Kelet-Magyarország, 2013. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-06 / 156. szám

2013. JÚLIUS 6.. SZOMBAT KELET Üzenet Fibiné Deme Ágnes nyíregyházi olvasónktól: Ha boldog vagy, az egész . világ a barátod, és ez beragyogja egész életedet! DANIEL DILUNG Nekrológ Szegényebb lett a városunk NyfREGYHÁZA. Elhunyt dr. Csontos András gyógysze­rész. Talán a szakmájának, talán családi neveltetésének köszönhette sajátos, visz- szafogott, precíz, igazságot tisztelő egyéniségét. Egy to­kaji gyógyszertárban kezdte pályafutását, s hosszú évekig a rendszerváltás után nevüket és helyüket változtató szak­minisztériumokban ő lett a magyarországi egészségügyi felsőoktatás irányításának kontinuitása, mindent tudó és mindenre emlékező mérföld­köve. Egyetemeket irányító akadémikus rektorok vártak döntéseire, miniszterek kér­ték tanácsait. A főosztályvezető, a főtaná­csos pedig válaszolt. Nem le­hetett vitatkozni válaszaival, megkérdőjelezni álláspontját, mert betű szerint tudta a min­denkori törvényeket - hiszen nagyrészüket ő maga fogal­mazta. A Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának szelle­miségét Nyíregyházán 1999- től erősítette. Ott segített, ahol tudott. Volt a főiskolai kar gyulai tagozatának vezetője, oktatási főigazgató-helyet­tes, és a 2010-es tanév végéig Dr. Csontos András (1938-2013) FOTÓ:OLVASÓNKTÓL dékáni tanácsadó. Sokaknak Csontos doktor, barátainak „a Bandi”. Egyike volt azoknak, akik Magyarországra hozták az új típusú ápolóképzést me­nedzselő külföldi teamet. Nyíregyházát a WHO okta­tási demonstrációs hálózatába segítette. Nemzetközi és szak­mai világkongresszusokon mutatta be, népszerűsítette az itt folyó képzést. Rosszat nem mondott, inkább nem szólalt meg. Súlyos, gyógyíthatat­lan betegségét méltósággal, panasz nélkül viselte. Ahogy élt, csendben, szerényen, úgy hagyta itt szeretett családját, utolsó napjait is bearanyozó unokáit, és a nyíregyházi kart - nagy űrt és fájdalmat hagyva maga után. A VOLT MUNKATÁRSAI A nap előfizetője Fekete Gergely Nyírbátor. Fekete Gergely kö­zel 10 éve hűséges olvasója és előfizetője lapunknak.- Jól szerkesztett lap a Ke- let-Magyarország. Elsősorban a helyi, megyei híreket böngé­szem át, de a Fórum oldalt sem szoktam kihagyni. Mindent megtalálok az újságban, ami érdekel, legyen szó kultúrá­ról, közéletről vagy a sportról - mesélte olvasónk, aki a hús- feldolgozás mellet az ingatlan- piacon is tevékenykedik, km Fekete Gergely szerkesztőségünk­ben FOTÓ: PALICZ ISTVÁN Felfedezték, megcsodálták a falut a klubtagok fotó: olvasónktól Kirándulás Komlóskán A Nyírségi Látássérültek Egyesületének „Szívvel Látók” Klubja a közelmúlt­ban Komlóskára látogatott. A Zemplén gyöngyszeme­ként ismert kis falu számos érdekességet rejtett, hiszen csodálatos természeti kör­nyezetben a tokaji történelmi borvidék határán fekszik. A középkori aranybányászat miatt Aranyos Komlóskának is nevezték, görög katolikus temploma 1820-ban épült a falu fölé emelkedő dombra. Az 1980-óta múzeumként működő Ruszin Tájház Komlóska népi építészetét és hagyományos lakáskul­túráját mutatja be. A ruszin hagyományait ma is őrző komlóskaiak veleszületett tulajdonsága a vendégszere­tet, amelyben mi is részesül­tünk. A Babó Vendégházban készítettük el finom ételein­ket, amit terített asztalnál, jó hangulatban, kellemes környezetben fogyasztottunk el. Sétánk alatt megtekintet­tük a falu nevezetességeit, a Ruszin Táj házat, a kato­likus templomot, élveztük az ózondús levegőt, majd egy kellemes nap emlékével tértünk haza. NYÍRSÉGI LÁTÁSSÉRÜLTEK EGYE­SÜLETÉNEK „SZÍVVEL LÁTÓK” KLUBJA Közős fotó készült az osztályfőnök síremlékénél FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Csak a szép, a jó maradt meg Az irataim sajnos tovább utaztak Június 30-án sajnos a Budapest-Keletiből 14 óra 30 körül Nyíregyházára érkező Kamilla Intercity-n felejtettem a zakómat, benne sok fontos, személyes irattal, a saját és az unokám TÁJ- és lakcímkártyá­jával. Arra kérem a becsületes megtalálót, hívjon, értesítsen a 70/307-3231 telefonszámon, jutalmat is felajánlok neki! PÁPA JÓZSEF, BÚJ Bundabotrány télen-nyáron Rendszeres Tippmix-fogadó vagyok, akit felháborít az itt­honi, évenként visszatérő foci bundabotrány. Feltételezem, hogy az igazságügyi szervek csupán a jéghegy csúcsát tud­ják felderíteni, és a büntetés sem lehet olyan elrettentő, ha a játékosok képesek eladni magukat, hogy a manipulált eredmény másokat gazdaggá tegyen. Miért nem emelik fel a büntethetőség alsó határát? A bundázó csapatot kizárhatnák öt évre minden bajnokságból! Jelenleg azok viszik el a balhét, akik a csapat költségvetéséért „fociznak”, és fecsegés vagy pletyka révén gyanúba keverednek, avagy a tippmix buktatja le őket. A csapat láthatatlan mecénásai, a háttérben nagy tételben játszó fociguruk „kesztyűben1 teszik meg a téteket a biztos nyerés tudatában, és sem­milyen „szál” nem vezethet hozzájuk lebukás esetén. Negyvenöt év egy ember életében óriási idő. Mi, az egykori Kossuth Lajos Szakközépiskola 4. a-s, autószerelő osztálya - szinte a mostani találkozásunkkal napra pontosan - ennyi éve érettségizett. Egyre jobban érezzük, hogy szükségünk van egymásra, különö­sen, ha egy már eltávozott osztálytársunk temetésén összefutunk. Újra és újra van Megtörtént, hogy egy becsüle­tes edző nem tudta elviselni a bundaügyek miatt az erkölcsi nyomást, és öngyilkos lett. A játékosai ezután mindet rákentek, hiszen a halott mit mondanunk egymásnak, van mire emlékezni, van mit feleleveníteni. Néhai osztályfőnökünk, Németh István intelmei, nevelő cél­zatú tanácsai jó talajba hul­lottak, büszke lenne ránk, hisz mindenki „ember” lett, vitte valamire. Az osztály- találkozót a hagyományok­nak megfelelően, az Északi Temetőben kezdtük. Virágot vittünk elhunyt barátaink már nem tud védekezni. A jelenlegi helyzetben megéri bundázni a játékosoknak, akik fizetéskiegészítésként fogják fel, hogy a megrendelőknek fociznak, és a játék csupán sírjára, hisz a 27 diákból 5-en már elköltöztek örökre, majd egy étteremben folytattuk a beszélgetést. Kiderült, már nem a fiatalos táncos-dalos hevület a jellemző ránk, így maradt a szolid eszmecsere, közben jól esett a baráti bíz­tatás is. Megfogadtuk, hogy nem várjuk meg a következő öt évet, minden esztendő jú­liusában összejövünk majd! A SZERVEZŐK másodlagos lesz számukra. Annyi mindenben szigorítot­ták már a Btk.-t, mikor lesz szigorítás a bundázó bűnözők elrettentésére? TAKÁCS LÁSZLÓ, NYÍREGYHÁZA <§> Borbányai balerinák Telt ház előtt lépett fel a közelmúltban a Borbányai Művelődési Házban a Főnix balett stúdió 9 kis balerinája, akik között 4 éves a legifjabb és 10 éves a legidősebb. Urbán Mónika növendéket nagy sikert arattak. FOTÓ:OLVASÓNKTÓL Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és ki­sebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, összevonjuk.. A Támcsu család rokoni találkozója Szeretném, ha gyer­mekeim, unokáim is részesei lennének a nagy család védelmező szeretetének. hajdúoorog, újfehértó. „Az ember a szíve mélyén örök­ké oda való, ahol született.” Ez a Tamási Áron idézet járt az eszemben, amikor a hajdúdorogi görög katolikus templom udvarán mi, köze­li rokonok (Támcsu János és Veres Mária leszármazottai) összejöttünk. A kis csoporto­kat láthatatlan erő fogta kö­rül, pillanatok alatt talált egy­másra a több évtizede nem találkozott unokatestvér vagy az egymást még nem ismerő déd- és szépunoka. Szántottak, vetettek Családunk eredetéről csak szüléink elbeszélései alapján tudunk. Nem hiteles forrás szerint szépapánk nagyapja és annak családja moldvai csán­gók voltak, akik az akkor még többségében görög katolikus Moldvából kerültek Dorogra. Az első Támcsu-bejegyzés 1797-ből való a Hajdúdorogi Egyház Anyakönyvében. Nagyszüleink 1910-ben kötöttek házasságot. Nagy­anyám tizennégy gyermeket i szült, de csak tízet nevelhet­tek fel. Kemény, de boldog életük volt: szántottak, ve­tettek, arattak a dorogi határ­ban lévő tanyán. A munkából minden gyermek kivette a részét. Elszálltak az évek, a gyermekek férjhez mentek, megnősültek, és 41 unokával ajándékozták meg a nagyszü­lőket. Nagymamám minden unokáról, később dédunoká­ról feljegyzést vezetett. Hálával emlékeztünk Ahogy telik az idő, egyre in­kább szükségét érzem annak, hogy szorosabbra fűzzem a családi köteléket, hogy min­den gyermekem és unokám részese legyen a nagy család simogató, védelmező szerete­tének. Év elején belevágtam a családi találkozó megszerve­zésébe. Ötletemmel megke­restem az Újfehértón élő uno­katestvéreimet, Mikié Istvánt és feleségét, Marikát, Mikié Jánost és feleségét, Marikát, valamint Támcsu Mihályt, akik segítettek, hogy az ötlet megvalósuljon. Június 22-én találkoztunk Hajdúdorogon, majd Újfehértón. Az össze­jövetelre 101-en jelentkeztek be, végül 110-en lettünk! A legidősebb részt vevő 70 éves, a legfiatalabb 6 hónapos volt. A hajdúdorogi templomban adtunk hálát nagyszüleinkért, szüléinkért, gyermekeinkért. Köszönetünket az egyik déd­unoka, Török József márvány­táblába véste, amit elhelyez­tünk a Szűzanya képe alatt. A templom után egy-egy szál virággal felkerestünk nagy­szüleink sírját Újfehértón, a régi temetőben. A gimnázium udvarán lévő étteremben gyö­nyörűen megterített asztalok mellett folytattuk a beszélge­tést. Megemlékeztünk azokról a családtagjainkról, akik már nem lehetnek velünk, értük egy-egy szál gyertyát gyújtot­tunk. Jóvoltegyüttl Beszámoltunk az életünkről, és egy görbebotra, nagyszü­leink szalagja mellé felkerült 10 szalag a tíz gyermekért és 41 szalag a negyvenegy unokáért, minden szalagon feltüntetve az azóta születet­teket is. Felelevenítettük a gyermekkorunkat, ki mit „kö­vetett el”, ki mire emlékszik, kivel mi történt. Eltelt a nap, véget ért a találkozó, szívünk megtelt szeretettel, békével. Jó volt együtt, remélem, lesz második találkozónk is! DR. KANYUK JÁNOSNÉ (TÁMCSU MÁRIA) Együtt a rokonság fotó: olvasónktól I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents