Kelet-Magyarország, 2015. január (72. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-09 / 7. szám

2015. JANUÁR 9., PÉNTEK KEHI ®> A nemzetközi sajtó egyöntetűen elítélte a terrort A nemzetközi sajtó nagy terjedelemben foglalkozott a szerdán Párizsban a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztőségében elkövetett, tizenkét ember halálát okozó terrortámadással. Néhány újság címlapja magáért beszél. fotó: ékn © HELYSZÍNI BESZÁMOLÓNK: PÁRIZSBÓL Megdöbbentette a világot a terrortámadás Tudósítónk: Kábel Nóra „Az egész az oktatás hibája, nincs valódi integráció...” PÁRIZS, Az iszlám vallás és az iszlamista szélsőségesek kö­zötti különbségtétel, alapve­tő szabadságjogaik védelme, oktatás és egyenlőség - ezek a franciák legfontosabb gondo­latai a Charlie Hebdo szatiri­kus lap elleni támadás utáni napokban. A pozitív üzenetek és a példaértékű mozgósítás mellett három mecset előtt is robbantás történt; Marine Le Pen, a Front National nevű szélsőjobboldali párt elnöke a halálbüntetés visszaállítá­sát sürgetné. De hogyan érzi magát az átlag francia állam­polgár? Ennek jártunk utána Corbeil-Essonnes-ban, Párizs déli külvárosában. Rendőrök mindenütt A merénylet másnapján Ile- de-France megyében minden közintézmény bejáratán a Vigipirate felirat várta a dol­gozókat, felhívva a figyelmet a fokozott rendőri jelenlétre. Az államfő többek között a biztonsági intézkedések meg­erősítésével reagált a történ­tekre, a francia társadalom példaértékű mozgósítással mintegy 15 városban szerve­zett tüntetést országszerte pár óra alatt. A párizsi tün­tetésen több mint 10 ezren vettek részt, a „Nem félünk”- felirat hangsúlyosan kitűnt a „Charlie vagyok” molinók tömegéből. A vélemény szabadságáért A támadás másnapjára temér­dek Charlie született Fran­ciaországban és a világ más pontjain is, a közösségi háló­kon százezrek fejezték ki szo­lidaritásukat „Je suis Char­lie”, azaz „Charlie vagyok” profilképekkel a támadásban elhunyt karikaturistákkal. Az áldozatokkal való közösség­vállalás mellett a vélemény- szabadság melletti kiállás lett a fő szólam. „A francia társadalom fon­tos értékét, a szabadságot, azon belül is a vélemény- szabadságot támadták ezzel a merénylettel. Ha lelőnek, mert karikatúrát rajzolsz egy vallási vezetőről, az hatalmas problémáról árulkodik. Ez túlmutat Franciaországon, a laicitás alapvető demokra­tikus érték.” - vélekedik Ni­colas, aki egy kulturális egye­sület, az MJC Fernand-Léger igazgatója. Szerinte a problé­ma okainak feltárása a meg­oldás, nem a biztonsági intéz­kedések emelése. „Remélem, hogy ez a szomorú eset társa­dalmi és politikai párbeszé­det indít az együttélésről, ez a legtöbb, ami tehető a leszaka­dás ellen.” Ugyanis senki sem beszél muszlimbűnözésről, a meg­kérdezettek úgy gondolják, az iszlám vallás és az iszlám szélsőségesek nem összeke- verendők. „Szocio-politikai alapon vannak gyengébb helyzetben lévő csoportok, belőlük toboroznak híveket a szélsőséges iszlamisták. A muszlimoknak is kéne lépni, ki kéne vetniük maguk közül a szélsőségeseket.” - mondja Nicolas, aki éjjeliőrként dol­gozik állami gondozásba vett fiatalok intézetében. Sabrina fiatal kambodzsai származású francia nő, val­lása szerint hívő muszlim. „Nem értek egyet Mohamed próféta kifigurázásával kari­katúra-lapokban, de francia vagyok, fontosnak tartom a véleményszabadságot, így elfogadtam.” Szerinte a mu­zulmánoknak többet kéne tanulniuk vallásukról, a tu­datlanság a hamis eszmék táp­talaja. S a túlzott korlátozás is baj, nem ért egyet a francia állam egyes intézkedéseivel. (Az egyetemeken és közhiva­talokban a muszlim nők nem viselhetnek csadort.) „Nincs valódi integráció” Ghiles 26 éves, középiskolá­ban tanít Párizs külvárosá­ban, gyerekkorát Algériában töltötte. Gyerekkorában meg­ismerte az iszlám vallást, lai­kusnak tartja magát. A meg­kérdezettek mindegyikével egyetemben ő is az oktatást hangsúlyozza. Ezt teszi Or­lando is, aki 7 évesen érkezett családjával Portugáliából. „Az egész az oktatás hibája, nincs valódi integráció. Én emlék­szem, nem volt egyszerű be­illeszkedni, s akkor még nem volt jelen ennyi nemzetiség. Azóta sokkal nagyobb a diver- zitás, de az oktatás lemaradt.” KÉBELNÓRA eszak@eszak.hu Az áldozatok Charb - (Stephane Charbonni- er) 47, karikaturista, a Charlie Hebdo kiadója Cabu - (Jean Cabut) 76, a lap vezető karikaturistája Georges Wolinski - 80, az 1960-as évek óta karikaturis­taként dolgozott Tignous - (Bemard Verlhac) 57, karikaturista Bemard Maris - 68, közgaz­dász, a Charlie Hebdo publi­cistája Honoré - (Philippe Honoré) 73, a karikaturista, aki a lap által utoljára twittelt rajzot készítette Michel Renaud - volt újságíró, aki csak meglátogatta a Char­lie Hebdo szerkesztőségét Mustapha Ourrad - a lap olva­sószerkesztője Elsa Cayat - publicista, elem­ző Frederic Boisseau - karban­tartó Franck Brinsolaro - 49, a Charb biztonságáért felelő rendőr Ahmed Merabet - 42, Párizs 11. kerületi kapitányságának rendőre Ok nélkül nem lehet ölni Aki az anarchiát meg­oldásként hirdeti, az maga is gyilkos. Debrecen. „A párizsi véreng­zést elkövetők közönséges gyilkosok, akik nem ismerik a vallásukat. Az iszlámnak ugyanis a megbocsátást kell tükröznie. A Korán is ki­mondja: ok nélkül ne ölj - tá­jékoztatott Ramadán Juszuf, a Debreceni Iszlám közösség vezetője. Újabb ütközési pont Mint mondta, a gyilkosok nem segítettek magukon az újságírók megölésével, ezzel szemben büntetik az iszlám vallást gyakorló embereket, mivel ez egy újabb ütközési pont, amiért gyűlölhetik őket. A közösség vezetője hangsú­lyozta, a gyilkosságokat vég- hezvivők tette nem dzsihád, mivel az öldöklés nem törvé­nyi előírás, hiába gondolják azt sokan világszerte. - Azok az emberek a lehető legna­Juszuf Ramadan fotó:KZS gyobb hibát követték el, hi­degvérrel embert öltek, ami­ért nem a mennybe, hanem a pokolba fognak kerülni - véli Ramadán Jaszuf. Hozzátet­te, a gyilkosoknak az iszlám törvénykezés szerint kellene bűnhődniük cselekedetük miatt. Istent gyalázták Ugyanakkor a vallási közös­ség vezetője úgy gondolja, a Charlie Hebdo kiprovokálta az erőszakot, ugyanis sze­rinte a lap karikatúrái nem férnek bele a sajtószabad­ság fogalmába. - A francia újságírók nem először gya­lázták az iszlám vallást ka­rikatúráikkal, viszont senki­nek nincs joga megölni őket emiatt. Tiltakozni lehet, de a terror nem megoldás. A szerkesztőség munkatársain nem így kellett volna elég­tételt venni. Minden mu­zulmánt érzékenyen érint ha kigúnyolják azt, amiben hisz, de az anarchia nem segít, aki pedig azt hirdeti megoldásként, az maga is gyilkos - húzta alá Ramadán Juszuf. ÉKN-SZM A viccet, karikatúrát mindig komolyan veszik A karikatúrával pel­lengérre állíthatók egy társadalom problémái -véli dr. Kálai Sándor médiatörténész. DEBRECEN. „A karikatúrák nagy számban a tömegsajtó korától jelentek meg és céljuk mit sem változott az elmúlt kétszáz évben: a társadalmi, politikai problémák megjele­nítése szatirikus hangnem­ben” - mondta el érdeklő­désünkre dr. Kálai Sándor, médiatörténész. Kiemelt jelentőség Hangsúlyozta, Franciaország­ban ennek komoly hagyomá­nya van, mivel az országban kiemelt jelentőséggel bírnak az állampolgári jogok és a saj­tószabadság. A Charlie Hebdoban meg­jelent karikatúrák alapve­tően a sajtószabadság ne­vében jelentek meg, amit bizonyít, hogy az elmúlt években olyan politikusok is kiálltak az újság mellett, akik szintén a lap karikatúrá­inak tárgyai voltak. Erőteljes üzenet „Az újság hagyományosan a társadalmi visszásságokra he­lyezte a hangsúlyt, de annak visszhangja nagyban függ attól, milyen kontextusban értelmezik azokat” - véli a szakember. A médiatörténész megje­gyezte, a karikatúra ugyano­lyan súlyú műfaj lehet, mint az interjú vagy a riport, és a viccet is mindig komolyan kell venni. „A karikatúrák olyan társa­dalmi, politikai problémákat állítanak pellengérre, ame­lyeket más műfajok is meg­tehetnek, de a karikatúra túl­zóan mutat be helyzeteket, amellyel még erőteljesebbé válik annak üzenete” - tette hozzá. ÉKN-SZM POLITIKEN ü The H—H 21 w K g 01 Z\ Demonstrációk az esti Párizsban FOTÓ: KN

Next

/
Thumbnails
Contents