Kelet Magyarország, 2014. szeptember (71. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-15 / 215. szám

2014. SZEPTEMBER 15., HÉTFŐ Háttér 3 KELET Amire nálunk kevesebb jut Nem mozizunk kevesebbet, mint az ország más részein élők, sőt! ILLUSZTRÁCIÓ: THINKSTOCK Az adatok szerint az ország keleti részében élők jóval kevesebbet költhetnek kultúrára, szórakozásra, utazásra. NYÍREGYHÁZA. Fele annyit költhet utazásra, szórakozás­ra vagy éppen oktatásra az, aki nem a fővárosban, vagy annak környékén él. A Központi Statisztikai Hi­vatal (KSH) fogyasztási adatai szerint ezek közül is leginkább Észak-Magyarország és az Észak-Alföld van leszakadva az élmezőnytől, a régiók kö­zötti különbségek az elmúlt egy évben pedig csak tovább nőttek. A Közép-Magyarorszá- gon élők, azaz a budapestiek és a környékbeli települések lakói az országos átlag negyed­ével többet költhetnek ruháza­tukra, utazásaikra, vagy éppen az étkezésükre, miközben a szabolcsiak feleennyivel kény­telenek beérni. A részvételi díj eltérő- Az utazók számát tekintve a keleti és északkeleti tér­ség lakosságának a körében ugyanakkora az igény és az érdeklődés az utazás iránt, mint az ország többi részé­ben, a különbség az egy főre eső alacsonyabb részvételi díjakban található - mondta el lapunknak Termes Nóra, az IBUSZ utazási irodák Kft. marketing-igazgatója.- Az érdeklődés tehát ugyan­akkora, csak kevesebbért utaznak. A keleti régióból is sorra indulnak a szervezett buszos kirándulások külföld­re, ezeknek a számában lénye­ges eltérés nem található. Az utazási irodánkba jelentkező vendégek legnépszerűbb úti­célja idén Görögország volt. Ide is inkább szervezetten in­dulnak, egyénileg, saját autó­val kevesebben mennek - talán a tengerpart relatíve nagyobb távolsága miatt. Az elmúlt évekhez képest nem romlott az északkeleti régió helyzete a kiutazókat tekintve az or­szág nyugati részében élőkkel szemben, sőt némi javulást is mutat az adat, összességében nagyobb létszámot utaztat­tunk, egyedül az egy főre eső kiadások nem emelkedtek je­lentősen. Jelentős törzsutas állománnyal rendelkezünk, akik évről évre visszatérnek, ugyanakkor érezzük a fiatalabb korosztály egyre erősödő ér­deklődését, akik egyelőre még az olcsóbb utakat keresik. Megelőzzük Debrecent- Méretbeli kategóriatársai­hoz képest a nyíregyházi Ci­nema City remekül teljesít. A hat teremből álló komplexum 2013-ban tizenöt százalékkal látogatottabb volt, mint egy évvel korábban. Ha a debre­ceni testvérmozit nézzük, az­zal együtt, hogy Nyíregyháza majdhogynem fele annyi la­kóval rendelkezik szomszéd városánál, a látogatók szá­ma a befogadóképesség és a lakosság arányában meg­előzi Debrecent, akárcsak a győri, vagy a soproni mozit - tájékoztatott Buda Andrea, az I.T. Cinema City kft. mar­keting és PR-igazgatója.- Ebből is látható, hogy az északkeleti térség semmivel sem költ kevesebbet a szóra­kozás ezen formájára. Olyany­A lakosság arányát te­kintve többen jár­nak itt moziba, mint Debrecenben. BUOA ANDREA nyira, hogy ez év januárja és augusztusa között hat szá­zalékkal többen moziztak a térségben, mint az előző év ugyanezen időszakában. Nálunk ezen spórolnak- Ha csak abból az alapvetés­ből indulunk ki, hogy egyes munkakörökben egy buda­pesti alkalmazott több tízezer forinttal magasabb fizetést kap ugyanazért a munkáért, mint szabolcsi kollégája, ak­kor van igazság abban, hogy ki és mennyit költhet szóra­kozásra vagy éppen étkezés­re - morfondírozott Puskás Ákos, a nyíregyházi Nagyma­ma kifőzdéjének tulajdonosa, aki Budapesten is csillapította az emberek éhségét.- A fővárosban foglalkozta­tott, kvalifikált dolgozó meg­engedheti magának, hogy hétfőtől péntekig étteremben ebédeljen, Nyíregyházán ez­zel szemben hétfőn elhozza otthonról a vasárnapi ebéd maradékát, pénteken pedig megy (siet) haza, igy nem ül be egy kifőzdébe, hogy meg­ebédeljen. Nálunk így spórol­nak, mi pedig heti 3 nappal számolunk. A budapestiek hetente kétszer mennek mo­ziba és utána szívesen vacso­ráznak valahol, ezzel szem­ben Szabolcsban félévente egyszer vesznek mozijegyet, de arra már nem is gondolnak, hogy beüljenek a film után valahová - osztotta meg a ta­pasztalatait lapunkkal Puskás Ákos és zárómondatként hoz­zátette: amiben nincs különb­ség, hogy a szegény ember az Pesten is szegény! km Megkérdeztük: Ön mire költ? Pálfi-Tóth Zoé nemrégiben ment férjhez, a menyasszony­táncból „végtörlesztette” a diákhitelét. - így a kötelező kiadások mellett több jut már színházra, baráti kocsmatúrák­ra! - újságolta. - A barátnőm­mel élek, fizetésnap után első dolgunk a számlák befizetése. Szakítunk időt, pénzt a kul­túrára, szórakozásra is - vála­szolta Vadász Péter. Tóth Anikó albérletben él, a bérleti dij és a rezsiköltségek nagy kiadást je­lentenek számára. - Imádom a színházat, ezért nem sajnálom a pénzt egy-egy jó előadás­ra - mesélte. Nagyné Losonczi Tímea elmondta: sokba kerül a gyermekei taníttatása, de a tanulás „befektetés a jövőbe”. - Igyekszünk okosan beoszta­ni a pénzt - tette hozzá. Kosláb Eszter a „kötelező” kiadások mellett még diákhitelét nyö­gi, egyébként szórakozásra és ruházkodásra költ. Herczku Tünde impulzív vásárló. - Ami­kor boltban, üzletekben járok, bizonyos áruk „velem akarnak jönni”, én pedig nem mondok nemet - mesélte. km-pi PÁLFI-TÓTH ZOÉ: Már VADÁSZ PÉTER: Első a több jut színházra. számlák befizetése. NAGYNÉ L. TÍMEA: KOSLÁB ESZTER Még Okosan gazdálkodunk, a diákhitelt nyögöm. TÓTH ANIKÓ: Imádom a színházat! HERCZKU TÜNDE: Im­pulzív vásárló vagyok. Kelet kvíz A13. században a falu Bánk bán birtoka volt, aki vejének, Simonnak adományozta. A Gertrúd ellen elkövetett merénylet miatt és örökösök hiányában II. Endrére szállt. a) Napkor b) Nyírjákó c) Rohod d) Lónya A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el Visszaállították a park eredeti állapotát anarcs. A Bárókertként is is­mert park átadó ünnepségén dr. Seszták Miklós nemzeti fej­lesztési miniszter és Kalinák József polgármester egyaránt kiemelték a helyszín történel­mi jelentőségét. A szalagát­vágást követően a résztvevők végigsétálhattak a korabeli szépségét visszanyert parkon. A műemléki védettséget élvező kúria körüli egykor tizennégy hektáros parkot Czóbel Albert építette. Az an­golkert páratlan szépséggel rendelkezett, különlegessé­gekkel gazdagított kertjében megtalálható volt többek kö­zött: japánfenyő, tulipánfa, liliomfa és más ritkaságnak számító fafaj is. Az úrilak értékes tárgyak otthona volt, itt őrizték Lu­ther és Kálvin korabeli kép­másait, Simonyi óbester kardját, több pompeji vázát, bronzkori tárgyakat és erede­A kúria kert­jének helyre- állítása kiemelkedő jelentőséggel bír. KALINÁK JÓZSEF ti régi festményeket, a falakat pedig több Mendnyánszky- és | Büttner-festmény díszítette. A ma már csak 7,5 hektáros területen a szakemberek arra törekedtek, hogy visszaállít­sák a park eredeti állapotát és újra megtekinthetővé te­gyék azt a látogatók számára. A felújítás során az értékes dendrológiai állomány állag- és egészségmegóvása is meg­történt, emellett felújították a sétányokat, a kerti építmé- | nyékét, a csatornát, kiépítet­ték az öntöző rendszereket. A Czóbel-kúria kertjének hely­reállítása több szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bir. Az ünnepélyes szalagátvágás pillanata fotó: ónkormányzat Hl Nézőpont Kiss László Tanmese az iskolákról Iskolaigazgatós botrány. Ez egy örökzöld témája az új­ságírásnak, mióta a pályán vagyok, teljesen függetlenül attól, épp milyen kormány van. Az alaphelyzet is min­dig ugyanaz, igazolva azt a mondást, hogy a híradókban mindig ugyanaz történik, csak másokkal és másutt. Szóval az alaphelyzet mindig az, hogy van egy iskolai vezető, vagy vezető tanár, akit el akarnak mozdítani, küldeni, kirúgni, félretenni, ám ezt a szülők, vagy a szülők egy része, vagy a tantestület, esetleg mindkettő együtt elutasítja. Ilyenkor jön a lázadás. Levél a sajtónak, tüntetés, aláírásgyűjtés, diáksztrájk, nyílt levél a miniszter­nek, polgármesternek, az atyaúristennek. Általában eredménytelenül. A hatalom ilyenkor ugyanis még jobban bemerevíti az álláspontját: „Csak nem fogok engedni, hova vezetne az, ha legkö­zelebb majd mindent a nép akarna megmondani,” Plusz többnyire nem fogadják el az ellenakaratot civilnek, mindjárt kimutathatóvá válik valami sötét politikai szerveződés a mélyben: ilyen-olyan pártszimpátiájú szülők vagy tanárok, bujtogató ismerősök. Most is zajlik Miskolcon egy ilyen ügy, de hát választási kampány is van, így aztán ilyenkor tényleg politikai üggyé válik még az ennél sokkal kisebb léptékű történés is, ezért a konkrét sztori most nem is lényeges annyira. Sokkal inkább a vélhető tanulságok. Sokan mondják, hogy a giga központi iskolaműködtető állami szervezet a gond, ahon­nan messziről úgy nyúlnak bele az ilyen kényes személy­zeti ügyekbe is, hogy nem tudják, mi is van ott a helyszí­nen, vagy épp ellenkezőleg, tudják, de nem érdekli őket, úgyse kell találkozniuk minden nap a kétszáz kilométerre lévő szülőkkel. No de ilyen ügyek akkor is voltak bőven, amikor nem volt központi szervezet. Akkor pontosan azt panaszolták fel - főleg kisebb településeken -, hogy a polgármester vagy a helyi vezető politikai erő gátlástalanul érvényesíthette a saját politikai, vagy csak klientúraépítő érdekeit az iskolákban is. így még első blikkre jónak is tűnt, hogy inkább egy személytelen, távoli szervezeté a döntés. De talán meg kellene változtatni a nézőpontunkat, és akkor talán helyrezökkennének az ügyek is. Az iskola ugyanis valójában nem egy hivatalé vagy a polgármesteré, hanem a mienk, akiknek az adójából fizetik a tanárokat, a rezsit. És az iskola kényes, bizalmi, személyes dolog. Rábízzuk a gyerekeinket. Kialakulnak normális emberi kötődések, kapcsolatok. Kis túlzással közösségnek is nevezhetjük. Ezt nem volna szabad úgy kezelni, mint egy távhőszolgáltató vállalatot, ahonnan ha nem jön a meleg igaz, megfagyunk, de amúgy tökmindegy, szeretjük-e az igazgatóját, vagy sem. Szoros és befolyásos civil kontrollnak kellene működnie minden iskolában. A szülőknek beleszólása kell, hogy le­gyen, mi történik a vezetéssel. Az „ugyan mit értenek hoz­zá” a politika eddig ismert elcseszései ismeretében nem érv a civil „beleszólási” lehetőségek ellen. Józan ésszel fel kellene érni, hogy ha egy állami iskolában összetartó közösség épül tanárok, szülők, gyerekek között, az elemi érdeke minden felelős vezető erőnek. Ezeket a közössé­geket bátorítani, építeni, erősíteni kellene, nem átlépni felettük. Bonyolült ez persze nagyon a gyakorlatban, de valódi értékteremtés csak ebből lesz. Amúgy meg mi más küldetése lenne egy iskolának, mint ez... laszlo.kiss@eszak.hu De talán meg kel­lene változtatni a nézőpontunkat, és akkor talán hely­rezökkennének az ügyek is. ■ Városnap A kemecsei városnapon mások mellett az Everdance is szín­padra lépett. FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents