Kelet Magyarország, 2014. szeptember (71. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-15 / 215. szám
2014. SZEPTEMBER 15., HÉTFŐ mir Üzenet Kompács Mihály hűséges olvasónktól: A legtöbben úgy élik az életüket, mint a bűnözők: cselekszenek, és csak utána kezdenek aggódni a következmények miatt. NICHOLAS SPARKS Ötven éve ballagtak el a Vasváriból FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Mindenki vitte valamire! Nekrológ: Tőkey Péter Festőnek vallotta magát Meglassult lépteit sietve megelőzték gondolatai. Bár grafikus volt, festőnek tartotta magát. Meggondoltan kezelt színei, éteri messzeségből érezhető közeibe hozták megnyúlt paralelogrammáit, íves szalagjait. Régóta élt már ezek tartományábán, élvezettel hívta elő formáit és színeit. Vizuális tőmondatait nem gyengítették felesleges adalékok. Magára maradt lemezei, a félig kinyomott tubusok, a fehér papír, ceruza, radír fölött már nem leng gondolata, mely megelőzte lassú lépteit. így gondolunk rád, Tőkey Péter! H. NÉMETH KATALIN Sokakat indított el a pályán A Zrínyi Ilona Gimnázium számára fájdalmas veszteséggel kezdődött a tanév: elhunyt Tőkey Péter tanár úr, aki 1977 és 2001 között, nyugdíjazásáig meghatározó tagja volt a tantestületünknek. Művésztanárként rendkívül sokat tett a vizuális kultúra fejlesztéséért, a művészet megszerettetéséért. Neki köszönhetjük Tőkey Péter fotó: iskola a zrínyis alkotóműhelyek megalakulását, új technikák megjelenését a rajzoktatásban. Számos képző- és iparművészt indított el a pályán. Alapítója volt annak a zrínyis galériának, amelyben mind a mai napig bemutatkozási lehetőséget kapnak ifjú művészpalántáink, s híressé vált zrínyis öregdiákok. Nyugdíjba vonulása után is számíthattunk praktikus tanácsaira, iskolánk iránti elkötelezettségére. Mindannyiunknak hiányozni fog kedvessége és fanyar humora. Emlékét kegyelettel őrizzük. A NYÍREGYHÁZI ZRÍNYI ILONA GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM VEZETŐSÉGE ÉS TANÁRI KARA Olvasóink írják Lépten-nyomon „parasztoznak” A magyar társadalom csoportokra tagozódik, ennek markáns eleme a parasztság, vagyis a mezőgazdasággal foglalkozó társadalmi réteg, amely az ország számára megtermeli a betevő falatot a gyümölcstől a zöldségig, a kenyértől a napraforgóig. A mezőgazdaság az egyedüli olyan ágazat minden országban, ahol vetnek, de nem biztos, hogy aratnak, mert jöhet jégverés, aszály, belvíz, amitől semmivé lesz az addig nehezen elvégzett munka. Ma sajnos a média olyan „elbánásban” részesíti a parasztságot, amelyet nemhogy nem érdemel meg, hanem a megszólalók nagyfokú tudatlanságára utal. Naponta hallani a „hülye paraszt, büdös paraszt, bunkó paraszt” és egyéb pejoratív, gyalázó jelzőket. Ezekben az adásokban a paraszt tehát egyenlő a buta, a tudatlan emberrel. Vajon miért? Szeretnék erre választ kapni, mert semmilyen tiltakozást, észrevételt nem hallottam eddig! Azt is szeretném tudni, hogy a leülés belföldi „jogvédők” miért nem tiltakoznak e mocs- kolódás ellen, mint ahogy tiltakoznak egyes kisebbségek bántalmazása ellen? Vajon miért butább, miért tudatlanabb az, aki megtermeli az ország élelmiszerkészletét, mint aki azt elfogyasztja? Mi értelme van ennek a gyalázatos parasztellenes kampánynak? Fiatal ismerősöm azt mondja: ez csak egy jelző, amit nem kell komolyan venni. Nos, akkor próbáljuk meg ugyanilyen jelzőkkel kell illetni más társaA nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázumban 1964-ben végzett 4. b osztály tartotta ötvenéves találkozóját a napokban. A 27 érettségizett tanulóból 16-an jöttek el, tízen sajnos már nem lehettek velünk. A tanáraink közül Új Sándor, a legendás Tatos István és a „fogadott osztályfőnökünk”, dr. Saldalmi csoportokat, kisebbségeket! Mi fog történni? Vagy belesüllyedünk a gyalázkodás mocsarába, vagy megpróbáljuk megérteni, hogy a másik is ember, és annak is kijár a tisztelet éppen úgy, ahogy mi is elvárjuk mástól! DARVAS IVÁN, CSARODA A legjobb otthon Én és a testvéreim 2009 óta egy csodálatos nevelőcsaládban élünk. Olyan családba kerültünk, ahol nagy szerelai József voltak jelen. (Az osztályfőnökünk Román Gábor volt.) A gimnáziumban kezdtünk, majd a Széchenyi étteremben folytattuk a beszélgetést. Ennyi év után is jó hangulatban elevenítettük fel az egykori eseményeket, a múltat. Elhunyt osztálytársainkért és tanárainkért gyertyát gyújtottunk, adózva emtettel vártak bennünket, az első karácsonyunkkor már ajándékot is kaptunk. Tel- tek-múltak a hónapok, egyre több időt töltöttünk közös beszélgetésekkel. Jobban közelebb kerültünk egymáshoz, kialakult az egymás iránti bizalom. A nevelőanyukánk, Gyepes Lajosné már 27 gyermeket nevelt fel. Mindenkit másért szeretett, hisz mind különbözünk. Megpróbált nekünk mindent megteremteni, hogy úgy élhessünk, mint más gyerekek, sőt még jobban. A léküknek. Büszkék vagyunk arra, hogy az osztálytársaink közül senki sem „kallódott el”, amellett, hogy „emberek maradtunk”, mindenki vitte valamire. Eddig ötévente találkoztunk, a terveink szerint a jövőben sűrűbben, 3 évenként szervezzük meg az ösz- szejövetelünket! HÁMORNYIK MIHÁLY nevelőapukánk Gyepes Lajos, a foglalkozása juhász. Ő is nagyon szereti a gyerekeket, a tanyájára is elvitte őket, ahol a természet rejtelmeit tanította meg nekik. A család egyetlen lánya Balláné Gyepes Tünde, aki a Nyíregyházi Területi Gyermekjóléti Központnál dolgozik, segít abban, hogy a gyerekek szerető családokra találjanak. Szerencsések vagyunk, hogy ebbe a családba kerültünk, életünk legszebb napjait nekik köszönhetjük! JUHÁSZ KATALIN Olvasónk írja Öregdiákok a „főHadiszálláson” FOTÓ: A SZERZŐ Különleges volt az „időutazás” Mi, akik 1970-ben végeztünk a fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközép- iskolában, megszerveztük a régen várt osztálytalálkozónkat abban a parkban, amely annak idején iskolánk előtt volt, ahová oly sok kedves emlékünk fűződik. Az örömteli viszontlátás és rövid beszélgetés után felkerestük otthonában Hadi József tanár urat, szeretett osztályfőnökünket, ahol igazán barátságos, szívélyes fogadtatásban volt részünk. Jó volt így ismét együtt lenni, beszélgetni, jókat nevetni. Időutazásunk alatt ismét diáknak éreztük magunkat. Hadi tanár úr felesége, Janka néni bemutatta nekünk saját készítésű kézimunkáit, szép és különleges volt minden egyes darab mintája, kidolgozása. A tivadari Tisza part közelében lévő étteremben fogyasztottuk el a közös vacsoránkat. Észre sem vettük, hogy már besötétedett, amikor nehéz szívvel elköszöntünk egymástól. Reméljük, hogy