Kelet Magyarország, 2013. június (70. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-25 / 146. szám

2013. JÚNIUS 25., KEDD KELET Üzenet Plósz Andrásné gégényi olvasónktól: A boldogság nem kérdezi,. ki vagy te, csak ha már helyet foglal az asztalodnál. Eljön, leül, ha tudod, hogyan fogadd és hogyan tartsd meg, szívesen látott vendég. VICTORIA HOLT A nap előfizetője Krasznai Zoltánné NYÍREGYHÁZA. Krasznai Zoltánné 37 éve olvassa a Ke- let-Magyarországot, hűségét ajándékkal jutalmaztuk. Kér­tük, mondja el véleményét a lapról.- Amikor megérkezik az újság, „terepszemlét” tartok. Egy-egy érdekesnek ígérkező cikket azonnal elolvasok, de az igazi „mély” olvasás estére marad, akkor szóról szóra! A Sudoku és a keresztrejtvény megfejtése is kifejezetten esti program.- A férjem szintén olvasó­ja a Keletnek, különösen a sportról szóló írásokat szere­ti, így én is igyekeztem min­dig tájékozott lenni e témá­ban. Már csak azért is, mert én testneveléstanár voltam, öt éve nyugdíjaztak. Szere­tem az „Üzenet” rovatot, és mindennap találok olyan írá­sokat, melyekért érdemes el­olvasni és szeretni a megyei napilapot!- Ennyi év alatt természete­Krasznai Zoltánné szerkesztősé­günkben FOTÓ: RAKCSÓ TIBOR sen sokat változott a kedvenc újságunk mind tartalmában, mind formájában, de mi is, ilyen az élet! Az ajándékot köszönöm szépen. További munkájukhoz jó egészséget, békességet és sok sikert kí­vánok! - búcsúzott Krasznai Zoltánné. KM Janovics János elnök köszönti fiz ünnepeiteket fotó: olvasónktól Hétköznapi határőrünnepek Érzelmekben gazdag egyesü­leti összejövetel részesei vol­tak a Nyírbátori Határőr Igaz­gatóság Nyugdíjas Egyesület tagjai. Janovics János elnök köszöntötte a név- és szü­letésnapjukat ünneplőket, köztük Seres József nyugál­lományú határőr dandártá­bornokot, volt igazgatónkat. Meleg szavak kíséretében nyújtotta át az összetartozást szimbolizáló virágcsokrot az aranylakodalmukat ünneplő Dóka Ferenc nyugállomá­nyú határőr ezredesnek és feleségének, Botos Erzsébet­nek. Szivből szállt ajkunkról az „Éljenek soká...” kezdetű dal. A férj meghatódottsággal emlékezett a jóban-rosszban együtt töltött fél évszázad­ra, megköszönve párjának, hogy mindenkor vállalta a határőrfeleségek néha nem irigylésre méltó sorsát. Ezt követően Tarcsa Csaba ezre­des, megyei rendőr-főkapi­tány méltató szavak kísére- tében.őrnaggyá léptette elő a 75- életévébe lépett Győri Andrást, aki 1965-1975 között Ágerdőmajorban, 1975-től l98l-ig pedig Létavértesen szolgált becsülettel őrspa­rancsnokként. A főkapitány úr egyúttal tájékoztatta az egyesület tagságát a me­gyében végzett rendészeti tevékenységről, a bűnügyi helyzetről, különösképpen pedig az idegenrendészeti ügyekről, a menekültekkel kapcsolatos kérdésekről. Megjegyezte, hogy a főkapi­tányság a bűnügyi-felderítő munka eredményességét tekintve országosan a ne­gyedik helyen végzett. Kérte az egyesület segítségét egy határőr-rendőr múzeum lét­rehozásához, melyet jó szív­vel felajánlottunk. A kohéziót erősítő rendezvény maradan­dó élményekkel gazdagított valamennyiünket. VINCZE ISTVÁN Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesz­tőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális problémafelvetésekkel, informádók- kal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Vidám napot töltöttek együtt a gyerekek, a nevelőszülők és a nevelőközpont dolgozói fotó: a szerző Becserkészték a somfordikat Köszönjük, hogy gondoltak ránk! Azért ragadtam tollat, mert szeretnék köszönetét mondani azoknak a kedves embereknek, akik csütörtö­kön hűtött, palackozott vízzel kínáltak a Rákóczi utca-Kos- suth utca kereszteződésben. Délelőtt 10 órakor 33 Celsius- fokot mutatott a hőmérő, és a járókelők csak kapkodták a levegőt a hőségben. Én már nyugdíjas vagyok, nehezeb­ben tűröm az extrém időjá­rást, de volt ott számtalan kisgyerek és felnőtt, sőt, kismama is, akik hálásan nyúltak az éltető nedűhöz. A vizet kínáló fiatalok azt mondták, hogy a polgármes­ter úr utasítása a víz kiosztá­sa. Én csak annyit szeretnék a szerkesztőségükön keresztül üzenni: köszönjük, hogy még ilyesmiben is gondolnak ránk! KÖRTE MÁRIA Vallásturisztikai célpont lettünk Büszkeséggel tölt el bennün­ket, baktalórántháziakat, hogy Árpád-kori templomunk egyik állomáshelye lett a „Középkori templomok útja” projektnek. Csaroda, Lónya, Tákos, Vaja és Tarpa templo­maival egyetemben városunk római katolikus temploma is olyan egyedi kincset ér, amely középkori egyházi öröksé­günk egyik ékszerdoboza. A több ütemből álló, „Középkori templomok útja” program, ezt a páratlan vallási és kulturális örökséget szeretné megis­mertetni az érdeklődőkkel. Városunk viszonylag kis méretű, román stílusban épült temploma szentély és hajó részre tagolódik. A kórustar­tó pillérek is a kora közép­korban épültek. Szentélye egyenes záródású, a külső falak szabályosan váltakozó, fekete és piros, égetett, mázas téglából épültek. Mindez a A Szent Lukács Görögkato­likus Gyermekvédelmi Köz­pont nevelőszülői hálózata június 19-én gyermeknapot rendezett Harangodon. A rendezvényen közel 130 gyermek és 110 nevelő­szülő, valamint a hálózat szakemberei vettek részt. Sorversenyeken mérhet­ték össze ügyességüket a rögtönzött csapatok, a tehetséges művészpalánták sekrestye külső falain látható legszebben. Egyik legrégibb és legszebb példája a kora középkori magyar építészeti sajátosságnak. Egyedi értékét emelik az elmúlt évben feltárt középkori freskók, amelyek bibliai történeteket örökítenek meg, középen a Golgota-jelenettel. Nemré­giben kárpátaljai vendégek szabadon választott témá­ban alkothattak különböző technikákkal. Mondatki­rakó, szókereső, és hittan totó is várta az érdeklődő gyermekeket. A kicsiknek nagy élmény volt a rókava­dászat, gyorsan és ügyesen cserkészték be a somfordi ragadozókat (kis papír Vukokat). A mesetó színes aranyhalait - bár kívánságot nem teljesítettek - ügyes horgászaink rövid idő alatt kifogták. Amíg a gyerekek versenyeztek, az igazgató úr és a kollegák szervezésé­ben kötetlen beszélgetésen cserélhettek tapasztalatot a nevelőszülők. Nagyon jól éreztük magunkat, jövőre ha nem is ugyanitt, de újra találkozunk! FARAGÓ PÉTER, A SZENT LUKÁCS GYERMEKVÉDELMI KÖZPONT MUNKATÁRSA jártak Baktalórántházán, akik megtekintették műemlék templomunkat. A templom bejáratánál elhelyezett táblán a rövid történet négy nyelven olvasható, hivatalosan is jelzi, az épület egyik megállóhelye a „Középkori templomok útjának”. A Kárpátaljával, de Romániával is létrejött együtt­működés egy újabb lehető­ség a vallási turizmus terén, amely során olyan vonzerők­re, műemléki és művészet- történeti értékekre hívja fel a figyelmet, amelyek korábban nem szerepeltek a turisztikai kínálatok között. így most új területeket, a mi városunkat is sikerült bekapcsolni a turiz­mus vérkeringésébe. NÉMETHNÉ CSUBÁK ÉVA Versenyben a sóstóhegyi nyugdíjasok Sokféle versenyszámban mérték össze tudásukat, gyorsaságu­kat, kitartásukat a résztvevők a Szépkorúak Sportversenyén. FOTÓ: LŐKÖS IMRÉNÉ Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan Írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó Ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi- ' lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Ne csak saját magáért legyen magyar! Sértő, hogy nem énekli a Himnuszt, és nem teszi szívére a kezét. NYÍREGYHÁZA. Magyar állam- polgárságot többféleképpen kaphat az ember. A legelter­jedtebb a születés jogán szer­zett, de egyre több az érzelmi alapon országunkhoz kötődő emberek ez iránti kérelme, akik sikeres állampolgársági vizsgát követően megkapják az erről szóló passzust. Úgy gondolom, ezt azok csi­nálják végig, akik szivükben mindig is magyarnak érezték magukat, de bizonyos erők megakadályozták abban, hogy hivatalosan hozzánk tartozza­nak. Van egy olyan csoport is, akik csupán anyagi előnyök szerzésére kívánják felhasznál­ni a magyar állampolgárságot, ezért aztán keresik a kiskapu­kat, hogy miként juthatnának minél hamarabb hozzá. Jógák és lehetőségek Miért is olyan fontos egyesek számára a magyar állampol­gárság? Ez nagyon sok lehe­tőséggel, joggal ruházza fel a Magyarországon élő, más nemzethez tartozó embereket. Választójogot szereznek, gaz­dasági társaságokat alapíthat­nak. Van azonban egy olyan lehetőségük is, amely a sport területén jelent előnyt: beke­rülhetnek a különböző sport­ágak nemzeti válogatottjába, s Magyarország színeiben ver­senyezhetnek. Éppen ez utób­bi kapcsán jutott eszembe az egész állampolgársági téma. Rendszeres nézője, szurko­lója vagyok a kézlabda-válo­gatottnak, amely szépen veszi az akadályokat a különböző bajnokságokon. Feltűnt és ret­tenetesen irritál, hogy az egyik jobbátlövőnk soha nem énekli a Himnuszt. Nemhogy nem énekli, de a többi játékossal ellentétben még a szívére sem teszi a kezét. Tudom, ez nem kötelező, de a világ felé azt közvetíti, hogy nem tartozom közétek, csak a sport, az ezzel járó juttatás és dicsőség köt a csapathoz. Ez a magatartás feledteti velem a jó játékát, és negatív szemé­Egyre több az érzelmi ala­pon országunkhoz kötődő ember. DOMOKOSNÉ NAGY KATALIN lyiségként jelenik meg előt­tem, különösen, hogy magyar felmenőkkel rendelkezik az egyébként szerb-montenegrői születésű játékos (az édesany­ja magyar), és már 2009 óta tagja a magyar válogatottnak. Nem tudóin elfogadni, ■ hogy nem tudja a Himnuszt, sem azt, hogy nem érzi: ez neki is szól. Úgy tudom, állampolgár- sági vizsgán kötelező a Him­nusz ismerete... Ha ennyire nem érzi magá­énak az országot, a magyar embereket, ne vállalja a válo­gatottságot, mert ez a viselke­dése azt tükrözi, hogy nem az országért, csak saját magáért küzd. Volt már nekünk hono­sított sportolónk, aki nemcsak játékával vállalta a magyar nemzethez való tartozását. DOMOKOSNÉ NAGY KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents