Kelet Magyarország, 2015. április (72. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-01 / 77. szám

2015. ÁPRILISI., SZERDA Polgár Judit számára az életet jelentette és jelenti mind a mai napig is a sakk, amelynek figurái számára, és a programban részt vevő gyerekek számára is szerethetők FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Interjú Polgár Judittal, minden idők legeredményesebb női sakkozójával Kulcsfigura a csodák Sakkpalotájában A beszélgető- partner Bodnár Tibor Igenis volt gyerekkoruk a Polgár-lányoknak, de rivalizálás köztük sosem, tudtak örülni a másik sikerének is. kisvároa. Feketébe és fehérbe öltözött mindenki és minden a kisvárdai Somogyi Rezső Általános Iskolában, amely intézmény Polgár Judit sakk­olimpiai bajnok alapítványi programjának, a Sakkpalo­tának vált a regionális refe­renciaiskolájává. Hogy nem minden előzmény nélkül, az érezhető volt a diákok által előadott műsoron, amely ma­gát Polgár Juditot is lenyűgöz­te, hiszen gyakran előkapta a telefonját, hogy fényképez­zen, videózzon vele. Aztán pe­dig ő maga került a kamerák és a mikrofonok másik oldalára. Azt már tudjuk, hogy a kisvárdai Somogyi Rezső Általános Iskola lett a Polgár Judit Sakkalapít­vány Sakkpalota-programjának regionális referenciaiskolája. Mit érdemes tudni magáról a programról? polgár JUDIT: A Sakkpalo- ta-program 2013 szeptembe­rétől a Nemzeti Alaptanterv része lett, mint választható tantárgy. A program lénye­ge, hogy sakkal tanítunk meg sakkot tanítani, sakkal tanítjuk meg a gyerekeket globálisan, ha úgy tetszik, jobban gondolkodni. Elég komplikált játékról van szó, ezért nagyon jól alkalmazha­tó az oktatásban. Milyen módszereken keresztül tanítanak? POLGÁR JUDIT: A figuráknak vannak értékeik, amelyeket nagyon jól használhatnak a gyerekek a számoláshoz. Na­gyon jól tudjuk demonstrálni a mennyiséget és a minőséget, a koordináta-rendszert, mint egy térképet olvassák a bábuk segítségével. Az a cél, hogy játékkal és játékosan tanul­janak a gyerekek, egyénileg, de akár csoportban is nagyon jól tudnak dolgozni. Olyan sakkpalotát építünk fel a figu­rákból, ami a gyerekek által nagyon szerethető, s lehet azonosulni vele. A figurákat összepárosítjuk különböző történetekkel és tárgyakkal, így a sakkpalotán belül na­gyon sok életszerű szituációt és tudást képesek elsajátítani. A programon belül a kreativi­tás és a vizualitás fejleszthető a legjobban, de az a csodálatos az egészben, hogy a szünetek­ben is rengeteget sakkoznak a gyerekek, hiszen a játék alapjait is tanulják közben. Mikor és kinek a fejéből pattant ki az ötlet? POLGÁR JUDIT: Amikor a gyer­mekeim megszülettek, tud­tam, hogy előbb-utóbb őket is bevonjuk a sakkba. Amikor óvodába kezdtek járni, akkor Zsuzsa nővéremmel együtt írtam egy sakk-könyvet, a Sakkjátszótér címűt, ame­lyet abban az angol nyelvű magánóvodában használtak is. Onnan indult ki annak a folyamata 2010-től kezdve, ami arra irányult, hogy minél jobban kibontsuk a sakknak a képességfejlesztő hatását, a figurákkal való játékot. Mennyire vevők az oktatási intézmények erre a programra, és hány iskolában van már sakkpalota? POLGÁR JUDIT: Több mint száz iskolában, intézmény­ben vagyunk jelen, és úgy gondolom, hogy a következő tanévtől még többen fognak csatlakozni hozzánk. Amelyik intézmény kiválasztja a sak­kot, maga dönti el, hogy mi­lyen szerepet szán neki, mert lehet heti egy órában tanítani, vagy nagyon sok helyen, mint itt, Kisvárdán is úgy használ­ják, hogy az egész tanterem „sakkosítva”, „sakkpalotásít- va” van. Ez azt jelenti, hogy a figurákkal együtt tanulnak és játszanak folyamatosan. Eddig mintha kerülte volna a sakk kapcsán azt a kifejezést, hogy sport. Az átlagember szá­mára sportról, játékról van szó, de annak, akinek az életét több mint harminc éven át átszőtte a sakk, és huszonhat esztendőn át vezette a női világranglistát, mit is jelent pontosan? polgár JUDIT: Az elején nekem is játék volt. Aztán egyre jobban átszőtte a sport, a versenyszellem, de közben a művészet és a tudomány része is lett, mert tudományosan nagyon sokat kellett elemezni és készülni. Ha kizárólag egy szóban kellene megmonda­nom, hogy mi is nekem a sakk, akkor azt mondanám, hogy az életem. Ötéves koromban kezdtem el, harminchárom esztendő múlva vonultam vissza az éljátéktól, de biztos vagyok benne, hogy örökké része marad az életemnek. Névjegy Polgár Judit Született: Budapest, 1976.JúUlk23. _________________________________ Címei: nemzetközi nagymester (1991), U12-es (1998) és U14-es (1990) világbajnok (mindkettő a fiúk között), női világranglista-vezető (1989. január és 2015. február között), nyolcszoros sakkolimpikon, kétszeres női sakkolimpiai bajnok (1989,1990), a nyílt kategóriában kétszeres oUmpiai ezüstérmes (2002,2014) ___ Legmagasabb Élő-pontszáma: 2735 (2005. lúiius) ______________ Legjobb helyezése az abszolút világranglistán: 8. (2004. január) Már csak azért is, mert a szívügyemnek tekinthető Sakkpalota-program mellett minden esztendőben ren­dezünk sakkfesztivált, az idén már kilencedik alkalommal, és ezen a sakk ezer arcát mutat­juk be a kézműveskedésen, a festészeten, a zenén és még sok mindenen keresztül. A Polgár-család annak idején nagyon sok kritikát kapott, elsősorban az édesapjuk, miszerint a módszereivel elveszi a gyerekei gyerekkorát. Szóval, volt a Polgár-lányoknak gyerekkoruk? polgár JUDIT: Persze, hogy volt. Nem mondhatni, hogy hagyományos, mert nem jártam iskolába, és hatéves koromtól kezdve utazgattam, ami abban az időben nagyon speciális életformának számí­tott. Szerencsésnek mondha­tom magam, hogy így, a világ kultúrájában nőhettem fel, utazhattam, jártam ötven­hatvan országban. A gyerme­keimet is annak szellemében szeretném nevelni, hogy a különböző kultúrák, ennek részeként az ételek, az italok, az oktatás, az öltözködés, a főzés, a lakberendezés, vagy bármi más megismerése fontos része legyen az életük­nek. Az biztos, hogy mindez számomra nagyon sokat adott, más ember lennék, ha nem ezt az életformát kap­tam volna mintául. A tavaly szerzett olimpiai ezüstéremmel búcsúzott. Nem hiányzik a versenyzés? POLGÁR JUDIT: Nem. (nevet) Nem, mert az éljátékos tudja pontosan, hogy mennyi edzést és fókuszáltságot igé­nyel ahhoz, hogy meg lehes­sen tartani azt a szintet, amit nem csak a világelit követel meg tőle, hanem az ember saját magától. Azért vagyok mégis nyugodt, mert így még többet tudok tenni a sakkért, no meg a családomért is. Aztán ki tudja, lehet, hogy tíz-húsz év múlva a veterán világbajnokságon ismét asz­talhoz ülök, de egyelőre úgy gondolom, ez most minden szempontból jó döntés. Merre felé tart a sakk mint sportág? Különösen annak fényében, hogy a számítógé­pek ezen a területen is egyre nagyobb szerepet kapnak. POLGÁR JUDIT: A sakk nagyon sokat változott az utóbbi ti­zenöt évben. Az adatbázisokat már jóval régebben használ­ták, az nagyon nagy segítség volt a játékosok számára. Ami elkezdett egy nagyon más folyamatot elindítani a sportágban, az az elemzőprog­ramok megjelenése volt. Az elején még csak egy nagyon jó programot ismertünk, min­denki azt használta, valahol mindenki ugyanazt próbálta lépni. Most már van legalább négy-öt olyan rendszer, ami kiváló ötleteket ad, más-más stílusban és értékelésben erősek, és mivel emberek írják a programokat, egyre em­beribben gondolkodnak. Mi viszont, mivel nagyon sokat használjuk ezeket a módsze­reket, a komputeres irányba megyünk. De ez a kétfajta gondolkodás egyre inkább közeledik egymáshoz, és nem csak az élsakkra jellemző, hogy ezek által egyre nagyobb önbizalomra tesznek szert a játékosok, felvállalják a sokkal rizikósabb szituációkat is. Ezért mondhatom, hogy az utóbbi években még érdeke­sebb lett a sakk. Ha nem is olyan magasságo­kig, mint ön, de eljuthatnak a gyermekei a sakkban a világelit szintjére? polgár JUDIT: Sajnos, nem hi­szem, mert nem teljesen úgy lettek nevelve, mint én. Isko­lába járnak, és ezen kívül sem érintette meg őket annyira a játék, én meg nem tereltem őket teljesen abba az irányba, hogy a sakk aktív része legyen az életüknek. Néha játszanak versenyeken, és szeretik a sakkot, de nem több. Az ünnepi beszédében említet­te, hogy az édesapja és az édes­anyja már a születésekor tudta, hogy sakkvilágbajnok lesz. Emi­att volt különbség a Polgár-lá­nyok közötti menedzselésben, és miként tudták kezelni ezt a helyzetet a testvéreivel? POLGÁR JUDIT: Mindhármunk esetében az volt a cél, hogy éljátékosok legyünk, aztán nyilván Zsuzsa vált úttörővé, neki jóval nehezebb utat kel­lett bejárnia. Nekem ahhoz mérten már egyszerűbb volt, mert a szüleim sok mindent rutinból tudtak irányítani, legyen az utazás, edző- és edzőpartner-választás, vagy éppen az, hogy miként kell feldolgozni a negatív és po­zitív élményeket. Az viszont fantasztikus, hogy nem volt közöttünk rivalizálás. Ez annak tudható be leginkább, hogy annyi támadás ért bennünket kívülről, az állam és a sakkszövetség részéről, annyira nem volt elfogadható számukra a mi életvitelünk, hogy ez abszolút összeková­csolt bennünket, és bárme­lyikünk bármilyen sikerét a sajátunknak éltük meg. Szóba kerültek a testvérei. Ró­luk mit lehet tudni jelenleg? POLGÁR JUDIT: Zsuzsa Ame­rikában él, tanszéket vezet, ő az egyetemistaoktatással van elfoglalva, a csapatában többszörös bajnokok segítik a munkáját. Zsófia nagyon aktívan részt vesz a progra­mom grafikai munkáiban, és mindenben, ami szüksé­ges annak fejlesztéséhez. O velem együtt építi ezt a sakkpalotát, ezen kívül van két nagy fia, mellettük és a férje mellett háziasszony.

Next

/
Thumbnails
Contents