Kelet-Magyarország, 2014. augusztus (74. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-25 / 197. szám
2014. AUGUSZTUS 25., HÉTFŐ KELET „Megtámadott egy vágy, amit akár kastélyfertőzésnek is nevezhetnénk. Az újrakeltés vágya, a valamikori szép feltámasztása, az alkotó ősök visszaidézése...” fotó: nagy Norbert zoltán A hernádvécsei küldetés... Megnézzük a Vécse- cityt, a hotelt. A „kastélyba zárt várost”. Az oázist a sivatag közepén. HERNÁDVÉCSE. „Hernádvé- cse a szívem csücske. Anyai ágon innen gyökerezem. Valamennyire ismerem a szelíd lankás dombokkal tarkított görbe-görbe utcás települést és a temetőt, ahol őseim nyugszanak. Jóindulattal mondom, egy valaha szebb napokat megélt, leszállóágba került, hátrányos helyzetű falu Miskolc és Kassa között. Évtizedek óta alig épül ott új ház. A szociológusok ezt hívják sivatagosodásnak...” Alkotó ősök megidézése Takács Tibor doktor életében először 2006-ban járt Hernád- vécsén. Kedvére való kastélyt keresett. Egy olyan romosat, ami még rozzant állapotában is gőgösen viseli magán a régmúlt romantikus eleganciáját. Már túl volt vagy nyolc-tíz háztűznézőn, mígnem eldöntötte, övé a valamikori Vécsey gróf építette, majd a Sardag- na János báró rezidenciájává vált XVIII. századi neobarokk kastély lesz. Minek kellett a kastély? - kérdeztük. „Nos, mesélhetném rövidebben, hosszabban. Csak úgy, fokozatosan. Megtámadott egy vágy, amit akár kastélyfertőzésnek is nevezhetnénk. Az újrakeltés vágya, a valamikori szép fel- támasztása, az alkotó ősök visszaidézése. Ma és itt. Éppen itt. Belém jött, bújt az ördög angyala vagy az angyali ördög? És én nem tiltakoztam. Nekem egy ilyen régies, a valamikori múlt hangulatát, erejét, kultúráját tükröző épület kellett. S ez a műemlék kastély ilyen. S a főúri birtok egy falut képes volt eltartani, amely erő az idők folyamán elenyészett.” a grófi-bárói kastély egy első látásra megvalósult örök kapcsolattá vált.” Az ötveww nes-hatvaras évek nem a javakban dúskáló viszonyai közepette nőttem fel egy Debrecen és Nyíregyháza közötti, ma már alig felfedezhető tanyasi majorban. TAKÁCS TIBOR a polgári szobák, lakosztályok felett vagy alatt térképpel is eltévednék, nem akármilyen látványban részesülök. A vezérszinten a bálterem bűvöl el. Az emeleten, a tető alatt elénk tárul a kastélyba zárt város, a különleges apartmanok házsora. Mindennek a közepén egy nagyszínpad, s a tágas tér, ahol mindennek jól csengő neve van. A házigazda emlékeinek tárházából mentve. Egy szlovén tér vagy a Krk szigeti diszkót szimbolizálja, hogy Takács úr a világban mindenütt jól érzi magát. S, ahol ő megjelenik, a teremtés, az alkotás szelleme máris több dimenzióban kísért. Történelmi múlt A kastélyszálló kívülről egy méltóságot sugárzó épület, a mesterien hozzáillesztett Vörös torony egy régvolt történelmi regény megtestesült díszlete lehetne. A kettőt a Zöld ház kapcsolja össze. Itt a szobák mellett étterem, reggeliző, két konferencia- és egy kiállítóterem is szölgálja a konferencia- és a rendezvényturizmust. A nyaktag egyik oldalán a külső medence, másik oldalán a mediterrán terasz csalogat. Takács úr ötleteinek vezetésével, érző beleálmodásával élve kiváló munkát végzett a munka során baráttá „nemesedett” Rudolf Mihály DLA, az Ybl-díjas építész-tervező. Miközben mostanáig hosszú éveken keresztül csaknem félszázan dolgoztak ezen az építkezésen, közülük számosán Hernádvécséről, vagy a közvetlen abaúji közelségből, ma már csaknem ugyanennyi embernek ad munkát a szálló. Ha valaki a vagyoni tehetség titkát firtatná, eláruljuk, Takács Tibor egy ritka aktív és változatos élet munkáját, tulajdonképpen egész valóját fektette be itt, s ehhez méltán járult hozzá az állam a Szé- chenyi-terv keretében megítélt pályázati pénzzel. Ennél jobb helyre talán nem is kerülhetett volna a támogatás. Takács úr jó gazda Takács Tibor egy óra alatt - számolom - 42 alkalommal telefonál a munkatársainak. Folyamatosan diszponál, intézkedik. Minek hűtik a szobát, amikor az éppen üres. Ferdén áll a kép a falon, mindezt saját kezűleg centizi ki. Porcicák kergetőznek a huzatban az asztal alatt. Egy gumitalpú cipő fekete csíkját kell eltüntetni az egyik rendezvényteremben. Már magam sem tudom, a Felvidékben, a Kárpátaljában vagy Az Erdélyben. Mert üyenek is vannak. És ezek nem csak nevek. Érzelmi húrok is, mint ahogy életfilozófiáját tükrözi az „Eu- rópafal” és a minden bizonynyal egyedülálló panoptikum is. Az ablakból szúrja ki, hogy egy törött gipszkarton hever a kerítés mellett, nem messze a lovardától. Három perce van az udvarosnak, hogy