Kelet Magyarország, 2013. március (70. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-25 / 70. szám
2013. MÁRCIUS 25.. HÉTFŐ KELET Rendet akarnak a gazdák A legtöbb ember nem tesz feljelentést, mert már belefásult... fotó: ékn-illusztráció Attól is tartanak, hogy tragédiával végződnek előbb-utóbb az elszaporodó lopások. NYÍREGYHÁZA. „Vérlázító viszonyok uralkodnak Ópályiban, Nyírparasznyán és Nagydoboson a közbiztonság terén” - adott hangot felháborodásának dr. Apáti István, a térség országgyűlési képviselője a napokban. A Jobbik politikusa az ott élők elkeseredését tolmácsolta: „A vagyon elleni bűncselekmények mindennaposak, fényes nappal viszik el a disznót, a tyúkot, még a vad elől is képesek ellopni az eleséget. Ismerek olyan gazdát, akit 21 millió forinttal károsítottak meg a fatolvajok. Ráadásul már nem csak az akácra szakosodnak, viszik az égert és a kőrist is. Az esetek többségében nem azoké a termény, akik megtermelik, hanem akik hívatlanul megjelennek. Aláírásgyűjtésbe kezdtünk, és elmegyünk a legfelsőbb szintig. Szükség lenne a fokozottabb rendőri jelenlétre hosszú távon, a nagy létszámú mezőőri szolgálatra, és Ópályiban felállhatna egy rendőrőrs is. Sajnos, manapság kézzel tapintható a feszültség. Tartok tőle, hogy előbb-utóbb tragédia történik. .Fenyegetettségben élnek a törvénytisztelő magyar állampolgárok. A legtöbb ember nem tesz feljelentést, mert már belefásult. Valamit tenni kell a tolvajok ellen, mert ez tarthatatlan és tűrhetetlen állapot”. Tarthatatlan és tűrhetetlen Erdélyi Miklós, Ópályi polgármestere tisztán látja az egyébként sötét helyzetet: - Napjainkban egyre szapoA gondok mára társadalmi mére- tűvé-növe- kedtek. ERDÉLYI MIKLÓS rodnak azok a hírek, amelyek az óvodákban, az iskolákban és a mindennapi életben tapasztalható konfliktusokról szólnak. Megszaporodtak a fa- és fémlopások, a vagyon elleni bűncselekmények. Tapasztalatom szerint ezek az eltérő kultúrájú emberek, embercsoportok közötti együttélés során nap mint nap érzékelhető eltérő gondolkodásmódból adódnak. Ha egy kisebb faluban élő emberek, családok életkörülményeit, szokásait vizsgáljuk, akkor nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy felfedezzük a különbségeket. Az egyik kultúrához tartozó embereknél természetes igény az iskolába járás, a tanulás. Egy másik kultúrához tartozó embereknél egészen mást látunk. Sajnos, nem természetes igény a tanulás, az óvodába, iskolába járás. Kultúrák közötti különbség- Az idősebb lakók még tyúkokat tartanak, disznót hizlalnak, de a falu éhesebbik fele rendszeresen meglopja ezeket a tulajdonosokat. Azokban az utcákban, ahol ez a más kultúrájú réteg megjelenik, a lakások elveszítik értéküket. Sok esetben még a biztosító sem köt biztosítást. A lakások eladhatatlanok. Romlik a közbiztonság, annak ellenére, hogy a rendőrség igyekszik rendszeresen rendőrt biztosítani a településen. Lopják a határban a fát, és a terményeket. A gondok mára társadalmi méretűvé növekedtek. Ha ez a másfajta kultúra kerül fölénybe, mint ahogy az lassan Ópályiban történik, akkor szomorú sors vár a megyére, az országra, sőt egész Európára, ha nem változtatunk. A megoldást az óvodánál és az iskolánál kell megkezdeni. Nevelésre, szemléletformálásra van szükség. Követelményt kell támasztani minden korosztály számára, és azokat a legnagyobb szigorral számon kérni - jelentette ki Erdélyi Miklós, Ópályi polgár- mestere. KM-LTL Fórum a közbiztonságért Dr. Tarcsa Csaba ezredes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője kezdeményezésére fórumot tartottak Ópályiban, ahol megjelentek a kárt szenvedett erdőtulajdonos gazdák, akik elmondták panaszaikat. Eszerint több hektár erdőjüket tarolták le a fatolvajok, ezzel több tízmillió forintos kárt okoztak az erdőkben. Hiába van jelen a rendőrség, az elkövetők vagy elmenekülnek, vagy ha el is fogják őket, nem kapják meg méltó büntetésüket. A helyi nemzetiségi vezetők kérték, hogy ne vegyenek minden kisebbséghez tartozó személyt egy kalap alá, mert köztük sem mindenki tolvaj. A megoldáshoz vezető lehetséges út: a gazdák, a helyi közösség összefogása az önvédelemre, a rendőri jelenlét szükséges mértékű biztosítása, a helyi polgárőrség megerősítése. Húsvéti programmal nyitnak A hagyományos falusi locsolkodás idén sem marad el a Sóstói Múzeumfaluban. nyíregyháza. A téli szünet után hétfőtől már nyári nyitva tartási rend szerint fogadja látogatóit a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu, amely húsvéti programmal nyitja meg újból kapuit. Kisgyörgy Tamás, a skanzen közművelődési munkatársa elmondta, hogy a húsvét előtti nagyhéten az ünnepi készülődés egykori teendőit idézik meg az intézményben. A régi hímes tojásfestést is kipróbálhatják majd az érdeklődők, hogy aztán húsvétkor meglephessék a locsolkodó fiúkat, férfiakat úgy, mint ahogy azt egykor tették a lányos házaknál. Természetesen a hagyományos falusi locsolkodás sem maradhat el: április 1-jén, húsvéthétfőn, egész napos programot rendeznek a múzeumfaluban. Dédapáink szokását a Nyírség Táncegyüttes tagjai elevenítik majd fel, s a vödrök is előkerülnek a lányok, asz- szonyok „megöntözéséhez”. Az egykori ünnepi terített asztalok sajátosságait szintén láthatják az érdeklődők a múzeumfaluban - említette Kisgyörgy Tamás. mti/km Készül a hímes tojás a múzeumfaluban FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Nézőpont KiSS László Hogyan is élünk mi? Egyszer össze kellene gyűjteni azokat pártplakátokat, nyilatkozatokat, kiadványokat az elmúlt húsz évből, amelyek azt akarják bebizonyítani, milyen jól élünk, illetve azokat, amelyek ennek ellenkezőjét. Az átkos múltban hiába jártunk „nyugatra”, nem nagyon hasonlítgattuk e témakörben magunkat hozzájuk, hiszen fényévekkel voltunk elmaradva. No, de a szomszédaink. Hozzájuk képest ugye egész más volt, mi lehettünk a jómódú, viszonylagosan gazdag, zsigulis, telkes, maszekolós, gyarapodó ügyeskedő nemzet, banánnal és naranccsal a boltokban, nemcsak karácsonykor. A gond ott kezdődött, amikor a szomszédok is elhúztak, másrészt azok esetében is nincs mit hasonlítgatni, ha nem tudnak megélni, nem képesek fizetni a számláikat, vásárolni a boltban. Arról ne is beszéljünk, hogy mi jön ki még mindig abból, ha összevetjük magunkat a mostani klasszikus nyugattal. Most akkor mi is van? Az, hogy a „jól élünk, rosszul élünk” kérdésre nem lehet egyszerűen jól, vagy rosszul választ adni, még akkor sem, ha azt mondjuk, válság van, és ezt mindenki brutálisan megérzi. A válasz valahogy így hangozhat: vannak, akik jól, vannak, akik úgy ahogy, és vannak, akik rosszul. De kik ők, ki hova tartozik? Nem tudom, hogy sokan emlékeznek-e még rá, de a rothadó szocializmus éveiben nagy keletje volt az olyan szociológiai gyökerű tanulmányoknak, filmeknek, akár irodalmi alkotásoknak is, amelyek azt mutatták be, hogyan is élnek a szegények - merthogy azt, hogy egyáltalán vannak, azt letagadta a hatalom. Volt egy időszak, amikor nagyon is kíváncsiak voltunk, hogyan is élünk valójában. Én most is kíváncsi lennék - hogyan is élünk? De nem az esti tévéhíradó magazinjának, vágy a politikai propagandának a színvonalán, hanem úgy igazán, profi módon és hitelesen feldolgozva, feltárva. Milyen is a jómódú rétegek élete? Körülbelül mennyien lehetnek és hol? Kik ők? Avagy, hogy élnek a legalján az egész társadalmi piramisnak? Nekem felfoghatatlan - mert nem éltem meg ilyet hogyan lehet életben maradni segélyekből, enni minden nap. De ha már az alján tartunk, nem arra gondolok, amivel néha találkozunk könnyes álriportokban, hogy hát bizony, mindennap zsíros kenyér, vágy az sem, hanem a valódi tények - mit tesznek és miként, hogy megéljenek? Van-e egyáltalán értelme mindannak, amit mi felzárkóztatási stratégiának hiszünk? Avagy azt, hogy egy átlag magyar középosztálybeli hogyan is él? Mit vesz igénybe és hogyan, például a fekete- gazdaságból, hogyan próbál a felszínen maradni. És mit tesznek a jómódúak? Hol fogyasztanak, mit, mi a stratégiájuk a jövőre nézvést, mire készítik fel a gyerekeiket? Meggyőződésem, hogy fogalmuk sincs az átfogó adatokon túlmenően - adóbevallások, banki és szociális statisztikák, stb. - ott fenn, hogy valójában hogyan is élünk. Pedig a részletekben lakik az ördög, ahogy mondani szokás. Nem is látok arra jeleket, hogy bárki is pénzelne efféle kutatásokat, pedig hát igencsak lenne értelme. Nemcsak annak kellene fontosnak lennie, hogy ki hova fog szavazni, hanem annak is, mit miért tesz és hogyan? Azt jól tudjuk, hogy darabokra tört a magyar társadalom gazdaságilag, ideológiailag, földrajzilag, származásilag, és nagyok a szakadékok, de ha nem ismerjük pontosan a cserepeket, ebből nem ragaszt újra semmit össze egyetlen politikai mágus sem. raszlo.kiss@inforrahu Nemcsak annak kellene fontosnak lennie, hogy ki hova fog szavazni, hanem annak is, mit miért tesz és hogyan... Megkérdeztük ön szokott színházba járni? BARTHA BOGLÁRKA: BENUS BERNADETT: HALMI ADRIENN: A jegy drága, az operát Engem minden műfaj Inkább a vígjátékot szeretem. leköt. kedvelem. JÓZSA ÉVA: PANKOTAI KATA: VARGA GABRIELLA: Az orosz drámákat Élmény osztrák színház- Jó lenne egy előadást szeretem. ba járni. látni. Az Orosházához kötődő Bartha Boglárka Nyíregyházán közölte, hogy drágának találja a színházjegyet. „Suliba járok, nem mindegy, hogy mi mennyibe kerül. Nincs mindig időm színházba járni, amúgy az operákat szeretem”. A Debrecen mellett élő Benus Bernadett számára aktuális volt a kérdés. „Pont múlt csütörtökön voltam a Móricz Zsigmond Színházban, ahol igazán jól éreztem magam. Válogatás nélkül szeretem a különböző darabokat”. A tiszalöki Halmi Adrienn a megyeszékhelyre költözött, mivel ott is dolgozik. „Átlagban havi egy alkalommal eljutok a színházba, inkább a vígjátékokat kedvelem” - árulta el. A nyírmártonfalvai Józsa Éva ritkán jár színházba. „Amikor gimnazista voltam, csoportosan többször néztünk darabokat, és általában kellemes órákat töltöttünk el ott. Lehet, hogy furcsán hangzik, de én az orosz drámákat kedvelem leginkább”. A Salzburgban élő Pankotai Kata közölte, hogy j gyakran jár színházba Ausztriában. „Nagyszerű élmény osztrák színházba járni” - említette. Varga Gabriella számára csak vágy, hogy ilyen helyre eljus- j son. „Tiszamogyorósi vagyok, | ott nincs a közelben színház. } Jó lenne egy-egy előadást lát- j ni, remélem, nemsokára lesz J benne részem” - adott hangot bizakodásának. km Kelet kvíz A református temploma félköríves szentélyéről ítélve minden bizonnyal még az Árpád korban épült. Egy 1324-ben kelt oklevél szerint Szent Mihály tiszteletére szentelték. a) Tarpán b) Nyírtasson c) Székelyben d) Magyon A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el ® Sára Jenő emlékére Vasárnap a díjkiosztó gálával véget ért a XIII. Országos Zongoraverseny Nyíregyházán. Képünkön a III. kategória kiemelt első helyezettje, a székesfehérvári Xu Qian látható, fotó: racskó tibor
