Kelet Magyarország, 2014. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-17 / 40. szám

2014. FEBRUÁR 17., HÉTFŐ 4 Megyei tükör KHST , * • . - Í , - V, • : . ' r * - ■ Amikor nincs határ és nincs lehetetlen Amilyen mélyen tudnak lenni, épp úgy képesek a határtalan boldogság­ra, amit egy icipici dolog is kiválthat. NYÍREGYHÁZA. „Hát ennyi volt.” - futott át a 22 éves lány agyán két százalék túlélési eséllyel, ami csak azért lett ilyen „magas”, mert az egy­szerre bekövetkező szívtrom­bózist és főági tüdőembóliát nem szokták túlélni. Tornán Edina azonban rácáfolt min­denre, életben maradt, majd futni kezdett. „Olyan nincs, hogy én nem futhatok! Volt ilyen, mert nem bírtam két métert sem menni, mégis azt mondtam, majd akkor holnap megyek hármat, két nap múlva tízet. Nincsenek határok!” - meséli az újraindulásról, egy új élet kezdetéről, és akkor még fo­galma sem volt arról, hogy egy sokkal mélyebb erő áll a „lehetetlent nem ismerés” hátterében. Ma már tudja, s egyedüliként a nyilvánosság előtt is felvállalja: Borderli- ne-szindrómája van. Egy maraton már nem elég „Borderline sajátosság, hogy bárhol, bármikor, bármit meg­teszünk, és nem érdekel min­ket a környezet, minket soha nem érdekel semmi! Nem is­merjük a lehetetlent és a nin- cset sem. Az emberek nagy­része betegesnek tartja amit csinálok, 12-18 órán át fútni, le­fogyni három kilót, végighány­ni az egészet és koromfeketére gyulladt lábbal célba érni, ahol olyan boldog vagyok, hogy az elmondani sem lehet! Elindultam valahonnan 18 órával ezelőtt, de az egy másik Edina volt, és most itt vagyok! Ilyenkor kimegy minden az emberből, lecsu- paszodik és a rossz, negatív érzések, gondolatok meg­szűnnek. Olyan állapot ez, mint az újszülötté. Megtisz- tulási folyamat, amit újra és újra át kell élni, viszont egyre többet kell azért tenni, hogy ugyanezt elérjük. Ha egyszer ezt a maraton megadta, legközelebb már nem adja meg. Több kell! Ha ott halok meg egyszer a pályán, akkor szép halálom lesz.” - fogalmazza meg az ultramaratonok nyújtotta ér­zést a csupa mosoly, ma már 33 éves lány, akinek életéről Fél lélegzet címmel készült dokumentumfilm. „Én úgy éltem az életemet 30 éves koromig, hogy biztos voltam benne: rossz ember vagyok, mindenkit bántok és elmarok magam mellől. Jött egy nap, amikor magam el­len fordultam... Az anyukám elvitt egy pszichiátriára, ahol elmondták, mi velem a prob­léma, én meg azt, hogy nekem semmi bajom, hagyjon békén mindenki.” - emlékszik visz- sza arra a pillanatra, amikor az érzelmi hullámzásait, a hirtelen jövő mélységeket és magasságokat nem lehetett csak azzal magyarázni, hogy „rossz ember”. Hónapokkal később olvasott egy könyvet, ami a Borderline-ról szólt és ráébredt: „Úristen, ez tényleg én vagyok!” Nem egy, öt énjük van „A könyv végén leírták, hogy az öngyilkosságok túlnyomó része Borderline-ból ered, ak­kor megijedtem.” - vallja be, miért ment önszántából visz- sza az orvoshoz. Az a néhány hónap, amíg próbáltak ezen az állapoton segíteni, nagyon fontos időszaka volt Edina életének. „Már nem tart, nem járok kezelésekre, terápiára, elméleti síkra le tudtuk fek­tetni, hogy nem velem van a baj. Itt van valami - mutat a fejére - az agyi CT kimutatja a rohamokat, kézzel fogható lett, hogy nekem van egy be­tegségem. Döbbenetesen jó dolog, olyan nagyon fontos volt számára. „Átlátom a történéseket, a kételyek elmúltak, és a kérdé- . sekre vannak válaszok. El tu­dom mondani mindazoknak, akik szerint elviselhetetlen vagyok, hogy mi az igazság, és tudom azt mondani: ha ezt így nem viseled el, akkor menj el!” Amikor arra keressük a választ, milyen megélni a lentet és fentet azt mondja: „Nem nehéz fent len­ni a magasban. Olyankor nem fogom fel, hogy lesz rosz- szabb. A mély pe- riódusok hullámokba jönnek. Ami­kor „normá­lis életet tu­dok élni, és a normális kapunk műlábat, ha nem tu­dunk beszélni, ott a jelbeszéd, ki tudunk valahogy minden­ből bújni, de itt nem lehet mert nincsen énünk. Van egy, kettő, három, négy, öt, de me­lyik vagyon én?” A kérdés egy pillanatra enem irá­nyítja az életemet, akkor tu­dom azt, és félek is tőle, hogy ez fel fog borul ni, azok időszakok, sú­lyos álla­val, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabi­litásával jellemezhető súlyos személyiségzavara van? És soha nem lehet tudni, mikor jön a roham, ami akár órákig tarthat. Sokan kérdezik Edinától, hogy mer közösségbe menni, nem fél-e attól, hogy éppen akkor következik be valami? „Az esetek 90 százalékában a környezet vált­ja ki a rohamot. Apró dolognak tűnik, de például kerülöm az olyan emberek társasá­gát, akikről tudom, hogy ezt ki tudják váltani.” Honnan? „Aki ott­hon van a témában, ismeri azt az elméletet, hogy a Borderline-szindró- mások megrekedtek egy 2-3 éves gyerek érzelmi szintjén, akkor amikor a nyelv még nem fontos, csak szemléljük a világot. Nekünk megmarad­tak ezek az apró impulzusok, ami másnak már eltűnt: ráné­zünk valakire és tudjuk, hogy ő mit akar tőlünk. Érzem a másik aurájából, hogy milyen szán­Tomán Edina: Azért éri meg a nagyon rossz periódus is, mert tudom, hogy jóban visszakapom!” FOTÓ: RACSKÓ TIBOR szintű megnyugvás volt, hogy nem vagyok rossz ember, ha­nem ez az én valódi bajom.” Nyíltan vállalja, hogy ma­gát a pszichiátriai kezelést nem tartja jó dolognak, ahogy a terápiát sem, mert nem ka­pott tőle semmit, nem szün­tette meg a tüneteket. Amikor elmagyarázták neki, hogy mi történik vele, mi zajlik az agyában a rohamokkor, az potok. Ma már képes vagyok arra, hogy kivárjam a végét. De ezt a kivárást nem kívá­nom senkinek. Aki nem tudja, hogy ilyen­kor mi zajlik az emberben és mi az a határ, ahol mi ilyenkor vagyunk, annak nem lehet el­mondani: ez az állapot ahhoz sok, hogy halott legyek, ahhoz pedig kevés, hogy normális életet éljek. Ha nincs lábunk, megáll a levegőben. Ki való­jában Tornán Edina? A nagy túlélő, aki fityiszt mutatott a halálnak, az életerőtől sugár­zó fiatal lány, aki két könyvet írt, korosztályában a legjobb 15 ultarmaratonista egyike, aki fáklyafutóként a londoni olimpia előtt 600 méteren át vihette a lángot, vagy valaki más? Valaki, akinek a hangu­lat szélsőséges ingadozásá­dékkal lép hozzám, és azonnal kiszűröm azt, aki negatív, aki rossz, aki ártana. Ezért nincse­nek barátaim. Sokan ezzel is vádolnak.” A kérdő, kétkedő tekintetet látva elmosolyodik: „Vannak azért! Nagyon ritka, és ezért igen meg is becsülöm őket. Szeretem őket, de nagyon kö­zel senkit nem engedek ma­gamhoz, mert attól félek: mi Átéljük az elvesztését valaminek, vagy valakinek, amikor az még nem is a miénk. TOMÁN EDINA lesz, ha elveszítem? Borderli­ne sajátosság az is, hogy min­dent előrevetítek ami rossz. Átéljük az elvesztését valami­nek, vagy valakinek, amikor az még nem is a miénk. Ezért nem akarjuk, hogy teljesen a miénk legyen, vagy teljesen odaadjuk magunkat, mert mi már tudjuk, milyen elveszíte­ni. Sokszor hiszem azt, hogy elveszítettem fontos dolgokat, de utólag mindig rá szoktam jönni, hogy élhető az élet nél­küle is. Fájó dolgok történhet­nek, de megkeményítenek.” Nincsenek egyedül Mit és kinek üzen Tornán Edi­na két könyve - Amikor meg­állt az idő (2008), Szívtangó (2011) és a róla készült film -, adódik az utolsó, még meg­válaszolatlan kérdés. „Sokan keresnek azzal, hogy segített nekik a történetem. Onnan is fel lehet állni, ahon­nan azt gondolták, nincs visz- szaút, és nagyon magasra el lehet jutni. Fontos, hogy ezt tudják az emberek, mert ma­napság - én azt látom - , min­denki apró dolgokból csinál problémát, hihetetlen az az önsajnálat ami az emberekre ma jellemző. Kell, hogy lás­sák, hogy mindenhonnan fel lehet, sőt fel is kell állni! A film, és ezt már a Borderline kapcsán mondom, nehezebb dolog. Azoknak az embereknek adhat kapaszkodót, akik a betegeket elkönyvelik va­lamilyen típusú személyi­ségnek. A film arra jó, hogy elkezdjünk a témával foglal­kozni, hogy érezzék a border- line-osok: nincsenek egyedül! Ez nagyon fontos!” Ezzel a pár mondattal zárta Edina a beszélgetést: „Ami­lyen mélyen tudunk lenni, épp úgy képesek vagyunk a határtalan boldogságra, amit egy icipici dolog is kiválthat. Nem lehet igazán boldog az, aki nem járta meg a legalját, nem tudja értékelni azt, ami ott van legfelül. Ezért éri meg a nagyon rossz periódus is, mert tudom, hogy jóban visz- szakapom!” km-bm Első helyezett linómetszet Egyedülálló egyenruhák SzepessyBéla fotó: sipeki Péter Szepessy Béla grafi­kusművész a Veszedel­mek Madéfalván című alkotással pályázott és nyert. nyíregyháza. Négy alkotó, köztük Szepessy Béla grafi­kusművész, a Nyíregyházi Főiskola Vizuális Kultúra Intézetének igazgatója is dí­jat nyert a madéfalvi vesze­delem 250. évfordulója által meghirdetett képzőművésze­ti pályázaton. Az 1764-es madéfalvi vé­rengzés évfordulója alkalmá­ból a Balassi Intézet és erdé­lyi Madéfalva Polgármesteri Hivatala hirdette meg a kép­zőművészeti pályázatot. A kortárs képzőművészek arra kaptak lehetőséget, hogy „újrafogalmazzák” a nemzeti emlékezés szerves részét ké­pező történelmi eseményt - tette hozzá. A pályázatra összesen 47 műalkotás érkezett, 32 a klasszikus műfajok, míg 15 a kortárs médiumok kategóri­ájában. A klasszikus műfajok kategóriájában Szepessy Béla Veszedelmek Madéfalván című linómetszetét és Nagy Ödön Siculicidium 1764 című alkotását díjazták. A kortárs médiumok kate­góriájában Boros László Si­culicidium és Horváth Csilla felemelkedés című alkotása nyerte. A díjkiosztó ünnepséget a napokban tartották Madé­falván. A Hargita megyében található erdélyi település önkormányzata 2014-et a ma­défalvi veszedelem emléké­vévé nyilvánította az egykori vérengzés 250. évfordulója alkalmából. mti Katonai uniformisok a nyíregyházi Jósa And­rás Múzeumban. nyíregyháza. A magyar had­történet, valamint Szabolcs vármegye és Nyíregyháza ka­tonai múltjának dicső fejeze­teit megelevenítő uniformis kollekció tekinthető meg a Jósa András Múzeumban. A nem hétköznapi egyen­ruhák között látható a kuruc korszakot képviselő Rákó­czi udvari ezred vörös színű dolmánya és a legendás Palo- csay György lovasezred zöld színű egyenruhája - ennek az alakulatnak a legénységét toborozták Szabolcs és Bereg megyében. Mellettük foglal helyet az 1848-49-es szabadságharc­ban harcoló 6. Württemberg huszárezred aranyzsinóros búzavirágkék ruhája és men­téje. Szemügyre lehet még venni a Monarchia közös had­seregében szolgáló és Nyír­egyházán állomásozó 14. csá­szári és királyi huszárezred világoskék egyenruháját, va­lamint egy első világháborús tábori szürke huszárunifor­mist is - tájékoztatta lapunkat Holmár Zoltán múzeumpeda­gógus. KM & http://www.szon.hu Hírek. A régió és a világ hírei. Egyenruhák és érdeklődők fotó: tudósítónktól

Next

/
Thumbnails
Contents