a szemet bántó látványt megszüntesse. A megadott időn belül a kerti traktor el is szállítja a hulladékot. Takács úr szeme, mint a vizsla, amit nem vesz észre, az nincs is. Irigylésre méltó szellemi frissességéhez- mégis csak egy tanárember- egy kitörni készülő energia- bomba párosul. Kézfogása is mint a lakatos satu. Kérdezem, a sok flancos szobák közül vajon melyik a kedvence, melyikben alszik. Megtudom, elárulja ő maga - lemutat az ablakból -, abban az apró tájházban húzza meg magát. A Csülökcsárda és az igazgatói lak mellett. Erről is eszébe jut valami, s parancsot oszt. A vendégszobákban el kell húzni a függönyöket, hogy természetes hűvös legyen. S mindennap szellőztetni és a csapokat ki kell nyitni egy pár percre, hogy a bűzelzárók ki ne száradjanak. Ember legyen a talpán, aki egyszerre ennyi ukázra képes. Világító toronyként... Talán ma már csak mamám emlékezhet rá, hogy merre volt a hajdani kastély eredeti főbejárata. Nagyapám azon a két, ma már bekerített, tiszafával övezett lépcsőn mehetett fel Sardagna báróhoz, Jánoshoz és Hansihoz kártyázni. A háború után Svájcba emigráltak. János, a család legidősebb tagja a közelmúltban hunyt el. Emlékére egy óráig harangoztak a kastéllyal szemközti templomban. Gondolkodom, mit mondott volna a család, ha megéri, meglátja a kastély újjászületését. Az 1790-ben megalapozott, a Vécsey grófok, majd a Sardagna bárók által lakott erődítményszerű épület ma már hegyként, de inkább egy világítótoronyként tornyosul a falu fölé. Utat, példát mutatva, hitet adva mindenkinek, hogy Hernádvécsének nem csak múltja, jövője is van. Takács doktor úr küldetése beteljesülőben. SZÁNTÓISTVÁN szant0@es2ak.hu Gyerekkori álom? „Akár az is lehetne. Ám mégse az. Jómagam az ötvenes-hatvanas évek nem a javakban dúskáló viszonyai közepette nőttem fel, egy Debrecen és Nyíregyháza közötti, ma már alig felfedezhető tanyasi majorban eltöltve gyerekkorom javát. Mára ez a »bokorság« is elenyészett, nyoma sincs. Ha visszaem- lékszem szeretett szülői házamra, aminek ablakait egész télen át jégvirágok lepték be, nem palotákról ábrándoztam akkoriban. Az tény, hogy az építés, konstrukció, kreativitás iránti elkötelezettség kora gyermekkorom óta kísér. Ez a »projektem« az utóbbi évtizedben ébredő, formálódó alkotási kísértés, aminek a megvalósulása ebből a hirtelen jött kastélyvásárlási elhatározásból kerekedett ki.” Hosszú volt az út a tervezéstől a kivitelezésig. Most mint egy csodálatos kastély- szálló tulajdonosa, láthatóan élvezi az alkotás örömét. De korábban mivel foglalkozott, s miért pont ezt választotta? „Állatorvos, egyetemi tanár,; kutató voltam, majd üzletemberré váltam. Hazai és külföldi egyetemeken tanítottam. A viíág számos országában jártam mind előző, mind 1993-, a Debrecen Rotary Klub megalapítása óta T rotarysta »minőségeimben«. 1991-ben alapítottam egy sikeres állatgyógyászati szaktanácsadó kereskedelmi céget, amit több más vállalkozás életre hívása követett. Talán ez magyarázatot adhat arra is, hogy miként is engedhettem ennek a költséges, emberpróbáló késztetésnek, mondhatni szenvedélynek. Igazából ez A sivatag közepén... Megnézzük a Vécsecityt, a hotelt. A „kastélyba zárt várost”. A sivatag közepén az oázist. A várkapunak beillő bejáró után lenyűgöző a látvány. Takács Tibor, a kastély- szálló recepcióján vendégnek álcázza magát. Örömét leli abban az akaratlan álmélkodás- ban, ami az újonnan belépő vendégeken tükröződik. Bármerre megyek, nézek, a francia napkirály palotájának a miliője köszön vissza. ízléses antik bútorok, festmények, műtárgyak sokasága kápráztat el a kastély vezérszintjén - történelem a mában. Visszatérő motívum a bagoly. Neves heraldikusokat megszégyenítő ráérzéssel szerkesztette meg - majd készíttette el művész barátjával - a község (aminek nem volt) és a saját családi címerét, egy-egy szimbólumrendszert, mely a létezésük lényegét kapja meg. Itt is, ott is feltűnik a nagy uhu. „Ő lett a kiválasztottam, mert kiválasztott engem. Hegyi nyaralónkba hét éve - ez egy kerek számú életévem volt - a kandallókéményen keresztül látogatott meg bennünket egy bagolypár. Katartikus élmény volt. Ázóta kísérnek elmaradhatatlanul a baglyok. Véglegesen belopták magukat az életembe. Ugyanúgy, mint a természet más kedves teremtményei. Látja, a feszített víztükrös medence partján játékos delfin szobrok, míg az udvaron a csobogó szökőkutak mellett, a csónakázótóban a kedvenc vadkacsáim úszkálnak.” Bejárjuk a kastélyt a hosszú folyosókon át. Nem jut idő mind az 55 szoba és a lakosztály gusztálására. A barokk és
