Kelet-Magyarország, 2014. november (74. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-17 / 267. szám
2014. NOVEMBER 17., HÉTFŐ A hugi bizony bosszúálló típus ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK Megtörtént már, hogy megjelenése csodálkozásra adott okot egyeseknek... TOLLPRÓBA. Kari Fishertől már az étkezőbe belépve elállt a szava. Pedig azóta, hogy megtanult beszélni, ez ritkán fordult elő. Megtorpant az ajtóban, Martin meg nekiment, mert nem számított arra, hogy húga gyökeret ereszt az étkező küszöbén. Kari egyedül álldogált. Házigazdáját egy szolga pár perce kihívta. Zenke asszony még nem jelent meg. Günter, mint megtudta, már elutazott. Az ajtónyitásra felnézett. Megtörtént már, hogy megjelenése csodálkozásra adott okot egyeseknek, de a kis csitri reakciója mellbevágó volt. Csak mögötte érkező testvére nógatására lépett beljebb. Kari úgy érezte, már az udvariatlanság határait súrolja az, ahogy ez a gyerek méregeti.- Te szeplős vagy - szögezte le a kézenfekvő tényt Penny olyan hangsúllyal, mintha Kari lenne az első szeplős, aki elé került. Martin oldalba bökte magáról megfeledkezett húgát. Látta, hogy a lány döbbenten meredt a kislányra a szemüvege mögül.- Én? - kérdezte magára mutatva. Még a háta mögé is nézett, hátha mégis másnak szánta tömör megállapítását ez a fruska.- Most min csodálkozol? - kérdezte Penny. - Eddig nem tűnt fel?- Nem, mert nincsenek szeplőim - állította a férfi, aztán ijedten a szája elé kapta a kezét. Martin csak bámult. Normális ez a pasi? Nincsenek szeplői? Hiszen nemhogy az arca, de az ing rövid ujja alól kilátszó karja is sűrűn meg van szórva. Esküdni mert volna, hogy még a fülén is lát egyet-kettőt.- Tejó ég! - kapott fel a terített asztalról Kari egy kanalat. Úgy tartotta maga elé, mint egy tükröt. Megnézte az arcát jobbról is, balról is, majd csüggedten lehajtotta a fejét.- Megint előjött - nyögte.- Micsoda? - kérdezte Penny. Ő sem tudta mire vélni a magas idegen fura viselkedését.- Az allergiám, mi más? - felelte Kari.- Ez... - mutatott fel rá a lányka - ...allergia? Martin sejtette, hogy a férfi csak szí- nészkedik. Ki az az ütődött, aki elhiszi, hogy a sűrűn telehintett ábrázatán a pöttyök csak átmenetiek? Látnia kellett, hogy egy szem húgocskája komolyan fontolóra veszi a lehetőséget.- A komolyabbik fajtából való - állította Kari. - Végzetes is lehet.- Na ne! - vigyorodott el Martin. Csalódni fog, ha ezt Penny beveszi. Hát hová tette ez a lány a szemét? És az eszét?- Akkor szokott előjönni - folytatta Kari - amikor pimasz lánykák bugyuta megjegyzésekre ragadtatják magukat a jelenlétemben. Martinból kibukott a nevetés.- Ezt megkaptad, hugi! - súgta a testvére füléhez hajolva. Karihoz lépett és vállon veregette.- Üdv a körünkben, idegen! - köszöntötte. - Martin vagyok, és nézd el nekem, ha nem nyújtok kezet! - mondta megemelve begipszelt jobbját.- Karl Fisher - mutatkozott be a vendég. - Én leszek a kísérőtök. Az eddig lesújtva álló Penny végre megmoccant. Bosszúsan fújt egyet, és a kárára mulató bátyját félretolva az asztalhoz ment.- Tudnod kell a húgomról, hogy icipicit bosszúálló természetű - súgta Martin a fiatalembernek. - Nyugodtan kezdhetsz aggódni, mert még senkinek nem maradt adósa. Karinak ugyan arcizma sem rándult, de liftező ádámcsutkája elárulta. A kamaszok kegyetlen tréfákat tudnak kieszelni. Hirtelen jött a felismerés, hogy hosszú, nagyon hosszú és nehéz hétnek néz elébe... MIKULÁS KATA A különleges „allergia” A fajok eredete és a Biblia A brit olvasók szavazatai alapján ezek a legnagyobb hatású könyvek. tollpsőba. A Folio Society nevű angol könyvkiadó által készített felmérésben részt vevő brit lakosoknak 30 könyvet kellett sorrendbe rakni az emberiségre gyakorolt hatásuk szerint - számolt be a hvg.hu. A szavazás alapján a következő sorrend alakult ki: Biblia (37%), Charles Darwin: A fajok eredete (35%), Stephen Hawking: Az idő rövid története (17%), Albert Einstein: Relativitás (15%), George Orwell: 1984 (14%), Isaac Newton: Principia Mathematica (12%), Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! (10%), Korán (9%), Adam Smith: Nemzetek gazdagsága (7%), James D. Watson: A kettős spirál (6%). A legjobb tízbe be nem fért könyvek között olyan irodalmi alkotások szerepelnek, mint A 22-es csapdája, A gyűrűk ura, de olyan írások is helyet kaptak a teljes listán, mint a KRESZ vagy az oxfordi szótár. km Demeter Sándor Még szikrázik az éjben Még szikrázik az éjben milljom Égi csillag, s még bágyadt fényt ád az esti, sápadozó Hold-sugár, de már a kertek alatt lopva a Nyár nyomába lépett az Ősz, még emlékszik szívünk a vad tüzes Nyárra, mely fényét adta s ezer csókját, de már csak mélabús érzés, mi mindebből megmaradt: az Ősz, mely ránk terítette a magány lehulló levél-áramát... Sonja Pepperdine Tűz Nyugalom szállta meg a vidéket, fehér hótakaró fedi be a hegységet, gyerekek kergetnek apró hópihéket. Egyedül egy házból árad vöröslő fényesség, nappaliban álló tűzhely felől áramlik csak melegség. A tűz narancsos fényével lángol, pattogva táncol, erőteljesen fellángol. Egyre nagyobb, hevesebb, egyhamar nem nyugszik meg. Ha el is alszik, újra éled. Égető, éber. Tovább táncol mindenkit megigézve, ez a tűz tán sohasem nyugszik meg! Álom Nyugovóra tér a nap, beköszön a szomorú est összes bánatával. Őt követi az álom milliónyi csodájával. Álom, szép álom, bánatos emberek megmentője, kihez már oly sokan menekültek, add, hogy én is karodba zárva megmenekülhessek. Fájdalmat, szomorúságot elhagyva kis időre had vegyen át a boldogság légköre. Hol minden régi vidámság újra felszínre kerül, a szomorúság kétségbeesett hangja elcsendesül. Kfcsiné Sünön Anikó Anyai szeretet Csendes kis szobában üldögél egy anya, mellette fekszik súlyos beteg fia. Születése óta magatehetetlen, az anyja gondozta eddig, rendületlen. De most sajnos rosszra fordult sorsa, anyjának az orvosa suttogva mondja: Asszonyom ön beteg, nemsokára meghal, ha maga már nem lesz, mi lesz a fiával? Gondoskodom róla, ahogyan csak lehet, egy szerető anya többet nem tehet. Eljön az este, az asszony gondolkodik, halkan a konyhában tevékenykedik. Rendet csinál, ne maradjon rumli, ne kelljen senkinek majd takarítani. Majd fia mellé ül, kezében kis üveg, suttogva mondja kedves gyermekének: Igyál, kicsi szentem, csak a felét idd meg, a másik fele, az majd engem illet. Megissza a kisfiú a keserű valamit, anyjára néz s csendben lehunyja szemeit. Most az asszony iszik, muszáj meginnia, csak így maradhat vele a kisfia. Átöleli egyetlen gyermekét szorosan, de lazul az ölelés folyamatosan. Egymás mellett fekszik a két árva lélek, többé már egy szót sem beszélnek. Együtt alusszák örök álmukat, senki sem gondozza kicsiny sírjukat. Egy jó anya mindig a legjobbat akarja, gyermekét soha, senkire nem hagyja. Ha nem lehet mellette betegségben, bajban, mellette lesz fent, a mennyországban. Szeretnéd, ha mások is §> Salvador Dali mondta Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni. tollpróba. Szeretsz verset, novellát, rövid történeteket írni? Eddig nem volt lehetőséged a bemutatkozásra? No, akkor a Kelet-Magyarország Tollpróba-oldalát neked találták ki! Ha úgy érzed, hogy szívesen megmutatnád másoknak is, mennyire tehetséges vagy, küldd el verseidet, rövid novelláidat (maximum 3000 karakter) az alexandra.csaki@ kelet.hu e-mail címre. KM Generációs viszontagságok, tükörgyerekek Szurovcsák Dóra Rémálom Behunyom a szemeim. Szívem halkan dobban. Körülölel néma csend, a gondolat elillan. Fázom. Egész testem remeg, Kúszik alattomosan a hideg. Kúszik felfelé lábamon, Vacogok. Nehéz már állnom, Lehanyatlok. Tűz égette mezőn állok. Körös-körül halott virágok. A vörös pusztít rendületlenül, A gonosz elől senki sem menekül. Zuhanok. Senki nem hallja sikolyom. Zuhanok. Félek, nincs, ki elkapjon. Tóban úszom, csapkodnak habjai. Érzem, nincs miért küzdeni. Fulladok... Kinyitom a szemeim. Szívem gyorsan dobog. Csak zihálásom hallom... Most már ébren vagyok. © ATollpróba-oldalon megjelent írásokat lapunk elektronikus felületén is olvashatják. www.kelet.hu Tájékoztató jellegű szatíra a mindennapokról - mindenkinek. TOLLPRÓBA. Az idő múlásával a kislányok bakfissá, fiatal nővé serdülnek, amikor kifejlődik az olthatatlan vágy a másik nem megismerése iránt. A kisfiúkból, srácok lesznek, akik fiatal férfiként kutatják majd tovább a boldogság forrásának nyomait. Már nem csak hallani akarják egymást, túl vannak a szégyenlős pillantásokon. Már mind a két nem le akarja igáz- ni a másikat. Eljön a birtoklások kora. Megkezdődnek az én csajom, én pasim, én feleségem, én férjem kezdetű elbeszélések. Felcímkéznek mindent. Értékeik alapján kezdik el rendezni az érzelmeiket. „Azért szeretem...” kezdetű mondatokba bonyolódnak, és gyártanak ideológiákat arról, hogy miért vannak együtt. Vég nélkül sorolják egymás előnyeit, hasonlítják másokhoz válasz- tottukat, illetve kiválasztanak valamilyen erkölcsi, nevelési ideológiát, mellyel mind a ketten azonosulni tudnak. És elhiszik. Fennhangon hirdetik, hogy ez maga a boldogság. El is kezdenek másokra nyomást gyakorolni, hogy csak és kizárólag az a helyes, ahogyan ők látják. A gyermekeik még meg sem születtek, de már jól láthatóan mindegyiknek doktori címe van, és legalább három nyelven beszélnek. Terveznek, hisznek és döntenek. Aztán a hétköznapok sivársága néha kicsit bekeni baba kakival az idealizált családi képeket, mert vagy nem akar jönni az a gyerek, vagy jön, csak hat éves koráig nem alszik át egyetlen éjszakát sem. De az igazán fanatikusak még ezt is megússzák, és megszületik a jövő nemzedék három nyelven beszélő tudós-kutató doktora. A nagy megismerni vágyás során, ha szemet hunyt bármelyik fél az apró-cseprő hibák felett, hát garantálom, a gyermekben még jobban manifesztálódni fog. Ilyenkor jönnek az olyan vagy, mint anyád, illetve az olyan vagy, mint apád kezdetű mondatok, persze következetesen felcserélve, az ellenkező féltől. Nincs kegyelem. A gyermek tükörré válik. Az anyja, vagy apja tükrévé, de azok mégis pont fordítva, a másik felet látják benne, és abból is a rossz tulajdonságokat. Ekkor lép színre az előző generáció: a nagyszülők. Náluk aztán végkép nincs kegyelem. A nagyszülők, az a „ráérő” generáció, amelyik a hatodik unokatestvérre visz- szaemlékezve, mind a négy(!) ágon fel tudja sorolni a rosz- szul beékelődött genetikai hibákat, és bizony száz évre visszamenőleg rendelkezik információval a családok fekete bárányainak listájáról betű- és születési rendben. Valamikor ebben a pillanatban a két fél elkezd távolodni egymástól. Ha nem is azért, mert már nem egymásról szól az életük, de azért mindenképpen, hogy meghallhassák legbensőbb, legmélyebb hangjukat, reménykedve, hogy igen, ott lent újra megtalálhatják a boldogság forrását. Ez az időszak az, amikor a pasik kocsmázni kezdenek vagy edzőterembe váltanak bérletet, a csajok meg salsa órára járnak, esetleg hastáncra... Mert hát a gyerek ugye nyomot hagy az emberen, mind a kettőn. Persze a sok sör is. De ezek mindig is apró menekülési útvonalak lesznek a már nem annyira tökéletes másiktól, az „olyan, mint a párom” gyerektől, és az adatbáziskezelő-rendszerrel rendelkező nagyszülők elől. Távolságokat növesztenek. Mindenhol. Agyban, ágyban, társaságban. Egyetlen kötelék marad ebben a kínos helyzetben a két valaha ábrándos lelkű bölcselkedő között, az a faramuci, fordított tükrű gyerek. Már a csókok sem lesznek ugyanazok. Mind a kettő le is szokik róla, mert az a néha elcsattanó szánalmas próbálkozás rávilágít arra is, hogy nem csak a feleség melle, a férj hasa ereszkedett meg, de már a csókok is puhává váltak. VASKÓ ILONA A „ráérő” generáció képes felsorolni a rosszul beékelődött genetikai hibákat KELET