ezt a hagyományt folytatni tudjuk! T-NÉVASISZTER VALÉRIA Vendégsorok Angyal Sándor Tevje fohásza Gyorsan gazdagodnak a magyarok - tudatta velünk néhány napja a Világgazdaság Online. A hírportál szerint a válság kitörése óta a lakosság rengeteg hitelt fizetett vissza, a megtakarításait pedig félretette állampapírok és befektetési jegyek formájában (mivel a bankbetétek kamata enyhén szólva alacsony). Az MNB számokba öntötte mindezt: az idén félévkor 26390,8 milliárd forintnyi vagyona maradt a háztartásoknak az adósságok levonása után. Éz állítólag azt bizonyítja, hogy az elmúlt két évben csaknem 25, az utóbbi három esztendőben pedig több mint 35 százalékkal lett gazdagabb a lakosság. Erzsébet tábori olimpia Fonyódligeten A bátorságpróba, a vízi kalandpark és a tábori Ki Mit Tud kellemes időtöltést kínált a gyerekeknek. CSARODA. Augusztus végén a Csarodai Herman Ottó Általános Iskola 30 felső tagozatos tanulója és 3 nevelője vett részt a táboroztatáson. Kirándultunk kisvasúttal Fonyódra, onnan áthajóztunk Badacsonyba, majd Szigligetre, ahol megnéztük a várat. Nagyon érdekes és változatos tábori programok vártak ránk. Tábori olimpiát rendeztünk futás, foci, kislabda-hají- tás és távolugrás számokban. A bátorságpróba, az éjjeli akadályverseny, az Erzsébet-ve- télkedő, a vízi kalandpark, a tábori ki mit tud és sok más izgalmas lehetőség kellemes időtöltést kínált a gyerekeknek. Szórakoztatásukról a Kávészünet együttes gondoskodott, amely magyar költők megzenésített verseit adta elő. A Bogyiszlói népzenekar népdalokat mutatott be, majd táncházba invitálták az érdeklődőket. Utolsó este az eredményhirdetés és táborzárás után diszkó zárta a programokat. Az időjárás is jó volt, sikerült megmártóznunk a Balatonban. LUKÁCSNÉ GÁLL ZSUZSANNA IGAZGATÓ. CSARODAI HERMAN OTTÓ ÁLTALÁNOS ISKOLA A gyerekek sok új barátot szereztek és szép élményekkel tértek haza a táborból FOTÓ: OLVASÓNKTÓL S mit hall és lát az ember az utcán, a boltokban, a piacokon? Panasz panasz hátán, borús arcok az áremelkedések miatt, az ellenzék - különösen ilyenkor, választási kampány idején - a hatalmon lévők bajszát húzogatná tétován a több milliónyi megélhetési gonddal küzdő vagy a külföldre menekülő több százezer munkavállaló miatt. Magam nem bántam volna, ha a banki adatok legalább jelzik, hogy a lakosság melyik része ilyen dúsgazdag. Mert meglehet, hogy a temérdek pénz a lakosság csupán egy kisebbik részének a zsebét dagasztja, mivel mint mindig, most is vannak szegények és gazdagok, de gazdag szegények aligha. Ráadásul ez még csak a pénz, a villák meg a kastélyok sem „ingyért” vannak. Mindeközben nekem a Hegedűs a háztetőn című világhírű musical tejesembere, Tevje jut az eszembe. Most 50 éve mutatták be a darabot New Yorkban, amelyben az ukrajnai faluban élő zsidó családfő híres dala, a Ha én gazdag lennék felhangzása előtt így fohászkodik: „Édes jó Istenkém! Te, aki annyi szegény embert teremtettél, te aztán tudod, a szegénység nem szégyen, de nem is dicsőség. Akkora kunszt lenne, hogy ide pöttyentenél egy kis vagyonkát? Egy csodával több vagy kevesebb, gondold meg...” Lám, a fohász egyeseknek máris bejött. sandor.angyal(a)inform.hu Most is vannak szegények és gazdagok, de gazdag szegények aligha.
