóbbak a hogy pazarolhatnánk, háztartásban. KOVÁCS TAMÁS: Olykor vidéken is paza­rolnak az emberek. LAKATOS ATTILA: Mi a SIPOS NELLI: Szerin- gyerekek utáni mara- tem az iskolákban dékot is megesszük. rosszabb a helyzet. *: >. KOZSLA TAMÁS: Néha dobunk a szemétbe maradékokat. Krámer Vanesszáék takaré­kosak, de pékáruból sajnos elég sok maradékot kidob­nak. - Országos viszonylatban nem gondolom, hogy annyit pazarolnánk, tekintettel az alacsony átlagbérekre - álla­pította meg. Együd László csa­ládja ügyel a gazdaságosságra, s amit lehet, hasznosítanak. - Nálunk a nagymamám ke­zében van a kamra kulcsa, az idősebbek ügyesebben gazdál­kodnak a javakkal - mondta. Kovács Tamás és családja vidé­ken, Tiszanagyfaluban, él, és úgy látja, még ott is könnyel­műen kidobják az ételt. - Mi próbálunk takarékoskodni, s a maradékot a kutyának ad­juk - válaszolta. Lakatos Attila inkább a kereskedelem nya­kán maradt élelmiszer sorsáért aggódik. - Két gyermekünk van, s mivel nem mindig jó étvágyúak, inkább mi esszük meg, amit otthagynak - felelte. Sipos Nelli szerint valóban ta­karékoskodhatnánk jobban is az élelemmel. - Nálunk a szü­leim kezében van a háztartás, nem pazarolunk, de a suliban már rosszabb a helyzet - árul­ta el. Kozsla Tamáséknál néha előfordul, hogy a szemetesbe kerül a maradék. - Mi is újra­hasznosítunk. A sulimenzára nem járok, de hallom, hogy nem kényeztetik el az éhes gyomrúakat - mondta, km-mj tartások sokkal pazarlóbbak, mint azok, ahol többen élnek. Megkérdeztük, mit gondol­nak maguk a családok a pa­zarlásról, s mennyire tudnak ellenállni a kísértésnek, ami­kor a szupermarketek kínála­tát látva elragadhatná őket a kísértés. Beszélve néhány többgyer­mekes családdal, az elmon­dottak alapján körvonalazó­dó szokásrendszer náluk nem igazolta a mértéktelen pazar­lás tényét, azt pedig nagy biz­tonsággal állíthatjuk, hogy a vidéken élők különösen meg­gondolják, miből mennyit vásárolnak, s ennek megfele­lően nyilvánvalóan ritkábban is pazarolnak. A kétgyermekes Nagy-csa­ládban elmondták, hogy in­kább gyakrabban és keveseb­bet vásárolnak, így mindig friss étel kerülhet az asztalra, és könnyebb csak a legszük­ségesebbekre koncentrálni.- A feleségem vidéki lány, megtanulta az édesanyjától, hogy nincs felesleges étel, így tényleg szinte semmi nem megy nálunk a kukába - me­sélte István, és megemlítette: a húslevesből megmaradt főtt hús szósszal és krumplival re­mek hétfő vagy kedd esti va­csora, a megszáradt kenyeret, kiflit, zsömlét is felhasználják, panírmorzsa készül belőle, ami talán még jobb is a boltinál.- Ha a feleségem egyedül megy vásárolni gyorsan végez és tényleg csak azt veszi meg, amit felírt a bevásárlócetlijé­re. Szokott morogni, ha mi is elkísérjük a gyerekekkel, mert akkor mindig veszünk olyan dolgokat is, amire valóban nincs szükségünk. Ezt meg­kapjuk tízóraiban, vagy én szendvicsben, ha megvettük, megesszük - avatott a szoká­saikba István, majd hozzátet­te: falun, a szüleinél minden hasznosul, hiszen a két kutya és a macskák örülnek minden megmaradó falatnak. km Kevésbé figyelmesek- Korábban mindössze a külföldi kutatások eredmé­nyeire támaszkodhattunk, pedig tudjuk, hogy az angol, francia és amerikai vásárlók teljesen másképpen gondol­nak az élelmiszerekre, mint a magyarok. Nem a probléma megléte volt kérdéses, ha­nem annak súlyát nem láttuk pontosan. A kutatás során 1022 fővel készítettünk rövid, személyes interjút - mondta Kelet kvíz —— A község „gerince", „ősvonala", a Nagy utcának is nevezett^f ő-, hivatalos nevén Vörösmarty utca. a) Milotán c) Rozsályon b)Sényőn d) Tyúkodon A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. © http://www.szon.hu Hírek. A régió és a világ hírei. Eltiltották, de mégis vezetett NYÍRBÁTOR. A rendőrök Nyír­bátor belterületén igazoltat­tak egy személygépkocsival közlekedő férfit, akiről az ellenőrzés során kiderült, hogy a 36 éves helyi lakost a járművezetéstől eltiltották. Az egyenruhások a sofőrt sza­bálysértés elkövetése miatt őrizetbe vették. km Kiss László Nem véletlen, hogy a tiltakozásban élen­járó iskolák gimnázi­umok. el lapcsoportunknak dr. Ka­sza Gyula a fővárosi és vidéki helyszíneken zajlott kutatás eredményeiről. Az ország na­gyobb városaiban a megkér­dezettek kevésbé figyelnek oda a pazarlás megelőzésére, így a bevásárlólista készítése sem dívik annyira, ugyanak­kor a keletkezett hulladék új­rahasznosítása, vagyis a kom­posztálás gyakoribb, mint Budapesten. a gyalu alól Gondolom, a most fennforgó pedagógus/okatásügy kezd az átlag olvasó könyökén kijönni. Nem vagyunk mi olyan elvi alapokon nyugvó, tudatosan felelős médiafogyasztó népség, legyen szó bármiről is, csak megunjuk. Mégis en­gedjék meg, hogy egy kicsit igénybe vegyem a türelmüket. Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, azaz egy gigantikus rendszer - lásd oktatás - átalakításakor nem lehet minden egyes tényezőre figyelemmel lenni. Azokat majd menet közben kezelik, s nagyjából ez lenne most, igaz, nem ép­pen az alkotók és döntéshozók szándékából, de a végered­mény a lényeg, nem az odavezető út. Szóval egy forgácsra hívnám fel a figyelmet, ami talán kicsit érthetőbbé tesz sok mindent. A mostam ellenál­lás és indulat nem magyaráz­ható pusztán csak racionális, szervezési hibákkal, rossz tankönyvekkel, ki nem fize­tett számlákkal, megnövelt óraszámmal. Nem véletlen, hogy a tiltakozásban élenjáró iskolák gimnáziumok. Azok közül sok igen jó nevű gimi. Ez az az iskolaforma, amely még ma is leginkább alkal­mas gondolkodó és szuve­rén közösségek összekovácsolására. A gimis gyerekek a legjobb korban vannak ehhez, és a gimnáziumokban még osztályközösségek működnek - szemben az ilyen szem­pontból már szétzilálódott egyetemekkel, ahol a kredit- pontos és bolognai rendszerek jegyében nincsenek már a régi értelemben vett csapatok, akik együtt küzdik, élik végig az öt évet. A gimi az más. Mindig is az volt. A szabad gondolkodás, egy kicsit a rebellisség terepe. Életem legnagyobb mázlija, hogy olyan emberek tanítottak a Földesben, mint Pápay Sándor, Bándi Géza, Árokszállásy Zoltán, Nagy Peti Zol­tán. Hogy is fogalmazzam, ők nagy ívben tettek az egész rendszerre, a szabályokra, azt tanítottak, amit akartak, és ahogyan akartak, az egész szellemiséget beleértve. Igazat mondtak március 15-éről, ezerszer utaltak arra: nem biztos, hogy az 1945 előttről mi a valót olvassuk a könyveinkben. Humorral is ha kellett: Nagy Kálmán tanár úr, ha oroszóra után jött be, megjegyezte, milyen sztyeppeszag van... Füg­getlenségre, önállóságra, kulturált polgári gondolkodásra neveltek minket az ereje teljében lévő szocializmus kellős közepén. Ez a szabad szellemiség nem veszett el - viszik tovább az utódok. Ez a fajta gondolkodásmód érzékeny a szimbólumokra, mindarra, ami nem csak táblázat, tanóra. Emlékezzünk csak a Földes-gimnázium névváltoztatási öt­letére, és az azt követő elemi erejű ellenállásra. Sok egyéb mellett ez egy jelentős frontvonal az állam és a tanárok között most. Hogy egy teljesen bürokratikus, fűnyíróelven működő, központosított rendszer nem tudja kezelni ezt a szellemi életet, ami egy jó gimnázium falai között fellelhe­tő. Sokszor megalázza, vagy átlép rajta, hiszen észre sem veszi, nincsenek rá szemei, fülei, képességei. Persze, ez csak amolyan forgács, ráadásul a szellemi fajtából való, előterjesztések, rendeletek, jelentések útján megfoghatatlan. De ha van igazán nagy érték a hazai okta­tási rendszerben, ez az. Értékes embereket, jövőt, országot épít. laszlo.kiss@eszak.hu A Nyíregyházi Allatpark szóvivője kapta a „Szavak Embere Díjat” Fontos feladatot lát el az Európai Állatkerti Szövetség kommuniká­ciós kampányaiban is. NYÍREGYHÁZA. Révészné Petró Zsuzsa, a Nyíregyházi Állat­park szóvivője kapta a ’’Sza­vak Embere Díjat”, melyet az év szóvivőjének adományoz a szakma az egész éves telje­sítmény alapján - tájékoztatta lapunkat Gajdos László. A SóstóZoo igazgatója el­mondta: 2015-ös év igen sikeres volt a Nyíregyházi Állatpark életében, így nem volt nehéz dolga a szóvivő­nek sem, amikor a nagyszerű dolgokról kellett beszámolni. Révészné Petró Zsuzsa jelent­hette be, hogy az állatpark lett Európa legjobb állatkertje és ő volt az is, aki szinte könnyes szemmel mondta a kamerába az örömhírt, hogy kis elefánt született Nyíregyházán. Kulisszatitkok Az egy gyermekes anyuka, akinek férje is a park munka­társa - ő a fókashow trénere - a Nyíregyházi Főiskolán meg­szerzett biológia tanári diplo­ma után került a Nyíregyházi Állatparkba 16 évvel ezelőtt. Előbb gondozóként dolgozott, majd később mint zoopedagó- gus sok-sok apróságot vezetett be az állatkerti kulisszatitkok­ba, míg a kommunikációs osz­tály vezetője lett. Időközben elvégezte a Deb­receni Egyetem kömyezet­Munkában a szóvivő, Zsuzsa mindent elmagyaráz FOTÓ: KM-ARCHlV védelmi-ökológus szakát, és fontos feladatot lát el az Euró­pai Állatkerti Szövetség kom­munikációs kampányaiban. Minket pedig nap, mint nap tudósít az ország legnagyobb vidéki állatgyűjteményének mindennapjairól. km

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents