Kelet Magyarország, 2014. február (71. évfolyam, 27-50. szám)
2014-02-17 / 40. szám
2014. FEBRUÁR 17., HÉTFŐ 4 Megyei tükör KHST , * • . - Í , - V, • : . ' r * - ■ Amikor nincs határ és nincs lehetetlen Amilyen mélyen tudnak lenni, épp úgy képesek a határtalan boldogságra, amit egy icipici dolog is kiválthat. NYÍREGYHÁZA. „Hát ennyi volt.” - futott át a 22 éves lány agyán két százalék túlélési eséllyel, ami csak azért lett ilyen „magas”, mert az egyszerre bekövetkező szívtrombózist és főági tüdőembóliát nem szokták túlélni. Tornán Edina azonban rácáfolt mindenre, életben maradt, majd futni kezdett. „Olyan nincs, hogy én nem futhatok! Volt ilyen, mert nem bírtam két métert sem menni, mégis azt mondtam, majd akkor holnap megyek hármat, két nap múlva tízet. Nincsenek határok!” - meséli az újraindulásról, egy új élet kezdetéről, és akkor még fogalma sem volt arról, hogy egy sokkal mélyebb erő áll a „lehetetlent nem ismerés” hátterében. Ma már tudja, s egyedüliként a nyilvánosság előtt is felvállalja: Borderli- ne-szindrómája van. Egy maraton már nem elég „Borderline sajátosság, hogy bárhol, bármikor, bármit megteszünk, és nem érdekel minket a környezet, minket soha nem érdekel semmi! Nem ismerjük a lehetetlent és a nin- cset sem. Az emberek nagyrésze betegesnek tartja amit csinálok, 12-18 órán át fútni, lefogyni három kilót, végighányni az egészet és koromfeketére gyulladt lábbal célba érni, ahol olyan boldog vagyok, hogy az elmondani sem lehet! Elindultam valahonnan 18 órával ezelőtt, de az egy másik Edina volt, és most itt vagyok! Ilyenkor kimegy minden az emberből, lecsu- paszodik és a rossz, negatív érzések, gondolatok megszűnnek. Olyan állapot ez, mint az újszülötté. Megtisz- tulási folyamat, amit újra és újra át kell élni, viszont egyre többet kell azért tenni, hogy ugyanezt elérjük. Ha egyszer ezt a maraton megadta, legközelebb már nem adja meg. Több kell! Ha ott halok meg egyszer a pályán, akkor szép halálom lesz.” - fogalmazza meg az ultramaratonok nyújtotta érzést a csupa mosoly, ma már 33 éves lány, akinek életéről Fél lélegzet címmel készült dokumentumfilm. „Én úgy éltem az életemet 30 éves koromig, hogy biztos voltam benne: rossz ember vagyok, mindenkit bántok és elmarok magam mellől. Jött egy nap, amikor magam ellen fordultam... Az anyukám elvitt egy pszichiátriára, ahol elmondták, mi velem a probléma, én meg azt, hogy nekem semmi bajom, hagyjon békén mindenki.” - emlékszik visz- sza arra a pillanatra, amikor az érzelmi hullámzásait, a hirtelen jövő mélységeket és magasságokat nem lehetett csak azzal magyarázni, hogy „rossz ember”. Hónapokkal később olvasott egy könyvet, ami a Borderline-ról szólt és ráébredt: „Úristen, ez tényleg én vagyok!” Nem egy, öt énjük van „A könyv végén leírták, hogy az öngyilkosságok túlnyomó része Borderline-ból ered, akkor megijedtem.” - vallja be, miért ment önszántából visz- sza az orvoshoz. Az a néhány hónap, amíg próbáltak ezen az állapoton segíteni, nagyon fontos időszaka volt Edina életének. „Már nem tart, nem járok kezelésekre, terápiára, elméleti síkra le tudtuk fektetni, hogy nem velem van a baj. Itt van valami - mutat a fejére - az agyi CT kimutatja a rohamokat, kézzel fogható lett, hogy nekem van egy betegségem. Döbbenetesen jó dolog, olyan nagyon fontos volt számára. „Átlátom a történéseket, a kételyek elmúltak, és a kérdé- . sekre vannak válaszok. El tudom mondani mindazoknak, akik szerint elviselhetetlen vagyok, hogy mi az igazság, és tudom azt mondani: ha ezt így nem