Kelet Magyarország, 2014. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-10 / 34. szám

2014. FEBRUÁR 10., HÉTFŐ Dr. Benkő Tibor FOTÓ: HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM Interjú Dr. Benkő Tibor vezérezredessel, a Honvéd Vezérkar főnökével Vállalják: ha kell, életük árán is Beszélgető partner Nyéki Zsolt A haza védelme bé­keidőben is rengeteg feladatot ad a Magyar Honvédségnek. A védelmi képességek fenn­tartása nem csak attól függ, hogy van-e ellenségképe az országnak - osztotta meg gon­dolatait lapunkkal Nyíregy­házán tartott előadás után dr. Benkő Tibor vezérezredes. Ha nem haragszik meg a dalból vett kérdésért: „Hol vannak a katonák?” Az én korosztályom gyakrabban találkozott velük a hétköznapokon is. dr . benkő TIBOR: A katonák mindig ott vannak, ahol szük­ség van rájuk, és békeidőben sem tétlenkednek. Amikor a Magyar Honvédségről beszélünk, akkor nem csak arra kell gondolni, hogy ki támadhatja meg az országot, s ha megtámadja, akkor a honvédség mire lenne képes. Ez fontos kérdés, de csak egy része annak az összetett feladatrendszernek, amely­ben a honvédségnek helyt kell állnia. Ma talán a külföldi katonai missziók ismertebbek, de itthon hogy telnek a hétköznapok? dr. BENKŐ TIBOR: Hosszú lenne a feladatok teljes listáját fel­sorolni, de néhányat kiraga­dok. Fenyegetettséget jelent például az, ha Magyarország légterébe olyan légi jármű lép be, amely nem jelentette be a repülési szándékát. A honvédség képes perceken belül intézkedni, s megvé­deni a légterünket, stratégiai létesítményeinket. Említhe­tem a katasztrófahelyzeteket is: Magyarország területén évente több millió tonna ve­szélyes anyagot szállítanak, ami potenciális veszélyforrást jelent. Ha bármi történne, a katasztrófavédelem egysé­gei mellett a honvédség erői azonnal segítségre sietnének. Gondoljunk a kolontári tragé­diára: a vörösiszap áradatban a katonák embereket és érté­keket mentettek, személye­ket, eszközöket és területet mentesítettek, szállításról, ellátásáról és elhelyezésről gondoskodtak, és nem utolsó sorban hidakat építettek. A tűzszerészeink egész évben hatástalanítják a megtalált háborús bombákat, gránáto­kat, lőszereket. Rendkívüli időjárás esetén, ha szükséges, egységeink visznek élelmet, segítenek a műszaki mentés­ben és helyreállítási munkák­ban, ahogy tették azt tavaly márciusban is, éppen ebben a megyében. Hangsúlyozom, ezek csak kiragadott példák. Mennyire népszerű hivatás ma a katonai szolgálat? S mekkora ma a magyar haderő? DR. BENKŐ TIBOR: A népszerű­ségi mutató sokszor ingado­zó, és elsősorban attól függ, hogy az állampolgárok meny­nyire ismerik a honvédség és a kötelékében szolgáló kato­nák feladatát és felkészültsé­gét, valamint, hogy a lakosság mikor és milyen mértékben tapasztalja a katonák által nyújtott segítséget. Jelenleg népszerű ez a pálya, és a honvédség nyitott kapukkal, számtalan lehetőséggel várja a jelentkezőket. Egyik muta­tója a népszerűségnek, hogy sokan csatlakoztak a Katona- Suli programhoz, amelyben a középiskolások nyerhetnek bepillantást abba, mit jelent a haza iránti elkötelezettség, a hazaszeretetei. Óriási a túljelentkezés a Nemzeti Köz- szolgálati Egyetem Hadtudo­mányi és Honvédtisztképző Karára. A Magyar Honvédség létszámát az Országgyűlés határozata szabja meg. Ennek értelmében békében mintegy 30.000 ezer fő hivatásos és szerződéses katona valamint közalkalmazott vigyázhatja Magyarország biztonságát, s e létszámot 8000 fő önkéntes tartalékos egészítheti ki. Minta lehet-e Svájc? Nem is emlékeznek rá, mikor vívtak háborút, a hadköteles férfi­ak mégis képzésre járnak, és otthon tartják az uniformist, a fegyvert. DR. BENKŐ TIBOR: Svájc egy más nemzeti kultúra, más felfogást képvisel, talán ép­pen abból eredően, hogy több száz éve nem érte őket külső fegyveres támadás. Semmi sem indokolja, hogy a magyar állampolgárokat felfegyve­rezzük, és otthon tartsák a fegyvert. Mi a kiképzett tartalékosokra építünk, akik a magyar hadseregben mindig is jelen voltak, függetlenül a történelmi kihívásoktól. Jól gondolom, hogy ebben óriási a lemaradásunk? Meglehet, már én sem tudnám kezelni azt a gépkarabélyt, amivel harminc éve amúgy kiválót lőttem... dr. BENKŐ TIBOR: A hadkötele­zettség törvényben rögzített kötelezettség, de mi azt tart­juk fontos és elérendő célnak, hogy az önkéntesek számát növeljük. Az önkéntesség ugyanis az ország védelme iránti elkötelezettséget is je­lenti. Békében nem szükséges hatalmas pénzeket fektetni abba, hogy a hadkötelezette- -ket kivonjuk a termelésből, behívjuk, felszereljük, kiké­pezzük, és aztán hazaküldjük őket. Ez pazarlás lenne, az önkéntes tartalékos szolgálat olcsóbb és hatékonyabb. Mennyire képzettek a magyar katonák? DR. BENKŐ TIBOR: Objektív adatok, számok igazolják, hogy mind iskolai végzettség, mind idegen nyelvi ismeretek területén magasan képzettek. Például a 13500 hivatásos és szerződéses tiszt és altiszt 11350 nyelvvizsga bizonyít­vánnyal rendelkezik, amelyet alkalmazói szinten képesek használni. Büszke vagyok, és büszkék lehetünk mindany- nyian ebben az országban a katonákra. Megállják a helyü­ket a rendkívüli helyzetekben itthon, és a világ legkülönbö­zőbb pontjain elismeréssel nyilatkoznak helytállásukról, bátorságukról, felkészültsé­gükről, képzettségükről. Tudjuk, hogy a szövetségi rendszer kötelezettségekkel is jár, de mit keresünk mi például a nyugat-afrikai volt francia gyarmaton, Maliban? DR. BENKŐ TIBOR: A rend és a biztonság érdekében vannak ott jelen katonai egységek. A nemzetközi erőket mozgósító missziókban a szövetségesek mindig egyeztetnek, hogy harcászati tevékenységhez kapcsolódnak, egészségügyi ellátásból vagy a képzés­ből, oktatásból veszik ki a részüket. Mi jeleztük, hogy Maliban oktatási, képzési feladatot vállalnánk, és mesterlövész kiképzést segítő oktatókat kértek tőlünk. Ez a magyar kiképzők elismerése, de értelemszerűen abból a körből kerül ki az oktató, ahol ismerik az adott technikai eszközt, és magas színvona­lon kezelik azt. Ezt nyújtot­tuk mi. Nem lennének elfogadottabbak mondjuk az orvosok, mérnö­kök? DR. BENKŐ TIBOR: Ne feledjük: ha szeretnénk megőrizni a katonai tekintélyünket, akkor a katonai szövetségi rend­szerből eredő kötelezettsége­inknek nem tehetünk eleget azzal, hogy mindenhová csak szakácsot, orvost vagy földrajztanárt küldünk. De miért erről az oldalról közelíti meg ezt a kérdést? Miért nem onnan, hogy ha ebben a nyu­gat-afrikai országban kikép­zett hadsereg őrködik a rend és nyugalom fölött, akkor hatékonyabban védi meg a különböző népcsoportokat, előzi meg a vérengzéseket, és érhető el ezzel, hogy a tavalyi 136 milliós migránshoz képest kevesebb ember hagyja el ha­záját? A migráció világméretű feszültség, Magyarországon is egyre érzékelhetőbb. Egy ilyen misszió összetett kérdés. Oroszországgal most készülünk egy hatalmas üzletre: adhat-e ez alapot technikai korszerűsí­téshez a hadseregnél, amolyan ellentételezési programként? DR. BENKŐ TIBOR: Ez elsősorban gazdaságpolitikai kérdés, de látni kell: nem egy szövetségi rendszerben vagyunk Orosz­országgal, s nem célszerű olyan eszközökre építeni egy haditechnikai eszközparkot, amelynek működtetése egy szövetségi rendszeren kívüli országtól függ. Ez nem lenne helyes stratégiai gondolko­dás. De nem az a legfonto­sabb, hogy az eszköz honnan ered, hanem az, hogy aki azt kezeli, milyen tudással, ké­pességgel van felvértezve. S hogyan látja az ukrajnai helyzetet? Van-e ebben katonai kockázat, veszély számunkra? Ez jelenleg egy belpolitikai válság. Ter­mészetesen nem jó, ha egy szomszédos országban - ahol ráadásul magyarok is élnek - a békés életkörülmények megváltoznak, mert bár Kijev messze van, dé ha elhúzódik a válság, akkor kihathat távo­labbi térségekre is. Egyelőre katonabiztonsági kérdést ez nem vet fel. Az ukrajnai helyzet nem hasonlítható a délszláv háborúhoz, amikor a határunk közvetlen közelé­ben dúltak a harcok. Ha így is van, mit érez egy kato­na, amikor szomszédos ország vezető politikusa azt mondja: beugrik a tankba és eltiporja Budapestet? Az az elhíresült Slota-nyilatkozat... DR. BENKŐ TIBOR: Ezt a politiku­si viselkedést nem szeretném minősíteni. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez ennyire egyszerű, akkor maradjunk annyiban, hogy ezzel nagy­fokú tájékozatlanságról ad tanúbizonyságot. Viszont nem szabad ezt ügyeimen kívül hagyni, mert a világ- történelemben voltak már olyan személyek, akik ilyen gondolkodással, mentalitással komoly válságot, tragédiát idéztek elő. Mindig képesnek kell lennünk a béke megőrzé­sére, arra, hogy az emberek valóban biztonságban érez­hessék magukat. Békeidőben a katona csöndben, háttérben végzi a feladatát, és akkor végzi jól, ha az emberek biz­tonságban érzik magukat. Ám nagyon fontos az is, hogy az emberek tisztában legyenek vele: a biztonságérzetük abból ered, hogy valakik mindig ott állnak mellettük, készen arra, hogy bármikor megvédjék. Ahogy azt esküben vállalják: akár életük árán is. Dr. Benkő Tibor Születési hely, idő Nyíregyháza, 1955.10.16. Családi állapot nős (gyermek: 2 leány) Iskolai végzettségek 1975-1979 Kossuth Lajos Katonai Főiskola, rakéta ás tábori tüzér szak; 1985-1988 Kalinyin Tüzér Akadémia, Leningrád; 2000-2001 Army War College, USA; 2004-2006 Szent István Egyetem, humán erőforrás menedzs­ment szakértő, 2007-2010 ZMNE Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola Nyelvismeret orosz felsőfok; angol felsőfok (Stanag 3.3.33.) 1

Next

/
Thumbnails
Contents