viseled el, akkor menj el!” Amikor arra keressük a választ, milyen megélni a lentet és fentet azt mondja: „Nem nehéz fent lenni a magasban. Olyankor nem fogom fel, hogy lesz rosz- szabb. A mély pe- riódusok hullámokba jönnek. Amikor „normális életet tudok élni, és a normális kapunk műlábat, ha nem tudunk beszélni, ott a jelbeszéd, ki tudunk valahogy mindenből bújni, de itt nem lehet mert nincsen énünk. Van egy, kettő, három, négy, öt, de melyik vagyon én?” A kérdés egy pillanatra enem irányítja az életemet, akkor tudom azt, és félek is tőle, hogy ez fel fog borul ni, azok időszakok, súlyos állaval, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavara van? És soha nem lehet tudni, mikor jön a roham, ami akár órákig tarthat. Sokan kérdezik Edinától, hogy mer közösségbe menni, nem fél-e attól, hogy éppen akkor következik be valami? „Az esetek 90 százalékában a környezet váltja ki a rohamot. Apró dolognak tűnik, de például kerülöm az olyan emberek társaságát, akikről tudom, hogy ezt ki tudják váltani.” Honnan? „Aki otthon van a témában, ismeri azt az elméletet, hogy a Borderline-szindró- mások megrekedtek egy 2-3 éves gyerek érzelmi szintjén, akkor amikor a nyelv még nem fontos, csak szemléljük a világot. Nekünk megmaradtak ezek az apró impulzusok, ami másnak már eltűnt: ránézünk valakire és tudjuk, hogy ő mit akar tőlünk. Érzem a másik aurájából, hogy milyen szánTomán Edina: Azért éri meg a nagyon rossz periódus is, mert tudom, hogy jóban visszakapom!” FOTÓ: RACSKÓ TIBOR szintű megnyugvás volt, hogy nem vagyok rossz ember, hanem ez az én valódi bajom.” Nyíltan vállalja, hogy magát a pszichiátriai kezelést nem tartja jó dolognak, ahogy a terápiát sem, mert nem kapott tőle semmit, nem szüntette meg a tüneteket. Amikor elmagyarázták neki, hogy mi történik vele, mi zajlik az agyában a rohamokkor, az potok. Ma már képes vagyok arra, hogy kivárjam a végét. De ezt a kivárást nem kívánom senkinek. Aki nem tudja, hogy ilyenkor mi zajlik az emberben és mi az a határ, ahol mi ilyenkor vagyunk, annak nem lehet elmondani: ez az állapot ahhoz sok, hogy halott legyek, ahhoz pedig kevés, hogy normális életet éljek. Ha nincs lábunk, megáll a levegőben. Ki valójában Tornán Edina? A nagy túlélő, aki fityiszt mutatott a halálnak, az életerőtől sugárzó fiatal lány, aki két könyvet írt, korosztályában a legjobb 15 ultarmaratonista egyike, aki fáklyafutóként a londoni olimpia előtt 600 méteren át vihette a lángot, vagy valaki más? Valaki, akinek a hangulat szélsőséges ingadozásádékkal lép hozzám, és azonnal kiszűröm azt, aki negatív, aki rossz, aki ártana. Ezért nincsenek barátaim. Sokan ezzel is vádolnak.” A kérdő, kétkedő tekintetet látva elmosolyodik: „Vannak azért! Nagyon ritka, és ezért igen meg is becsülöm őket. Szeretem őket, de nagyon közel senkit nem engedek magamhoz, mert attól félek: mi Átéljük az elvesztését valaminek, vagy valakinek, amikor az még nem is a miénk. TOMÁN EDINA lesz, ha elveszítem? Borderline sajátosság az is, hogy mindent előrevetítek ami rossz. Átéljük az elvesztését valaminek, vagy valakinek, amikor az még nem is a miénk. Ezért nem akarjuk, hogy teljesen a miénk legyen, vagy teljesen odaadjuk magunkat, mert mi már tudjuk, milyen elveszíteni. Sokszor hiszem azt, hogy elveszítettem fontos dolgokat, de utólag mindig rá szoktam jönni, hogy élhető az élet nélküle is. Fájó dolgok történhetnek, de megkeményítenek.” Nincsenek egyedül Mit és kinek üzen Tornán Edina két könyve - Amikor megállt az idő (2008), Szívtangó (2011) és a róla készült film -, adódik az utolsó, még megválaszolatlan kérdés. „Sokan keresnek azzal, hogy segített nekik a történetem. Onnan is fel lehet állni, ahonnan azt gondolták, nincs visz- szaút, és nagyon magasra el lehet jutni. Fontos, hogy ezt tudják az emberek, mert manapság - én azt látom - , mindenki apró dolgokból csinál problémát, hihetetlen az az önsajnálat ami az emberekre ma jellemző. Kell, hogy lássák, hogy mindenhonnan fel lehet, sőt fel is kell állni! A film, és ezt már a Borderline kapcsán mondom, nehezebb dolog. Azoknak az embereknek adhat kapaszkodót, akik a betegeket elkönyvelik valamilyen típusú személyiségnek. A film arra jó, hogy elkezdjünk a témával foglalkozni, hogy érezzék a border- line-osok: nincsenek egyedül! Ez nagyon fontos!” Ezzel a pár mondattal zárta Edina a beszélgetést: „Amilyen mélyen tudunk lenni, épp úgy képesek vagyunk a határtalan boldogságra, amit egy icipici dolog is kiválthat. Nem lehet igazán boldog az, aki nem járta meg a legalját, nem tudja értékelni azt, ami ott van legfelül. Ezért éri meg a nagyon rossz periódus is, mert tudom, hogy jóban visz- szakapom!” km-bm Első helyezett linómetszet Egyedülálló egyenruhák SzepessyBéla fotó: sipeki Péter Szepessy Béla grafikusművész a Veszedelmek Madéfalván című alkotással pályázott és nyert. nyíregyháza. Négy alkotó, köztük Szepessy Béla grafikusművész, a Nyíregyházi Főiskola Vizuális Kultúra Intézetének igazgatója is díjat nyert a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója által meghirdetett képzőművészeti pályázaton. Az 1764-es madéfalvi vérengzés évfordulója alkalmából a Balassi Intézet és erdélyi Madéfalva Polgármesteri Hivatala hirdette meg a képzőművészeti pályázatot. A kortárs képzőművészek arra kaptak lehetőséget, hogy „újrafogalmazzák” a nemzeti emlékezés szerves részét képező történelmi eseményt - tette hozzá. A pályázatra összesen 47 műalkotás érkezett, 32 a klasszikus műfajok, míg 15 a kortárs médiumok kategóriájában. A klasszikus műfajok kategóriájában Szepessy Béla Veszedelmek Madéfalván című linómetszetét és Nagy Ödön Siculicidium 1764 című alkotását díjazták. A kortárs médiumok kategóriájában Boros László Siculicidium és Horváth Csilla felemelkedés című alkotása nyerte. A díjkiosztó ünnepséget a napokban tartották Madéfalván. A Hargita megyében található erdélyi település önkormányzata 2014-et a madéfalvi veszedelem emlékévévé nyilvánította az egykori vérengzés 250. évfordulója alkalmából. mti Katonai uniformisok a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. nyíregyháza. A magyar hadtörténet, valamint Szabolcs vármegye és Nyíregyháza katonai múltjának dicső fejezeteit megelevenítő uniformis kollekció tekinthető meg a Jósa András Múzeumban. A nem hétköznapi egyenruhák között látható a kuruc korszakot képviselő Rákóczi udvari ezred vörös színű dolmánya és a legendás Palo- csay György lovasezred zöld színű egyenruhája - ennek az alakulatnak a legénységét toborozták Szabolcs és Bereg megyében. Mellettük foglal helyet az 1848-49-es szabadságharcban harcoló 6. Württemberg huszárezred aranyzsinóros búzavirágkék ruhája és mentéje. Szemügyre lehet még venni a Monarchia közös hadseregében szolgáló és Nyíregyházán állomásozó 14. császári és királyi huszárezred világoskék egyenruháját, valamint egy első világháborús tábori szürke huszáruniformist is - tájékoztatta lapunkat Holmár Zoltán múzeumpedagógus. KM & http://www.szon.hu Hírek. A régió és a világ hírei. Egyenruhák és érdeklődők fotó: tudósítónktól